Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-12 / 292. szám
1978. december 12., kedd Csingiz Ajtmatov ötvenéves Gyula, Mogyoróssy Könyvtár Ami a 320 négyzetméterre fér... Már ötvenéves? Még csak ötvenéves? Jdgos mindkét kérdés, hiszen nem oly rég, hogy a fiatal szovjet írónemzedék egyik legkiválóbb tehetségeként tűnt fel. Néhány év múltán már világhírnév övezte, s ritkán adatik meg, hogy valaki a fiatal írólétet átugorva rögtön klasszikus 'ehessen. Harmincévesen írta i Dzsamila szerelme című Kisregényét, amelyet Aragon huszadik század legszebb :erelmi történetének neveit. Harmincöt évesen Le- in-díjait, újabb öt év múlva .fiami díjat kapott. Majd minden műve megjelent magyarul is. .Ajtmatov művészete sok mindenre lehet példa. De leginkább talán az irodalom különleges hatalmát példázhatja: akár egyetlen mű is képes olyan teljes és igaziképet adni egy nép történelméről, jelenének legfontosabb kérdéseiről, tehát jövőjéről is, hogy ezáltal ez a nép érzékletesen megjelenik más népbeli olvasók tudatában. Ajtmatov nemcsak önmagát, hanem a kirgiz népeit is beemelte a világirodalomba. Az író helyzete különleges. A kirgiz irodalmat fél évszázada még csak az élőszóban terjedő népköltészet jelentette. Az Októberi Forradalom győzelme teremtette meg a lehetőségét annak, hogy áttérjenek az írásbeliségre, hogy megszülethessen a kirgiz irodalom. Ez a helyzet magyarázza, hogy Ajtmatov műveiben a népköltészet kitörölhetetlenül jelen van. Hi-i szén ez az egyetlen nemzeti irodalmi hagyomány, amelyre támaszkodhat, de ha nem támaszkodna erre, gyökérte- len lenne. Ez a kapcsolat természetesen ugyanannyira tartalmi is, mint formai. Legáltalánosabban nyilván arról a tartalmi változásról van szó, amely a kirgiz nép életében az elmúlt fél évszázadban lezajlott. Ajtmatov a társadalmi forradalomnak úgy tud hű krónikása lenni, Az előző évekhez hasonlóan, idén is sor kerül a fiatalok pályaismeretének bővítését szolgáló, a szakmunkásképzést ismertető pálya- választási beszélgetésekre. A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet, a szakmunkásképző intézetek vezetőivel és KlSZ-szerveze- teivel közösen rendezi meg a gimnáziumi tanulók pályaválasztási programját néhány Békés megyei szakmunkás- képző intézetben. December 11-én délelőtt többek között az autószerelő, erősáramúhogy mindig látja és láttatja a lényeget. A nemzeti hagyományok a kirgiz népnél egy ősi, félig- meddig nomád életformát és ennek megfelelő közösségi szokásokat és erkölcsöket jelentenek. E hagyományok a forradalmian újba nem mindig tudnak békésen átnőni. A megszüntetés és a megőrzés, az életformaváltás tragédiát és győzelmet egyaránt jelenthet az egyénnek, de a közösség történelmének csak győzelmet. Ezek a kérdések a legteljesebben talán A versenyló halála című regényben fogalmazódnak meg, de az egész életmű létalapját jelentik. Ugyanakkor a kirgiz nép sorsa a sajátos, a különös ebben az írói világképben. Mintegy példája annak az általános igazságnak, hogy a szocializmushoz minden nép, bármilyen akadályon keresztül megtalálhatja az utat. Aki olvasta Ajtmatov regényeit, nehezen feledheti hőseit. Mint a történelemben, a művekben is összesűrűsödték a döntésre, állásfoglalásra késztető, az egyes ember, az egyes közösségek arculatát megmutató helyzetek. Az ember felnőhetett a történelem szintjére: hőssé vált vagy elbukott. Attól függően, hogy miként felelt a történelem szólítására. Ajtrrfatovnál a