Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
IgUslUlfilcl 1979. Január 28., vasárnap SZÜLŐFÖLDÜNK Ősi mesterségek Kihalóban levő szép, ősi mesterségeket mutatnak be felvételeink. Itt-ott még fellelhetőek, de azok száma, akik művelik, egyre kevesebb. Egerben megisszák a gyógyvizet Urnául pasa fürdője A fürdő, amelyet Arnaut pasa építtetett a XVII. század elején Egerben, hamarosan ismét régi fényében pompázik a strand és reumakórház szomszédságában. Természetesen korszerű berendezéssel, hogy megfeleljen a ma és holnap igényeinek is. Ezért költ rá több mint 25 millió forintot a Heves megyei Tanács. Magister balnei Egy 1448-ból származó középkori oklevél már említi a „Balneum Carthusi- ersium”-ot, vagyis a Kart- háuzi fürdőt. Ez a fürdő — amely a néma karthauzi barátoktól kapta a nevét — a mai Eger középpontjában állt, az Eger patak mentén. A XV. század végén már javítottak, mai kifejezéssel élve felújítottak Egerben egy fürdőt. Bakóez Tamás egri püspök udvartartásának számadáskönyve tanúsítja: „1495-ben a meleg víz épületére és tetőzetére, és a többi munkáira összesen 9 forintot” fizettek ki. S mert az egri nép gyakran még ma is „meleg víznek” mondja a termálvizet, bizonyosra vehető, hogy a fürdőházról tudósít a püspöki okirat. Mint ahogy az is bizonyos: 1508-ban a püspöki fürdőben már „Magister balnei”, azaz fürdőmester tevékenykedett. A törökök ilidzsái Az egri termálvizű fürdők történetének legjelentősebb • és legérdekesebb korszaka a török hódoltság alatti felvirágzása volt. Az első ilidzsát, vagyis a mohamedán felfogás szerinti gyógyfürdőt Arnaut egri pasa építtette 1610 és 1617 között. A fürdők gyógyhatásúról először Evlia Cselebi tudósított. Az 1664 és 65-ben Egerben járt híres török utazó megírta: Egernek „... három hévízfürdője van: egyik a férfiak, a másik az asszonyok, a harmadik az állatok számára ...” A következő sorok pedig az első gyógyászati adatnak tekinthetők: „ ... némi tekintetben hasznosnak bizonyultak, a rühességet és a frengi („francos”, vérbajos) megbetegedéseket gyógyítják ...” A török fürdő megépítését két gőzfürdő létesítése követte: egy a várfalakon belül a férfiak, egy pedig a falakon kívül a nők részére. Ez utóbbi a Valide Szultá- na nevet viselte, s romjai ma is láthatók. A török uralom után is fennmaradtak a gyógyfürdők. Jelentőségüket az is bizonyítja, hogy amikor 1695-ben az egri püspök szerződésben rögzítette a várossal kapcsolatos földesúri jogait, akkor minden fenntartás nélkül saját tulajdonául kötötte ki a meleg vizű forrásokat. Az egri népnek csak a szabad ég alatti mosás jutott. Tilalmak 1767-ből Ha ma már mosolyogtató- ak is a korabeli erkölcsi rendszabályok, mégis érdemes idézni a szigorú tilalmakból. 1767-ben gróf Esz- terházy Károly egri püspök — aki a későbbi években jelentősen hozzájárult az egri fürdők bővítéséhez — elrendelte, hogy különböző nemű személyek, a házastársak és a gyermekeik kivételével nem fürödhetnek együtt. A városi magisztrátus is kénytelen volt foglalkozni a „püspöki fürdő” látogatási rendjével, s a legszigorúbban elrendelte, hogy este tíz óra után senki sem fürödhet, mert „... pálca, vagy korbácsütéseket fognak a piacon szenvedni”. Lépjük most át az évszázadokat, hiszen a fejlődést méginkább tapasztalhatjuk napjainkban. Hogy mit jelent