Békés Megyei Népújság, 1979. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1979-02-02 / 27. szám

1979. február 2., péntek 4 Marad a Kilián brigád Lapunk 1978. november 1-i számában „Feloszlik a Kili­án brigád?” címmel arról ír­tunk, hogy a Szarvasi Álla­mi Tangazdaságban különbö­ző — nem minden alapot nélkülöző — okok miatt ad- dig-addig halogatták az 1977- es munkaverseny érté­kelését, hogy lassan már az 1978- as értékelés kezdte sür­getni a brigádok versenyé­nek irányítóit. A tangazdaság csabacsüdi kerületének Kilián brigádja is keserűen nyugtázta ak­kor, hogy vállalásaik teljesí­téséről nem sok szó esett, a brigádvezetők tanácskozását sem tartották meg, s egyál­talán, a munkaverseny ma­ga is holtpontra jutott. A 16 éves brigád tagjai már azon tanakodtak, hogy legjobb len­ne ha az együttes feloszta­na. Természetesen ezt nem szó szerint gondolták akkor sem. Tudták, hogy gazdasá­guk megannyi gonddal-baj­jal küzd évek óta. A 2500 hektárnyi rizs csak a vesz­teségeket növeli, s ilyen kö­rülmények között a brigádok teljesítményét is csak erköl­csileg méltányolhatta a tan­gazdaság vezetősége. Ezzel is késlekedett azonban. Cikkünk nyomán és még- inkább a gazdaságban dolgo­zók észrevételezéseit, felszó­lalásait követően megindult az egészséges erjedés, s a munkahelyeken a munka, az irányítás minden szintjén újító gondolatok, versenyt formáló javaslatok születtek. Ebben a légkörben érett meg végül is az ügy arra, hogy 1978. december 29-én meg­tarthatták a vállalati szak­szervezeti tanács, a bizalmi­ak és a gazdaság vezetésé­nek együttes tanácskozását. Ezen a tanácskozáson a gazdaságnak több mint 100 dolgozója — kerület- és üzemvezetők, szb-titkárok, KISZ-titkárok, szocialista brigádvezetők és bizalmiak — vett részt. Az „ügyről” itt már szó nem esett. A kér­dés nyugvópontra jutott, is­mertették az 1977-es munka- verseny-mozgalom végső ér­tékelését, 13 brigád kapta meg 1977-es munkája alap­ján az arany fokozatot, 7 az ezüst fokozatot, 6 a bronzot a 32 versenyző kollektívából. Az értékelés alapján 165 és fél ezer forintot osztottak fel jutalomként a brigádok és a brigádtagok között. A tanácskozáson egyébként a legfőbb téma az ez évi te­endők megvitatása volt. A vita során 12-en mondták el véleményüket, ismételten hi­tet téve a szocialista mun­kaverseny folytatása mellett. A brigádok körében vissz­hangra talált az a felhívás is, amelyben a tangazdaság vezetősége az ez évi terme­lési tervek teljesítésére hív­ta fel a munkacsapatokat. Amint a Kilián brigád tag­jai, illetve a tangazdaság ve­zetői, a szakszervezeti tanács titkára is elmondotta: a ta­nulságok levonásával — úgy érzik — sikerült minden ala­pot megteremteni ahhoz, hogy a verseny, a szocialis­ta brigádmozgalom ismét rangjára emelkedjen a Szarvasi Állami Tangazda­ságban is. (kőváry) lenekre mozgósító kollektíva Keveset beszélő, többet akaró emberek Kilenc szabó, nyolc fodrász és két fényképész. Kezdetleges felszerelések. Ennyiből állt az 1951. május 18-án alakult „Endrődi Általános Szolgáltatási Kisipari Termelőszövetke­zet”. Három év után úgynevezett profiltisztítást csináltak. Különváltak a szabók és önálló életet kezdve létrehozták az Endrődi Szabóipari Szövetkezetét, s ma korszerűsödő ter­melési technológia mellett 275-en — főleg nők és jó fele­részben 30 éven aluli fiatal — veti össze a vállát a fejlesz­tés további ütemét váró szövetkezetben. A dolgozói létszám növe­kedésével, a munkásöntudat fejlődésével gyarapodott a párttagok száma, s ma 37-en — a dolgozói létszám 13 szá­zaléka — tevékenykednek a pártalapszervezetben. E min­dig tettekre mozgósító kol­lektíva rakta mérlegre a kö­zelmúltban az alapszervezet kommunistáinak munkáját, fejtegetve azt, hogyan vál­tották valóra az elmúlt esz­tendő elején általuk is java­solt és elfogadott cselekvési programot. A pártvezetőség beszámo­lóját