Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1979-02-02 / 27. szám
1979. február 2., péntek Szilveszteri történet A cím alapján joggal kérdezhetné a kedves olvasó, hogy mit akar e sorok írója február elején a szilveszterről regélni, mikor már rég elfelejtettük, s különben is a farsangi vidámság idejét éljük. Hát éppen ez az. E rövidke történet meghökkentő tartalmával éppen a farsangi „bohóságok” idejére való, mert a munkáshétköznapokban ilyen egyáltalán nem fordulhatna elő... (?) Békéscsaba egyik jó konyhájáról nevezetes kisvendéglőjében pompázatos vacsora, jó hangulat, tombola, szóval minden a kedves vendégek rendelkezésére állt szilveszterkor. Szólt a zene, a hangulat éjfél felé tetőfokára hágott, s akkor történt valami egészen szokatlan. Éjfél után szépen hóna alá vágta a dobverőt a dobos, a gitáros gondosan becsomagolta zeneszerszámát, s bejelentették az ámuló közönségnek: éjfélkor lejárt a szerződésük. A bejelentés bombaként robbant. A vendégek, pincérek zümmögő kórust alkotva álltak a jogaikhoz szigorúan ragaszkodó zenészek köré, ami csöppet sem volt egyszerű dolog, mert a dobos már olyan állapotban volt, hogy folyton ki akart esni a kérlelő vendégek gyűrűjéből. A szép szavak után a jog irányába terelődött a vita, de nem volt mit tenni, végül el kellett ismerni, hogy a dolgozónak még szilveszterkor is vannak jogai. Különben is a szórakoztató iparban tevékenykedőknek is van szakszervezetük, s feltehetően a makacsul távozni akaró zenészek már előre befizették — biztos, ami biztos — a jövő havi tagdíjat is. Bár érdekes módon, az orgonistából — akiről eddig még nem szóltunk —, valahogy hiányzott a zenészöntudat, mert úgy érezte, szerződés ide, vagy oda, mégiscsak az lenne az ő tisztük, hogy biztosítsák a kedves vendégek jó hangulatát. Így hát elállt attól, hogy becsomagolja az elektromos orgonát. Végül győzött a két ifjú, öntudatosabb zenész és meglehetősen határozatlan. léptekkel eltávoztak. A lelkileg összetört orgonista néhány Beethoven-szonáta után berohant a konyhába, s visz- szatért hóna alatt két jókora fakanállal, majd kapaci- iálni kezdte a ritmusérzékkel rendelkező vendégeket, hogy üljenek a magára hagyott dob mellé. Az első vállalkozó — bizonyára fül- bántalmai miatt — mindig rosszkor verte oda a fakanalakat, hát kénytelen volt átadni a helyét egy vállalkozó kedvű, jól megtermett középkorú úrnak. S hogy mi lett a történet vége? Hát happy end! Vqyanis a viharos eset után jól összeforrott szilveszterező társaság vidáman ropta a táncot hajnal 4-ig. E törté- netecske is csak úgy jutott eszembe, hogy azóta újból találkoztam az előbb említett háromtagú együttessel, egy másik békéscsabai vendéglőben. Ahol magamban azon kuncogtam, a vezetők még nem is tudják, hogy majd szilveszterkor nekik is gondoskodniuk kell éjfél után két fakanálról, s egy jó ritmusérzékkel rendelkező kedves vendégről is. B. S. E. Együtt a választópolgárokkal A magyar, román, német és szlovák nemzetiség lakta Elek nagyközségben arra törekszenek a tanács vezetői, hogy minél több választópolgárt bevonjanak a közéleti tevékenységbe. A lakossággal együtt alkotnak véleményt a község építéséről, szépítéséről, a közoktatás, közművelődés továbbfejlesztéséről. — Több irányban " próbálunk együttműködni a választópolgárokkal — mondja erről Szántó István tanácselnök. — Megszerveztük egyebek között a házi jogsegélyszolgálatot. Ebben a tanácstagok segítenek legtöbbet. Sok embert megkímélünk attól, hogy a munkahelyéről ügyintézés címén elkéredzkedjék. Az üzemekben, intézményekben — jól látható helyen — közérdekű ládákat szereltünk fel. Ide elsősorban olyan emberek teszik bele közérdekű javaslatokat tartalmazó leveleiket, vagy jogos panaszaikat, akik nem szeretnek nyilvánosan szerepelni. Kéthetenként összegyűjtjük a ládák tartalmát és igen sok jó információt kapunk a lakosságtól. Hasonlóan jó információs forrás a Hazafias Népfront szervezte falugyűlés, vagy részfalugyűlés. Jól