a Török fürdő felújítása, s milyen távlatokat remélhetnek Eger már országos rangra emelt gyógyfürdői, arról dr. Agyagási Dezső, az egri megyei kórház reumaosztályának főorvosa beszél. Természetes pezsgőfürdő — Lassan népbetegségnek is mondhatjuk a reumát, s annak különböző válfajait, vagyis a mozgásszervi bán- talmakat. Mert az influenza és a baleseti sérülések után, gyakoriságban bizony országosan a harmadik helyen áll. Reumaosztályunkon ezer beteg feküdt az elmúlt évben, s 67 ezer járóbeteget kezeltek a megyében. Hat medencéjéből a legnagyobb a nyolcszögletű, amelynek rádióaktív tartalmú vize 32 fokos. A főorvos egy makettet mutat, s azon magyarázza a higiéniát biztosító ügyes körforgást, a medencék elrendezését — ez itt a 32 fokos tükörfürdő, amely, mert közvetlenül a forrás fölé épült, állandóan bugyog, így ez a természetes pezsgőfürdő szinte egyedülálló egri medicina, amott a kis tükör, majd a 38 fokos kénhidrogénes fürdő, ott oldalt nyílik a kalodás súlyfürdő, a szénsavas, a vízalatti vízsugár, s a kezelés megannyi változata, amelyektől' gyógyultabb, egészségesebb lesz az ember. — Majd félezer éve ismeretes az egri termálvíz. Vajon kell-e még tovább bizonyítani a víz gyógyító hatását? — Bár termálvizeink gyógyhatását a betegek és a szakemberek egyaránt elismerik, bizonyítani mindig kell. Igaz, ma már sokkal többet tudunk a víz összetételéről, mint a korábbi években. A Központi Fizikai Kutató Intézet, valamint a Bányászati Kutató szakemberei vizsgálják vizeinket, s korszerű technikájukkal, módszereikkel az egy liter vízben levő kémiai elem egyetlen grammjának egymilliomod részét is kimutatják. Napjainkban sok szó esik a rehabilitációról — éppen Egerben foglalkozott ezzel a témával az országos konferencia — reméljük, hogy a következő ötéves tervben megépül a háromszáz ágyas gyógyfürdőkórház, valamint a SZOT-szanatórium is. — Akkor lesz-e elegendő gyógyvíz? — Sajnos, megisszuk a gyógyvizet. Legalábbis jelentős részét. Ha ehelyett más vizet találnánk, és azt kötnék a hálózatra, akkor több termálvíz jutna a gyógyításra. Ritka kincs az egri gyógyvíz, védelméről érdemes lenne gondoskodni. Mert az országos rang, amelyre a gyógyhely felemelkedett, kötelez. Márkusz László Betyárhistóriák Orosháza környéki gyűjtések Az idősebb pusztai emberek, ha alkalom adódik, szívesen mondanak el ma is egy-egy betyárhistóriát. Ezek a történetek jórészt az ismertebb betyárok nevéhez fűződnek, s egy históriának olykor több változata is él az emberek emlékezetében. De szólnak ezek a történetek Kevésbé ismert betyárokról is, mert Orosházán és környékén, a közvetlenül csatlakozó vásárhelyi pusztán igencsak élénk betyárélet volt, melynek történéseit napjainkig megőrizte a népi emlékezet. E gyűjtésből ismertetünk néhányat: amelyeket Csóti Gyula mondott el. „Orosháza környékének betyárvilágához tartozott Kormányos András is, aki csa- nádapácai illetőségű volt. Ennek a betyárnak volt egy Bogár nevezetű betanított lova, arról volt híres, hogy kétméteres sövényt is köny- nyen átugrott, mintha átdobták volna rajta. Egy alkalommal ez a betyár a medgyesbodzási határban agyonütötte a lovas postást, és elrabolta tőle a pénzt. A pandúrok elfogták, s vallatták. Ütötték, verték, hogy adja elő a pénzt, mert csak ő lehetett a tettes. Valaki ugyanis látta őt Csanádapá- cán a Nagykamarásra, Med- gyesbodzásra vezető utakon. A kínzás ellenére sem vallott, a pandúrok meg nem találták a pénzt sehol. Ez a betyár 4-5 év múlva vett magának a pusztaföldvári—csanádapácai határban száz hold földet és állítólag felhagyott a betyársággal. •$* Akkoriban Rózsa Sándor is többször megfordult Csanád- apácán az úgynevezett Kerékkötő-csárdában. Bogár Imre is mulatott ott egy alkalommal a három öreg akácfa alatt; addig dalolt, hogy észrevették a pandúrok, ő is a pandúrokat — és beszaladt a kocsmáros,lakásába. A pandúrok utána, Bogár Imre elrejtőzött az egyik szobában 'egy szoptatós anyánál. Mikor ide is benyitottak a pandúrok, éppen akkor szoptatott az asz- szony, és kérdezték tőle, nem jött-e ide Bogár Imre? Az asszony azt mondta, hogy nincs itten Bogár Imre, egyáltalán nem is volt. Keresték a pincében, lementek az utca derekára, ott volt a nádas, de ekkorra Bogár Imre előjött a rejtekhelyéről, és adott az asszonynak két aranypénzt, amiért megmentette az életét. És elvágtatott.” Adatközlőm, Csóti Gyula elmondotta, hogy dédnagyap- ja is betyár volt, futó betyár, de később Rózsa Sándor bandájában is részt vett. Nos, hát az öreg Csóti betyárkodása Orosháza környékén kezdődött, ugyanis csikós volt az egyházi birtokon, de ezt nem látta jónak, elment hát betyárnak. „Egy alkalommal két fiával és 6 éves unokájával kocsival nekiindultak Erdélynek. Mikor az ókígyósi határba értek, akkorára jól beesteledett. A kígyósi tanyákon ki voltak kötve a lovak, onnan rögtön négyet elvittek. A csabai határban szintén ki voltak kötve a lovak a nyári jászolhoz, onnan elkötöttek nyolcat. Továbbhaladtuk- han a gyulai határban legelő lovakat találtak, éjjel a tarlón négyet, és egy kocsit szénával rakottam Két lovat gyorsan befogtak, kettőt a kocsi után kötöttek és közévágtak a lovaknak. Az indulásra ébredt fel a lovak tulajdonosa, aki a kocsin a szénában aludt. Gyorsan föl- tápászkodott, de lelökték a kocsiról és vágtattak tovább. Nagyszalontáig annyi lovuk összegyűlt, hogy kénytelenek voltak eladni. Utána mentek tovább erdélyi portyájukra Nagyvárad, Kolozsvár útvonalon, egészen vissza Arad megyéig. Mire hazaértek, embereket fogadtak, lovakat, marhákat hajtottak, és azok már le is voltak a Csóti bilyogával bi- lyogozva. A lovak a nyakukon, a marhák a körmükön. De jártak közelebbre is lovat lopni, például Vásárhelyre. Volt úgy, hogy egy éjjel 18 lovat hoztak el egy uradalomból. Ilyen hírnév után jutott el Csóti Gáspár a Délvidékre és Dunántúlra is, hol egy bandában volt Szabó Bálinttal és annak testvérével, Szabó Mihállyal, akik végül itt ragadtak Kardoskú- ton, itt volt nekik tanyájuk és rejtekhelyük. A sok kincs a mai napig sem került elő” — fejezte be a történeteket adatközlőm. Ezek a betyárhistóriák még időben előkerültek ahhoz, hogy színesebbé, változatosabbá tegyék eddigi gyűjteményeinket. Verasztó Antal Díszműlakatos mesteri munkái között Faluhelyen még dolgoznak a bognárok A hordókat már a gépek készítik, nagyüzemi módon. A szőlőtermelő vidékeken még szükség van a kádárokra is Ritka, de szép mesterség a díszítőkovácsé. Minden darabon meglátszik a mester kezemunkája. Talán ez a szakma még talál utánpótlást, hiszen divat a kovácsoltvas csillár, virágállvány, kapu... (Fotó: MTI — KS)
