Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
1979. január 28., vasárnap Január elsejétől az év végéig huszonegy új magyar filmet mutattak be a premiermozik, további kettőt pedig a televíziótól vettek át. E kettőt — Keménykalap és krumpliorr, Hatholdas rózsákért — mérlegelésünknél figyelmen kívül hagyhatjuk. Számításba azt a huszonegy filmet vettük, amelyet a közönség az év során megismert, függetlenül gyártási évétől. regény, amely egy munkáscsalád három lányának történetében ad igen széles körű képet sokféle társadalmi gondunkról. E film Dárday sajátos alkotó módszerével, a rögzített valóság alapján civil szereplőkkel való újra- játszatás eszközeivel készült, s négy és fél órás vetítési ideje ellenére megérdemelt sikert aratott. A hasonlójellegű Fagyöngyök, az elsőfilmes Ember Judit munkája, Jelenet a Filmregényből A huszonegy film közül közvetlenül napjainkban tizenöt játszódott, kettő a felszabadulás után, az ötvenes évek elején, illetve 1956 őszén. A második világháború alatt egy, a háború előtt egy, a történelmi múltban egy, a századforduló dzsentrivilágában egy. A történési idő szempontjából tehát úgy tűnik, filmművészetünk szorosan kötődik a mához: műfaji megoszlásban társadalmi dráma tizenegy, közte három dokumentarista eszközökkel megjelenített történet is, krimi egy, tragikomédia kettő, vígjáték kettő, szatíra kettő, kémtörténet egy, történelmi kalanddráma egy, szorosabban vett dokumentumfilm kettő. Mun- káskömyezetben játszódik hat, közte egy inkább a kispolgárság felé tendáló munkások között, paraszti környezetben három, értelmiségiben három, cigánykömye- zetben egy, egyéb társadalmi közegben egy, falusi társadalomban egy, dzsentrivilágban egy, kémek között egy, múlt századi történelmi események között egy, az ötvenes évek elejének társadalmában egy, a mai krimi környezete szinte közömbös, a Csatatér című dokumentumfilm pedig alighanem társadalmi rétegektől független. A száraz számadatok után érdemes azt megvizsgálni, a magyar film 1978-as esztendejének mik voltak a legfőbb jellemzői. Feltétlenül e vizsgálódás élére kívánkozik a dokumentarizmus felé törekvés a játékfilmalkotáson belül. A Híradó- és Dokumentumfilm Stúdióban viszont szép számmal születtek és születnek olyan dokumentumfilmek, amelyek a játékfilmek izgalmasságáyal hatnak, például A halottlátó, a Kilencedik emelet, stb., de egyikük, a Két elhatározás meg éppen már a játékfilmek között szerepel ebben az értékelésben is, mert azokkal együtt szerepelt a mozik műsorán. A huszonegy film között öt dokumentum-, illetve dokumentarista eszközökkel készült filmet találunk. Szorosabban vett dokumentumfilm a Rózsa János rendezte Csatatér, a mohácsi emlékpark körüli vita folytatására sarkalló, igen figyelmet érdemlően érvelő munka, valamint a külföldön igen sok sikert és díjbeli elismerést is megért Két elhatározás, Gyöngyössy Imre és Kabay Barna alkotása egy idős rimóci parasztasszonyról. Az év egyik legnagyobb meglepetése és legkiemelkedőbb filmjeinek egyike a Dárday István alkotta Filmugyancsak munkáscsalád életepizódjának tükrében mondott el figyelemreméltó- an érdekes dolgokat mindennapjainkról, de nemcsak mondandóban és megoldásaiban, hanem technikai megvalósulásában is messze elmarad a Filmregénytől. Az év egyik legnagyobb figyelmet keltett és ankétok hosz- szú-hosszú során vitatott filmje volt a Cséplő Gyuri. A cigánykömyezetben játszódó film, ifj. Schiffer Pál kitűnő munkája nem cigány témájú film, hanem egy feltörekvő cigányfiú útjának tükrében azt kívánja megmutatni, hogy a felemelkedés, a jobb társadalmi körülmények közé jutás egyetlen