bevált módszer az is, hogy csoportokra osztottuk a tanácstagokat. Velünk együtt jönnek a tanácstagok és a kijelölt körzetben megnézzük a kereskedelmi egységeket, a termelő üzemeket, az óvodákat, iskolákat. Elbeszélgetünk vezetőkkel és fizikai dolgozókkal, érdeklődünk: ők hogvan látják a saját körzetük helyzetét. mit szeretnének legsürgősebben megoldani. Mi elmondjuk: a tanácsnak milyen lehetőségei vannak és milyen segítséget kérünk a lakosságtól. Egv-egy körzetben megnézzük a legszebben berendezett portát, ahol a házigazda sok gyümölcsöt, zöldséget termel, s elmondja: mit hogyan csinál, hogyan alakul a háztájiból szerzett jövedelme... A pedagógusokkal egyetértésben a tanítási év második felében minden felső tagozatos osztályban osztályfőnöki órán egy-egy tanácsi dolgozó beszámol a munkánkról. Ilyenkor elmondjuk: mi a tanács feladata, mivel foglalkoznak az ott dolgozók, mit segítenek a tanácstagok és milyen a kapcsolatunk a választó- polgárokkal. A gyerekeket nagyon érdekli a téma és mire elvégzik a VIII. általánost, tudják, mit várhatnak a nagyközségi tanácstól. Elmegyünk a különböző üzemek termelési értekezleteire is évente egyszer. Gyakran fórummá alakul a tanácskozás, sok kérdést kapunk, és mi készséggel válaszolunk. Megfigyeltem, hogy az azonos munkahelyen dolgozó emberek egymás között nyíltabbak, bátrabban mondják el véleményüket, nincsenek gátlásaik. Igyekszünk ezeket a „fórumokat” a nagyközség javára hasznosítani. A. R. A gyógyszertári központ nemrégiben újította' fel Gerendáson a községi gyógyszertárat. Jancsik Ferenc gyógyszertárvezető és Tóth Ilona asszisztens szolgálja ki a falu lakóit Fotó: Gál Edit Egy nap a bíróságon Évenként visszatérő téma a medve február 2-i, gyertyaszentelő napi viselkedése. Mindannyian figyeljük ezen a napon az időjárást: borult marad-e az ég, kisüt-e a nap? — Kint marad-e a medve, vagy pedig meglátva árnyékát, visz- szatér barlangjába? • — Jön végre a tavasz, vagy marad a tél? A medvével kapcsolatos időjárási jóslás elterjedett- ségét hazánkban kétségkívül Jókai Mór „Üj földesúr” című regényének köszönheti. A regényben leírt „medvefilozófia” népi eredetű megfigyelésre támaszkodó változatát ugyanis hiába keressük a régi kalendáriumokban, a néprajzi művekben, nem találjuk. Voltak is, akik joggal tételezték fel, hogy a gyertyaszentelői időjós medve kizárólagosan a nagy magyar mesemondó, Jókai Mór írói fantáziájának szülötte. Annál érdekesebb, hogy Victor Hugo „Nyomorultak” című regényében is olvashatunk erről az időjós medvéről: „A tél egyik napján délután rövid időre előtűnt a nap; de február 2-a volt, Gyertyaszentelő Boldogasz- szony, amelynek álnok, hatheti fagyot jelentő napsütése Laensberg Máténak a következő, méltán klasz- szikus két sort sugalmazta: „Ha süt a nap: a medve Odvába tér sietve.” A Nyomorultak 1862-ben jelent meg, az Üj földesúr pedig szintén ebben az évben, január 4-től június 29- ig látott napvilágot folytatásokban a Pesti Naplóban. Bizonyára olvasta Jókai a Nyomorultakat még mielőtt az Űj földesurat befejezte volna. Hiszen önéletrajzi írásaiban is említi, hogy a francia irodalmat igyekezett eredetiben és azon frissében elolvasni. De az is lehetséges, hogy már előbb olvasta és kijegyzetelte magának ezt a medvével kapcsolatos időjóslást és közvetlenül Laensberg Mátétól vette az időjós medve ötletét. Ki is volt ez a Laensberg Máté, Mathieu Laensberg — franciásan — akire Victor Hugo hivatkozott? A XVII. században élt Liége városában, állítólag az ottani Szt. Bertalan templomnak volt kanonokja. Neki tulajdonítják az 1636- ban megjelent Liége-i Almanach szerzőségét. Ez a könyv időjóslásokat és egyéb eseményekre vonatkozó jóslásokat tartalmazott. De továbbmehetünk a világirodalomban. Például John Steinbeck „Rosszkedvűnk tele” című regényében is találkozunk a medvével. Azaz mégsem ővele, hanem egy másik, szintén téli álmot alvó állattal, a mor- motával. Így olvashatunk erről: „Itt a