Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-25 / 47. szám
1979. február 25., vasárnap Oktatás és közművelődés Az újjáéledő népművészet nyomában... Körösújfalun A jelenleg 900 lakost számláló Körösújfaluban a lakosság száma az utóbbi években lassú gyarapodást mutat. Érezhető ez a valóban korszerű, gazdagon berendezett óvoda növekvő kihasználtságában is. A három különálló épületben működő általános iskola osztályai még mindig csak 14—15-ös tanulócsoportokból álnak. A tanulólétszám mindössze 105. Az iskola igazgatója, Kovács Zoltán szerint, a szűkös lehetőségek ellenére is igyekeznek mindent megtenni a nevelő-oktatómunka színvonalának javításáért. Nincs is különösebb baj az oktatási eszközök beszerzésével, csak éppen szertár nincs, ahol biztonságosan elhelyezhetnék a jelentős értéket képviselő eszköz- állományt. A felső tagozatosok testnevelési óráit is kénytelenek egy nagyobbacska osztályteremben megtartani. Azért, ha lassan is, igyekeznek szépíteni a körösújfalui iskola központi épületét. Az udvar köré éppen a közelmúltban került végre megfelelő kerítés. Az iskola személyi ellátottsága már több gondot jelent a vezetőknek. A tantestület 11 pedagógusa közül 6 képesített, 4 most végzi a tanító- és tanárképző főiskolát, 1 pedig ké- sítés nélküli. Bölcsőde nem lévén a községben, a pedagógus kismamák kénytelenek igénybe venni a gyes három évét. Ahhoz azonban, hogy pótolni tudják hiányukat, az álláshirdetésekben feltétlenül szerepelnie kell a szolgálati lakásnak is. A községi tanács támogatásával most kezdtek hozzá egy pedagóguslakás építéséhez, az egyik alsó tagozatos osztály mellett. Ugyanitt, új tálaló kialakítása is folyik, hogy a felszabaduló régi tálalóhelyiséggel egy osztálytermet nyerhessenek. Az iskola szocialista szerződést kötött a község egyetlen gazdasági üzemével, a Rákóczi Termelőszövetkezettel. Segítségükkel rendezik meg minden évben a gyermeknapot. Jövő héten, az iskolai farsangot, este, a szülők számára rendezett bátyus bál követi majd. A rendezvények bevételeit az iskola a szolidaritási alapra fizeti be. A gyerekek közművelődésében jelentős szerepet játszik az iskola 760 kötetes, szabadpolcos könyvtára. Ugyanakkor rendszeresen rendeznek kiállításokat is. Legutóbb, a környék népi fafaragóinak munkáiból. A kiállítás megnyitóját mindig összekapcsolják íróolvasó találkozókkal. Szilágyi József, igazgatóhelyettes vezetésével több éve sikeresen működik a község helytörténeti csoportja, amelyben nemcsak az iskola tanulói, de a felnőtt lakosság is részt vesz. Az iskola jó kapcsolatot épített ki a helyi közművelődési intézményekkel. Ez természetesnek is vehető, hiszen az iskola igazgatója egyben a művelődési ház népművelési ügyvezetője. Ibrányi János, a község fiatal vb-titkára büszkén szá-. molt be arról, hogy 200 ezer forintért két esztendeje újították fel a művelődési házat, ahol hetente két alkalommal mozielőadást is rendeznek. A kultúrház tő- szomszédságában áll a tavaly felújított korszerű könyvtár. A község KISZ- eseinek részvételével pedig most épül egy szép pinceklub. A tervek szerint klubkönyvtárat alakítanak ki az új klubhelyiségben, amelynek berendezését a termelőszövetkezet vállalta magára. Körösújfalu éppen Békés megye határán fekszik. Mégis jól beleilleszkedik a megye