Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-04 / 29. szám
1979. február 4., vasárnap-o IglÜilUKTiM' Szovjet küldöttség látogatása a Békéscsabai állami Gazdaságban A moszkvai Gorjacskin Egyetem rektorának vezetésével pénteken szovjet küldöttség érkezett a Békéscsabai Állami Gazdaságba. A mostani látogatást a moszkvai egyetem és a Gödöllői Agrártudományi Egyetem gépészmérnöki kara közötti együttműködési megállapodás továbbfejlesztése tette szükségessé. A hat éve kötött megállapodást követően vált állandóvá az egyetemisták és fiatal szakemberek kölcsönös cseréje. A Békéscsabai Állami Gazdaságban az elmúlt időszakban évente 20—25 szovjet egyetemista vett részt szakmai gyakorlaton. A tegnapi megbeszélésen szó volt a Moszkva melletti és a magyarországi kísérleti gazdaságok szakmai munka- kapcsolatának, együttműködésének kialakításáról. A szovjet delegáció tagjai az elkövetkező napokban tanulmányozzák az állami gazdaság SPF-sertésprogramját, a feldolgozó ipari kerület tevékenységét, az épülő új tehenészeti telepet. Itt-tartóz- kodásuk alatt ellátogatnak a békéscsabai Lenin Termelő- szövetkezetbe is. II piac hajnalban kel — Csókolom! A galambokat keresem. _ ? — Tyúktarkát szeretnék, tudják, gyerekkorom óta a galambászás a mániám. Nyugdíjban vagyok már, ráérek. Csak éz a nyüves eső... Találomra útbaigazítjuk az idős férfit, aki egy szép tyúktarka reményében utazott a hajnali vonattal ide, a békéscsabai piacra, Mezőtúrról. Még sötét van, szemerkél az eső. Nem sok jót ígér a mai nap az árusoknak, pedig heti piac van, sőt február 3-a, a hónap első szombatja lévén, vásár. A csarnokba beálló Wartburgokból, Moszkvicsokból zöldséges, gyümölcsös ládák, zsákok kerülnek elő. Atellenben most szortírozzák a süteményeket a cukrászok. Vevő még sehol. — Tán termelni'. Annyi ellensége van a gyümölcsnek, nem győzik kitalálni a vegyszereket, mert egy idő után mindet megszokják. Nehogy azt gondolja, hogy tán jehovista vagyok, de ez az igazság. _ ? — Nem érti? Na, ezt még elmondom. Jártak egyszer nálunk agitálni a jehovis- ták, aztán otthagytak egy füzetfélét. Már csak kíváncsiságból is megnéztem. Hát abban olvastam, hogy eljön az a világ, mikor hiába csinálják a legkitűnőbb ellenszereket, mindig új, meg új betegségek jelentkeznek. Hivatalosan 6-kor nyit a csarnok. A kereskedelmi és vásári irodán Annus Vince igazgatót kérdezem, mikor nyit az új pavilonsor? — Reméljük február végén, 27 hasznosítható paFoghíjas a sátorsor Egyre sűrűbben érkeznek az árusok — maszekok, ruhaneművel, kistermelők — a csarnokon kívül, a kisut- cába is. — ... ötvenkettő, ötvenöt. Na, itt a jegy! A férfi félig bebújik a Volgába, ott, a belső világításnál számolja ki az 55 forint helypénzt. — Szép a körte! — Szépnek szép ... — Honnan? — Mórahalmáról. Vevő nincs, hát válaszol- gat. Kiderül, hogy hajnali háromkor kelt, almát, körtét meg krumplit hozott. Ilyen messzire különben ritkán jár. Szegedre? Oda se nagyon, mert ott több az árus, mint a vevő. Különben szakszövetkezeti tag, amit termel, azt árulja. — Megéri? — Nézze, most menjek el ötvenegynéhány évesen az építőiparba segédmunkásnak? Én ezt csinálom, mióta az eszem tudom. — Termelni, vagy eladni nehezebb? vilonunk van — mind gazdára talált —, előtte pedig 420 kőasztal. — Milyen mostanában a forgalom? „A galambászás a mániám” Apadnak a Körösök Az elmúlt napon folytatódott a Fehér-, a Fekete- és a Kettős-Körösön, a Hármas-Körös felső szakaszán és a Berettyón a már korábban megkezdődött apadás. A Hármas-Körös alsó szakaszán az