Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-29 / 305. szám

NÉPÚJSÁG 1978. december 29., péntek 1979.január 1-től Kötelező a talajvizsgálat „Rába Csöpi" és társai ' .. - ... '■■■■ ■................. ' ...................................................................................-......... ! A magyar mezőgazdaság a magas terméshozamok el­érése érdekében, több milli­árdos értékben használ fel nagy energiaráfordítással gyártott műtrágyát. Éppen ezért írták elő: 1979. január 1-től Magyarországon a húsz hektárnál nagyobb területtel rendelkező földhasználók kö­telesek talajvizsgálatot vé­geztetni. Amint a közelmúltban tar­tott tájékoztatójában dr. Ko­vács Imre, a MÉM Növény- védelmi és Agrokémiai Köz­pontjának főigazgatója el­mondotta: ma a mezőgazda- sági termelés egyik kulcs­kérdése az ipari eredetű anyagok hatékonyabb fel- használása. Miközben az el­múlt 15 esztendőben másfél­szeresére nőtt a mezőgazda­ság bruttó termelési értéke, a felhasznált ipari eredetű anyagok értéke négy és fél­szeresére emelkedett. Ez az arány a jövőben is hasonló­képpen alakul. Ma a nö­vénytermesztési költségek több mint 40 százalékát a műtrágyázásra fordítják. A közelmúltban vizsgálta meg a Békés megyei Népi Ellenőrzési Bizottság 17 ipari szövetkezetben az üzem- és munkaszervezés helyzetét. A népi ellenőrök arra is vá­laszt kerestek, hogy milyen a szövetkezeték belső irányí­tási rendszere, hogyan gon­doskodnak a tartalékok kiak­názásáról ? 0 megalapozatlan változtatás A vizsgált szövetkezetek a mostani tervidőszakban di­namikusan fejlődtek. A fej­lődés azonban több ellent­mondást takar. A teljes ter­melési érték 1977-ben 14,3 százalékkal, 1978. első fél évében 9,7 százalékkal növe­kedett az előző év azonos időszakához képest. Ezek az eredmények viszont nem mindig a tervszerű és kö­vetkezetes fejlesztő munká­nak tudhatok be. A legtöbb helyen hiányzik a hosszú és a középtávú fejlesztési kon­cepció. Ehhez még az öt év­re szóló tervek sem biztosí­tottak mindenhol kellő ala­pot. A tervkészítés színvona­la ugyanis alacsony. A Bat- tonyai Asztalos Ktsz ötödik ötéves termelési és pénzügyi terve nem tartalmaz fejlesz­tési, termelési, szervezési, ér­tékesítési és egyéb elképzelé­seket. Több helyen hányzik a különböző távlatú tervek összehangolása is. Az évközi rendelésvállalásnál sokszor nem veszik figyelembe a va­lós lehetőségeket, ami gyak­ran rendszertelen munkael­látáshoz vezet. A RUTEX textilruházati ipari szövetke­zetben a szoros szállítási ha­táridő miatt sürgős munka esetén a dolgozók túlmunkát végeznek, más esetben vi­szont műszak közben is haza mehetnek, mert nincs mun­kájuk. A legtöbb szövetkezetben évente csak egyszer értéke­lik a terv teljesítését. A ter­vező munka fogyatékosságá­ra utal, hogy a lehetőségek és a feltételek változását nem mindenütt vizsgálják felül. Az iparszerű termelés feltételeinek megteremtése mellett általános folyamat a termékszerkezet átalakítása. A szövetkezetek többségében ez azonban nincs kellően megalapozva. A termékszer­kezet megalapozatlan változ­tatása olyan döntést eredmé­nyezett, amely a múlt évben a mintegy 9 százalékos nye­reséget realizáló Battonyai Asztalos Ktsz termelését csökkentette. S csupán 2 Nem közömbös tehát, hogy hol, mikor és mennyi műtrá­gyát, növényvédő szert hasz­nálnak fel a gazdaságok, s milyen eredménnyel. A műtrágya hatékony fel- használásának előfeltétele a pontos talajvizsgálat. Az el­múlt években — amint azt a főigazgató elmondta — en­nek lehetőségét fokozatosan megteremtették. A növény- védelmi központok felkészül­tek a kötelező vizsgálatok elvégzésére. Feltérképezték az ország nagyüzemi tábláit, és kijelölték a mintavevőhelye­ket is. Általában 3 és 6 hek­táros területekről gyűjtik