oktatási-kulturális vérkeringésébe. B. S. E. Változatos program Békésen a gyermekév alkalmából Békésen már összeállították a nemzetközi gyermekév programját. A tervek szerint március 14-én a kosárgyár munkásklubjában a Népszínház vendégszerepei, előadásának címe: „Mesterségünk címere”. Április 11- én a városi könyvtárban lesz versmondó verseny, a költészet napjához kapcsolódva. A gyermeknap kiemelkedő eseménye lesz az állami bábszínház vendégszereplése, és Dévai Nagy Kamilla műsora szintén a városi könyvtárban. » Június 9—10-én a tarhosi zenepavilonban rendezik meg a zeneiskola évzáró hangversenyét, a zeneóvodásokkal együtt. Júliusban a Gyulai Várszínház mutatja be Szokolay Sándor Csalóka Péter című meseoperáját, ugyancsak a tarhosi zenepavilonban. TrfTffrrrrnTntmxtxxtMmaxxxaxaxsxfxxaxtxaxaxmxx. A kibővített dévaványai könyvtárban a? állománygyarapítás fő elve: az igényeknek megfelelően vásárolni. Közben a könyvtár számos rendezvénnyel igyekszik vonzóbbá tenni az olvasást, a művelődést _ _______ F otó: Gál Edit Hímző asszonyok Mezőberényben Fotó: Orbán Károly Hímző asszonyok Berényből Kézimunkázó asszony. Hajlékony mozdulatú öltö- getéseinek egyenletes ritmusa maga a nyugalom, az alkotó kiegyensúlyozottság. A fonál nyomán burjánzó virágok, levelek csokra jelzi a tű útját. Az egymáshoz simuló szálak szépsége évszázadok óta az asszonyok, lányok ügyes kezét dicséri. Az alkotó kedv, a hímzés, kézimunkázás, a díszítőművészet napjainkban éli reneszánszát. Nők százai gyűlnek esténként országszerte a művelődési házakba, iskolákba, üzemi klub- helyiségekbe, a díszítőművész szakkörök foglalkozásaira. Ügy mnodják, ma ez a legnépszerűbb közművelődési forma. A mezőbe- rényi asszonyom is minden csütörtökön találkoznak. Pillanatkép a kultúrházból Zajlik az élet a mezőbe- rényi művelődési házban. Néptáncpróba a színpadon, pingpongozó fiatalok az előcsarnokban. Az emeleti presszóban süteményt majszolnak, üdítőt, kávét iszogatnak az apró asztaloknál. Nevetés, beszélgetés, jövésmenés zaja jelzi, hogy a községbeliek birtokba vették már a házat. Balogh Ferenc igazgató kalauzol a ké- zimukázó asszonyok körébe. Mosolyogva hárítja el a faggatózást: „Zsuzsika (Kiszely Jánosné) a szakkörvezető, ő mindent tud a díszítősök titkairól, őt tessék kérdezni!” A tágas klubteremben már vannak vagy hetvenen (!) A szakkörbe se járnak kevesebben, s most még vendégek is érkeztek Gyoméról, tanulni, látni. Gyönyörködve teregetik a herényiek rögtönzött kiállításának szép darabjait: térítőkét, futókat, párnahajat. Körös-körül a fotelek- bent mindenki kézimunkázik. Az asztalokon a színes fonalak mellett tálcák, süteménnyel, traubival. Júlian- nákat ünnepelnek ma. „ócskásnak” álltam, szűrmentőnek... — 1972-ben alakult a szakkörünk, azóta nem hagyunk el egyetlen foglalkozást sem — emlékezik a szakkör vezetője. — Bolondul lehet ám szeretni a népművészetet! Jómagam már vagy 15 éve gyűjtöm a régi mintákat. Ócskásnak is neveztek, mert az öreg házakból elkönyörögtem a régi, hímzett rongyokat, szűröket, hogy a mintákat, színekét lemásoljam róluk. Most még valamit meg lehet menteni az enyészettől. Volt olyan esetem, hogy mire hírét vettem egy szép darabnak, a háziasszony sajnálkozva fogadott: „Olyan rongyos volt az a szűr, szégyenük megmutatni, bedobtuk a