Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. december 10., vasárnap IZHilUKTiro TÉKA jv Lengyel Péter: Cseréptörés Ezt olvasni kell! — Sajnos, nem könnyű olvasni... Erről írni kell! — Sajnos, nem könnyű írni róla... Ezek a gondolatok jártak a fejemben, mikor Lengyel Péter új regényét olvastam. Lengyel Péter? — Kiről is van szó? — Mondhatnánk róla, hogy nem áll az irodalmi köztudat előterében, holott elbeszéléssel már 1965-ben jelentkezett. 1966- ban díjat nyert a Nemzetközi írói Alap és a PEN közép-kelet-európai novellapályázatán, 67-ben Két sötétedés címen megjelenik első kötete, majd 69-ben kis kirándulást tesz a fantasztikus irodalom területére. Az Ogg második bolygója című könyve nagy nemzetközi sikert arat, megjelent az NSZK-ban és Japánban is. A Cseréptöréssel azonban vitathatatlanul, robbanásszerűen az irodalmi élvonalba került. Maga az ÉS kétszer is foglalkozott a művel. (1978. szept. 9-i és 23-i sz.) Kis Pintér Imre és Alföldy Jenő írt róla. Utóbbi önvallomás jellegű írásában leszögezi : „A könyvet az elmúlt harminc év egyik legfontosabb szépprózai műalkotásának tartom”. — Csatlakozom az előttem szólóhoz. Az író személyi adatai nem függetleníthetőek a regénytől, mert önéletrajzi elemek beiktatása nélkül is önmagát adja gyermekeinek, Annának és Zsuzsának ajánlott művében. Lényeges tehát, hogy 1939-ben született Budapesten. Olasz—spanyol szakos. Egy évig egyetemi lektorként magyar nyelvet tanított Havannában. Mindezt a könyv ún. fülszövege mondja el. Mit jelent a cseréptörés? Annyit : „Nem ér. Nem tiszta a játék. Elölről kell kezdeni, hogy érvényes legyen.” Elölről lehet és kell kezdeni: kikerülhetetlen, mert cseréptörés mindig van. A könyv harminc év körüli főhőse: Bárán János. Igazából még neve sincs. Anyja második férje neve alapján Nagy Jánosnak hívják. Ö azonban érzi, tudja, hogy ez így nem érvényes. Cseréptörés. Elölről kell kezdenie, meg kell keresnie önmagában a „háborúban eltűnt” Bárán Imre fiát, Bárán Jánost. Nyelvzseni, 18 éves korában már hat európai nyelvet ismer, köztük az olasz—spanyolt is. Minden mellékes azonban számára, karrierépítés helyett megszállottként keresi a múltját, a rasszijszki hadifogolytáborban eltűnt apja nyomdokait. Miért szükséges ez? — Azért, mert e folyamatban nemcsak apja, hanem önmaga sorsát is kutatja, választ keres arra, ki volt, s mivé vált az a kisgyerek, aki 39- ben született és 43-ban látta utoljára az apját. Ez a gyermek az apa dögcédulatartójával autókázott. Sorskutatás, ami mögött a létezés, a felnőtté válás igénye rejtőzik. Az ipi-apacst játszó utcagyerekkel állunk szemben mindaddig, amíg nincs ösz- szefüggő múltja. Otthontalan, akinek nem népesítik be puszta lakhelyét közös családi emlékek, s ez emlékek összessége ; nagy, kollektív (ne féljünk a szótól) társadalmi élmények nélkül hazátlan is. Bárán szellemi segédmunkás. Csak a létfenntartás szintjén marad ipindaddig, amíg főfoglalkozása az otthon, a honkeresés. Ahhoz, hogy kitűzött célját elérje, felednie kell barátokat, szerelmet, országokat kell bejárnia és mindenünnen visz- sza kell térnie. Meg kellett keresnie apja hadifogoly- társait, felkutatni a hajdani tábor színhelyét, át kellett élnie apja tűnt szenvedéseit. Csak így tud felelni arra a kérdésre; ki tehát Bárán János, és hol van otthona a világban? Családot teremtett magának a holt apa emlékkénekből összeálló arculata által. Ez hiányzott eddig ahhoz, hogy az életben maradt családtagokat összekösse. Hazatalált. Kilenc év munkája fekszik e könyvben. Horatiusra kell gondolnunk. Azt tanította: „nonum prematur in annum” — ■ a művet hagyjuk érni, megírása után javítgassuk, csiszolgassuk mielőtt a közönség elé kerül. „A kilencedik évig tartsuk visz- sza.” A regény olyannyira elnyerte végleges formáját, hogy nehéz róla írni, mert részleteihez nem lehet az egész megbontása nélkül nyúlni. Filmszerű forma ez, áttűnésekkel, gyakori helyszín- és időtörésekkel, valóságos és képzeletbeli elemek egymásrahatásával, összeko- pírozásával. A tudatban lezajló folyamatokhoz hasonló ez, mégis meg kell jegyeznem, hogy a regény első fele igen feszült figyelmet követel meg az olvasótól. Miután Bárán János vívódó, elmélkedő, szemlélő hősből cselekvővé válik; útja köny- nyen nyomon követhető. Nem szűkíthetjük le a kört, de elsősorban a 39-esek ismernek magukra a Cseréptörés olvastán, s minden bizonnyal nagy együttérzéssel követik Bárán János oknyomozó útját, melynek értelmét már a könyv első oldalán levő, mottóul választott Semprun-idézet megadja: „... hogy ez a gyermeki boldogság valóságos boldogsággá váljon... a véren és köny- nyön át, a hamun és füstön át; valódi felnőtt boldogsággá, amelynek alapja már nem tiszta szívű ártatlanság, hanem a világ felismert boldogsága és megtagadott igazságtalansága, a világ befogadott fájdalma...” Végezetül; ez a könyv az utóbbi napokban nagy gyönyörűséget és gondokat adott nekem. A cím is izgat. A tévedés jogát fenntartva, hadd írjam le. Szimbolikusnak érzem. Azt kell hinnem, hogy a cserép eltört darabjainak mozaikká váló formálása által új, teljes cserépedényt nyerhetünk. Az egyes része az egésznek. Itt azonban még merészebb cseréptörés van. Látszólag egésznek tűnő. életet tudatosan törnek össze és ez összetört cserép újraalkotása nyújt új egészet, megteremti a vállalt fájdalmakból épült új Bárán Jánosi- Szabad Olga KOROSTAJ negyedik sarokban a Tótágas című novella hangulata elevenedik fel a két fehér harisnyás, tótágast álló, a bokáján lila szalaggal díszített női láb láttán. Az enteriőröktől határolt rész egy kisvárosi tér hangulatát árasztja. A házfalakról egykori, híres cégérek függenek, mint az Aranykéz, a Vörösrák, a Kékgolyó cégérei. A harmadik teremben tüllfüggöny rejti sejtelmesen a mögötte meghúzódó tárgyakat: az ősz szőnyegén, a rozsdabarna avaron korabeli női cipők, sietős szétdo- báltságban, mintha asszonyaik az imént vetették volna le. Legyező, emlékkönyv, kesztyűk és órák: a múló idő néma tanúi. Fatörzsek közt egy menyasz- szony és vőlegény ' alakja tűnik fel. A füstszínű tüllfüggöny által határolt rész Krúdy melankolikus álomvilágát idézi. A párhuzamos fal anyaga — mintegy ellensúlyozásként — a korabeli valqság képeit idézik. A háttéi'ben a húszas-harmincas évek világát szoció- fotók vetítik elénk. A durva faácsolat, alatta a homok és kő a társadalmi ott- hontalanságra utalnak. A kiállítás zárófalán Krúdy jelképes koporsóját látjuk. Efölött magasodik egy grafikusan ábrázolt életfa különböző Krúdy-kiadások- kal. Az emlékkiállítás atmoszférája, az új ötleteken alapuló rendezés eléri célját: a látogató-útitárs elé él- ményszerűen tárul Krúdy világa. Kedvet kap nemcsak á regények kézhezvételéhez és elolvasásához, de az újra- olvasáshoz is. Ez a kiállítás, mely a jövő év áprilisáig tekinthető meg, példa arra, hogyan lehet irodalmi anyagot a múzeumlátogatók széles rétegének megfelelő vizuális eszközökkel — látványban fogalmazva — hatásosan bemutatni. — mi — Szindbád feltámadása — avagy Krúdy-kiállítás Budapesten A Petőfi Irodalmi Múzeum kapuja mögött vörös színű postakocsi fogadja a látogatót. Ilyen postakocsin utazva álmodta végig Krúdy Gyula Szindbád megannyi regényes útját. A vörös postakocsi a balaton- szemesi Postamúzeumból eindulva, tiszteletúttal adózott az álomvilág híres utazójának, Krúdy Gyulának. A Károlyi-palota első emeletén, három teremben nyílt meg az író születésének centenáriuma alkalmából rendezett emlékkiállítás. Kerényi Ferenc és Lenesé László rendezte, „őszi utazások ...” címmel. A kiállítás rendezői az adott tér kihasználása melA vörös postakocsi A kiállítás részlete lett olyan önálló belső térrendszert is kialakítottak, melyben Krúdy sajátos álomvilága hatásosan érvényesül. Az írót és korát, valamint írásainak hangulatát bemutató kiállítás mind formailag, mind tartalmilag eltér a hagyományos irodalmi kiállítások rendszerétől. Az első teremben a falon Krúdy fiatalkori arcképe nyitja meg a tablósort. Mellette a Krú- dy-címer és a családfa látható, valamint az 1848-as csatajelenetet ábrázoló nagyítás a honvédkapitány, nagyapa egészalakos fényképével. A családi hagyományokat idéző képek alatt biedermeier enteriőrt rendeztek be. Az asztalon díszes kötésű^ fiktív családi album, melyben Krúdy-vo- natkozíftú fényképeket talál a látogató. A szemközti falon színes festményreprodukciók sora utal a dualizmuskori Magyarország történelmére, társadalmára. A századforduló hangulatát egy kávéházi terasz eleveníti fel. A fogason korabeli lapok fakszimiliéi, a márványasztalon albumok, reggelizőkészlet látható, a terasz felett világosszínű tüllfüggöny ível át. A második terembe lépve Krúdy novelláinak világára utaló, hangulatos enteriőrök fogadják a látogatót. A korabeli tárgyak kissé ironikus hangsúllyal szerepelnek. A terem négy sarkában álfalakkal körülvett, belső teret alakítottak ki, ezekben látjuk Majmunka szobáját, s Szindbádét — az utazásra mindig kész, nyitva tartott útiládával, a valamely hölgytől emlékbe kapott legyezővel az asztalán. Egy kiskocsma belsejében - terített asztal, csapos boroshordó idézi a gyomor örömeit. A Latinovits Zoltán a Szindbád című filmben Kékesi László versei: ^ A költészet A költészet fű, virágok, bokrok, fáJc Végtelen A bölcsek jobban tudják látok, míg meg nem vakulok beszélek, míg meg nem némulok írok, míg kezem tollat emel alkotok, míg élek A bölcsek a változások vázlatát adják A költészet a pillanatban is képes mérni a végtelent Batté Batté felé visz az utam az ég kékje felhőkkel harcol s mélyet lélegzik a folyó. A kocsi megáll. Elnézek a szenes tarlók felett a búzát learatták a szalmát elégették a kifosztott föld felett vércsék keringenek. Orromban augusztus illata valahol kenyeret sütnek. Körös Útkanyar és kivillan fehérségével a körösi major. A kiserdő előtte hasal mint jámbor eb. Szikrázik az augusztusi ég. Traktorok böffentenek odébb jóllaktak az évek silószagával KULTURÁLIS MELLÉKLET
