Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-25 / 47. szám

1979. február 25., vasárnap* Féktelen FÉKON Orosháza, FÉKON-üzem, 6-os varroda; pár perc múlva dél­előtt tíz óra. Két hete ezen a varrodán a gyár szeme. Az ok: új üzemszervezési eljárást próbálnak ki a műhelyben. Zárt­ciklusú, függesztett szállításos rendszer. Mit takar a szak­szerű elnevezés? Mindenekelőtt szoknyákat takar, amelyeket az NSZK- beli Hausbrand cégnek szál­lítanak. Ide, Orosházára, vá­gott, rétegezett kelmedara­bokban jön a szoknyának való Békéscsabáról. Az új szervezési módszer pedig a nyugatnémet partner vala­melyik gyárából „jött”, az Alpokon túlról. Régi idők szoknyája? Ennyit sikerül megtudni, mire szól a csengő. Tíz óra van, néhány perc pihenő. A lányok, fiatalasszonyok fel­állnak, jönnek-mennek, a szalag elejére csoportosul­nak, adják-veszik a csinos mintadarabokat. — Maga fölvenné-? — Én nem... molett va­gyok. — Én igen — lép előre egy szép, karcsú lány. Egy másik, fekete: — Jé, ez gumis derekú... Valaki a tömegből: — Hogy ne tudják lerángatni róla... — Ugyan, vegye már föl. — Jó ez, én elfogadnám. — Alulról bújj bele!... Belebújik. — Ezt hátrafelé köll kötni... — Ó, a nagyanyám jobban nézett ki! — Szűk az a nagyanyád­ra! — Mit tudod te, milyen volt a nagyanyám? Mi sem tudjuk meg, mert — csengőszó, s a lányok a varrógépekhez sietnek. Mind a drapp, mind a fe­kete szoknyán — mert ezt a kettőt forgatták az imént — felírás: ROBELL. A modell neve. A színmintákból több is van, némelyiken plomba, rajta: VÁM. n csípővarratok is Piroskám! Baloldalt, végig a fal men­tén apró masinák: szegőgé­pek duruzsolnak, mint egy­egy nagyobbacska dorombo­ló macska. A szegőnők a gép jobb oldalán leemelik az anyagot. Ami kész, azt balra rakják. A továbbítás nem az ő dolguk, azt külön személy végzi. Emitt a vasalógépek min­denképp jól megnézendő szerszámok. A vasalónő rá­teszi a gép tetejére az anya­got — nem simítja, mert ez szükségtelen: pedálnyomásra sűrített levegő tapasztja a könnyű kelmét az asztallap­ra. A vasaló forró gőzt lö­vell, amit alul- mindjárt el is szív a gép. Mellette alacsony asszony áll — ülve ugyanis nem éri el a pedált. — Jó gép ez, modern — mondja —; köny- nyen tudom vasalni, mert odaszívja, nem mozdul el. De csak annak jó, aki fia­tal, és állni tud. Ha nem ül­hetek, inkább itthagyom. .. Két lépéssel arrább en­nél is gondosabb munka fo­lyik: a szétvasalás. Ez nem azt jelenti, hogy addig va­salják a kelmét, -míg szét nem megy, hanem hogy a ruhák fonákján, a varrásnál el kell egyengetni a megma­radt apró csíkokat. Uj Gézáné művezető jár- kel a gépek között: — Jól szét legyenek azok a csípő­varratok is vasalva, Piros­kám !... Vezényel: a szakszerűség A szoknya fogasra kerül, a fogasok pedig egy ügyes állványon, kis csapágyakon gurulnak tovább. Az egyik csinos fiatalasszony mellett számokkal teleírt karton a gépasztalon, s ő áthuzigálja a számokat. — Lottózik? — Nem. Ebből állapítják majd meg a teljesítményt, a bért. Még nem tudom, jobb lesz-e. Egyelőre időbérben vagyunk, átlagórabért ka­punk; később térünk át da­rabbérre. .. Néhány lépéssel arrább a gomblyukazó