Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-05 / 3. szám
1979. január 5., péntek o Naponta nyolcszázezren... A jövő közlekedése Mennyit utazunk a föld alatt? Erre a kérdésre keresett választ a Metró Üzemigazgatóság, amikor 1977 tavaszán utasszámlálást szervezett a 3 földalatti vonalon. A hálózati jellegű, talonos lebonyolításé, úgynevezett „honnan—hová” rendszerű számlálás lebonyolítása során az utasoknak a bejáratoknál kapott számlálócédulákat — talonokat — a kijáratban elhelyezett gyűjtőládákba kellett bedobniuk; a ládákat negyedóránként ürítették ki. A talonok megszámlálása után kiállított adatlapok alapján a MET- RÖBER szervezési és információs osztálya számítógépen végezte el a sokrétű értékelést, amely nemrégiben készült el. Az utasszámlálás rendszere, lebonyolítása és számítógépes értékelése lehetővé tette valamennyi alapvető fontosságú utasforgalmi adat meghatározását, és az adatok széles körű elemzését. A számlálás tanúsága szerint a három földalatti. vonal bonyolítja le Budapest tömegközlekedésének több mint 20 százalékát: naponta ugyanis a 2 vonalon 761 ezren kezdtek meg utazást, ebből 108 ezer utas szállt át valamelyik földalatti vonalra. Az értékelés választ adott arra is, hogy melyek a legforgalmasabb útvonalak, órák és állomások. A kelet— nyugati vonalon április 14-én 527 ezren kezdtek még utazást (ebben az átszállások is bentifoglaltatnak); ez a szám gyakorlatilag azonos az 1973-as adattal, amikor a forgalom itt 518 ezer volt. Az észak—déli vonalon 196 ezren, a millenniumi földalatti vasúton pedig 146 ezren utaztak egy átlagos hétköznapon. A legnagyobb forgalmú órák reggel 7—8, illetve délután 16—17 között voltak, amikor a hálózaton az egész napi forgalom 10, 9, illetve 11,4 százaléka bonyolódott le. A délutáni csúcsórában 100 ezer volt az utazást kezdők száma. A legnagyobb forgalmat a Fehér úti állomáson mérték, . ahol a fel- és leszállók szárögországi utazással aligha lehet megoldani. Nem maradt hátra más, mint válogatni a lehetőségek között. Amikor Trabantunkkal átmentünk a Korinthoszi-csa- torna felett átívelő hídon, nem tudtuk kivonni magunkat a látvány hatása alól: csodálatba ejtett a 80 méter magas meredek partfalak között a 25 méternyi szélességben csillogó víz, rajta a játékszernek tűnő hajóval. Egy percre mindenki eltöprengett azon, hogy az évezredeken át tervezett, többször is elkezdett, de csak a múlt század végén befejezett hatkilométemyi csatorna az ember alkotótevékenységének egyik jelképévé vált. A csatorna több száz kilométerrel rövidíti meg az utat az Egei- és az Ion-tenger között. Magyar vonatkozása is van a Korinthoszi-csatomá- nak: az 1880-as években egy francia társaság kezdett hozzá a mai csatorna építéséhez. A vállalkozásban nagy szerepet játszott Türr István, a szabadságharc kalandos életű hadmérnök tisztje. A csatorna terveit Gerster Pál dolgozta ki, s eszerint készült el 1893-ban. A mai Korinthoszon keresztül pálmafák árnyékában, üzletsorok között jut el at idelátogató Antikorint- hoszba. A modem kisvárostól alig néhány kilométerre tárul elénk a múlt. A vidéken az első görög törzsek időszámításunk előtt már a második évezred táján letelepedhettek. A kedvező földrajzi adottságokkal rendelkező területen kialakult görög városállamok az elsők között léptek ki a görög koma együttesen 163 500 volt április 14-én. A második legnagyobb forgalmú állomás a Bla'ha Lujza téri: csaknem 130 ezer fel- és leszállóval. A legkisebb forgalmat a Pillangó utcai, utána a Felszabadulás téri állomáson mérték, ahol 17 ezer, illetve 31 ezer utas közlekedett két irányú forgalomban. A Fehér úti állomáson reggel 7—8 óra között 14 300 felszállót számláltak, az állomás egész napi forgalmának 17,5 százalékát. A legnagyobb forgalmú csúcsórában, a legterheltebb állomásközökben a szerelvények órás szinten számított átlagos kihasználtsága az észak—déli vonalon 50, a kelet—nyugatin 75, a régi földalattin pedig 80 százalék volt. Ezek mellett az átlagos értékek mellett természetesen az egyes szerelvényekben és a szerelvények egyes részeiben lehetett ennél lényegesen nagyobb a zsúfoltság. Az állomások közötti forgalom vizsgálatának eredménye szerint a legtöbben — körülbelül 20 ezren — a Blaha Lujza tér és a Fehér út között utaztak. A kapott adatok figyelem- bevételével felülvizsgálták a forgalmi rendet, és a lehetőségek szerint bizonyos változásokra került sor már eddig is, illetve a továbbiakat folyamatosan léptetik életbe. Az utasszámlálási eredmények és a korábbi évek felmérései alapján módosították a mozgólépcső menetrendeket, megváltoztatták az állomások utasforgalmának irányítását, és ennek alapján határozták meg a vonatok követési idejét. Egyébként az utasszámlálás tanulságait nemcsak a múlt eredményeinek rögzítésére, a jelen forgalmának javítására kívánják felhasználni, hanem azok a jövőre nézve is hasznos segítséget adnak. Alapadatokat szolgáltatnak a tovább épülő hálózat utasforgalmának becsléséhez annak érdekében, hogy az új vonalszakaszokon az utazás minél kevesebb torlódással és zsúfoltsággal, továbbra is kulturáltan bonyolódóassék le.- v. j. Olcsóbb állattelepek Változatlan színvonalú tejtermelés Az állattenyésztés „nehéziparában”, a szarvasmarha- tenyésztésben, idén a korábbinál jóval erőteljesebben bontakozik ki a költségtakarékos beruházási program. A gazdaságok a beruházásra fordított összegeket nem a telepek bővítési, építési munkáinak fékezésével, esetleg leállításával igyekeznek csökkenteni, hanem — értelemszerűen — a korábbinál lényegesen gazdaságosabb módszerek alkalmazásával. Az állattartókat erre kényszer vitte rá; az elmúlt időszakban ugyanis túlságosan sokba kerültek a tehenészeti létesítmények, egy-egy állatra gyakran 90—100 ezer forintos beruházási költség jutott, ami azt jelentette, hogy a telep építésére fordított összegek a gazdaságok számára 20 év alatt sem térültek meg. (Még akkor sem, ha történetesen a legjobb hozamú, évente 5000—5500 liter tejet adó tehénállomány „népesítette” be az istállókat.) A beruházási költségek az elmúlt években egy állatra számítva átlagosan 75 ezer forintott tettek ki a korszerű tehenészetekben. Ahhoz, hogy ezt az összeget csökkenteni lehessen, egyebek között felsőszintű határozatokra, intézkedésekre volt szükség; változtatni kellett ugyanis több hatósági előíráson, amelyek indokolatlanul növelték az építési-szerelési kiadásokat. Az idevonatkozó rendeletek alapján a tervezők az új tehenészeti telepeken közelebb hozták egymáshoz az épületeket — erre korábban az előírások miatt nem volt lehetőség —, s ezzel útcsa- toma_ és vízvezeték-építési költségeket takarítottak meg. A gyakorlati gazdák tapasztalatait figyelembe véve — az állattenyésztési kutatók útmutatásai alapján — a tervezők változtattak az istállók külső megjelenésén is, a természetes tartás körülményeit igyekeztek felidézni az új nagyüzemi telepeken azzal, hogy az épületek egyik oldalfalát megnyitották vagy kisebb költségű szigetelést alkalmaztak, számítva arra, hogy az állatállománynak nincs szüksége különösebb „dajkálásra”. Az adatok szerint az úi telepek beruházási költsége 65 ezer forintra csökkenthető egy-egy állatra számítva, s ez — a kiadáscsökkentés nem* jár azzal, hogy az „olcsóbb” körülmények mjatt netán visszaesik az állomány tejtermelése, takarmányhasznosítása. 1979-ben várhatóan 15—18 nagyüzemi tehenészeti telepet adnak át. Az új létesítmények beruházási engedélyét, egy, illetve két évvel korábban állították ki. A két évvel ezelőtt indult beruházások egy része még nem tartalmazza a legkorszerűbb megoldásokat. Az idén átadásra kerülő telepek zöme azonban már a takarékosság jegyében készült, ugyanúgy, mint a jövőre felépülő 15—20 új létesítmény, amelynek engedély-okiratát a MÉM-ben folyamatosan bírálják el. (MTI) Antikorinthoszban a régmúlt hetnek a turisták zépkor homályából, s váltak az Egei medence gazdasági és társadalmi központjává. Természetesen ezért a város állandóan kisebb-nagyobb háborúkat viselt. Végül is a római légiók földig lerombolták a települést, lakosait lemészárolták, miután kifosztották a várost. A pusztítás annyira teljes volt, hogy az ásatások során alig találtak valamit a klasszikus város emlékeiből. A törökök 1458-tól e vidéken szilárdan idők emlékében gyönyörköd- Kép, szöveg: Szekeres András megvetették a lábukat, s egészen 1828-ig kezükben tartották a települést. S a látnivalókért mennyit fizet a turista? Nos, egész Görögországban borsos árat kémek a múzeumokban. Magyar pénzre számítva egy- egy belépő ára körülbelül 60 forint. S ha az ember a különlegességeket is meg akarja nézni, újból fizetnie kell. S mit tehet a turista? Fizet. (Folytatjuk) A Kecskemét Szikrai Állami Gazdaságban gépesítették a gyümölcsfa metszését. A nehéz téli munkát sűrített levegővel működő metszőollók segítik (MTI-fotó — Fehérváry Ferenc felvétele — KS) Uj időszámítás a MEZÖGEP-nél Három újév egy esztendőben A történelem során az egyes országokban a legkülönbözőbb időszámítási rendszereket alkalmazták. Görögországban az olimpia volt a kiindulópont, a rómaiak Róma alapításának évével kezdték számlálni az idő múlását. Később júliusban kezdődött az év, mert ebben a hónapban aratott győzelmet Caesar. De más naptárt használtak az ókori Keleten, mást a budhisták, és mást a mohamedánok. Csak Indiában több mint húszféle különféle időszámítás létezett. Ez a zűrzavar a Gergely- naptár bevezetésével jórészt megszűnt, azóta a világ országainak túlnyomó többségében az év január 1-én kezdődik és december 31-én fejeződik be. A békéscsabai MEZŐGÉP Vállalatnál azonban mintha a régmúlt tért volna vissza: többféle évük van. Az egyik áprilisban kezdődik, a másik szeptemberben, a harmadik januárban. Ezt a sokféleséget furcsa módon éppen a rendezett, folyamatos munka indokolja. Az elmúlt év végleges mérlege még nem készült el, de az előzetes adatok máris mutatják: jó évet zárt a MEZŐGÉP. Árbevételi tervüket 937 millió forint helyett 980 millióra teljesítették, eredménytervüket 120 millió helyett 125 millió forintra. Közben a létszámuk, ha nem is sokkal, de csökkent. Elkészítettek 3000 négysoros adaptert, 500 Hesston silóadaptert, 446 millió forintért exportálták a szocialista és 72 millió forintért a tőkés országokba. Munkád juk — az anyagmentes termelési érték — több mint 370 millió forintot ért. így már nem csoda, hogy nyolc- százalékos bérfejlesztést tudtak végrehajtani. — Ahhoz, hogy ne csak pillanatnyi sikereket érjünk el, hanem hosszú távon eredményesebben gazdálkodhassunk, ahhoz, legalábbis fő vonalakban ismerni kell termékeink várható jövőjét. Mi, a kukoricabetakarítás adaptereit gyártjuk, létünk tehát szorosan összefügg a kukorica jövőjével. Több kutató- intézet — köztük a minszki, az iovai és a gödöllői MGI — prognózisainak figyelem- bevételével készítettünk egy előrejelzést. Ennek az a lényege, hogy amíg kell hús és tej, addig kell a kukorica is. Az ezredfordulóig nem várható olyan növény, amely helyettesítheti. A másik szempont, amit vizsgálni kellett, az a kukorica fejlődése. Ezt 1990-ig lehetett megbecsülni. Eszerint szemeskukorica-betaka- rításban lényeges változás nem lesz, csak az alapgépek ereje, teljesítőképessége nő. A termőképesség folyamatosan javul, de ugrásszerű biológiai változás nem valószínű. A silónál hasonló a helyzet, legfeljebb a szálnagyság és az aprítás finomsága változik az állattartók igényeinek megfelelően. Adaptereinkre tehát hosszú távon szükség lesz, érdemes foglalkozni a fejlesztéssel. A fenti eszmefuttatást Kiss Sándortól, a békéscsabai MEZŐGÉP Vállalat igazgatójától hallottam, miután megkértem: mondjon valamit a MEZŐGÉP termékeinek jövőjéről. De a távlatok felvázolásán kívül mondott mást is: azt, hogy a tervezők naptára rriár 1981-et, sőt 82-t mutat. — Mi kiegészítő részegységeket gyártunk, igazodnunk kell tehát az alapgépgyártókhoz. Nem elég azonban követnünk őket, mert így több éves hátrányba kerülhetünk.j Elébe megyünk tehát a dolgoknak, és legalább tervezési szintig elkészítjük a jövő adaptereit. Már gyártásra kész állapotban van — a prototípusokat ki is próbáltuk — egy olyan hatsoros silóadapter, mely megfelelő alapgéppel kétpercen- ként tölt meg egy pótkocsit. Ma még alig van olyan nagyüzem, amely ezt szállítókapacitással győzné, de három-négy év múlva már más lesz a helyzet. Mire az ilyen teljesítményű gépekre megszületik az igény, nekünk már megfelelő választékot kell nyújtanunk. Ezért sza-» ladunk előre a tervezésben három-négy évet. De létezik másféle időszámítás is a MEZŐGÉP-nél, egy olyan, ahol az év áprilisban kezdődik. — A mi adaptereink meglehetősen anyagigényes termékek, sok különféle csapágy, csavar, lemez- és acéláru kell hozzá. Számos készletező vállalattal állunk kapcsolatban, ezeknek az lenne a feladatuk, hogy rendeléseiket rövid idő alatt raktárról kielégíthessék. Napjainkban azonban erről szó sincs, az átfutási idő nagyon hosszú. Az idén gyártásra kerülő termékeinkhez például már tavaly áprilisban elkezdtük az anyagbeszerzést. Ahhoz azonban, hogy tudjuk miből mennyit rendeljünk, ismernünk kell a következő évi gyártási tervet. Nálunk tehát áprilisban kezdődik az új év. Szántó Vilmos termelésfejlesztési vezető azonban nemcsak erről beszélt, hanem a korai „évkezdés” nehézségeiről is. Előfordult már többször is, hogy az előzetes rendelés végül is nem realizálódott. A kereskedelmi partnerek kevesebbet, vagy mást kértek. De mire ez kiderült, már megérkezett az öntvények egy része, és ez egy darabig a raktárban levő elfekvő készletet szaporította. Az ilyen esetek kivédésére tervezik bevezetni az építőkocka-rendszert. — Jelenlegi adaptereink mintegy 40—45 százalékban állnak azonos alkatrészekből, ezt az arányt szeretnénk 80 —90 százalékra növelni. Ez nemcsak az anyagbeszerzést könnyítené meg, hanem hallatlan rugalmasságot is biztosítana vállalatunknak. A piaci igényekre hetek alatt reagálhatnánk, készleteinkből az éppen szükséges adaptert rakhatnánk össze. Ez az átállás persze nem megy egyik napról a másikra, de a 80-as évek elejére szeretnénk befejezni. Egy adapter gyártási ideje a darabolástól az alkatrészgyártáson keresztül a végszerelésig mintegy három hónap. A békéscsabai MEZŐGÉP azonban már január első napjaiban kétszáz darabos négysoros FKA-adaptert szállít a kereskedelemnek. — Ezt csak egy módon tudtuk megtenni, úgy, hogy bevezettük a folyamatos elő- regyártást. Ezen a területen az év szeptemberben kezdődik, ekkor fognak hozzá a vázszerkezetek készítéséhez. Nem sokkal később a forgácsolók is új évet kezdenek, majd a szerelők teszik ugyanezt. Az év végi leltározáskor már komoly mennyiségű befejezetlen termék áll a műhelyekben. Puskás Ernő közgazdasági főosztályvezető az előregyár- tás több előnyét is elmondta. Ezek. közül az egyik, hogy folyamatos és ütemes lett a munka, megszűnt az éy végi hajrá. Az éves tervet általában október végéig jórészt teljesítik, és ez érthető, mert idénygépekről van szó. A hátralevő időszakban az új évre készülnek. — Azzal, hogy január első napjaiban készterméket tudunk eladni, rendkívüli módon megjavult a vállalat ) pénzügyi egyensúlya. A cél természetesen az, hogy egész évben finanszírozni tudjuk magunkat, ehhez pedig az kell, hogy már az év eleje bevételeink legyenek, pénzügyi év január 1-től december 31-ig tart, ehhez kell. igazítanunk bevételeinken Egymásra épülő időszámítás rendszerünk is ezt szolgálja Lónyai László