árhullám tegnap Szarvasnál 14 órán keresztül 848 centiméterrel tetőzött, amely 106 centiméterrel maradt el az eddigi legnagyobb vízállástól. A Hortobágy—Berettyó a beemelt és a gravitációsan érkező belvizek hatására tovább áradt, szombaton délelőtt mindössze 17 centiméterrel maradt el a vízszint az árvízkapunál mért legnagyobb vízállástól. Az apadás következtében a vízügyi igazgatóság mérsékelte az árvízvédelmi készültséget. A Sebes-Körös felső szakaszán megszűnt az árvízvédelmi készültség. Első fokú védekezés van érvényben a Fehér- és a Fekete-Körösön, másodfokú a „Igenis, egy kiló alma, másfél kiló krumpli” Fotó: Veress Erzsi — Gyenge. Nem nagyon jönnek a vidékiek. Nyáron „él” igazán a piac. Lassan világosodik. A sátorsor eléggé foghíjas. Gyakorlott mozdulatokkal csomagolják ki az árut a „maszekok”, keveset beszélnek, ki-ki tudja már a dolgát. Ízléses kötöttáru mellett bóvli, amott egy cukrász óvja az esőtől az édességet, „műanyag zacskót tessék” — kínálja portékáját érdes hangon egy ázott öreg. — Hogy a műmuskátli? — Huszonöt. Ugye szép? — Veszik? — Hajaj, csak győzzem. — Hát te mit árulsz? — fedezünk fel az élénkülő csarnokban egy fiút. — Aranypapírt csomagolni, meg virágot! — Hány éves vagy? — Tizennégy ... leszek. — Mikor keltél ? — Négykor. Anya? Éjszakás. Elvált aputól. Hogy mire kell a pénz? Hát lakásra, ha nagy leszek! Most albérletben vagyunk. A tanulást majd befejezem esti tagozaton! — egy felnőtt beszél a fiúból. Komolyan, kicsit félszegen, kicsit szomorúan. Vagy csak úgy fűúik?... Kis kocsijával megérkezik Ősi néni is, 84 évével, már nehézkesen hajol, hogy óvatosan elővarázsolja az óriás nylon zsákból — a tavaszt. Pontosabban: 11 csokor hóvirágot, két cserép jácintot, két papírdobozban sok-sok csomagocska virágmagot, meg 15 tojást. Tesz, vesz, elrendezi az árut, a pénzes kazettát.* Egyedül él — a virágaival, és a virágaiból. Aztán megáll Ősi néninél az első vevő... Tóth Ibolya Kettős-Körösön, míg harmadfokú készültséget tartanak a Sebes—Körös alsó szakaszán, a Berettyón, a Hortobágy—Berettyó csatornán és a Hármas-Körösön. A KÖVIZIG területén csökkent a belvízzel elöntött terület nagysága. Tegnap délben 44 ezer 100 hektárt borított a víz, melyből 17 ezer 40 hektár a vetés, 10 ezer 500 hektár a szántó. A gyulai és a sarkadi szakaszmérnökség területén harmadfokú, a szeghalmi és szarvasi szakaszmérnökségen másodfokú a belvízvédelmi készültség. Főként igazgatósági védelmi erővel tovább folyik Nagykamaráson a helyi vízkárelhárítás. Az eddigi megfeszített munka eredményeként a mért maximális vízszinthez képest a vízállás 50—60 centiméterrel alacsonyabb. A közvetlen belvízveszélyt a "! védelmi erők már elhárítot- 5 ták. Változatlanul folyik 5 azonban a belvízmentesítés ; folyamatos szivattyúzások- : kai, töltéserősítéssel és ; szádfalazással. A Körösvidéki Vízügyi • Igazgatóság tegnap 61 szi• vattyútelepet és 58 szivaty- | tyúállást üzemeltetett, má- ; sodpercenként 170 köbmé- j tér vizet emeltek a befoga- ■ dókba. i -----------------------------I Előzetes ■ ! a téli vásárról ■ ■ Az áruházak kirakatait át• rendezték a héten. A rak- j tárakból polcokra kerültek ■ a téli holmik. A jövő héten ■ megkezdődik, és két hétig • tart a téli szezonvégi kiáru• sítás. A vásárlók most 30— ■ 40 százalékkal olcsóbban • juthatnak hozzá a télikabá■ tokhoz, csizmákhoz, puló• verekhez. Sokan már hetek • óta várnak erre az alka■ lomra. Vajon hogyan készül• tek fel, mit kínálnak a bé• késcsabai áruházak ? A Centrum Áruházban az 5 első három napon