egymásra il­leszti a két lenge szoknya­véget, a lyukon át bejelöli a gomb helyét, kihajtja a gomblyukas részt, a másik­ra meg rávarrja a gombot. Tavaly exportáltak előszűr Szarvas négy ipari szövet­kezete közül egyiknek sem lehet szégyenkezni valója, ha a tavalyi esztendő mérlegeit vizsgáljuk. A bútoripariak ugyan a tervtől elmaradtak, s hasonló termelési értéket állítottak elő, mint a koráb­bi évben, azonban mentsé­gükre szolgálhat, hogy 1978. nagy profilváltást hozott a szövetkezet életében. A 43 millió forintos termelési ér­ték mintegy negyedét az el­ső ízben jelentkező tőkés ex­port jelentette. A határidő pontos betartásával, s kifo­gástalan minőségben mint­egy 6000 darab, öt típusban készülő úgynevezett padlá- dát szállítottak NSZK-beli partnerüknek. Idei tervük­ben már 10 ezer komód sze­repel, amely termelési érté­kük csaknem 50 százalékát teheti ki. A nyugatnémet Steinhoff-cég ennek dupláját is elvinné, de a szövetkezet jelenlegi gépesítettsége mel­lett ezt nem vállalhatja. További 13 termékük kö­zül újnak-számít az az 1978- as modell, amely a tavaly őszi BNV-n Ökisz-díjban ré­szesült. Ez pedig a három­féle „Körös” fenyőgamitúra, konyhai berendezés. Másik új termékük a bontható „Szolnok” lakószoba volt, amely méltán keresett cikk megyénk határain túl is. Az idén a fenyőgamitúrából 600- at, a „Szolnok” bútorokból pedig 300-at kívánnak gyár­tani. A Gyulai Fa-, Fémbútor­ipari Szövetkezettel a ko­rábbi években kooperációs kapcsolatot létesítettek a Szovjetunióba gyártott író­asztal kollekcióra. A szarva­siak gyártják a farészt, a gyulaiak pedig a fémvázat. Tavaly 5 millió forint érté­kű volt a szarvasiak munká­ja a kooperáción belül. Az idén hasonló együttműködést terveznek. — A hagyományos gyár­tásban több probléma volt — mondja Nagy János, a ja­pán Juki gomblyukazó gép mestere. —1 Minthogy füg­gesztve mozog, nem gyúró­dik az áru, és kevesebb a figyelmetlenségből adódó hi­ba is. Ami mégis adódik, azt magunk javítjuk ki: megnő a szerepe az önellenőrzés­nek. Ehhez a szervezési rendszerhez nagyobb figye­lem kell, de érdemes is fi­gyelni, mert a javítás sok időbe kerül: jelentős hát­rány! Csak a magam dolgát veszem: míg megnézem, mi­ért varr rosszul, miért „húz” a gép, azalatt hármat fölgombozok. Persze, javít­ható, de megy vele az idő! Ha húszat elrontok, egy órát elvesztek... De, ha sie­tek, kapkodok, az se jó! 1958 óta dolgozik a gyár­ban, 1945 óta a szakmában. Különösnek tűnhet — de ze­nei hasonlatot mond: — A zenéhez nagy nyugalom kell: ami a kottába van írva, és amit vezényelnek, azt úgy kell lejátszani... Körülnézek: — Hol itt a karmester? — Van karmester — mond­ja —: a szakszerűség... A szalag végén a szok­nyák állófogasokon csopor­tosulnak, de kapnak• még előbb egy utolsó vasalást. A vasalók nem húzzák a va­salónők kezét, mert rugón függnek, és egyébként sem nehezek. Itt csak egy bal­kezes asszony panaszkodik, hogy nem megy neki. Néníi átalakítással ezen is lehet se­gíteni. Gyorsabban is, jobban is Míg a kelme útját követ­tem, Hankó Györgyödtől és Paulik Mihálynétól igyekez­tem megtudni a függesztett szállításos rendszer beveze­tésének