ismertető alapszervezeti titkár, Fagyas Mátyásné sza­vai nyomán rendszerezetten bontakozott ki a kép a kis kommunista közösség mun­kájáról. Arról az alapszerve­zetről, melynek tagjai in­„Pénzből élünk mi is 99 Amikor 1970-ben megala­kult a Körösi Állami Gaz­daság központi gépműhe­lyének Ifi brigádja, tagjai­nak az átlagéletkora jóval 30 év alatt volt. Ma már 35 évnél is több. Közben nem sok személyi változás történt. A brigádvezető most Ka­tona Vince, akit 1976-ban választottak meg erre a tisztségre. Akkor került a központi gépműhelybe, ami­ről így beszél: — Nem jöttem messziről. Itt voltam ipari tanuló, az­tán levelező tagozaton tech­nikus lettem és gépcsoport­vezetői beosztásba kerül­tem. Abban az évben érdemelte ki a brigád a szocialista címmel együtt másodszor az ezüstkoszorús jelvényt, az 1977. évi eredmény alapján pedig már aranykoszorús lett. Gyoma és Körösladány között, a világtól egy kis­sé távolinak tűnő tájon van a gazdaság gépműhelye, ami semmiben sem különbözik valamilyen vasipari üzem­től. Most a tavaszi munkák­hoz készítik elő a lánctal­pas és gumikerekes trakto­rokat, a szállítójárműveket, a markológépeket. Frolyó Imre, a gépüzem vezetője a 13 tagú Ifi bri­gád munkáját méltatva ki­jelenti : — Amit megcsinálnak, az biztosan jó, miattuk nin­csenek nyugtalan éjszakáim. Persze van a törekvésük­ben egy kis „önzés” is. Kü­lönösen, amikor a nyári munkákra készítik elő a gé­peket. Ugyanis a betakarí­tás időszakában a brigád 9 gépszerelője egyszeriben „nyeregbe pattan”, s le nem száll addig a kombájnról, amíg minden szem gabona a helyére nem kerül. A kom­bájnolásból pedig jó pénzre tesznek szert, ha időközben géphiba miatt nem kell ki- állniuk a sorból. De nemcsak önmagukra, hanem a gazdaságra is gon­dolnak. Erről Dómján Ist­ván gépszerelő így beszél: — Csináljuk a „melót”, nem „lelkizünk”. Pénz kell, amit a jól működő gépek­kel megtermelünk a gazda­ságnak. Ebből a pénzből élünk mi is. Bárcsak több jutna belőle! Eszközök, szer­számok is kellenének. Itt van az a K—700-as... A mázsányi differenciálmű- tengelyt kézzel emelgetjük. Kellene villanytargonca, ami könnyebbé és termeléke­nyebbé tenné a munkánkat. Juhász László gépszere­lő a múlt évben rizst kom­bájnolt, amiről a következő­ket mondja. — Sok volt a szalma, ke­vés a szem. A lánctalpas majd elsüllyedt a pocsolyá­ban. Dolgoztam. Tudtam, hogy nem sok pénzt kapok érte, dehát nem hagyhattuk odaveszni a kevés rizst sem. Valaminek csak vissza kel­lett térülnie a befektetett nagy munkából a gazdaság­nak. — Egyszer így, máskor úgy. Sok függ az időjárás­tól — jegyzem meg. — A remény éltet ben­nünket és soha eszünkbe sem jut, hogy munkahelyet változtassunk. Nehéz lenne kezdeni másutt. Megszok­tuk ezt a környezetet és az évek során jó barátság is kialakult közöttünk. Mert nemcsak munkából áll az élet. — Hanem? — Például az AGROKER Kossuth Szocialista Brigád­dal jó kapcsolatot tartunk. Néha közösen rendezünk focimeccset, utána őz-, vagy birkavacsorát, és mulatunk egy jót. Olyankor nem tilos az ivás. Munka előtt és köz­ben annál inkább. Ilyen óriási gépeknél dolgozni nem gyerekjáték. Észnél kell lenni. Szerelés közben is könnyen előfordulhat bal­eset. — Volt már többször? — Szerencsére az utóbbi években egyetlen kisebb sé­rülés sem történt. Vigyázunk magunkra és egymásra is. Az aranyjelvény kötelez bennünket. bízó­éiért hal­— Ami még .különösen elismerésre méltó: a brigád gondolkozva dolgozik. Újít, ésszerűsít, hogy megköny- nyítse, gyorsabbá tegye a munkáját — jelenti ki Fro­lyó Imre. Szujó Péter műhelyvezető, aki a vszb újítási felelőse, lelkes propagálója az újí- tómozalomnak. Dicséri a brigádtagok törekvését: — Évenként 3-4 újítást adnak, az ésszerűsítések­nek pedig se szeri, se szá­ma. Sokszor mondom: csi­nálni, csinálni, abból mind­nyájunknak haszna van. — Egyéni szempontból is érdemes