Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

O

1918. december 12., kedd

A város legszélén

Kelet jelé még tíz kilométert kell autózni Gyulától, hogy elérjük a város közigazgatási határát, ami egyúttal az országhatárt is jelenti. Dénesmajor. A település közepén kunkorban végződik az út, itt van az autóbusz-forduló. Alacsony, hosszúkás ház mellett fordul visszafelé a kövesút. Ez az épület a tsz volt irodája. Most amolyan ügyeleti hely, itt van az egyetlen telefon. Az ajtó zárjával rövid kabátos férfi babrál.

— Jó napot kívánok — szólítom meg —, mondja már meg, bátyám, hol találom a tanácstagot. Rám néz kutatóan, itt a határszélen minden idegen gyanús. Senkire sincs ráírva, miféle ember.

— Szerencséje van, én vagyok az. Kit tisztelhetek az úrban? — Hangján még érződik a bizalmatlanság. A szokásos kölcsönös bemutatkozás után megtudom, hogy Zsótér Józsefnek hívják, amellett hogy 20 éve tanácstag, önkéntes határőr is. Így már mindjárt érthető, hogy kíváncsi az idegenre. Beszélgetünk a kis irodában, ahol már nem ég a tűz sem az olajkályhában.

—' Éppen indultam az istállóba ellenőrizni az etetést. A tsz itteni szarvasmarha-telepének vagyok a vezetője.

— És mint tanácstag, hogy érzi magát, amióta Dénesmajor Gyulához tartozik?

Habozik, mondaná is, meg nem is.

— Nézze, az az igazság, sok jót nem mondhatok. Talán azért, mert ettől a csatlakozástól többet vártunk, mint amennyi reális lenne. Előtte gyorsabb volt az ügyintézés, különösen kisebb jelentőségű ügyekben hamarabb tudtunk szót érteni a gyulavári tanácsnál. Ügy tapasztaljuk, hogy egy kicsit kiesünk a városi tanács látóköréből. Hiába, messzire kerültünk a tflztől. Felszólaltam én már tanácsülésen is, de nem volt sok foganatja. Itt van például a közvilágítás. Hiába szóltunk már többször is, nem jönnek kijavítani. Városban észre sem veszik, hogy egy-két égő nem világít. De itt szuroksötét van és flaszter sincs mindenütt. Nem tanácsos csak gumicsizmában elindulni a szomszédhoz.

— Itt húzódik az országhatár, jelent ez valami plusz munkát?

— Már a kezdet kezdetén megalakult az önkéntes határőrcsoport. Jó kollektíva jött össze. Egy héten háromszor adunk szolgálatot.

Vastag füzetet húz elő. Ceruzával vonalazott rubrikákban a nevek meg a dátum, ki mikor volt járőr- szolgálatban. Legutóbb Má- csok Márton és Gólya Jenő vette fel a karszalagot. Én meg — mondja, alig titkolt büszkeséggel —, amikor Gyula határőrváros lett, megkaptam a Közbiztonsági Érem arany fokozatát. Tavasszal két határsértőt fogtak el a határőrök a mi jelzéseink nyomán. Órájára néz, a sapka után nyúl.

— Ne haragudjon, már mennem kell, de feltétlenül — szól vissza az ajtóból —, nézzen be az italboltba, ott majd többet megtudhat, ha már érdekli a sorsunk.

Fogalmam sincs, milyen osztályba sorolták a dénes- majori italboltot, de a legalacsonyabbtól is olyan messze van, mint ide Gyula. A mennyezeten az ország vízrajza. Alapos beázás nyomait viseli. Hullik a vakolat. Ha a vendégek jól helyezkednek, nem esik mész a söröspohárba. A folyóvizet itt állóvíz képviseli, egy vájlingban mossa el a poharakat Balogh Imréné, a bolt vezetője. Ja, kérem a KÖJÁL is messze van innen!

— Kétszáz méternyire van ide egy hidrofor. A nyáron dolgoztak itt a gátépítésen gépekkel. A kezelők, akik be-betértek egy pohár italra, vállalták volna, hogy géppel húznak egy árkot idáig a vízvezetéknek. Mondtam nekik, tőlem csinálhatják, meg is köszönöm, de ha az ÁFÉSZ nem törődik vele, akkor minek törjem én magam. Nekem így is jó, ha nekik jó.