egy órá■ val hamarabb nyitnak a j szokottnál. Ez ugyan plusz ; munkát jelent a dolgozók■ nak, de a 25 nyugdíjassal • és kisegítővel együtt vál- 5 lalják a vásárlók kedvéért. • A leértékelt árukészlet négy • és fél millió forint értékű, : ennek jelentős része, mint■ egy egymillió 700 ezer fo- j rint a férfi-, női, kamasz- és : bakfiskonfekció. Nagy a ■ választék méteráruból, de 5 a vevők most olcsóbban jut• hatnak hozzá az ingekhez, ;. pizsamákhoz, fehérneműk■ höz is. ■ ' Az Univerzál Áruházban ; sem csak téli, hanem átme• neti jellegű ruházati cikke- > két is leértékeltek. A 10 ; millió forint értékű áru• készlet fele ugyancsak kon■ fekció. Igen bő a választék : gyermekruházati cikkekben. ; Olcsóbak a műszőrme- és j műbőrkabátok. Sokféle szí- j nű, anyagú és fazonú sap- ; kában, sálban, kesztyűben, • táskában válogathatnak a i vásárlók. A pulóvereken és ; pizsamákon kívül olcsóbban 5 kaphatók a kamasz melegí- ; tők is. j Az Ifjúsági Áruházba be• lépőnek azonnal szembetűn- i nek a színes, divatos fazo- 5 nú pulóverek, kardigánok. ■ A kamaszingek glédákban : sorakoznak a pulton. Ci- j pőben, csizmában min■ denütt mérsékelt a vá■ laszték, de ez egész télen ■ gondot okozott a kereske■ delemnek. Mindhárom áru- 5 házra jellemző, hogy a két ; hét alatt nem csupán sze- ; zonvégi árut kínál. Kapha- ; tóak lesznek olyan holmik, : melyeket a jó idő beköszön- ; tével is felvehetnek a vá- j sárlók. Mozgósító őszinteség T úljutottunk az ötödik ötéves terv félidején, és új naptárt nyitottunk: 1979-et írunk. Ilyenkor a párt, a szakszervezet, az ifjúsági szövetségek, ugyanúgy, mint az egyes vállalatok, gyárak, üzemek, termelőszövetkezetek és egyéb gazdasági intézmények megvonják az eddig végzett munka mérlegét. S ha ezt megtették, számításba veszik a jövő terveit, s e tervek megvalósulásának lehetőségeit. Ám a jövő feladatainak meghatározásakor a gazdasági munkán túl nem hagyhatják figyelmen kívül az ideológiai, politikai, nevelési feladatokat sem. Mert ez utóbbiak ugyancsak erősen befolyásolják népgazdasági helyzetünk, társadalmi életünk alakulását. Számunkra a kérdések kérdése: hogyan pótoljuk lemaradásunkat, hogyan jussunk tovább, milyen eszközökkel segítsük a magunk, egyben a közösség munkáját? A választ ismerjük: elsősorban igyekezettel, becsületes, tisztességes, lelki- ismeretes munkával. Olyannal, amelynek tudatában nyugodtan fekhetünk le esténként, amikor elmondhatjuk: ma is megtettük, ami rajtunk múlott. Ám mindez önmagában még nem elegendő. Mert beszélnünk is kell munkánk nehézségeiről, gondjairól, beszélnünk kell arról is, ami rajtunk kívül álló okok miatt nem sikerült, amire az egyén ereje már nem elegendő. Arról: mi az, amihez segítségül kell hívnunk a gazdasági, vagy a politikai vezetést, az egész kollektívát. Beszédünk ebben a helyzetben csak világos, mindenki számára felfogható, őszinte lehet, őszinte „felfelé”, a vezetők felé, és őszinte lefelé, a beosztottak felé. El kell mondani, miben kérünk segítséget, és mi az, amit várunk tőlük. Nem frázisokat, nagy szavakat, hanem megfogható, a helyhez, az időhöz Alkalmazkodó konkrétumokat. Akkor is, ha arról szólunk, hogy miben értünk egyet, akkor is, amikor arról, hogy miben kell változtatnunk, milyen eddigi gyakorlatot hagyjunk el, és milyen újat vezessünk be. Ám az őszinteséghez hozzá tartozik a szigor is. A korábban szerzett érdemek, az eddigi elismerések, kitüntetések sem jelenthetnek kibúvót: a ma feladatait mindenkinek hánytalanul és hibátlanul kell ellátnia. A ma követelménye már nem