történelem sohasem elszemélytelenedett, kiismerhetetlen és befolyásolhatatlan alakzatként jelenik meg, hanem emberek alkotta, emberek által befolyásolt történések sorozataként. írásaiban a konfliktusok mindig ember és ember között feszülnek, s így különös súllyal vetődhet föl a felelősség kérdése, a személyes helytállásé. Ajtmatov epikája a szocialista realizmus állandó megújulási képességének, realizmus, népiség és pártosság termékeny szintézisének a példája. S ennek a ténynek a rögzítése a születésnapi számvetés legtartósabb és legméltóbb öröme fehet. Vasy Géza berendezés-szerelő, az elektronikai, orthopéd- és mechanikai műszerészszakmákkal ismerkedhettek meg a gimnazisták a békéscsabai 611-es számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. December 12-én délelőtt, a gyulai Munkácsy Mihály Ipari Szak- ‘munkásképző Intézetbe látogatnak el, december 13-án pedig az orosházi 612-es számú Szakmunkásképző Intézetbe, ahol két szakmával, az autószerelő- és irányítástechnikai műszerész szakmával ismerkednek meg. „Minden figyelmem a könyvtáros nénié.. Kint szitál a köd. A Népkert kopár fái méltósággal ölelik körül a Mogyoróssy Könyvtár L alakú épületét. Itt, a gyulai járási-városi könyvtár olvasójában kellemes meleg van. Délelőtt van, jóval nyitás előtt. A bejárati rész gyermekkönyvtárában olvasásórán vesz részt a 3. számú általános iskola egyik harmadikos osztálya. Az irodáig .is el-el- hallatszik néhány szó, néhány mondatfoszlány. A könyvtár szerkezetéről van szó. * Kiss László igazgató egy évvel ezelőtt költözött Gyulára. Azelőtt Borsodban és Pest megyében, Szentendrén dolgozott. Az egyik olvasóasztalka mellé ülünk. „Az iroda olyan pici, hogy ott, nyugodtan ...” — mondja. Ott, az irodában, a munkatársak dolgoznak. Nyolcukra nyolc négyzetméter hely jut. Ha valamennyien ott lennének. Kiss Lászlóval a könyvtár jelenéről, mindennapjáról beszélgetünk. És arról, mit is jelent ez az intézmény Gyula közművelődésében. — Alig száz méterre van innen az új művelődési központ, amely szépségével, esztétikumával mindenképpen többet ígér első látásra is, mint ez a könyvtár. Konkurrencia? Lehetne annak nevezni. Mi a könyvvel, az itteni otthonossággal, a nyugalommal igyekezünk többet adni. De, elsősorban a könyv az, amiért idejönnek az emberek... Mi másért? Ma már annyi egyéb közművelődési lehetőség mutatkozik, amelyek kihasználásával még több embert lehetne idecsábítani. De nem ez a célunk. Nekünk olvasókra van szükségünk. És: nem mindenáron, nem a statisztikáért. — A két intézmény területi közelsége természetesen megköveteli azt is, hogy segítségére legyünk egymásnak. Ügy érzem, valóban így vagyunk. Mi más eszközökkel tudunk operálni, de az ügy ugyanaz. Egy példa: januártól hanglemezklubunk működik. A filharmóniai hangversenyek után — amelyek a művelődési központ rendezvényei — a közönség itt találkozhat a koncerten fellépő művészekkel. Legutóbb Ráksony Leila hegedűművésszel beszélgethetett negyven-hatvan zenebarát. December 18-án Benkő Dániel gitárművész és Bordás György operaénekes lesz a klub vendége. S mindez kiegészül azzal, amit a zenei részlegünk tud adni a közönségnek. — De a zenén kívül is: a gyulaiak sokat emlegették, hogy a városban nincs megfelelő fóruma az irodalomnak. Mondták, sok-sok próbálkozás volt itt éveken keresztül, aztán sorra befulladt mindegyik. De november elején volt egy Üj Aurora-est, amelyre oly nagy számú érdeklődő volt kíváncsi, hogy alig fértek be a könyvtárba. Kicsit ez adta az ötletet az irodalmi klub megalakítására. Kezdetben a Békés megyei Jókai Színház művelődési központi előadásaira alapozva, az előadott darabok irodalmi, esztétikai, dramaturgiai hátterét megvitatni: ezt tűztük ki célul. A későbbiekben a vers, a próza, a dráma stílusairól, a művészeti irányzatokról, az irodalom közönséget érdeklő „hátteréről” szeretnénk itt beszélni és beszéltetni. Akkor, amikor már kialakult az az irodalombarát-mag, amelyre támaszkodhatunk. Az előtérben, a gyermek- könyvtárnak helyet adó épületrészben, véget ért az olvasásóra. A gyerekek — többen közülük most kiállított olvasójeggyel a zsebükben — készülődnek vissza az iskolába. Üjabb osztály férkezik, ugyancsak a hármasból, s ugyancsak harmadikosok. ök környezetismereti órájukat tartják a könyvtárban. — Évenként kétszáz általános iskolai tanóra van itt, a könyvtárban — mondja az igazgató. — Ezeket az órákat — amelyek a tanterv részét képezik — könyvtárosaink tartják. Kitűnő alkalom kínálkozik ilyenkor arra, hogy a gyerekeket megismertessük a könyvtárral. És egy kicsit meg is szeretik a könyveket ... Mi más lenne itt a cél? Az olvasóvá nevelést ebben a korban kell elkezdenünk. Igyekezünk minden eszközt szolgálatunkba állítani, amely megfelelőnek látszik. Minden hét csütörtökén külön tematika szerint gyermekfoglalkozások vannak. Ezen a diavetítéstől kezdve a könyvismertetőig igen sokféle program szerepel. S legfőképpen: ez a gyerekek kedvére van. A minap itt volt a gyermekkönyvhét megyei megnyitója is a kisiskolásoknak rendezett szavalóverseny keretében. A cipész maradjon a kaptafánál, azaz: a könyvtáros, a könyvtárnál. A könyvtár azonban a közművelődés komplex együttesének szerves része, így tehát annak alakulásából sem zárhatja ki magát. De a lényeg: nem öncélúan, hanem az egységes cél érdekében: — Ügy hiszem, hogy itt, Gyulán is a könyvtárnak a város dolgozószobájává kell válnia. Városi és járási könyvtár ez, amely a munka naprakészségét, a technikai feltételek mindenkori meglétét követeli meg. Szolgáltatások tucatjait kellene most említenem, s azt, hogy mindennek egyelőre nem is láthatunk a végére. Háromszázhúsz négyzetméter a mostani alapterülete ennek a könyvtárnak, az országos norma szerint a városnak egy úgynevezett „B” típusú, 1800 négyzetméter alapterületű járna. Mindezt mégsem a panaszkodás mondatja velem. A város vezetői valóban segítőkészek, erejükhöz mérten adnak is. — Addig is be kell tölte- nünk azt a lehetőséget, amely most biztosított. A gyulai könyvtár munkája a megyei és az országos színvonal mezőnyében van. A járás további tizenhárom könyvtárának munkájáról is ugyanez a felettes szervek véleménye. Az idén Geszten és Lökösházán, a jövő évben Eleken, Dobozon és Mezőgyánban nyílik új könyvtár. Az új létesítményeket is be kell tölteni lelkiismeretes, következetes munkával, amely az olvasókat szolgálja. Mert ma már nem elég a könyv, a könyvkölcsönzés önmagában. * A „dolgozószoba” tehát nevelőket igényel a kölcsönzőpultok mögé. Igazi népművelőket, akik sem most, ^em később nem riadnak vissza a kisebb-nagyobb buktatóktól, önmagiik idejét, energiáját, munkáját nyújtva oda a közművelődésnek. így például Gyula közel hatezer könyvtártag- olvasójának. Nemesi László Télapó-ünnepség Újkígyóson Az újkígyósi művelődési házba is megérkezett a Télapó. A kedves, hangulatos délutánon a község óvodásai voltak a vendégek, és a műsorban a ház bábszakköre szerepelt. Az ünnepség közös dalolással fejeződött be Szakmaismertető pályaválasztási beszélgetések Az óra után még marad néhány perc a lapozgatásra is ... Fotó: Boldizsár Margit KÉPERNYŐ Helyszínek és sorozatok Vasárnap délelőtt kellemes órákat tölthetett fiatal és idősebb a televízió előtt. Mondhatnánk úgy is: igazi tévés délelőtt volt ez, különösen családi körben, figyelő gyerekek között. Pedig, ha csak végigfutottuk a műsort, nem volt abban semmi különös. Viszont ez a „semmi különös” helyszíni közvetítést ígért a női kézilabda-világbajnokságról, bejelentette öveges profesz- szort, egy Kosársuli című kisfilmet, s a már egészen jól meghonosodó Játsszunk együtt óráját. És ezeken túl két sorozatrészt, egyiket a Borsból, a másikat a Rejtelmes sziget című francia- olasz—spanyol filmből. A napokban olvastam valahol, hogy többen, hivatott szakemberek állítják: a legnagyobb vonzereje a helyszíni közvetítéseknek és a sorozatadásoknak van. Nem vitás, hogy a n«- " nem moziélményeket v * a televíziótól, sokkal inkább az állandó, egyidejű helyszínre érkezést, legyen az Holdra szállás vagy olimpiai döntő, tüntetés vagy országgyűlés ; az itt és most varázsa megkoronázva a teljes időazonossággal : semmi mással nem pótolható. A sorozatok folyamata pedig az egyes adások között fokozza a várakozást, beszédtémává bővíti, legyen az akár kalandos, akár tudományos vagy egyéb. Ilyen gondolatok után adódik a kérdés: a mi televíziónkban mennyire természetes ez a kettő; mennyire igény a sok jelenlét, hogy a nézők is jelen lehessenek? Befejezett tény, hogy a kor embere egyre több információra tart igényt, és minél inkább első kézből, a jelenlét alapján, mert az eseményekről önálló véleményt szeretne alkotni, azok összefüggéseit megkeresve. A sorozatok nagy sikerével nem tudatosan számolni pedig egyenlő lenne unalomra, szürkeségre építeni : ezt azonban távolról sem mondhatjuk a Magyar Televízióról. Különben is itt a bizonyosság, a már említett vasárnap délelőtt, ez írás apropója, mely a sikeres műsorszerkesztői koncepción túl, a kézilabdás lányok izgalmas győzelmét hozta, nekünk pedig még azt a plusz örömöt is, hogy ott lehettünk velük a helyszínen, Pozsonyban. Előtte és utána a két ellentétes hangvételű és témájú sorozat egy-egy része csak megalapozta, illetve fokozta a hangulatot. Most is — mint már hetek óta minden vasárnap — kiderült, hogy Bors Máté kalandjait kitűnő stáb vitte filmszalagra annak idején! A Rejtelmes sziget viszont az ifjúkor jó ízeit hozta, a fiataloknak pedig a lehetőséget, hogy megismerkedjenek Verne Gyula híres regényével, még akkor is, ha a sorozat készítői jó néhány részét nem a legszerencsésebben írták tovább. Igen, a lehetőséget, hiszen köztudott, hogy tanulóifjúságunk egyre kevesebbet olvas, mondván: nincs ideje rá. Nagy baj, mert az általános műveltség kialakulásához elengedhetetlen a közvetlen olvasmányélmény, a szép- irodalom hatása a személyiség formálódásának sokféle útján. A Verne-film vetítése után arra gondoltam, vajon megugrik-e a könyvtárakban a Verne-könyvek olvasottsága? Aztán arra, hogy van-e elég belőlük?... Ezek azonban már más témák, róluk talán legközelebb. Most még egyszer any- nyit: örülünk, ha a televízió a mindenütt, vagy legalábbis sok helyen való jelenlétünkre törekszik, és a „nagy utazások” között jó szórakozást is biztosít számunkra. Mint ahogyan ezen az elmúlt vasárnap délelőttön is Sass Ervin