tavasz Baker úr” — mondta Ethan —, „idén is igaza volt a mor- motának.” Amerikában tehát a medve helyett a mormota jósol, s ő is pontosan február 2-án. A szabály is az általunk jól ismert — ha a mormota ezen a napon előjön üregéből és meglátja árnyékát, visszabújik és további hat hétig ott marad. Vagyis ha ezen a napon süt a nap, a tél folytatódni fog és ennek rossz termés lesz a következménye. Egyébként a mormota olyan megtiszteltetésben részesült az Egyesült Államokban, hogy február 2-át „mormota nap”-nak — Groundhog Day, Woodchuck Day — nevezi az amerikai angolság. Missouri államban ezt a napot a törvényhozó testület törvénybe is iktatta. Pennsylvaniában Mormota Klub is alakult. A klub tagjai február 2-án ünnepélyesen kivonulnak a külön erre a célra tartott mormotájuk üregéhez, hogy lássák, milyen időjárást jósol a klub kedvence, amikor álmából felriasztják. (Ügy mondják, hogy mormotájuk csak éppen annyit téved, amennyit a meteorológusok ...) A németeknél — hogy visszatérjünk Európába — a borz jósol februárban. S bizonyára lehetne még tovább is folytatni a sort. Végeredményben egy több évszázados emberi megfigyelésről van itt szó. A földművelő ember a téli álmot alvó állatok tavaszi viselkedését és az időjárás alakulását vetette össze. A jelekből pedig következtetett a mindennapi létet biztosító termésre. A „gyertyaszentelői medve” az egész emberiségé. Egy nép sem mondhatja kizárólagosan a magáénak. De úgy érzem, mi, magyarok jogosan lehetünk büszkék arra, hogy az irodalomba művészi módon a magyar Jókai Mór juttatta be az időjós medvét. Pozder Miklós Békéscsabán a megyei tanács épületében működik az egész megyére kiterjedő hatáskörrel a Békéscsabai Munkaügyi Bíróság. Háromtagú tanácsa másodfokon bírálja el a munkaügyi vitákat. Az ülnököket a Szakszervezetek Megyei Tanácsa iparágak szerint delegálja, s a megyei tanács ülése választja. A bíróság elnöke immár tíz éve dr. Bállá József, ö vezeti a tárgyalásokat. Egy tárgyalási napon 5-6 ügyben hoznak határozatot. Miért maradt el a kirándulás? A múlt évben ötven sar- kadkeresztúri diák készült kétnapos országjárásra. A 1 kirándulás azonban dugába dőlt. A különjárati busz nem érkezett meg a gyermekekért. A súlyos mulasztás miatt a Volán 8-as számú Vállalat felelősségre vonta az egyik városi autóbusz-állomás személyforgalmi csoportvezetőjét. Két vonatpótló busz is az ő feledékenysége miatt maradt el. Fegyelmi büntetésként alacsonyabb munkakörbe helyezték. A végrehajtást azonban egyévi próbaidőre felfüggesztették. A munkaügyi döntőbizottság a vállalat fegyelmi határozatát az év végi nyereségrészesedés megvonására változtatta. A vállalat mint felperes fellebbezést nyújtott be a munkaügyi bírósághoz a korábbi fegyelmi büntetés fenntartásáért. A tárgyaláson a személyforgalmi csoportvezető teljes mentesítést kért. — Mire alapozza ezt a kérelmét? — hangzott a bíróság elnökének kérdése. — A kirándulóbusz kiállítása a Volán Utazási Iroda feladata volt. Ügy éreztem, hogy nem nekem kell intézni. — A megrendelőt megkapta? — Igen, ugyanakkor újabb két busz menetlevelét is ki kellett állítanom. — Miért nem értesítette telefonon a központot, hogy a kirándulóbusz ügyében nem tud intézkedni? — Értekezleten voltam. — És a vonatpótló autóbuszok ? — Azt elismerem, ott mulasztottam. Ha aznap reggel találkozom a két buszvezetőivel, szóltam volna nekik. Megfeledkeztem erről a feladatról. — Ügy tudom, aznap felhívták ismételten a figyelmét a két buszra. — Sajnos, akkor már nem tudtam mit tenni. Rövid tanácskozás után a bíróság meghozta a határoza- I tot. Helyet adott a felperes 1 keresetének, és fenntartotta a vállalat fegyelmi döntését. Indoklásként ugyanis megállapította, hogy a kirándúlóés a vonatpótló buszok kiállításának elmulasztása a csoportvezető felületességére vezethető vissza. Kártérítés üzemi baleset miatt Üzemi baleset történt a békéscsabai MÁV-állomáson, vagonrákás közben. Három dolgozó papírbálákat