tűzbe.” — Fazekasné, Kolozsiné, Bezdáné, Popráné, Takács- né, Hegedüsné, mind-mind „ősrégi, veterán hímzősök”, velem együtt. Múltja van nálunk a szakkörnek; az ötvenes években az Aranykalász Tsz-nek nő lett az elnöke, ő is szorgalmazta a a kézimunkázó közösséget. Most már hat éve annak, hogy újra együtt vagyunk, minden évben elmegyünk valamerre két-három napra tájékozódni. Tavaly nyáron Erdélyben voltunk: Ka- lotaszegen, Tordán, Toroc- kón jártuk a néprajzi múzeumokat, gyűjtöttük a motívumokat. Az új esztendőben ezeket varrjuk. Minden évben egy tájegység anyagát tanuljuk csak meg, de azt tökéletesen! Ajtón kívül hagyják a rosszat Szó sincs persze verejté- kes tanulásról, sértett hiúságról, amikor Zsuzsika és csoportja újabb motívummal ismerkedik. Megbírálják, de el is ismerik egymás ügyességét. Olyan családi közösség ez a herényi, mintha az ajtóval mindenki maga mögé csukná a rosszat is. Pletyka, veszekedés, rosszindulatú sug- dolódzás ismeretlen fogalom náluk. Mondják, ha a piacon két szakköri asszony találkozik, mindjárt fülig szalad a szájuk a mosolytól, a jóízű beszédtől. Ica néni, Bagi Dánielné szemüvege mögül kuncogva figyeli, hogy rovom a sorokat, próbálom papírra lopni, hazavinni ezt a jó hangulatot: — Nekem a régi fonókát is pótolja ez a csütörtök este — mondja. — Igaz, akkor könnyen sarokba vágtuk a fonni-, varrni- valót, ha jöttek a legények, inkább táncra perdültünk. Azt se higgye, hogy itt mindig csak hímezünk! Rendezünk mi klubdélutánt, bátyus bálát, vendégséget is. TIT-előadásokat hallgatunk. Öltögetünk, míg beszél az előadó, de megáll a tű a kezünkben, ha érdekes a mondandója. Kicsit gyanakszom, mikor azt állítják az asszonyok, hogy a férjek szívesen engedik, sőt küldik őket a szakkörbe, vagy a kirándulásra. Nehéz elhinni, hogy ennyit változott *a világ! Esténként mégsem a fiatalok járnak ide. ók is szívesen kézimunkáznak, de az apró gyerekek, a családalapítás gondjai a 20—30 éveseknek nem sok időt engednek. A legtöbb asszony itt a körben nyug*- díjas, vagy nyugdíj előtt áll. „Gyógyszer nekünk ez a szakköri találkozó és a kézimunkázás.” —, bizonygatják. „Otthon is tudnánk varrni, de jobban esik a házi munka után kimozdulni, ide a többiekhez jönni beszélgetni.” Mezőberény kincseit őrzik Észre sem veszem, máris társul fogadtak a díszítősök, mesélik az életüket, csak győzzem jegyezni: — Tetszik tudni, nem mindenki becsüli ám a szép kézimunkát. Aki csinálja, az csak annak ajándékozza, aki közel áll a szívéhez. Mégis megjártam a múltkor; apró mintás kalocsai zsúrkészletet adtam nászajándékba, s - a fiatalasszony csak biggyesztette a száját, hogy még pénzt se áldoztam rájuk? Rosszul esett, mert egy ilyen magunk készítette darab a legdrágább ajándék! — Az én családom büszke a munkámra — derít fel bennünket egy ősz hajú nagymama. — Az unokám, a menyem mindenkinek dicsekszik a kézimunkáimmal. Mondtam is, hogy még a túlvilágra is magammal viszem a fonalat, meg a tűt, ott folytatom a hímzést. Kiszely Jánosnét mindenki szereti, pedig igencsak határozott kézzel, szóval avatkozik az asszonyok munkájába. Eleinte nehezen akarták tanulni a mezőbe- rényi mintákat. Most már Zsuzsika hitét vallják: az országos és megyei kiállításokon a herényi kincseket kell megismertetnünk a világgal, Remélik, hogy hamarosan a határokon