Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

1979. január 10., szerda o i:i=i au ifire 100-ból 96 első osztályú Bronzpulyka — Ecsegfalváról i ruhák a Fért if ehérnemtt-gyárból Férfifehérnemű-gyár, vagy másképp a FÉKON békés­csabai gyára — így ismerik. FÉKON, azaz férfikonfekció. És, hogy miért magyarázzuk ezt ennyit? Nos, a FÉKON békéscsabai gyárában immáron egyetlen férfiholmit sem készítenek. Sőt, a csabai gyárhoz tartozó orosházi üzem­ben — ahol eddig még készítettek Adám utódainak ruha­darabokat — január végétől szoknyák varrására állnak át. — A FÉKON Ruházati Válla­lat gyárai közül a békéscsabai szakosodott a női ruhák elő­állítására és bizony ez nem kis terhet rótt a kollektívá­ra — ez a mondat a beszél­getések során többször is el­hangzott a gyárban, s mond­hatni szinte: kulcsává vált egy olyan folyamat, válto­zássorozat megértésének, amely napjainkban is tart ebben a termelőegységben. Szoknyákban utazik — Hol is kezdjem? — kérdez vissza az üzemgazda­sági osztály vezetője, Vigh Jánosné, azután a követke­zőket mondja: — Aki külföldi piacokra szállított, az már évekkel ezelőtt is tapasztalhatta, hogy minden a minőségtől függ. Olyan iparágban pe­dig, amilyen a mienk is, a minőségi követelmények a divat gyors változásaival sú­lyosbítottak. S ha mindez igaz a FÉKON Ruházati Vállalatra, még inkább igaz békéscsabai gyárára, ame­lyik női ruhában „utazik”. Ráadásul nem is akárhol, hanem az igényességből is divatot csináló nyugati pia­con. — Ezt tudja mindenki, beszélünk is róla sokat, je­lentős eredményekről a mi­nőségjavításban viszont alig- alig hallhatunk. A FEKON- nak sikerül állnia a sarat. Mi a titkuk? — Nincs titkunk. Megta­nultuk a leckét: ha a minő­ség a fő kérdés, a szalagnál dolgozókat kell arra ösztö­nöznünk, hogy minőségi munkát végezzenek. — Ez is közhelynek szá­mít ma már. — Igen, amíg meg nem valósítjuk. Mi viszont na­gyon is konkrét dolgokról, tapasztalatokról számolha­tunk be. minőségért, több vita volt. Most mindenkinek külön- külön megnézik a munkáját. Nekem a múlt hónapban például 12 darabot adott vissza a meós javításra. — És hány darabot készít egy hónapban? — Háromezer körül, úgy, hogy a tizenkét hibával még lehet minőségit kapni. Két­száz forint körül szokott ne­kem átlagban kijönni. Székely Sándoménak 360 forint volt eddig a legna­gyobb összegű „minőségi bé­re” a darabbér mellett, de kétszáznál kevesebbet még sohasem kapott. Az ezen a napon meózott munkada­rabjaiból egyet sem ért ki­fogás. — Jó dolognak tartom ezt, hogy a minőségért külön is fizetnek, de az én munkám­ra azelőtt sem volt panasz, öt éve dolgozom itt. Most ruhákat gallérozok. A vasalók már kevésbé elégedettek. Bozóki Jánosné az elmúlt hónapban csak negyven forint többletre tett szert egy hibával: színére vasalta azt a visszahajtást, amit a fonákára kellett vol­na. Igaz csak két hetet dol­gozott decemberben és a művezető szerint a 100 szá­zalékos teljesítményt sem érte el. Such Györgyné vi­szont elérte, mégsem számít­hatott 100 forintnál többre. — Biztos, hogy van még finomítani való ezen a rend­szeren, de alapvetően jó — állítja Ötvös Istvánná, a mű­vezető, majd eképp folytat­ja: — A munka bonyolultsá­gának megfelelően kategó­riákba soroltuk a művelete­ket. 'Minden kategóriában másképp értékeljük a hiba­százalékot, egyszóval kiala­kult ennek már az egész rendje. — Nem mondom, a meó- nak így több a dolga, mert rendszeresebbé kellett tenni a szalagközi ellenőrzést — vallja Bánki Györgyné, s még hozzáteszi: — De hát ezért tartanak bennünket. Vigh Jánosnétől kérdem: —» Nem jár egy kicsit túl sok adminisztrációval ez az egész? — Nézze, kétségtelen, hogy van mit figyelni, jegyezni. A meós szúrópróbaszerűen min­den dolgozó napi termelésé­ből 40 munkadarabot vizsgál meg. Ennek alapján számít­juk azután a hibaszázalékot. A munkalapok napi vezeté­sére a művezetőnek átlago­san fél órát kell szánnia. Vi­szont nincs vita hó végén ar­ról: hogy volt, mint volt, mert ott van minden fekete­fehéren. — A kérdés csak az, meny­nyire tárgyilagos a szúrópró­ba? — A végterméket