útja a munka, a kölcsönös bizalom és megbecsülés. A másik vonulatba a történelmünket vallató alkotások tartoznak. Négy művet sorolhatunk ide. Fábri Zoltán Magyarok című filmje egy kisebb mezőgazdasági munkáscsoport 1943—44-es németországi bérmunkás életén keresztül vizsgálja a magyarok helyzetét az akkori környezetben, s a film minden kiemelkedő erénye ellenére sem tudja elfedni az alapmű — Balázs József regénye — vitatható koncepcióját, miszerint mi, magyarok, ártatlan, tájékozatlan, mindenkinek és mindig kiszolgáltatott, pusztulásra ítélt magánosok vagyunk. Sára Sándor történelmi kalanddrámája, a Nyolcvan huszár, amely a lengyelországi gamizonból a szabadság- harc hírére hazaszökő huszárcsapat látványos történetében ugyancsak erősen érinti az előbb vázolt és erősen vitatható gondolatkört. Még akkor is vitázni kellene ezzel a felfogással, ha Sára történelmi képeskönyvnek szánta volna művét, nem pedig az utókorhoz, hozzánk is szóló alkotásnak. Közelebbi történelmi eseményt elemez Gaál István Legatója: a már csak szoborként, egyéb emlékként élő mártírok és hősök emberi vonatkozásait, életük kevéssé ismert mozzanatait, a hős utódaiban az önálló egyéniség és az elődök emlékeiből élés ütközését. Végül Kovács András filmje, A ménesgazda leg- úiabbkori történelmünk talán legneuralgikusabb korszakának, az ötvenes évek elejének félelem teli, éberség ürügyén gyanúsító korszakát elemzi egy volt ménes- kari tiszteket foglalkoztató méntelep, annak munkásból lett vezetője, a kor sok jellemző motívuma ütköztetésében, de talán kevesebb differenciáltsággal, mint a film alapjául szolgáló Gaál Ist- ván-regény. Változatlanul gyengéje a magyar filmművészetnek a vígjáték. Még a legsikeresebbnek ítélhető Kihajolni veszélyes sem minősíthető közepesnél jobb filmnek. A kétfenekű dob kemény, de szórakoztató szatírát ígért első képsoraiban, s halvány falusi életképpé szelídült. Abszurd alapra építkezett az Egyszeregy, realista megoldásai ennek ellentmondtak, felemás mű született. Egyértelműen sikertelennek minősíthető — még akkor is, ha több szocialista ország megvásárolta! — a Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Móricz Zsigmond aligha vállalná ezt a feldolgozást. Szólni kellene még, mint „sajátosságról”, az izgalommentes, kaland*nélküli kémfilmről (Dóra jelenti), az olyan krimiről, amelyben nem derült ki, mi is a bonyodalom (A néma dosszié). A további — eddig nem említett — hat film között olyan jónak mondhatókat találunk, mint Rényi Tamás kellemesen tartalmas K. O.- ja, Mészáros Márta két filmje közül az elgondolkoztató ök ketten; a további négy — A közös bűn, Amerikai cigaretta, Dübörgő csend, Olyan, mint otthon — tisztességgel megcsinált, több-kevesebb hibával terhes, nem hosszan maradandó értékű munka. Milyen volt az év? Figyelmet érdemlő új törekvések — például a dokumentarizmus — mellett jelen voltak régi bajok, mint például a vígjátékhiány. A színvonal hullámzó, a különbségek nagyok. Az év összképéből nem lehet arra következtetni, hogy 1978-ban jelentős lépést tettünk volna a magyar játékfilmművészetben. Benedek Miklós Találkozások Honvéd Melindával 1975 májusában találkoztam először. Akkor az ország egészségügyi szakközépiskoláinak versenyén — mint a békéscsabai Kemény Gábor Szak- középiskola akkori egészségügyi tagozatának diákja — harmadik helyezést ért el. A róla készült riport nyitva hagyta a nagy kérdést: hogyan tovább? A befejezetlen riport A riport így végződött: „Melindának nincsenek szülei. Nevelőszülő, vagy ahogy ő mondja a „Mami” neveli. Most válaszút előtt áll... — Mindenki azt mondja, megbánom, ha nem