Az asztaltársaság nem állhatja szó nélkül, bekapcsolódik a beszélgetésbe egy asszony.

— Ha csak ennyi lenne a baj, egy szót nem szólnánk. Sokkal nagyobb az, hogy a boltban alig lehet kapni valamit. A mi gyomrunkat nem üli meg a friss kenyér. Hetenként háromszor szállítanak. Csak az a helyzet, hogy előttünk van Gyulavári, oda viszik a frisset, ami marad, azt meg nekünk. Kiflit nem láttunk már nem is tudom mióta. Hiányzik sokszor a liszt meg a zsír is. Egy forint árú élesztőért be kell utazni Váriba, az útiköltség nyolc forint. Kezdődik a disznóölés, csak törmelék rizst kapni a városban. Itt még azt sem. Mit tegyünk a hurkába? Ital az bezzeg van bőven.

— Ha nem rendel a boltos, akkor nem is hoznak — jegyzi meg egy férfi.

— Hiába rendeli meg, akkor sem küldenek — védi meg a boltost egy másik.

Közbeszól a kocsmárosné is.

— Kérem szépen, micsoda eljárás az, hogy én csak 25 ezer forint értékű árukészletet .tarthatok a hó végén. Legalább a duplája kellene. Itt nem úgy van, mint a városban. Ha ott nincs valami az egyik boltban, be lehet

menni a másikba. Itt hova menjen ?

— Arról beszéljen, hogy sokszor hetekig nincs táp, pedig minden háznál van jószág, mit adjak nekik enni. Nem is megyek én falugyűlésre — legyint lemondóan —, nem ér az semmit, hiába jártatjuk a szánkat.

— Hajtsa ki a legelőre — vihog egy fiatalember, de rögtön abbahagyja, úgy néznek rá a férfiak.

— Havonta több mint 100 mázsa táp fogy el — ha van —, veszi át a szót ismét a kocsmárosné. Én is 12 hízót adtam át az idén. Ügy hallottam, jövőre 200-ra szerződtek itt az emberek.

A nyári nagy vihar pusztítását idézi emlékezetbe id. Seres András apró, földhözragadt háza. Éjjeliőr a tsz- ben, 75 éves, egyedül élő öregember. A lánya időnként meglátogatja Pestről, ilyenkor kimossa az öregember fehérneműjét, ruháját. Most kelhetett fel, ott ül az ágy szélén, kanalazza a levest.

— Csak a négy fal maradt meg. Itt álltam a szabad ég alatt, azt sem tudtam, mitévő legyek. Hát tehetek én arról, hogy szegény ember vagyok? — csattan fel a hangja.

— Jól van, jól van apám — csitítja a lánya —, hagyja csak, majd én elmondom, hogyan történt. A tanács ideiglenesen elhelyezett bennünket a klubszobában. Kígyót, békát kiabáltak ránk, lehordták minden utolsónak, mert nem mehettek tévét nézni. Hát tehetünk mi erről? Valahol lakni kellett, amíg rendbe hozzák a házat. Egy rossz szót sem szólhatok, nagyon rendesek voltak a kertészeti vállalat dolgozói. Hihetetlenül rövid idő alatt felrakták a tetőszerkezetet. Egy fillért sem kértek. A Vöröskereszt is, adott ezer forint segélyt, nem volt biztosítva a ház. A tsz-től meg anyagot kaptunk. Vannak még jó emberek is, pedig már azt hittem, hogy senkire sem számíthatunk.

Ügy érzik a dénesmajori emberek — az a 400, aki ezt a települést lakja —, hogy mostohagyerekei a városnak. Ha el is túlozzák a gondokat, annyi azonban bizonyos, hogy több figyelmet kívánnak és érdemelnének a városi tanácstól.

Béla Ottó

A HUNGAROVIN Hungária Pezsgőgyára az idén két és fél millió palack pezsgőt gyárt. A klasszikus módon előállított, két-három évig palackban érlelt pezsgő igen keresett külföldön, az idén termelésük hetven százalékát exportálják. A képen: az érlelőpincében

(MTI-fotó, Tóth Gyula felvétele — KS)

Tanulók a fogászaton

Az idei fogászati és testápolási hónap keretében a gyulai 613-as sz. Szakmunkástanuló Intézet hallgatói tíz előadást hallgattak meg a helyes szájápolásról, a rágás fontosságáról. Az előadásokon hallottakat filmvetítéssel is egybekötötték.

Az iskola és a megyei tanács gyulai rendelőintézetének vezetői közösen megszervezték, hogy az elsőéves tanulók részt vegyenek dr. Ivány Katalin rendelésén. Most először végzik el az elsőéves tanulók fogászati szűrését és ellátását. Az elkövetkezendő időkben folyamatosan szeretnék végezni a szakmunkástanulók fogászati ellátását.

Benépesült a harmincötmillió forintos költséggel épült új megyei úttörőház Veszprémben. Az ifjúsági intézményben harmincöt szakkör tevékenykedik

(MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS)

Ki és hogyan ellenőriz?

Beszélgetés Nagy Jézsefnével, a Szarvas és Vidéke ÓFÉSZ elnökével

— Ügy tudom, ön 12 évig volt főkönyvelő, majd megválasztották a szövetkezet elnökének. Tehát fordult a kocka: az ellen- őrzöttből ellenőrző lett, ha olykor közvetetten is. Nem okozott ez némi Iel- kiismeret-furdalást?

— Szó sincs róla. Sőt, nagyon jó elődskolának tekintem a több mint egy évtizedet Azt is elárulom: ha nincs meg a főkönyvelői képesítésem, el se vállalom az elnöki tisztet. De azzal is tisztában vagyok: aligha bízzák rám a szövetkezet vezetését megfelelő számviteli, ellenőrzési gyakorlat nélkül.

— Az utóbbi években előtérbe került a belső ellenőrzés. Kormányhatározat intézkedik a feladatokról, a SZÖVOSZ VIII. kongresszusán, a szövetkezeti törvényben különös hangsúlyt kapott e munka. Miért volt erre szükség?

— Látszólag könnyű helyzetben vagyok, hiszen a vezetőképzőn a záródolgozatom egyik témája éppen ezzel foglalkozott. Mégis nehéz erre általánosságban feleim. Talán egyes szövetkezeteknél nem vették komolyan az ellenőrzést, szükséges rossznak tekintették, elmaradt a számonkérés.

— És Szarvason nem így volt?

— Nyugodt szívvel állíthatom, hogy nem. Nálunk a rendeletek megjelenése előtt is szabályzatok rögzítették az ellenőrzési munka különböző fázisait. Most viszont elsődleges szempont a tagság érdekeinek a védelme, amelyet a szövetkezet választott testületéi gyakorolnak. Az igazgatóság, a négy intéző, a három-három ellenőrző és a tagbizottság havonta munka- terv szerint ülésezik. Ugyanakkor a felügyelő bizottság általános ellenőrzési hatáskört lát el. Az ilyen összejöveteleken a MÉSZÖV is képviselteti magát.

— Nem formálisak ezek az ülések?

— Bizonyára arra gondol: a sok részfeladatot nehéz összefogni, elsikkad az érdemi munka. Valóban, a felügyelő bizottságnak rendkívül széles körű tevékenységet kell ellátnia. A fogyasztói érdekvédelemtől, a szakcsoportok ellenőrzésén át. egészen a külső szervek vizsgálatainak az elemzéséig. Az egyes területeket felosztják egymás között, így mindenki ott dolgozik, ahol szakértelmét a legjobban kamatoztatni tudja. Az észrevételeket közvetlenül az igazgatóságnak adják le.

— Az igazgatósági ülések nem „zárt ajtók mögött” zajlanak?

— A testület ellenőrző, beszámoltató tevékenysége erősödött. Mindez azt mutatja, hogy a belső vezetői megbe-t szélésen megtárgyaljuk a bizottságok munkáját, értékeljük a felvett jegyzőkönyveket. Az ülésen ott van a felügyelő, az intéző bizottság elnöke, az ellenőrzési osztály vezetője, a belső ellenőr.

— A szövetkezetnél ma már követelmény: az elnök közvetlen irányítása alatt önálló ellenőrzési osztály működjön. Ide tar- toznak a belső, a hálózati és a függetlenített leltározó ellenőrök. Munkájukhoz biztosítottak-e a feltételek?

— Szövetkezetünknél 1969 óta van ellenőrzési osztály. A belső ellenőrzés a pénzügyi, számviteli, ügyrendi előírásokat vizsgálja, míg a háló-? zaiti ellenőrzés legfőbb féri adata a társadalmi tulajdon védelme, a fogyasztói érdek- védelem, a szervezés állandó figyelése, a leltározás lebonyolítása, a szabad kasszás egységek szorosítása. Erre a munkára az osztályvezetőn kívül egy belső és nyolc hálózati ellenőr áll rendelkezésünkre. Legalább két ellenőrre lenne még szükségünk, pótlásukra azonban halvány remény sincs.

— Azt hiszem, baj van az erkölcsi és az anyagi megbecsülésük körül...

— Felelősségteljes, s egyben népszerűtlen munkakörről van szó, ezért sokan nem vállalják. A megüresedett helyeket szövetkezeten belül próbáltuk betölteni. Sikertelenül, hiszen a hálózatban lényegesen jobbak a keresetek, mint a központi igazgatás területén. Példát is mondok. Fiatal áruházi eladót alkalmaztunk ellenőrnek. Egy hónap múlva Visszament a boltba, nem tudott beletörődni abba. hogy 600 forinttal kevesebbet kap havonta. Jellemző, hogy prémiummal, jutalommal együtt a legmagasabb kereset is 3400 forinlt körül van. A kezdőké pedig alig haladja meg a 2100 forintot.

— Ugyanakkor a magasabb iskolai végzetséget szigorúan megkövetelik.

— A minimum az érettségi. Szerencsére nálunk nincsenek ilyen gondök. Az osztályvezető és a belső ellenőr felsőfokú végzettséggel rendelkezik. Két ellenőr most jár hasonló iskolába. A többieknek középfokú ellenőri képesítése van, va|gy hamarosan megszerzik. Az viszont csöppet sem megnyugtató, hogy nincs szervezett központi ellenőrképzés, csupán tanfolyamok elvégzésére van lehetőség.

— Ebben az évben kilenc átfogó vizsgálatra került sor. Mik voltak ezek?

— Részletesen ellenőrizték az SZTK-ügyinitézést, a mérlegbeszámolót. Megnézték az Árpád étterem és szálloda működését, a felvásárlást, a, cukrászüzem, a ruházati és a zöldség-gyümölcsbolt munkáját.

— A fogyasztók érdek- védelmét 120 esetben ellenőrizték, a célvizsgálatok száma elérte a 152-t. Van- e ezeknek foganatuk?

— Tudom, dívik az olyan nézet, miszerint saját ellenőreinket nem veszik komolyan, s ők is elnézőek a szabálytalankodókkal szemben. Nos, nézzük a tényékét. Ez évben 28 figyelmeztetést, 23 fegyelmit kellett „kiosztani”. Az utóbbiak nagy része 10— 50—100 százalékos nyereségelvonást jelent, de előfordult olyan eset is, amikor a dolgozót felfüggesztettük állásából. Szigorúan vesszük a leltáreredményeket. Eddig 19 egység közül 14-ben módosítottuk az elszámolást. Három üzletvezető leváltását javasolták az ellenőrök, ami meg is történt. Erről csak annyit: a leltáreredmények javultak az előző időszakhoz képest, de korántsem lehetünk elégedettek.

— Az egyik vendéglátóipari vezetőtől hallottam: a társadalmi ellenőrök semmihez sem értenek, csak akadékoskodnak. Hogyan vélekedik erről?

— Előrebocsátom, a külső ellenőrzésre nagy szükség van. A bevételi igazgatóság, a tanács szakemberei, a népi, a társadalmi ellenőrök segítik munkánkat. Ha a vizsgálat megalapozott, a hiba egyértelműen bebizonyítható, a felelősségre vonás nem maradhat el, bármelyik állami vagy társadalmi szerv dolgozói állapították azt meg — mondotta befejezésül Nagy Józsefné.

Seres Sándor