be a mintákat. Az adatok fel­dolgozását számítógép végzi. A talajmintákat jelenleg 9 agrokémiai laboratórium gyűjti össze. Három további központ, Gödöllőn, Kecske­méten és Szolnokon hamaro­san szintén munkába áll. A mintákat vegyelemzésnek ve­tik alá, és a talaj összetéte­lére jellemző adatokat közlik a gazdaságokkal. Az agrokémiai laboratóriu­mok 16 féle módon elemzik százalékos nyereséget tudtak elérni ez év első felében. Az egy főre jutó teljes ter­melési érték nagysága szö­vetkezetenként jelentős mér­tékben eltérő. A gépipari te­vékenységet folytató szövet­kezetekben a mutatók érté­ke lényegesen magasabb, mint a könnyűipari tevé­kenységet végzőknél. H jó példa A sok hasonlóság és közös vonás ellenére nincs kiala­kult elképzelés az ipari szö- vetkezeteic belső szervezeti felépítésének irányítási rendszerére. A szövetkezetek fejlődésével egyidejűleg a so­kasodó és bonyolult felada­tok megoldását jelenleg a legtöbb helyen • akadályozza ,a hatáskör és a döntési jog megosztásának megmaradása. Függetlenített szervezői ap­parátus egyetlen szövetkezet­ben sem működik. Üzem- és munkaszervezéssel általában csak a vezetők foglalkoznak. A szövetkezetekben az utób­bi időben létrehozott szerve­zési bizottságok tevékenysége sem folyamatos. Évente álta­lában kétszer üléseznek. Te­vékenységük szinte kizárólag az éves szervezési feladatok meghatározására, a műszaki és szervezési intézkedések el­fogadására korlátozódik. A végrehajtás ellenőrzésében a szervezési bizottságok ritkán vesznek részt. A népi ellenőrök árra is választ kerestek, hogy mi­lyen a szövetkezetek és más szervezéssel foglalkozó vál­lalatok kapcsolata. A legtöbb szövetkezet együttműködési szerződést kötött az OKISZ Szervezési és Számítástechni­kai Vállalattal. Az együtt­működés azonban nem min­denhol hozott kellő ered­ményt. De akad jó példa is. A kazángyártó — és építő­ipari szövetkezetben az egyik legfontosabb gyártmány gyártásszervezését végezték el a vállalattal. Megkötötték a szerződést egy másik ter­mékük gyártásszervezésének elkészítésére is, sőt tárgya­lást folytatnak az ügyvitel fejlesztéséről. A Szirén Ru­házati- és Háziipari Szövet­kezet, a konfekcióüzem tech­nológiai folyamatának kiala­kításához vette igénybe a kutatóintézet szakembereit. A szövetkezetek többségé­ben felismerték, hogy a köz­ponti telephelyek kialakítá­sa, továbbá a termékszerke­zet változtatása, s a kor­szerű technológia alkalmazá­sa nemcsak lehetővé, de szükségessé is teszi a mun­kafegyelem megszilárdítását. a rendelkezésükre álló föld­mintát. A nyert adatok alap­ján — szolgáltatásként — adnak szakvéleményt cse­kély anyagi térítés ellené­ben a gazdaságok részére, így lehetőség nyílik arra, hogy a műtrágyát, növény­védő szert felhasználók pon­tosabban meghatározhassák — táblánként és növényen­ként — a szükséges műtrá­gyaadagokat. Az előzetes számítások szerint ez a szol­gáltatás esetenként akár 20 százalékkal is növelheti a műtrágyázás eredményessé­gét. (Termésnövekedés, mű­trágya-megtakarítás, vagy a kettő együtt.) Gondoltak az illetékesek a kistermelőkre és a kiskert­tulajdonosokra is, akik szá­mára nem kötelező a talaj- vizsgálat. Aki ezt mégis el szeretné végeztetni, az két helyre küldheti be mintáját: Budapesten, a XI., Ménessi út 45. szám alá, vagy pedig Cegléden (Borz utca 6.) a termelőszövetkezeti kémiai központba. Szente Erzsébet Számtalan jó intézkedést tet­tek ennek érdekében, de át­fogó rendezésre nem került sor. A RUTEX Textilruhá­zati Ipari Szövetkezetben a munkaterület engedélyezett elhagyását, a kilépő cédulák alkalmazását csak a közel­múltban vezették be, de még most sem vált általánossá. Anyagi érdekeltség A legtöbb szövetkezet nem rendelkezik megbízható, s működését kellően tükröző belső információkkal. Álta­lában kevés gondot fordíta­nak az időtényező alakulásá­ra. A tervezés, a termelés és az értékesítés információs alapja túlzottan egysíkú, szinte mindenhol csak a munkaerő oldaláról vizsgál­ják ezeket a kérdéseket. A gazdaságossági vizsgálatok­nál lényegében mindenhol megelégszenek az elő- és utókalkulációk összehasonlí­tásával, a nyereség értékének meghatározásával, de nem ellenzik ezeknek ,a tényezők­nek az alakulását, s nem tár­ják fel a fontosabb össze­függéseket. A Gyomai Házi­ipari Szövetkezetben nem volt meg az elő- és utókal­kuláció összhangja, s emiatt érdemi gazdaságossági vizs­gálatot nem is végezhettek. Hiba az is, hogy kevés he­lyen foglalkoznak veszteség­feltárással. Sajátos szerepe van a szö­vetkezet életében a demok­ratikus fórumnak. A munka­helyi tanácskozásokon a kül­döttgyűlésen és a közgyűlé­sen vélelmezik és fogadják el a dolgozók a terveket, a tervek teljesítéséről, vala­mint a szövetkezet egész te­vékenységéről szóló beszá­molót. Kevés esetben fordult elő, hogy a felszólalások alapján módosították volna az előterjesztett javaslatokat. Figyelemre méltó, hogy a Gyulai Vasipari Szövetke­zetben a munkahelyi tanács­kozáson több alternatív meg­oldás közül a tanácskozás választja ki a legmegfelelőb­bet. A dolgozók anyagi ér­dekeltségét a legtöbb szövet­kezetben a bérezési rend­szereken keresztül biztosít­ják. Ezt az érdekeltségi rendszert azonban nem elég­gé kapcsolják össze közvet­lenül a terv teljesítésével. A legtöbb helyen az anyagi ösztönzés és a tervcélok megvalósítása közötti össze­függés túlzottan általános, az össztönző hatás csak áttéte­leken keresztül érvényesül. (Serédi) A kétegyházi mezőgazda- sági gépészképző iskola ud­varának egyik sarkában gép­matuzsálemek sorakoznak. Az idegen távolról ócskavas­nak véli, de amint közelebb ér, különféle régi traktoro­kat fedez fel. Szépen, kato­násan állnak a monstrumok. Az iskola egyik szakoktatója, nevezetesen Pócsik László, alig két éve látott hozzá a régi erő- és munkagépek összegyűjtéséhez. — Véletlenül kezdődött az egész — emlékszik vissza Pócsik íászló, vagy ahogyan környezetében szólítják, La­ci bácsi. — A szakmunkás- képzés 25 éves évfordulójára „emlékműnek” szántunk egy kimustrált Hoffer-traktort, s úgy terveztük: üzemképessé tesszük, hogy a saját kere­kein gördüljön fel a beton­talapzatra. Időközben valaki­nek eszébe jutott: mi lenne, ha összegyűjtenénk a ma még fellelhető régi gépeket? Az elhatározást tett követte, napjainkban már több mint 30 típusú erőgép, a hozzájuk tartozó munkagépek egy ré­szével alkotják a gyűjte­ményt — sorolja, miközben invitál, hogy nézzük végig a masinákat. Bokáig érő sárban jutunk az udvarra. Kísérőm mente­getőzik, hogy ez a gépeknek csak ideiglenes helyük. A drótkerítésen túl szépen má­zolt gépek, darabokra sze­dett traktorok felváltva so­rakoznak. Van közöttük 1912- ben készült amerikai gyárt­mányú Fordson 20-as, a Győri Vagon- és Gépgyárban 1930 elején gyártott „Rába- mindenes”, vagy ahogyan ak­kortájt becézték „Rába Csö- pi”. Ez utóbbi kisgép, mai szemmel nézve amolyan bar- kácstraktornak hat. Aztán ott van a sorban a H—S—Cs MEL 24 típusú izzófejes Hof- fer, vagy ahogyan abban az időben a köztudatban ismer­ték : „hátulgombolós”. Azért nevezték hátulgombolósnak, mert a gép hátulján helyez­ték el az izzófejet. Az udvar végében szeré­nyen húzódik meg az újabb típusú Hoffer-traktor, mely egészen 1967-ig dolgozott. De látni itt D—4—K-t, UE—28- ast és Super Zetort egyaránt. — Ezek a gépek a nagy­üzemi mezőgazdaság őskorá­ból, a gépállomások idősza­kából valók — mondja kísé­rőm, miközben szinte atyai szeretettel megsimógatja a Hoffer-traktort. Harminc esztendővel ez­előtt létesültek hazánkban az