csinálni? — kér­dezem. — A szakvéleményezők törekednek mielőbb elbí­rálni az újítási javaslato­kat, a gazdaság pedig nem késlekedik kifizetni a dí­jat. Újítási tanúsítványt is, ad, hogy a Kiváló újító jelvény odaítélésénél nyítani lehessen az eredményt. Azt már másoktól lom. hogv Szujó Péter nem­csak biztat az újításra, ha­nem a műszaki raiz elké­szítéséhez is segítséget nyújt. Most Juhász László és Galambos József közös újí­tásának az elbírálása van soron. Elgondolásuk meg­valósításával az E 301-es önjáró kaszálógén üzembiz­tonságát növelték. Már ki­próbálták és kitűnően be­vált. — Mennyi nénzt várnak érte? — kérdezem a két újítótól. — Egy-kétezer forintot... Talán — mondják szeré­nyen. Somogyi G villa raktáros kérte a brigádba való fel­vételét. Tíz éve dolgozik a gazdaságban, ismerik. Katona Vince úgy vélj, hogv lehet reménye a fel­vételre, a végső szót azon­ban a brigád egvíittesen mondia ki. Aztán még egv év próbaidőt is le kell tölte­nie. Ez a rendje a dolog­nak. Egyébként — mondják — könnyen ki is lehet kerülni az Ifi brigádból, bár még ilyen nem fordult elő. Azért is magasabb az átlagéletko­ruk 35 évnél. Pásztor Béla kább halk szavú, keveset be­szélő, de annál többet tevő, többet akaró emberek, ők maguk szerényen közepes, vagy jó közepesnek ítélik meg az alapszervezet mun­káját. Valójában azonban, mint az a községi pártbizott­ság munkájukat minősítő le­veléből kiderült, az értéke­sebb „osztályzatra” is rá­szolgáltak. Hiszen úgyszólván példás a szervezeti életük, nem ismernek határozatkép­telen taggyűléseket, fehér holló számba megy, hogy va­laki igazolatlan távolmarad, és rendszeresen megtartott tanácskozásaikon időről idő­re aktuális, lényeget megra­gadó témák szerepelnek. Most, amikor e kis közös­ség az elmúlt évben végzett munkát értékelte, kiderült, hogy egész esztendőn át ügyeltek arra is, hogy a cselekvési programban felvá­zolt feladatok ne kerüljenek a fiókok mélyére, hanem azok sorra, rendre megvaló­suljanak. Mindenki tegve a maga posztján, amit tennie kell. Amint az a beszámoló­ból is kiderült, a párttagok ott vannak a KlSZ-szerve- zetben, a szövetkezeti bizott­ságban. segítenek és szervez­nek fáradhatatlanul. Az arra alkalmas fiatalokat mozgalmi feladatokkal látiák el. s évi munkájuk gyümölcseként a múlt évben is négy munkás­nőt vettek fel a pártszerve­zet soraiba, s közülük kettőt a KISZ-alapszervezet javas­latára. Szorgos munkájuk közben is fő erényük a ta­nulás. Jelenleg két csoport­ban ötvenen vesznek részt a pártszervezet szemináriumán, 15-en a KISZ tanfolyamára iárnak, van aki marxista esti középiskolán, esti egyetemen tanult, vagy tanul. Azt mond­tam, ez a fő erényük. így van. De a tanulás nem merül ki az elmondottakban. Ah­hoz, hogy ilyen létszámmal és főleg export árut termelje­nek, jó szaktudással bíró emberek kellenek. Megszer­vezték hát saját erejükből a felnőttszakmunkás-képzést. A 400 órás tanfolyam tema­tikájában nemcsak szakmai, hanem társadalompolitikai ismeretek is szerepelnek. Fá­radozásukat — melyben a szövetkezet vezetőinek, mű­szaki gárdájának, szakmun­kásainak aktív szerepe van — siker koronázza. A har­madik kurzus most végzi a tanfolyamot. Velük együri hetvenen kapnak — közülük néhányan a 8. általános is­kolai ismereteket is megsze­rezve — szakmunkás-bizo- nyítváhyt. Ezenkívül három évfolyamon 47 ipari tanuló ismerkedik a szakma fogá­saival. A tanulásra buzdítás során nem feledkeznek meg a gyermekgondozási segélyen levő kismamákról sem. Kö­zülük is nyolcán tanulnak, s mire letelik a gondozási ked­vezmény, szakmunkások lesz­nek. Azt szöktuk mondani, hogy a jó politikai munka tükör­képe a jó gazdasági munka. S mint az a beszámolóból és a községi pártbizottság mi­nősítéséből is kiderült, e ket­tő itt fedi egymást. Termé­keik — a nyugatnémet Adi­das cégtől bérmunkában vál­lalt szabadidős ruhák, és a francia Weil