rakott át egy tehergépkocsira. A mintegy 15 mázsás bála az egyik rakodó kezét a platóhoz szorította, ezért az egyik ujját amputálni kellett. A vállalat a baleseti óvórendszabály megszegése miatt mintegy 77 ezer forintot fizetett ki az SZTK-nak, és a sérült dolgozónak. De ki volt a közvetlen felelős? Időközben megállapítottak, hogy a munkahelyi menetirányító mulasztást követett el, és kártérítésre kötelezték. A szabály szerint ugyanis ott, ahol három ember együtt dolgozik, valamelyiküket meg kell bízni a munka irányításával. Ez viszont nem történt meg. A munkaügyi döntő- bizottság a kártérítési határozatot hatályon kívül helyezte. Bebizonyosodott ugyanis, hogy az utasítás ellenére a három dolgozó nem targoncával, hanem kézzel végezte a rakodást. A vállalat viszont keresetet nyújtott be a bírósághoz. Fenntartotta korábbi álláspontját, hogy a menetirányító foglalkozási szabálysértést követett el, amikor nem tartatta meg a baleseti óvórendszabályokat. — Én ezt az egészet megcáfolom. Mert miért lennék éppen én a felelős?! Tíz brigád dolgozik a kezem alatt, több mint hatvan embert irányítok. Nem állhatok ott mindegyik háta mögött. Különben is a rakodást mindig sürgetik. A múlt évben félmillió forint kocsiállást fizetett a vállalat. — Mi az előírás a papírhengerek kirakására? — Targoncával kell kirakni. — Most is így történt? — A rakodógépek egy része használhatatlan, targoncánk nem is volt. Megmondtam az embereknek, hogy addig ne kezdjenek munkához, amíg egyet elő nem kerítek. — Ezt kinek mondta? — Mind a hármójuknak. Mikor megjöttem a targoncával, akkor láttak munkához. A következő tehergépkocsira azonban már kézzel gurították fel a papírhengereket. — Megbízott valakit a munka irányításával? A jegyzőkönyvben ugyanis az szerepel, hogy nem. — A lakásomra jöttek, hogy íriam alá a jegyzőkönyvet. Teljesen kikészültek az idegeim. Most mindent rám akarnak sózni. Kérem annak a dolgozónak a kihallgatását, akit a munka irányításával megbíztak. A bíróság elfogadta a bizonyítási indítványt. A tárgyalást elnapolta. Sokat fogyasztott a gépkocsi A Sütőipari Vállalat orosházi üzeme teljes kártérítésre kötelezte az egyik járművezetőjét, mert gépkocsija szeptemberben és októberben 95 liter benzint túlfogyasztott. Az ügyet a döntőbizottság is megtárgyalta. A járművezetőt felmentette a kártérítés alól. Mégpedig azért, mert a gépkocsi műszaki hibás volt, és gyakran jártak vele rossz utakon. A vállalat keresetlevelében a kártérítés fenntartását kérte. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a gépkocsivezető kötelessége ellenére sem jelezte a túlfogyasztást. — Minek jeleztem volna. Ügysem volt az ilyesminek semmi foganatja. Ezzel a kocsival, amióta a motort megbontották, csak gondom volt. Akkor is tudomására kellett volna hozni a vállalatnak a túlfogyasztást, hogy intézkedni tudjanak. — Korábban jeleztem, de semmi sem történt. — Miért éppen október végén tett a túlfogyasztásról bejelentést? — Mert már én is sokalltam. — Azóta volt megtakarítása? — Igen, decemberben. De most több benzint számoltak érkilométerenként, mint korábban, s nem járok annyit rossz utakon, mint októberben jártam. A bíróság megállapította, hogy a vállalat azért nem intézkedett időben, mert a gépkocsivezető nem jelezte a túlfogyasztást. A kártérítést fenntartotta. Az üzemanyag társadalmi tulajdon, s a gépkocsivezetőnek a jó gazda gondosságával kell eljárnia. A munkaügyi vitákat első fokon a vállalatok munkaügyi döntőbizottságai tárgyalják. A határozataikkal szemben benyújtott fellebbezésekben a Békéscsabai Munkaügyi Bíróság járt el. A múlt évben 440 ügyet tárgyaltak másodfokon. A döntőbizottság határozatainak mintegy 75 százaléka jogerőssé vált, s csupán 25 százalékát változtatta meg a bíróság. A múlt évi tapasztalatok azt igazolják, hogy a vállalatok egyre határozottabban lépnek fel a társadalmi tulajdon védelmében, és a munkafegyelem megszegőivel szemben. Serédi János nz időjós medve