is meóz- zák. Minden egyes darabot. A ruhákon ott fityég egy kí­sérőlap, amelyiken rajta áll: melyik műveletet, melyik dolgozónk végezte. A hibát vétő tehát utólag is tetten érhető. nzMSZK veszi meg — Szóval van gond az el­lenőrzéssel, nyilvántartással. Egy dolog izgat csak ezek után: megéri? — Erre a következőket mondhatom: a termelési ér­tékünk 280 millió forint évente, tavaly minőségi tel­jesítésért 740 ezer forintot fi­zettünk ki többletként, ez­zel egy időben az első osz­tályú termékek részaránya 95,1 százalékról 96,3 száza­lékra nőtt. S még valami: ebben az esztendőben a gyár termékeinek 72 százaléka megy exportra, java részben az NSZK-ba. Ez bizony nem akármi, ha figyelembe ve­szi, hogy létszámhiánnyal küzdünk egy olyan munka- területen, ahol szinte na­ponta változnak a követél­mények, naponta kell újabb és újabb munkamozzanato­kat a dolgozóinknak beta­nulniuk, amikor az akadozó anyagellátás erre sokszor alig hagy időt. A kép teljességéhez tarto­zik: a FÉKON békéscsabai gyára nem tudta egészében azt a célt elérni, amit a ter­melési tervben maga elé tű­zött. Elért ez a kollektíva azonban egy ennél is fonto­sabb dolgot: idejekorán si­került az őt megillető tiszt­ségbe emelni a minősé­get. Kőváry E. Péter fl tápból dollár lesz Igaz, hogy havas az udvar, de egy néhány perces levegőzés jót Négy éve foglalkozik a már-már ritkaságnak számí­tó bronzpulyka hizlalásával, szaporításával az ecsegfalvi Egyetértés Termelőszövetke­zet. A kezdeti nehézséget elsősorban a termelési ta­pasztalatok hiánya okozta, erre a fajtára ugyanis még egyik kutató vagy üzem sem készített nagyüzemi technológiát. Pedig, mint az ecsegfalvi példa mutatja: ér­demes a bronzpulykával is foglalkozni. A pulykának ez a fajtája csak kelés után ér­zékeny, ekkor igényel magas hőmérsékletet. Ha megerősö­dött — júliusban — már csak éjjeli szállásra van szüksége. Napközben a sza­badban keresi meg táplálé­kát, elég, ha takarmányszük­ségletének a felét adják táp formájában. Ecsegfalván fel­ismerték ezt, négy istállóban 40 ezer bronzpulykát nevel­nek évente. Jelentős költsé- csökkentő tényező, hogy az említett szállások másra már nem használható épületek­ben vannak, s a szükséges takarmány is olcsó, a múlt évben nagy része a búza hántolásánál keletkező ocsú- ból került ki. De szereti a pulyka a napraforgó-hánto- lás után fennmaradó héjat is. Jelentős a hízók közül ki­választott törzsállomány, át­lagosan 6 ezer tojót és bakot állítanak a szaporítás szol­gálatába. Az elmúlt évben 82 ezer tenyésztojást adott el a szövetkezet a szolnoki keltető állomásnak. Az idé% szeretnék növelni ezt a mennyiséget, mert az igény­lők ennek közel dupláját is megvennék. A júliusban kitelepített növendékek gondozását, fel­ügyeletét elsősorban nők és az istálló közelében kitele­tesz a bronzpulykának is Fotó: Veress Erzsi pült családok végzik, novem­ber végéig, december elejé­ig — az értékesítésig. A múlt évben felnevelt puly­kák olasz exportra kerültek, az eladott mennyiség több­szöröse is vevőre találna — elsősorban a nyugati piacon. Az olcsó tartásnak és takar­mányozásnak köszönhető, hogy kedvezően, alacsony 'rá­fordítással állít elő egy dol­lárt a szövetkezet. — Csaknem egy évvel ez­előtt próbaképpen a darab­béren kívül külön minősé­gi prémiumot hirdettünk meg, amelyet az a munka­csapat kaphatott meg, amely az első osztályba soroltáruk f»###############»##»###########»##############################»############»##»#####»»#< részarányára vonatkozó ter­vet teljesítette. A minőségi prémiumot azután a. csoport maga osztotta fel a végzett munka szerint. — Bevált? — Tulajdonképpen nem mondhatjuk azt, hogy nem, de tovább kellett fejleszteni. Tudniillik sok vitára adott alapot az, hogy nem ismer­tük az egyes dolgozók mun­kájának minőségét külön- kiilön. — Egyáltalán lehet ezt nyomon követni? — Igen. Erre van a meo. Am tessék a szalaghoz jön­ni! Színére vagy fonákára A neonok zúgása belevész a varrógépek ütemesen gyors kattogásába, kelepelésébe. A gépeknél lányok, asszonyok, összesen több mint negy­venen. Az egyik gépiéi Nagy