túl is. A napokban kaptak levelet a torockói kézimunkaszakkör vezetőjétől. Szeretné, ha gyakrabban találkoznának ... Kirándulást terveznek az ' Ipoly völgyébe is, Szlovákiába. ■ Valamikor onnan jöttek a herényi szlovákok, s most azt szeretnék kikutatni, hogy vajon magukkal hozták-e a hímzésmintákat, vagy más népművészetet őriznek azon a vidéken ? Nyolc óráig tart a foglalkozás, de csak fél 9-kor szedelődzködnek, néhányan a falu szélen lakók közül. Az „azsúrozás művésze”, Kaiser Mártonné búcsúzóul még megmutatja nekünk is tudományát. Mozdulatai nyomán úgy formálódik a vajsárga napszövet, mint a csipke. Blúz lesz majd belőle. Bede Zsóka Diáklapszemle Megjelent a sarkadi Ady Endre Gimnázium és Posta- forgalmi Szakközépiskola diáklapja, az Ady Szemle 7. évfolyam 4. száma. A lap első oldalán az iskolai KISZ- bizottság titkára, Sipos Márta értékeli az első félév mozgalmi munkájának eredményeit, s az elkövetkezendő feladatokat. Az iskola lelkesen készül a márciusban Orosházán megrendezésre kerülő megyei diáknapokra. Ez derül ki a lap rövid EDÜ-felhívásából. Színes, tartalmas írásokat közölnek a szerkesztők a .Kollégistáink jelentik” rovatban. Beszámolnak a kollégium félévi közgyűléséről, a 100 százalék mozgalom hiányosságairól, a társadalmi munkáról, valamint a februári Arany János- szavalóverseny eredményei-, ről. Üj, szellemes elnevezésű rovat készül az Ady Szemlében. Az „Abigél segít!” című rovatba a lányok írásait várják. A Negyedikes szemmel című írásban érdekes önjellemzés olvasható a, negyedikes diákok erényeiről, hibáiról. Hogy az írás szerzője valóban közeláll az „éréshez”, azt következő sorai is bizonyítják: „Mindig ismerjétek el mások és a saját érdemeteket, de a hibákat se féljetek kimondani soha!” A gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola KISZ-szervezetének lapja, a Szemfüles is a napokban jelent meg. Az első írásokban, az október utolsó napján megrendezett iskolai diákparlamentről tudósítanak. A cikkekből kiderül: az „erkelesek” legtöbb problémája; a menza, a szűkös sportlehetőségek, a nyári építőtáborok és az ifjúsági klub köré csoportosul. A tömegsport és az ifjúsági klub helyzetének javítására az ifjúság 20 forintét ajánlott fel, amelyet megszavazott a diákparlament. A következő írás a gimnázium történetének legfontosabb csomópontjairól tájékoztatja a diákokat, erősítve ezzel az iskola hagyományainak továbbéléjét az ifjúságban. Aki kíváncsi rá, hogyan zajlik majd egy KISZ-taggyűlés 2000-ben, az olvassa el Molnár János humoros hangvételű írását! Lám, egy diák is észreveszi ! Közművelődésünk hiányosságait pellengérezi Csomós László diák, Bessenyi Ferenc előadói estjére emlékezve. Észrevétele — az előadói estek gyatra látogatottsága miatt — sajnos jogos. A képzőművészeti szakkör budapesti tárlatlátogatásairól színes írásban számolnak be. A szakkör tagjai a Nemzeti Galériába és a Kisplasztikái Triennáléra látogattak el. Űj, vöröskeresztes alapszervezet alakulásáról számol be Beke Ágnes, első éves diák. Írásához jól kapcsolódik a véradás jelentőségéről szóló rövid cikk. Érdemes elolvasni a híreket is, mert sokat árulnak el a gimnáziumban folyó életről. A Szemfüles most megjelent száma tartalmi, szerkesztési szempontból a korábbiakhoz képest lényeges előrelépést mutat. B. S. E.