cégtől vállalt kabátok kivitelezése — meg­nyerték a megrendelők tet­szését. Egyszóval „kivívták az egri nevet”, a tőkés, és te­gyük hozzá a szovjet meg­rendelők előtt is. A fő hang­súly — noha termékeiből minimális a hibás készít­mény — a minőség további fokozása, melyben, mint ed­dig is, nagy szerepet szánnak a szocialista brigádoknak. Azt a közmondást vallják: nincs olyan rakott szekér, amelyikre még ne férne. Kí­váncsian várják hát az év végéről ez évre -áthúzódott beruházást, a korszerű va­salósor megindulását, mert ez újabb jelentős árbevételt jelent a szövetkezetnek. A francia megrendelőnek eddig ugyanis vasalatlanul szállí­tották az év során készített 40 ezer kabátot. Ez évben már ezek is — mint az Adi­das cég szabadidős és tré­ningruhái — vasalva, ízléses csomagolásban, nem egymás­ra rakva, hanem akasztva kerülnek a kamionokba. E teherjárműveknek most épí­tik az üzemi utat. A folya­matban levő beruházással párhuzamosan folytatják a központi gőz- és levegőztető berendezések kiépítését, sor­ra kerül az üzem elektro­mos hálózatának teljes át­szerelése, és újabb célgépe­ket, vasalópréseket kívánnak beszerezni. A szövetkezet valamennyi dolgozójával együtt eredmé­nyes gazdasági évet hagytak maguk mögött az Endrődi Szabók Szövetkezetének kommunistái. S ebben ott van az is, hogy nem csupán kipipált napirendi pont volt a pártvezetőségi üléseken, párttaggyűléseken a termelés napra kész helyzete. Rend­szeresen meghányták-vetet- ték hol tartanak, milyen gon­dok nehezítik a cselekvési programból fakadó gazdaság- politikai feladatok megoldá­sát. S ami ebben különösen figyelmet érdemel: a szövet­kezet vezetői, vagy az egyes emberek is nem zaklatásnak vették az elszámoltatást, ha­nem igyekezetét, cselekvésre ösztönző buzdítást láttak benne, azt, hogy együtt, és már ma megtegyék amit csak lehet, s szerény munkájuk­kal ugyan, de ők is segítse­nek előbbre mozdítani a népgazdaság szekerét. Megtették hát a magúkét becsülettel. De mint az a be­számolóból és a felszólalá­sokból is kiderült, túlláttak az üzem, a szövetkezet fala­in. A Hazafias Népfront he­lyi bizottságával együtt, a szövetkezet szakembereinek segítő közreműködésével, rendszeresen szabás-varrás tanfolyamokat szerveznék a község lakosainak. A KISZ- esek többek között különbö­ző munkaakciókban ezer óra társadalmi munkát teljesítet­tek, és szakköri foglalkozáso­kon ismertetik meg az út­törőket a szabás-varrás for­télyaival. Ha helyenként talán na - gyobb teret kapott a beszá­molóban, s néhány felszóla­lásban a szövetkezet gazda­sági helyzete, azért a taggyű­lés mégsem mutatott egyol­dalúságot. Nem, mert a ter­melés emberi oldalai kaptak itt nagyobb szerepet, ami nagyon is fontos politikai fel­adat. S az említettek mellett a beszámolóban és a hozzá­szólásokban — az utóbbiak­ban ha nem is látványos szó­noki fordulatokkal — megfo­galmazták egy sor más fel­adatot is. Szó volt a párt­csoportok szervezettségének továbbcsiszolásáról. Ezért még egy újabb pártcsoportot "hoznák létre, és így lehetővé válik, hogy- a pártcsoport tagjai a pártcsoportvezetők­kel egy műszakban dolgozza­nak. Szó volt itt a szövetkezet létszámának több mint felét kitevő fiatalokról, arról, hogy még közelebb kell jutni a KISZ-alapszervezet tagjainak a többi fiatalhoz. Mint mond­ták, utánpótlás van bőven, hiszen a 148 harminc ' éven aluli dolgozóból még mind­össze 30 az ifjúsági szövetség tagja. Hangsúlyt kapott itta még egységesebb cselekvő­készség, amely mindennapi tevékenység. Hangsúlyozták a feladatokon való nagyobb osztozás fontosságát. Amilyen őszintén volt szó ezekről, bízvást valóra is váltják. Deák Gyula A Duna Cipőgyárban ebben az évben két ős fél millió pár tavaszi cipőt és egymillió-hat­százezer pár szandált gyártanak. A képen: prés alatt ragasztják a talpakat (MTI Fotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom