Békés Megyei Népújság, 1979. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-05 / 3. szám

1979. január 5., péntek KHsUJkfcM A Tótkomlósi Művelődési Központ felépülését nagyon várják már a nagyközségben, de még a megyehatáron túl élők is. Ha az összes kivitelező vállalkozó teljesíti a feladatát, akkor má­jus 1-ét már a művelődési központban ünnepelhetik a komlósiak Fotó: Gál Edit Folyamatos a felkészülés a közművelődési mozgalom vetélkedőjére Ancsel Éva filozófus Békéscsabán Esztétikai kérdésekről fiataloknak Téli szünet a békéscsabai .r* r r • ifjúsági és úttörőházban Tegnap véget ért a téli szünet. A kis- és nagydiákok pihenten kezdhettek hozzá a második félévhez. A pihe­néshez és kellemes időtöltés­hez jó programmal járult hozzá a békéscsabai ifjúsági és úttörőház is. Rögtön a tanév vége után, december 22-én, a békéscsabai általá­nos iskolák legjobb kisdiák­jainak ünnepi fenyőműsort rendeztek. Ezen Mesebolt címmel a Trófea együttes mutatta be dallal, verssel, játékkal ötvözött műsorát. A nagyobbak 30-án délután szilveszteri táncdélutánon ve­hettek részt, amelyen a Fa­mily együttes játszott, de vetélkedő műsort is> rendez­tek számukra. A szünet egész időtartama alatt reggel 9-től délután 5 óráig várta a békéscsabai is­kolásokat a játékszoba, amelynek éppen a szünet kezdete előtt újították fel közel 10 ezer forint értékben a játékparkját. Egyik ked­venc szórakozása volt a ház vendégeinek a pingpongasz­tal, amelyen tegnapelőtt ké­ső délután is sok-sok pajtás vívott izgalmas pingpong­csatákat. „Legutóbbi adásunkban sokoldalúan vetettük fel a gépkocsik parkolási gondjait — mondja Mótray Mihály operatőr rendező. — A most soron következő 18.15-kor kezdődő műsorunkban ezt a témát szeretnénk még köze­lebbről megvitatni, még pe­dig az öt legnagyobb vállalat, a Csatornázási Művek, a Pos­A tavaly októberben meg­hirdetett közművelődési moz­galom munkásbrigádjai javá­ban készülnek a verseny szó­beli szakaszára, A megyei művelődési központ munka­társai elküldték számukra a politikai és a világunk téma­köreit segítő felkészítő kér­déseket. A tévéjátékok közül Volcsek: A leváltott és a ki­nevezett című művét java­solták, amelyet december 27- én láttak a brigádtagok, ja­nuár 13-án és 14-én pedig Robert Thomas: Szegény Dá­niel című művét nézhetik meg. A megyei döntő zenei versenyszámát Kodály Zol­tán: Székelyfonó című daljá­tékát a Népszínház operatár­sulata mutatja be január 4- én Gádoroson, 5-én Mezőhe­gyesen, 6-án Gyulán, 7-én Mezőberényben, 13-án Gyo­mén, 14-én Mezőkovácshá- zán, 15-én a Jókai Színház­ban Békéscsabán, 16-án Oros­házán és 17-én Szarvason. A politikai és a világunk té­makörök szaktanácsadóinak felkészítése is ezekben a na­pokban zajlik. A politikusok január 3-án Gyulán, 4-én Orosházán, 5- én délelőtt Békéscsabán, dél­után pedig Szarvason talál­koztak és találkoznak, hogy az egységes értékelési rend­szert, a követelményeket megbeszéljék, s összeállítsák a szóbeli kérdéseket és írásos feladatlapokat. Január 10-ig a világunk témaköréhez készített felká­ta, a Gázművek, a Vízművek és az Elektromos Művek kép­viselőivel. Hogy miért éppen velük? Megállapítást nyert, hogy éppen ezek a vállalatok a ludasak az utak felbontá­sában. Mindezek a késleke­dések csak fokozzák a parko­lási gondokat. Studióvitánk- ban ezekről a kérdésekről szeretnénk szót érteni.” bő a termés, nem veszik meg „mindet”. Igaz-e ez a mon­dás még ma is, amikor a hagyma és Makó neve össze­nőtt és hordozója lett a vá­ros nevének ország-világ előtt azóta? szülést segítő kérdéseket is megkapják a benevezett brí- gádtagok. A folyamatos mű­velődési szakaszban kell fel­dolgozniuk az anyagot, hiszen a szakági és a megyei dön­tőben ugyanezek a kérdések szerepelnek majd. A középkorban a könyvek túlnyomó részét a kolostorok őrizték. Gondozásukkal könyvtárosokat bíztak meg és feladatukat már a XII— XIII. században írásban rög­zítették. Több ilyen szabály­zatot ismerünk; a legérdeke­sebbek és legrészletesebbek közé tartozik a nürnbergi domokosrendi apácáké. En­nek egy 1458-ban készült másolata korunkra maradt. A szabályzat fontosabb pontjait az alábbiakban is­mertetjük. Eszerint könyvtá­rosnak olyan valakit kell ki­jelölni, aki „szereti a köny­veket és szorgalmas”. Köte­lességei elég sokrétűek. A könyveket külön cellák­ban tartották, olyan helyen, amelyet később, ha az állo­mány növekszik, nagyobbíta- ni lehessen. A könyveket itt polcokon vagy zárt szekré­nyekben helyezték el, mégpe­dig szakok szerint csoporto­sítva. A szabályzat tanácsot ad a szakrendszerre, s ez a rendszer jól tükrözi a kolos­tori könyvtárak állományá­nak túlnyomóan teológiai jellegét. Az A szakba kerül­tek a szentírások, a B-be a szentírás-magyarázatok, a C-be a szentatyák művei, a D-be a szentekről szóló mű­vek, az E-be a krónikák, his­tóriák és egyéb munkáik. A szakokon belül a kötetek -eggyel kezdődő egyedi raktá­ri jelzetet kaptak. A köny­vek könnyebb megtalálása céljából a könyvtárosnak az állományról katalógust kell készítenie. A középkor kézzel írott könyveinek, a kódexeknek nem volt címlapjuk. A tájé­kozódás megkönnyítésére az őrzésükkel megbízott apácá­nak a kötetek elejére vagy végére be kellett írni egy, a tartalomról tájékoztató cí­met, ilyesféleképpen: „Szent Domonkos atya élete” vagy „Szent Ágnes legendája”. A cím mellett fel kellett tüntet­ni a tulajdonos kolostor ne­vét is. A szabályzat szerint a szerzetesnők kegyes életéhez szükséges három dolog közé Be kell vallanom, több­ször is belekezdtem e cikk megírásába, de valahol mindig elakadtam. Külö­nösen egyetlen szó, a „lel­kizés” zavarta meg gondol­kodásomat. Igaz, manapság egyre kevesebbet lehet hal­lani ezt a mindinkább di­vatját múlt kifejezést, ámde ezzel nem is olyan régen szinte egy szempillantás alatt bele lehetett fojtani a szót azokba, akik valami­lyen lelki problémájukról, félig-meddig titkolt belső gondjaikról kezdtek be­szélni. Nem is nagyon kell keresgélnünk az okokat, amelyek az emberi közössé­geken belül elidegenedéshez vezethetnek. Kapcsolataink törékenysége A közelmúltban dr. Tóth József né, a Rózsa Ferenc Gimnázium tanára, a vi­lágnézeti szakkör vezetője nagy sikerű foglalkozást szervezett a békéscsabai if­júsági és úttörőházban. Ezen Ancsel Éva filozófus a zömmel diákokból és neve­lőkből álló hallgatóságnak „Az emberi kapcsolatok eti­kája” címmel előadást tar­tott, majd a téma iránt fo­kozott érdeklődést tanúsító fiatalok kérdéseire vála­szolt, s tegyük hozzá: igen közérthető, őszinte, s ugyan­akkor sok diákot polemi­zálásra késztető hangnem­ben. Elöljáróban csak any­tartozik a jó és értékes könyvek olvasása is. Ezért a könyvtáros feladata, hogy gondoskodjék az ilyen mű­vek beszerzéséről. A több példányban meglevő művek közül a legjobb példányt tartsa meg a kolostor részé­re, a többit a főnöknő enge­délyével adja el, s a befolyt összegből szerezzen be más műveket. Ugyanígy tegyen azokkal a könyvekkel, ame­lyek nem alkalmasak a lelki épülésre. Évente egyszer vagy két­szer tartson állományrevíziót, más apácák segítségével néz­ze át az összes könyvet, ál­lapítsa meg, hogy nincs-e hi­ány, nem okozott-e valami féreg vagy penész az állo­mányban kárt. Ezután gon­doskodnia kell az esetleges sérülések kijavításáról. A könyvtárosnő jegyezze fel, ha valamelyik nővér egy könyvet a cellájába visz ol­vasni, mert így „feledékeny- ség miatt egy könyv sem fog elveszni”. Azt, aki a kivett könyvet rongálja, rendetlenül heverni hagyja, intse meg négyszemközt vagy szükség esetén tegyen jelentést a fő­nöknőnek. Ha más kolostor­nak ad kölcsön egy kódexet, kérjen a kölcsönvett művet és a kölcsönzés napját pon­tosan feltüntető elismervényt a kölcsönvevő kolostor elöl­járójától; visszavételkor pe­dig gondosan vizsgálja át a könyvet, hogy tisztán, jó ál­lapotban, sérülésmentesen szolgáltatták-e vissza. Egyéni feladatai is voltak a könyvtárkezelő apácának. Az ő dolga volt, hogy perga­ment, papírt, tintát, tollat, dörzskövet, krétát, festéket és az íráshoz szükséges egyéb dolgokat beszerezze. Ennek a szabályzatnak az előírásai annyira gondosak, ésszerűek, okosak, hogy a mai könyvtárak részére is példaképül szolgálhat. Külö­nösen fontos, hogy ma is olyanok kezeljék a könyvtá­rakat, akik „szeretik a köny­veket és szorgalmasok”. Vértesy Miklós nyit, hogy egyetlen kérdés sem maradt megválaszolat­lanul, sőt, az olykor még téves, vagy homályos meg­fogalmazások . javítására is sor került. Nem tudok el­képzelni olyan résztvevőt, akinek — ha jól odafigyelt — ne nyújtott volna vala­mi pluszt, valami maradan­dó szellemi élményt ez a rendezvény. ✓ De térjünk mindjárt a tárgyra. A különböző filo­zófusok mondásaival, ér­dekesebbnél érdekesebb té­ziseivel és a legtalálóbb irodalmi idézetekkel össze­kapcsolt gondolat- és esz­metársítások mindvégig le­kötötték a hallgatóság fi­gyelmét, és többeket tovább­gondolkodásra késztettek. Ezt tanúsította az előadást követő vita is, amelyben meglepően sok fiatal mond­ta el véleményét, észrevéte­lét egy-egy témáról. Ter­mészetesen ebben nem kis szerepet játszottak Ancsel Évának az emberek közötti viszonyulások sokféleségé­re feltett izgalmas kérdései. Lássunk közülük néhányat: Ha igaz az, hogy össze va­gyunk kötve egymással, akkor miért van sok baj az emberi kapcsolatokkal, és miért annyira töréke­nyek? Hogyan lehet az, hogy az emberek tömegben is magányosak maradnak? Va­jon miből ered az irigység, az őszintétlenség, és a sér- tődékenység? Miért intéz­zük el egymást egy-egy le­kicsinylő jelzővel, vagy megvető pillantással, vagy egy kézlegyintéssel? Hon­nan ered ez a legyöngült szeretetképesség ? Kockázatmentes élet? ' Az okok mindenekelőtt a múltban keresendők. Az em­beri kapcsolatok azóta prob­lematikusak, amióta a kü­lönböző társadalmak ellent­mondásokra épülnek. „Kö­zöttünk jár az irigység, és csúnya arca van”. Hészió- dosznak, a görög költőnek ezek a szavai sajátos mó­don még napjainkban is na­gyon időszerűek. A középko­ri és az újkori világiroda­lom klasszikusai a fösvény­ség, a pénz mindenekfeletti hatalmának és az emberi közösségek általa történt szétbomlásának megannyi példáját mutatják be az ol­vasóknak. Az elidegenedés azonban nem egyformán érinti a társadalom egyes osztályait és rétegeit. A fi­lozófus szemléletesen az emberi kapcsolatokat érpá­lyákhoz hasonlította. Ezek, ha elzáródnak, elhal a szív is ... Vagyis, az egyén, aki akárcsak óvatosságból is válaszfalat húz maga köré, az tulajdonképpen önmagát falazza be; felszínes kapcso­latai révén előbb-utóbb ma­gányba süllyed. A „három lépés” kapcsolattartás őszintétlenséget takar. Ám ha behatolunk mások leiké­be, és a József Attila-i gon­dolat szerint nem vagyunk gyávák szeretni, akkor egy­ben vakmerőén kockázta­tunk azzal, hogy felvállal­tuk őket. Kétségtelen: az emberi kapcsolatokban az őszinteség, a lelki-szellemi kitárulkozás rizikóval jár. Ennek igazolásául idézzünk egy múlt századbeli magyar írót, aki így fogalmazott: bizalmasnak lenni ’valaki­hez annyi, mint fegyvert adnunk önmagunk ellen ... Ezzel kapcsolatban viszont úgy is fel lehet tenni a kér­dést: vajon mit ér egy koc­kázatmentes élet? Ancse] Éva utalt arra a magántulajdonosi szemlé­letre, amely az emberek kö­zött még ma is uralkodik. Köztudomású — és ez már­már közhelyszerűen hangzik —, hogy tökéletes ember nincs, hiszen mindenkinek megvannak a kisebb-na- gyobb hibái, gyarlóságai, ami nem jelenti azt, hogy nem alakíthatunk rossz szokásainkon. Ide tartozik egy fontos követelmény, és­pedig az, hogy embertársa­inkat ne kezeljük eszköz­ként, s ne elnéző, hanem őszinte, a kölcsönös bizal­mon alapuló kapcsolatokat teremtsünk velük. A „nincs szükségem másokra” elv mögött ugyanis a szabadság­gal ellentétes érzelmek, gondolatok húzódhatnak meg. Például a hűség — filozófiai , értelemben — nem más, mint az önként választott kötelesség, és enélkül az ember nem lehet szabad. Önálló véleményalkotás Tény az is, hogy bizonyos ellenerők behatásai miatt sokszor képtelenek vagyunk valamennyi kontaktust fenntartani. Ebben az eset­ben viszont a művészeteket kell segítségül hívnunk, mert erejük azon áll, vagy bukik,- mennyi energiát tu­dunk átmenteni az általuk termelt hőfokból az embe­rek hétköznapjaiba ... Egy szó mint száz: mindenkinek igaz szavakra, s a személyi­séget ■ pozitívan formáló szenvedélyekre van szük­sége. A szünet után ottmaradt fiatalok és a filozófus kö­zött élénk, közvetlen han­gú beszélgetés kezdődött. Felvetődött a harmónia és diszharmónia, a nevelés és nevelhetőség, az alkalmaz­kodással és a szembehelyez- kedéssel összefüggő kriti­kai bátorság, sőt az öngyil­kosság kérdése is. Közben felfigyeltem Ancsel Évá­nak arra a megjegyzésére is, amely az egyik fiúnak szólt: .„Látom, nagyon jól kérde­zel”. S itt újra és újra hangsúlyoznom kell azt a barátságos légkört, amely a filozófus és gimnazista hallgatói között viszonylag rövid idő alatt kialakult. Miről van itt szó? Elsősor­ban kölcsönösségről, egymás véleményének és gondolatá­nak tiszteletben tartásáról. A beszélgetésben nem vet­tem észre semmi erőltetett- séget, a lényegtől és való­ságtól elszakadt öncélú okoskodást, vagy valamifé­le belemagyarázást. őszin­teség hatotta át az egész vitát, és senki sem töreke­dett arra, hogy valami nagy igazságot, valamiféle meg­cáfolhatatlan ítéletet mond­jon- ki. ■ Ugyanakkor nem is lehetne számonkérni az ifjúságtól a pontatlanságot, mert nem ezen, hanem az önálló véleményalkotáson, a gondolatok, az egyéni ötle­tek szabad, kötöttségek nélküli elmondásán volt a hangsúly. Végezetül azzal a tanul­sággal zárjuk írásunkat, amelyet erről az előadásról mindenki magával vihetett. Családi, iskolai, munkahe­lyi konfliktusokkal teli vi­lágunkban mindnyájunknak rendkívül fontos az emberi kapcsolattartás. Töreked­nünk kell arra, hogy a szá­lakat ne messük el, és ne távolodjunk el másoktól, mert az önmagunk köré emelt fallal — mint mon­dottuk — a magány, s ezzel együtt az egyedüllét kínzó boldogtalanságába, vagyis egy rideg „fellegvárba” zár­hatjuk magunkat. Bukovinszky István Mai tévéajánlatunk: Mindenki közlekedik B. Zs. Szabályzat 1458-ból / A szegedi körzeti tv-stúdió mai műsorából A szegedi körzeti tv-stú­dió ma, január 5-én 18.30 órakor adásba kerülő műso­rából: ...a baj ott kezdő­dik ... vallják az öreg makói hagymások: ha sok vagy ke­vés hagyma terem. Ha kevés a hagyma, elvisz mindent, ha

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom