Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
1978. december 12., kedd o Értelmes versenyt! E gy évvel ezelőtt, tavaly decemberben látott napvilágot a Szakszervezetek Országos Tanácsának, valamint a KISZ Központi Bizottságának a munkaverseny továbbfejlesztéséről szóló közös állásfoglalása. Ennek lényege az, hogy a munka- verseny-mozgalom minél inkább szolgálja főbb gazdaságpolitikai céljaink megvalósítását, segítse a munka hatékonyságának növelését, a termelékenység javítását, a vállalati belső tartalékok feltárását és az export fokozását. A munkaverseny fejlődésében tapasztalható kedvező jelenségek — amelyek ugyan nem újak, de csak az1 utóbbi egy-két évben kezdtek igazán meghonosodni — azt bizonyítják, hogy ezek a követelmények nem maradtak csupán jelszavak. Az újságok nap nap után adtak hírt az új kezdeményezések elterjedéséről. A szolgáltató- vállalatok brigádjai indították el a „munkád mellé add a neved” mozgalmat, amelyet aztán más közösségek is átvettek. Az építő- és szerelőipari vállalatok brigádjai közül egyre több ad garancialevelet elvégzett munkája mellé. A könnyűiparban a „ne adj tovább hibás terméket” mozgalom terjed és még hosszan sorolhatnánk a változatos elnevezésű kezdeményezéseket, amelyeknek azonban egyetlen közös célja van: a munka minőségének javítása. Egyre több üzemi kollektíva kapcsolódik be az anyag- és energiatakarékosság jegyében indított mozgalmakba is. A kohó- és gépiparban dolgozó szocialista brigádok például ez évre több mint 2 milliárd forint értékű anyag- és 300 millió forintnyi energia- megtakarítást vállaltak, s az évközi eredmények arról tanúskodnak, hogy várhatóan sikerül is teljesíteni felajánlásaikat. A jó példával elöl járók nevével, kezdeményezéseivel gyakran találkozunk, s igaz az is, hogy egyre többen követik őket. De az egész munkaverseny-moz- galomra mégsem ők a jellemzők, az átlagot, a derékhadat még nem ők képviselik. Az idei vállalások és teljesítések között tallózva még most is találni olyan^ felajánlásokat, amelyekről messziről lerí, hogy formálisak, nem lényegre törők. És vannak olyan munkaverseny-szervezők, gazdasági vezetők, akik nemcsak elfogadják, hanem értékelik is ezeket. Az élenjárók példája azt bizonyítja, hogy a munkaverseny, a szocialista brigádok lelkesedése, tenniakará- sa ma is hasznosan járulhat hozzá a korábbiaknál bonyolultabb gazdasági feladatok megoldásához. Ám még ma is akadnak olyan közösségek, amelyek képtelenek szabadulni a régi beidegződésektől. De a legnagyobb gond mégsem ez. A nehézségek fő oka az, hogy hiába a lelkesedés, a tenniakarás, mert gyakorta nincsenek meg a helyi feltételek a tartalmasabb, hasznosabb vállalások megtételére és végrehajtására. Elvárjuk és szorgalmazzuk a munkahelyi közösségek kezdeményezését, azt, hogy járjanak elöl az önj művelésben, a tudatformálásban, s utóbb már azt is, hogy mindezzel elsősorban a munka és a termékek minőségének javítását, a hatékonyság növelését szolgálják. De még mindig vannak olyan munkahelyek, ahol csak szavakban élnek ezek az elvárások, ahol a hely szelleme nem igényli ténylegesen a mozgalom minőségi változásait. Ahol az anyag- és alkatrészellátás miatt csak döcög a munka, ahol megbízhatatlan a gépek, szerszámok nagy része, ott egyetlen brigád sem adja jó szívvel a nevét a munkájához, nem vállal és nem is vállalhat garanciát a termékeire. És hiába is követelnénk meg tőlük a meny- nyiségi szemlélet feladását, hiszen a legnagyobb bajuk éppen az, hogy rajtuk kívül álló okok miatt még a mennyiségi tervet sem tudják teljesíteni. A munkaverseny nem járhat külön utakon, céljai nem szakadhatnak el az üzemi környezettől. A mennyiségi szemlélet például nem a munkaversenyre jellemző elsősorban, nem a mozgalom hibája, hanem a vállalati vezetésé. A vásár persze kettőn áll. A brigádoknak kritikai észrevételeikkel, kezdeményezéseikkel segíteniük kell a gazdasági vezetőket a belső tartalékok meglátásában, feltárásában. A vezetésnek pedig olyan értelmes, hasznos célokat kell állítaniuk a brigádok, a versenyzők elé, amelyek arra inspirálják a kollektívákat, hogy megtegyék a magukét a minőség, a hatékonyság javítására. Karcagi László iWtMMWMWtWTOWWWWHVWMWWWWW Egérben, a VILATI Irányítástechnikai Berendezések Gyárában készítik a hazai szerszámgépipar számjegyvezérlésű forgácsológépeihez a nagy értékű vezérlőberendezéseket. Az ezekkel irányított eszterga-, illetve fúró-maró gépek nagy részét külföldön értékesítik. A képen: fúró-marp gép vezérlőberendezéseinek alkatrészeit szereli Harangi Béláné és Ferenczi Ildikó (MTI-fotó — Manek Attila felvétele — KS) Adatbankok működése Egy évtizeddel ezelőtt a számítógépes adatfeldolgozásban az adatok rendszerezése mindig egy konkrét feladathoz igazodott. Ez például egy raktárkészlet nyilvántartásában azt jelentette, hogy minden anyagnak volt egy azonosító cikkszáma, s ennek alapján közvetlenül, vagy az előtte levők leolvasása után meg lehetett találni az erre a cikkre vonatkozó információkat. Ez a módszer azonban rendkívül nehézkes volt, mert nem volt képes megadni azt, hogy egy anyag, például egy gépkocsialkatrész, milyen típusú gépkocsihoz való. Ezért az adatokat egy másik csoportosításban — „mi mihez szükséges” — még egyszer tárolni kellett. Az adatbankok szüntették meg az ilyen és hasonló esetekben az adatok kettőzését: az adatbankban minden adat csak egyszer szerepel, de azokat úgy tárolják, hogy bármilyen feldolgozás céljára gyorsan elérhetők és csoportosíthatók. Egy-egy adatbankban ese- tenkét több százmillió vagy milliárd adatot tárolnak. Hogyan lehet ezt az óriási adattömeget kézben tartani, közülük szükség esetén a megfelelőt gyorsan előkeresni? Magnótekercseinken a zeneszámok általában olyan sorrendben sorakoznak, amilyenben felvételükre módunk nyílt. Ilyenkor egy-egy zeneszám megkeresését a szalag elején kezdjük, s bármelyikhez csak az előttük levők meghallgatása után férhetünk hozzá. Egyszerűsége és viszonylagos olcsósága miatt ezt az ún. soros szervezési és elérési módot a számítógépes adatfeldolgozásban is gyakran alkalmazzák. Ott az adatokat a magnószalaghoz hasonló mágnesszalagon tárolják, s felírásuk és leolvasásuk is hasonlít a magnófelvételekhez, illetve a felvételek visszajátszásához. A mágnesszalagokon centiméterenként 200—600 betűt, számot, vagy egyéb írásjelet tárolhatunk (a számítógép számára értelmezhető formában), egy szabványos tekercsre pedig mintegy 15—20 millió jelet rögzíthetünk. Ez óriási adatmennyiség : pédául a teljes budapesti távbeszélőnévsor ráférne egyetlen mágnesszalagra. Az adatokhoz azonban csak a szalag elejétől olvasva férhetünk hozzá. Ha az adatokra nemcsak tárolásuk sorrendjében van szükség, alkalmasabb a hanglemezhez hasonló mágneslemezes tárolás. Egy-egj* tárolóban az egymás fölé helyezett mágneslemezeknek együttesen 10—20 felületük van, egy-egy felületen pedig általában 100—200 barázda fut körbe, ezeken helyezkednek el az adatok. Fényvezető műtőlámpa Fényvezető üvegkábel fel- használásával olyan „hidegfényű” műtéti lámpákat kísérleteztek ki nyugatnémet kutatók, amelyek kis területre koncentrálható, erős fényt adnak. A műtőasztal fölé erősíthető lámpa fénysugara egy gégecsöves közdarab elhajításával bármely irányba beállítható. Háromféle rátét csatlakoztatható hozzá. Az egyik nagyobb távolságból is erős fénysugarakat ad. A másik egy vékony fénykábellel kombinált rátét, amely igen keskeny, egyetlen nyílást is élesen megvilágító fénysugarat ad. A harmadik rátéttel — ugyancsak fénykábel segítségével — a gyomorba, a tüdőbe stb. bevezethető vizsgálóműszerek világíthatok meg. A műtéti lámpa és annak összes tartozékai bármilyen eljárással sterilizálhatok. Amit az 50 fillér eltakar Egy órabércsökkentés története Vannak történetek, amelyekben az igazság keresése közben nem várt eredményre jutunk. Most következő írásunkban egy ilyen esetet elemzőnk. A történet egy levéllel kezdődött. „Tisztelt Szerkesztőség! Férjem, Rácz Zoltán 1974 óta dolgozik a Békés megyei Tanácsi ÉPSZER Vállalatnál. Előbb rendesen számfejtették a bérét, de az utóbbi hónapokban sorra elmaradtak bizonyos összegek. Többszöri kérésre sem foglalkoztak panaszunkkal.” A részletekről már személyesen Rácz Zoltánnal váltottunk szót, aki az ÉPSZER Vállalat gyulai építésvezetőségén dolgozik. Rácz Zoltán: És még csodálkoztak, hogy nem lelkesedünk — Két éve, 1976-ban szereltem le, akkor 14 forint volt az órabérem és a 2-es főépítés-vezetőségen dolgoztam, majd Gyulára az előkészítőműhelybe helyeztek át. Nem sokkal ezután a Dandé villanyszerelő brigádba kerültem, ahol csökkentették az órabéremet. Ezt azzal indokolták, hogy az jpagas a többiekéhez képest. Nem sokáig maradtam ott, négyen új brigádot alakítottunk. és 800 forintot fizettek. A másik brigádnak 8 panelért 32 órát hagytak jóvá és 400 forintot fizették ki. Amikor az építésvezető megnézte a lerakott panelokat, azt mondta, a maguk munkája egy nagy trágya. Valóban, néhány panelt meg kellett igazítani, de Petneházi János kijelentése sértő volt. — Talán érthető, ha ezek után nem lelkesedtünk — folytatja egykedvűen Rácz Zoltán. — Ugyancsak megtörtént, 25 tokozott szekrény szereléséért kevesebbet fizették nekünk, mint a másik brigádnak 11 szekrényért. Ezt azzal indokolták, hogy nekik tovább tartott ez a munka. Hol az igazság? Eddig a Rácz-brigád panasza. Most pedig vegyük sorra valamennyit, meghallgatva a művezetőt és az építésvezetőt. megszigorítás sem használt, mert ezt követően már nem a kapun, hanem a kerítésen át távoztak — magyarázza Varga János főépítésvezető. — Ezt csinálták már hónapokkal korábban is, amikor Csorváson dolgoztak — veti közbe Petneházi János. — Megmondtam nekik, elhiszem, hogy Csorváson nem tudtak 7-kor kezdeni, de Gyula alig 16 kilométer Elektől, próbáljanak most már rendesen dolgozni. Megígérték, s egy hétig legalább becsülettel elvégezték a munkájukat. Igaz, akkor sem jártak be 7 órára, úgy, mint a többiek. — Már régen el kellett volna küldeni őket, de mi végtelenül jóindulatúak voltunk — jegyzi meg a művezető. Itt meg kell említenünk, hogy az óraelszámoló lapot Rácz Zoltán is aláírta, ezzel elismerve a késéseket, a munka korábbi befejezését. Rablémese felnőtteknek? Az elmúlt hetek eseményeit követően mind a négyen felmondtak, ketten azóta már másutt dolgoznak. Rácz Zoltán és Rácz János azonban még felmonBetelt a pohár?! De mi a magyarázat az órabércsökkentésre? Topercel Zsigmond : — Nálunk kialakult már, hogy a brigádok maguk döntik el, kinek mennyi legyen az órabére. Rácz Zoltán munkájával nem voltak elégedettek, ezért javasolták órabérének csökkentését. Mi ezt elfogadtuk. Petneházi János határidőt jelző naptárt tesz elém. — Nézze, itt , szerepel Rácz Zoltán neve. Júliusban ugyanis vissza akartuk adni az 50 fillért, de végül is nem tehettük. Egy héttel előtte , igazolatlanul távol maradtak munkahelyüktől. A művezető és építésvezető elnéző jóindulatára utal az is, hogy Rácz Zoltán neve november 7-én a jutal- mazottak között szerepelt. — Amikor értesültem magatartásukról, kihúztam a nevét a névsorból — mondja Varga János. Az építésvezetóség irányító szakembereinek rendhagyó engedékenységét a többiek sem nézték jó szemmel. Itt még nem ért véget a ^történet. Az elhangzottak után sem változott Ráczék magatartása. — Miután láttuk, itt nincs részünk megbecsülésben, november 12-éa beadtuk a felmondást, amely azonban csak két héttel később érkezett meg a vállalat központjába, Békéscsabára. — Tf gyan már — vág közbe az építésvezető —, én ajánlottam ■ nekik, hogy mondjanak fel. — Azután egy papírlapot tesz elém — ezt még a felmondásuk előtt megírtuk, fegyelmit javasoltunk Rácz ' Zoltánéknak. Amikor azonban megkaptuk a felmondást, a művezetővel még gondolkodtunk. Nem akartuk, hogy piszkos lappal menjenek tovább. Ügy gondoltuk, jobb lesz, ha békésen válunk el. A teljesség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy az előbbiek az érdekeltek jelenlétében, szemtől szemben is elhangzottak. Az építés- vezető és a művezető elnéző magatartására azonban nem találtunk elfogadható magyarázatot. Ezek után már csak remélni tudjuk, hogy Ráczék új munkahelyükön nemcsak másokban keresnek hibát. Kepenyes János dási idejét tölti. A végső lépést kiváltó okokról Rácz Zoltán a következőket mondja: — Gyulán, a Vízgépészeti Vállalatnál felállított 15 kandeláberért mindössze 190 forintot fizettek. Amikor ezt szóvá tettük, közvetlen főnökeink válaszra sem mél* tattak. Az építésvezető azt mondta, a megrendelő nem vette át a munkát. Amikor megkérdeztük a Vízgépészeti Vállalat igazgatóját, határozottan kijelentette, rablómese ez, uraim. Ezt követően a békéscsa-j. bai pártalapszervezet titkárához fordultak. Majd rövidesen megkapták a pótelszámolást. Varga János főépítésvezető: — Amikor tudomást szereztem az ügyből, magamhoz kértem a teljesítmény- elszámolöt és a művezetőt. Valóban tévedés történt, de azóta, tudtommal, minden rendben van. A Rácz-brigád azonban korántsem elégedett meg ennyivel. Rácz János: Az építésvezető kijelentése sértő volt —■ Szerintünk más elszámolásba is hiba csúszott. Kábelfűzéshez 44 panelt tisztítottunk meg, raktunk le. Ezért 52 órát számoltak el Topercel Zsigmond művezető; Petneházi János építés- vezető: Mi végtelenül jóindulatúak voltunk Fotó: Veress Erzsi ipercel Zsigmond műve- ■ zetö: — A brigád a kandeláberek felállításáért megkapta a pótelszámolást. A másik két esetben a végzett munkával arányosan kapták meg pénzüket. A 44 panel egy részét másik brigád tisztította ki, rakta le. Hogy a Ráczék által említett 8 panelért miért fizettünk többet, arra is elfogadható magyarázatot adhatok. Ezek ugyanis jóval nagyobbak voltak, ha jól utánaszámolunk, kiderül, hogy egy méter panel tisztításáért, lerakásáért mindkét brigád ugyanannyi pénzt kapott. Hasonló eredményre jutunk, ha a tokozott szekrények elszámolását vizsgáljuk. . — Nem ezzel van l€a baj, kérem —-vágKozbe ingerülten Petneházi János építésvezető. Nézze csak meg az óranyilvántartó lapjukat. Ezekből világosan látszik, hogy a Rácz-brigád nem dolgozta le a munkaidejét. Szinte állandóan elkéstek, és hamarabb hagyták abba a munkát. Arra hivatkoztak, hogy ők Elekről járnak be, ezért I, n érnék be 7 órára. Nemegyszer 8 után jöttek be, és 3 óra után már hazamentek. Így azután nem csoda, hogy kevesebbet kerestek, mint a többiek. Itt fordult meg, itt kapott más színezetet a történet. — A portán megszigorítottuk az ellenőrzést, mert az emberek már elégedetlenkedtek. Képzelheti, mennyire rontotta a többiek munkakedvét a Rácz-brigád magatartása. Mint kiderült, a