tanulok tovább. Nemrég még azt gondoltam, Mamit nem hagyom egyedül, de most, hogy sikerült ez a verseny... Szeretnék gyermekorvos lenni. A felvételire még egy évet kellene tanulnom (ekkor érettségi előtt volt), mert a fizikával hadilábon állok. Erre az időre azért is szükségem lenne, mert ha dolgozok, kicsit összeszedem magam anyagilag. A baj csak az, hogy ha megszakítom a tanulást, megszűnik a gondozásom. Mami már idős, nem várhatom el tőle, hogy még sok évig segítsen. Pedig nincs annál jobb, mint tanulni, és minél többet tudni...” Melindát Szegeden láttam viszont, két évvel a beszélgetés után. Kékszoknyás, fehérblúzos diáklányokkal sietett valahová. Sikerült neki — gondoltam —, beszélgetni akkor nem tudtunk... A harmadik találkozás E történet főhőse Honvéd Melinda. Sorsának alakulását vizsgálva óhatatlanul szóba kerül Botyánszki JáNépművészeti szabadegyetem a TIT-ben Dr. Varga Mariann őrhalmi, tótkomlósi, szécsényvidéki szőttesekkel is szemléltette előadását Fotói Gál Edit — A TIT Országos Néprajzi Választmánya öt évvel ezelőtt indított rendszeres továbbképzést Népművészeti Akadémia elnevezéssel — meséli dr. Varga Mariann, a Népi Iparművészeti Tanács osztályvezetője. Előadónak érkezett a napokban Békéscsabára, a TIT Értelmiségi Klubjába. — A kezdetben csak háromévesnek induló oktatásban a tájegységek, nemzetiségek népművészetét ismerték meg a néprajzi választmány előadói és a megyék ismeretterjesztői. Az érdeklődés miatt negyedik évfolyamot is indítottunk, ahol a népművészetek és a más művészetek összehasonlításáról, kapcsolatáról beszélgettünk. Kitartóan járt a Kossuth Klubba az akadémia előadásaira 80—100 ember. Az oktatás anyagát könyvalakban is megjelentetjük, hogy minél több emberhez eljusson. Az első két kötet már megjelent, a harmadik nyomdában van, a negyediket mostanában állítják össze. A TIT Békés megyei Szervezetének titkára, dr. Krupa András is hallgatója volt az akadémiának, bizonyosan ezért indult meg a szabadegyetem népművészeti tagozata Békés megyében. Szeretnénk, ha az ország többi megyéjében is követnék ezt a példát, hiszen a népművészet, mindenhol reneszánszát éli. A Békés megyein kívül Zalaegerszegen van nyári szabadegyetem, és Somogyhan a fafaragók to- /ábbképzését szervezik. — Jól ismerem a díszítő- művészeti szakköri mozgalmat ezen a vidéken is. Nyolc—tíz éve még meg sem közelítette a mostani színvonalat a szakköri élet, s az ország más vidékein alig hallotta^ a békési hímzésekről. A jó módszertani irányítás, a lelkes szakkörvezetők és az asszonyok érdeklődése, igénye ma már úgy találtak egymásra, hogy mindenfelé elismeréssel emlegeti^ a viharsarki asszonyok munkáit, ízlésbeli biztonságát. A TIT Békés megyei szervezeténél sem gondolták, hogy ekkora sikere lesz a népművészeti szabadegyetemnek. Közel százan jelentkeztek a szövetkezetekből és a díszítőművészeti szakkörökből. Kéthetenként járnak a diaképekkel szemléltetett előadásokra, hasonlókra, mint legutóbb dr. Varga Marian- né is volt, a népi szőttesekről. Legközelebb, február 14- én a szegedi Morc, Múzeum néprajzosa, dr. Juhász Antal beszél a hallgatóknak a pásztorfaragásokról és népi bútorokról. B. Zs. Akinek útját mások segítették... nosné, a „Mami”, aki 1962 júniusától adott otthont az akkor ötéves kislánynak. — Májusban halt meg az uram. Nagyon egyedül éreztem magam, elmentem hát Gyulára, a nevelőotthonba, hogy magamhoz vennék egy kislányt. Egy hónap múlva már hívtak is. „Itt a nagymamád Melinda” — mondták neki, s ő már szaladt is felém. Elfogadott. A lány nevet, Botyánszki néni pedig szégyenlősen tö- rölgette könnyes szemét. A kályhában pattog a tűz, a szobában meleg van, mintha e meghitt emberi kapcsolat is melegítene, jólesik közöttük lenni. Az idős asszony hallgatásba merül. Néha feláll, tesz-vesz valamit, aztán visszaül a heve- rőre, s figyel a lányra, aki a számára sokat hallott történetet meséli: a felvételit. Az első önálló lépések — Az az igazság, hogy a verseny előtt fel sem merült bennem, hogy orvos legyek. A harmadik helyezés a biológiai felvételi alól felmentett, de ott volt még az a bizonyos fizika. Legszívesebben hátat fordítottam volna az egésznek, de középiskolai szakoktatóm, Sülé Istvánné nem hagyta ennyiben. Egyszerűen hálátlanságnak éreztem, ha nem próbálom meg. Veszíteni valóm nem volt, hiszen mint mondtam, soha nem készültem továbbtanulni. Már a gyermekkórházban dolgoztam, amikor augusztusban megérkezett a levél, hogy felvettek. Hát így kerültem be. Ezután jött a neheze. Lelkileg sem készültem fel, ez volt a fő baj. A kollégium rideg volt és zsúfolt. Életemben egy napot sem töltöttem idegenben. Hiányzott az otthon és persze Mami. Szóval három nappal a kezdés után hazapakoltam. Szegény Mami, azt sem tudta mit csináljon velem. Végül megegyeztünk abban, hogy egy fél évig még maradok, és aztán döntünk. Melinda visszament. Félve az idegenektől, az ismeretlen várostól és a laboratóriumoktól, amelyekben az üvegcsék, büretták hideg csillogása, a számok rengetege semmi jót nem ígért számára. De helyt kellett állnia, hiszen most is — mint annyiszor életében — mások segítették, bíztatták, s valahol e mások által elindított, s irányított út végén olyan állomás várta, amelyet titkon maga is óhajtott már: gyermekorvosnak lenni. Nem volt más választása, csak egy: Teljes gőzzel előre — Az első évben még be-becsúszott egy-két hármas. Most negyedéves vagyok. A vizsgáim 4-esre, ötösre sikerülnek. Azt hiszem, ebből kiderül, többet nem próbáltam visszafordulni. Ha elvégzem a hat évet, rá négy évre meg- szerzem a szakorvosi képesítést. Megszerettem Szegedet. Anyagi gondjaimat megoldotta a Békés megyével kötött szerződés. Hát így vagyok. A kollégiumban a szobatársaimmal jól kijövünk. Csoporttársaim közül kettővel különösen megértjük egymást. Eredményes tanulás, barátok, aránylag gondtalan megélhetés. A történetnek látszólag itt vége. Egy mondatával azonban mégis to- váb lendíti a beszélgetést: „Nem szeretek sokat tervezgetni, s nem akarok világot rengetni sem.” Újabb válság után A pályaválasztást eddig úgy képzeltem, hogy egy kicsit olyan, mont az új év kezdése: tiszta lappal, tele elhatározásokkal, ambícióval. Melinda elbeszélése nem illik ebbe a képbe. Azt, hogy megérte-e továbbtanulni, hamar eldöntötte, ám itt nem állt meg. Hogy mit akar elérni azon túl, hogy orvossá válik, ezt is igyekezett már tisztázni önmagában. — Én is, mint azt hiszem mindenki, aki idejön, átestem a válságon. A tudat, hogy minden lépés életet határoz majd meg, először félelmetes volt, aztán kialakítottunk egy életszemléletet, amely átsegített ezen a krízisen. Ne mindig a nagy áldozatokat, a teljes lemondást várjuk el ‘másoktól és önmagunktól, de mindig a legjobb tudásunk szerint lássuk el dolgunkat. S hogy ezt megtehessük, el kell sajátítanunk az alapokat, aztán mindig magasabb és magasabb szintre eljutni, s "ez magában rejti, hogy egyre több szépet és mind kevesebb riasztót találjunk abban, amit választottunk. Hol a történet vége? Nos, azt hiszem Honvéd Melinda igaz történetének új fejezete itt kezdődik majd. A tudás, s a választott foglalkozás magas fokán. S hogy eljut ide, abban biztosak lehetünk. Nagy Ágnes Egy kis séta az udvaron, Mamival Fotó: Gál Edit Magyar film, 1978