Eszter ül. Villámzára­kat varr a tarka női ruhák­ba. Nyolcadik éve dolgozik itt. Gerléről jár be naponta. — Amikor az egész cso­port együtt kapta a pénzt a Kicsi, de nemcsak csinos, rendezett, hanem eredmé­nyesen is dolgozó üzem a MAVAD telepe Biharugrán. összesen csaknem száztízen dolgoznak itt a helyet adó faluból, továbbá Körösnagy- harsányból és Zsadányból; hatvanan a ZÖLDÉRT, öt- venen a MAVAD alkalma­zottjai. A magas fokú higi­éniai követelményeknek a legmesszebbmenőkig eleget tevő üzemben tavaly mint­egy százezer pár fácánt, 130 ezer pár vadkacsát és együt­tesen mintegy 90 ezer vad­libát és fürjet dolgoztak fel, amivel éves tervüket 104 százalékra teljesítették. A kereskedelemnek konyha­kész állapotban átadott főz­ni és sütni való ínyencségek felvásárlási ára elérte a 25 millió forintot. A jelzett te­kintélyes mennyiségnek a jó egyharmada „kemény” va­lutáért került exportra, je­lentős hasznot hozott tehát a népgazdaságnak. Képün­kön : a feldolgozás egyik művelete: vákuummal tisz­títják a fácánhúst a feldol­gozószalagon. Fotó: Veress Erzsi Ha akarom: vemhes, ha akarom: nem S ok bajom van mosta­nában a számokkal. Azután hovatovább gyanús az is, hogy virágko­rát éli a statisztika, divatba jöttek az adatok, mint min­dent bizonyító, tényt közlő, rögzítő, feltáró információk. Tudom, hogy az első kö­vet most néhai tanáromra kellene vetnem, aki a ké­telyt belém oltotta. Nagy statisztikus volt és a szám­művészet e tudományának okítását a következőképp vezette be bemutatkozása­kor: jól jegyezzék meg a rangsort, kollégák. Először van a kis hazugság, azt kö­veti a nagy és csak ezután jön a statisztika. Derültünk ezen akkor. Majd jött az élet, amelynek nagy ismerői is szívesen bölcselkedtek előttünk — pályakezdők előtt — tapasz­talataikat ingyen és bér­mentve adva át a tátott szájjal figyelő zöldfülűek­nek eképpen: a statisztikák­kal mindent be lehet bizo­nyítani és be lehet bizonyí­tani mindennek az ellenke­zőjét is. Nos, a kora ifjúságomban belém plántált kétkedő szel­lem hatására ezzel is úgy voltam, mint minden, saját bőrömön még nem érzékelt dologgal: hittem is, nem is. Ma már másképp Iátok. Mert sok mindent láttam már a munkában töltött né­hány év alatt. Láttam fő­könyvelői teheneket, ame­lyek csak papíron „adtak” tejet, amelyekről főkönyve­lőjük mondta nevetve: ha akarom vemhes, ha akarom nem. Attól függően, hogy kívánja meg a helyzet. Láttam továbbá tehené­szetet, amely nyereséggel termelte a tejet, amikor a tejtermelő versenybe akar­ták benevezni, s amelyről — midőn gazdái a hústerme­lésben láttak nagyobb fan­táziát — kiderült, hogy mégiscsak veszteséges. Ezek után megértettem azt is, hogy jeles szakemberek, elhivatottsággal, miért küz­döttek hiába a juhászat fel­virágoztatásáért. Sok helyütt ugyanis úgy tették kevésbé veszteségessé a favorizált ál­lattenyésztési ágazatot, hogy a nehezebben nyomon kö­vethető költségeket a jóval türelmesebb birkák nyakába varrták. Hallhattunk azután olyan esetekről is, amikor a rend­kívül katonásan felsorakoz­tatott számoszlopok mögött igen nagy rendetlenség, her­dálás, sikkasztás húzódott, bújt meg. A számok világá­ban kevésbé járatos ellenőr­ző bizottságok nem egyszer szemlesütve torpantak meg egy-egy tsz-ben a számso­rokból ácsolt misztikusnak és mitikusnak tűnő, csalást leplező adatfalak előtt, és éveknek kellett eltelni, míg a lepel lehullott. Végül, vannak termelési tanácskozások, amelyeken a hallgatóság csak ül, csak ül, csak néz az előadóra, s fo­galma sincs, mi akar ez a rengeteg adat lenni? Ahe­lyett, hogy arról beszélné­nek: mi hibádzott tulajdon­képpen a tervekből illetve a tervteljesítésből, illetve, hogy kinek, mit kell tennie ezek után. Ö sszegezve: az elmon­dottakból nem sza­bad azt a következte­tést levonni, hogy a statisz­tika, a számok, az adatok csak bajnak vannak. A baj ugyanis nem ezekkel van hanem azokkal, akik rossz’ értelmezett egyéni vagy est portérdekből visszaélnek ve lük. Gondoljunk csak az atomenergiára: azt is föl le­het használni békés céloké is! K. E. P.

Next

/
Oldalképek
Tartalom