okát, előnyeit. Mind­ketten a csabai gyár techno­lógusai, mindketten tanul­mányozták az ilyen és ha­sonló megoldásokat nemcsak az NSZK-ban, hanem Len­gyelországban és Romániá­ban is. Mindenekelőtt bátorság, vállalkozókedv kellett ennek az új eljárásnak a bevezeté­séhez. Sokfelé kezdeményez­nének ilyeneket, de mihelyt kiderült, hogy már az elő­feltételek megteremtése is tengernyi gonddal jár, in­kább lemondanak róla. A FÉKON orosházi és csabai üzemét már önmagában az is dicséri, hogy vállalták az átszervezés előkészítésével járó „bajokat”: fenekestől felforgattak egy műhelyt, új gépeket szereztek, elmagya­rázták a dolgozóknak, hogy az új vállalkozás miért fon­tos. Segített mindezekben a Hausbrand cég is. Hogy az új eljárás bevá­lik-e — ne szépítsük! —, ar­ról nem tudnak még fehé- ren-feketén nyilatkozni, hi­szen csak most kezdték. No­ha már végeznek különböző méréseket, számításokat — a végső mérleget csak egy­két hónap múlva lehet meg­vonni. Már most is jól lát­hatóan kitűnnek azonban az új rendszernek az előnyei. Elsősorban abból látszik ez, hogy a munkás kevesebb fö­lösleges mozdulatot tesz, té- kozol el munka közben. Ez­zel időt takarít meg, s a nyert időben tetszés szerint alakíthatja saját tempóját, s végezheti azt a bizonyos, többször emlegetett önellen­őrzést. Az is kétségtelen, hogy mindez — sem részeiben, sem egészében — végül is nem nagy dolog. De az eredményes munkának, a nagy sikereknek többnyire ilyen apró, világosan, logi­kusan végiggondolt elemek, láncszemek az összetevői. Készül a viaszminta Kerámia bevonatot képeznek a viaszon Csapolás Öntöde Immáron 17 esztendeje foglalkoznak az Orosházi Vas-, Műanyag Ipari Szö­vetkezetben precíziós öntés­sel. Az elmúlt évben másfél száz tonna acél alkatrészt öntöttek. Megrendelőik so­rába tartoznak megyénkből a MEZŐGÉP Vállalat, a FORSZ, a Gyulai Fa-, Fém­bútor Szövetkezet, de a me­gyehatáron kívülről is igény­lik munkájukat, mint példá­ul az Autóvillamossági Mű­vek, a Fémmunkás Vállalat és az Ipari Szerelvény- és Gépgyár. Ebbéli tervékeny- ségükkel tavaly több mint 23 millió forintos árbevételre tettek szert. A munka első fázisai közé-' tartozik a viaszminta-készí- tés. Ezt kooperációban vég­zik a csanádapácai Széche­nyi Tsz szolgáltató üzemével és az Orosháza és Környéke Háziipari Szövetkezettel. Az olvasztás 100 kilogram­mos indukciós kemencében történik, ahol az acél olva­dáspontja körülbelül 1650 Celsius-fok. Az olvasztási idő minimum egy óra. Aztán a kiizzott kerámia formába ön- tik a megolvadt fémet. Természetesen nem ennyi­re egyszerű ez a folyamat, mint ahogy ezt itt leírtuk. Ennél hosszadalmasabb, ne­A majdnem kész precíziós öntvény hezebb, mi több, veszélye­sebb. Gondoljunk csak bele, csapoláskor a szikrázó, meg­olvadt acél mint megannyi csillagszóró, szikrázva szét- fröcsög, s mindezt a forró acéltömeget még szállítani, s töltögetni kell a formákba. Az Orosházi Vas-, Mű­anyag Ipari Szövetkezet az idén már 26 millió forintér­tékben vállalt öntést partne­reinek. Indulhat az égetőkemencébe VERESS ERZSI KÉPRIPORTJA Varga János A végleges mintadarabok

Next

/
Oldalképek
Tartalom