elsősorban a mennyiség, inkáb a minőség. Mert sok rossz áru kevesebbet ér, mint kevés jó és sok rossz termék egész iparágakat ronthat meg, tehet gazdaságtalanná, exportképtelenné. Rá kell mutatni a hibákra. Persze nem elkövetőiknek pellengérre állításával, nem kiközösítve őket, hanem őszintén figyelmeztetve, és határozott kiutat mutatva. Nem új minőségi, vagy belső ellenőrökre van tehát szükségünk, hanem arra, hogy mindenki egyenként is, csoportosan is, elsősorban saját magát bírálja felül. S azt nézze, mi az ő feladata, azt, mivel tehet többet, mi az, amivel előbbre mozdíthatja a fejlődést. Ehhez a tudatformáláshoz van elsősorban szükség az őszinteségre. A változás persze csak a helyesen alkalmazott agitációval érhető el. Olyan agitációval, amely őszinte légkört teremt, s nemcsak kisebb közösségünkön bélül, a hozzánk közel állók körében, hanem nagyobb társadalmi méretekben is tovább erősíti az egészséges folyamatokat.. A jó légkört nemcsak a gondok, a bajok feltárása teremti meg. Mert ugyan hatással van ránk a világpiac, s az ott jelentkező árak, hatással van a nyugati világ energiaválsága, de hatással van a több mint 30 éves szocializmust építő munkánk is. E hatások — úgy véljük — erősebbek, dinamikusabban érvényesülök, mint a negatívumok hatásai. Hiszen ma sem visszafejlődésről, nem is stagnálásról beszélünk, hanem a folyamatos fejlődésünkbe beleszóló, vagy azt csökkentő tényezőkről. Nem szabad elfelejtenünk: napról napra gazdagabbak vagyunk. A jelen gondjaink közel sincsenek olyanok, mint a 30 évvel korábbiak voltak. Ma nyugodt politikai légkörben végezzük munkánkat, s a nemzetközi légkör, a világban végbemenő folyamatok is nekünk kedveznek. Ma nem fenyeget bennünket háború, a békés egymás mellett élés — zavarai ellenére — tény Európában. Amiről most beszélünk az, hogy ebben a nyugodt légkörben használjuk ki valamennyi adottságunkat, lehetőségünket a gazdaság, és a politika terén. A még szebb, még'nyugodtabb, jobb jövőért. Ennek a fejlődésnek érdekében kell politikai propagandát és agitációt kifejtenie minden erre alkalmas és köteles szervezetnek, az Úttörő Szövetségtől, a KISZ-en, a szakszervezeteken át a Magyar Szocialista Munkáspárt minden alapszervezetéig. Minden fórumon meggyőzni az. embereket tevékenységük értelméről, hasznáról, meggyőzni őket arról, hogy csak a lelkiismeretes munkával juthatunk előre, meggyőzni arról, hogy csak így van értelme dolgozni, élni. És ezt is propagálni kell, elmondani őszintén, világosan. n z egyes embereknek sem, a közösségnek I sem csak egy élete van: a munka. Van az otthon, a család, a szabad idő: a pihenés, a szórakozás. És nem lehetünk kétarcúak. Nem élhetünk másképpen a munkahelyen, és másképpen otthon, nem élhetünk úgy, hogy egy helyen a munkánkat tisztességesen végeztük, lelkiismeretesek vagyunk, otthon pedig, a szűkebb környezetben, ...vizet iszunk. A munkamegosztás, a tervezés, a tervek megvalósításáért való küzdelem otthon is, a szabad időben is érvényes. Akkor is, ha minőségben más szempontok is vezetnek bennünket. Mert ezek sem függetlenek a nagy család —a közösség — terveitől, mert ezek is részei az egésznek. Agitáljunk hát otthon is? — micsoda badarság, mondhatják néhányan. Pedig nem az. A gyermekeket igenis, neveljük a tisztességes munkára, de ne felejtsük, őket is csak őszinteségünkkel, igazi példamutatással győzhetjük meg. Hogy felvilágosult, tisztán látó, őszinte felnőttekké váljanak, olyanokká, akik a maguk örömére, és a közösség hasznára végzik majd dolgukat. * Mérő Miklós