első gépállomások, s ezek el­sősorban a háborúból meg­maradt, a volt főúri, grófi, urasági gépek igénybevételé­vel dolgoztak. Alapvető fel­adatuk volt abban az időben a tsz-ek és az egyéni gazdák részére a szántás, a vetés, a betakarítás és a cséplés. — Jómagam is részt vet­tem a gépállomások szerve­zésében, majd traktorosként dolgoztam. Akkor még a leg­főbb igavonó a ló és az ökör volt. A gépeket kezdet­ben nem kedvelték faluhe­lyen. Az emberek nem tud­ták bánni velük, és bizony műszaki állapotuk is gyenge volt. Ráadásul a heterogén géppark nehezítette a javí­tást. Volt ott Ford-, Hofier-, Cormic-, MÁVAG—40-es, Hanomag-, Diesel-traktor egyaránt. S álljon itt egy statisztikai adat : 1948-ban hazánkban 3897 traktort tartottak nyil­ván, ennyi volt a gépállo­mások tulajdonában. Az 1950-es években meg­kezdődött a gépállomások megerősödése; a hazai, a Vörös Csillag Traktorgyár G—35-ös, kormos, vaskere­kes, egydugattyús traktora mellett megjelennek az újabb típusú gépek, illetve traktorok. Ez a Hoffer-traktor 1967-ig dolgozott A G—35-ös mellett állunk meg. Falun, a gépállomás szomszédságában nőttem fel, így emlékezetemben még él az embert nyűvő, dübörgő, igénytelen gépek hada. Csen­des éjszakában kilométerek­re hallatszott hangjuk, dü- bögésük. Aztán arra is em­lékszem, hogy téli reggelen­te benzinlámpákkal néha órákig melegítették az izzó­fejet, hogy beinduljon a gép. S milyen boldogság volt, ha nyári időben egy-egy trakto­ros maga mellé ültetett, s az udvaron egy kört tehettünk. Ezek a jó öreg gépek 8 óra alatt alig 3,5 holdat szántot­tak fel, a maguk idejében a modem technikát jelentet­ték. S amikor a falu utcáján végigmentek ezek a gépek, gyerekhad követte vala­mennyit. Mit tud ma egy modern gép? Először is a teljesítmé­nyük a korábbiaknak több­szöröse ! A Rába—Steiger például egy nyolcórás mű­szakban mintegy 20 hektá­ron végzi el a mélyszántást. Ha netán ez a gép keresz­tülhalad a falun, a fiatalok nem csodálják meg, termé­szetesnek veszik, ám az idő­sebb generáció szinte száj- tátva nézi és mondja: „Mek­kora gép!” És a különbséget csak az tudja igazán, aki dolgozott körmös traktorral, és dolgo­zott a mai modem gépek­kel. A tanműhelyben folytatjuk a beszélgetést, ahol a jövő mezőgazdasági gépészei a szakma alapjaival ismerked­nek. Ottjártunkkor egy MTZ —45-öst boncoltak, vagyis szedtek darabokra. — A régi traktorokat nem­csak gyűjtjük, hanem javít­juk is, gépeink többsége üzemképes — folytatja Pó­csik László, majd egy érde­kes történetet mesél. Az ősz elején Bábolnán egy nagyszabású agrotechni­kai bemutatót rendeztek, ezen a seregszemlén a ren­dezők felvonultatták a leg­újabb típusú erőgépeket is, közöttük a Rába-család tag­jait. Ez alkalomból néhány régi gépet Kétegyházáról el­vittek Bábolnára, hogy a fiatalabbak is lássák a múlt gépeit. A rendezők egymás mellé állították a Rába 245- öt és a „Rába Csöpit”. így aztán a jelenlevők láthatták a hazai- traktorgyártás fél évszázados fejlődését. — Az ország minden ré­széből kerültek hozzánk már régi gépek. Néha hetekig megyünk egy-egy traktor után. Hogy mi a célunk? El­sősorban az, hogy jó gépész­szakembereket adjunk a ma­gyar mezőgazdaságnak, meg­ismertessük velük a régi gé­peket is, a fejlődést. Ez még csak a kezdet. Úgy tervez­zük, hogy szép sorjában a hazánkban dolgozó vala­mennyi erőgéptípust össze­gyűjtjük, a fejlődés sorrend­jébe állítjuk. Szeretnénk, ha a sor végét mindig a legmo­dernebb gépek zárnák — mondja búcsúzáskor Pócsik László. Szekeres András A H—S—Cs izzófejes traktor mellett az 1912-ben gyártó- amerikai Fordson 20-as áll Üzem- és munkaszervezés az ipari szövetkezetekben Pócsik László az egyik öreg masinát vizsgálja. Előtérben a „Rába Csöpi”

Next

/
Oldalképek
Tartalom