Békés Megyei Népújság, 1978. december (33. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-17 / 297. szám

1918. december 17-, vasárnap o Az Egyesült Izzó normállámpa-gyártó üzemében készülnek a korszerű fényforrások, melyek védőbúra nélkül használ­hatók szabadban és víz alatt is. Az üzem december 9-én teljesítette 1918-as exporttervét (MTI-fotó, Hadas János felvétele — KS) Biztatóak az állatszámlálás adatai Az állattenyésztők az ötö­dik ötéves terv időarányos előirányzatait kisebb mérték­ben túl is teljesítik, a szeptember 30-i állatszámlá­lás — amely a magyar me­zőgazdaságban hagyományos — az állomány kielégítő üte­mű fejlődéséről, s a lakossá­gi ellátás szempontjából megnyugtató színvonaláról tanúskodik — amint azt a statisztikai hivatal most köz­zétett állatszámlálási adatai bizonyítják. A szarvasmarha-állomány háromezerrel meghaladta a kétmilliót, és 20 ezerrel volt nagyobb, mint egy évvel ez­előtt. A mezőgazdasági nagy­üzemek egy év alatt 30 ezer­rel növelték a szarvasmarha- állományt, ,a kistermelők idő­közben 10 000-rel csökkentet­ték az állatok számát. Ez. a folyamat egyezik a tervidő­szak előirányzatával. Ezt a másik, a hazai állat- tenyésztésre szintén jellem­ző folyamatot ugyancsak iga­zolja a statisztika; ,az adatok szerint a kisgazdaságok ré­széről korábban nem tapasz­talt mértékű sertéstenyészté­si kedv mutatkozik. Lakások, óvodák Békésen A Békési Építőipari Szö­vetkezet több mint negyed- százada tevékenykedik me­gyénk legfiatalabb városá­ban. Gubucz Imrétől, a szö­vetkezet elnökétől megtud­tuk, hogy 1978-ra 50 millió forintos termelési érték el­érését tűzték célul. Egyebek között Békésen befejezték a dánfoki ifjúsági tábor első ütemének kivitelezését, az Ady Endre-lakótelepen átad­tak egy 40 személyes bölcső­dét. A Baki utcában befeje­zéséhez közeledik egy 100 személyes óvoda építése, át­adását 1979. nyarára terve­zik, amikor is fairtokba ve­hetik az apróságok a gyer­mekintézményt. Jó ütemben halad a Szántó Albert utcá­ban a 100 személyes diákott­hon építése, szeptember else­jén már e létesítmény is fo­gadja új lakóit. A városban szinte minden­ki szemmel kíséri az építő­ipari szövetkezet munkáját. Az építők kézjegyét az eszté­tikus lakó- és közösségi épü­letek magukon viselik, jó íz­lésről vallanak. Az utóbbi években a földszintes házak helyép modem, több szintes lakóépületek sora alkotja a lakótelepeket. S naég nem fe­jeződött be a lakásépítési program. A szövetkezet 1978- ban 86 telepszerű, több szin­tes és 4 kis lakást ad át. A hosszú, csapadékmentes őszt igyekeztek kihasználni a békési építők is. Ennek ered­ményeként 1979-re több la­kás szerelése készült el a ter­vezettnél: a Karacs Teréz utcában 30 lakás, az Ady Endre-lakótelepen pedig 26 lakás belső szerelése van hátra. A Szarvasi úton 18 otthon belső szerelése és 32 lakás alapozása folyik. A na­pokban ugyancsak a Szarvasi úton újabb két, 14 lakásos épület munkaterüle­tét vették át, s már hozzá is láttak a földmunkákhoz. A Békési Építőipari Szö­vetkezet az V. ötéves terv időszakában mintegy 50Ö la­kás építését tűzte célul. Az eltelt három évben vállalt feladatukat időarányosan túlteljesítették, s minden jel arra mutat, hogy ,a tervidő­szak végére az eredeti prog­ramban szereplő lakásszámot túlszárnyalják. Az elmúlt években a középblokkos la­kásépítési technológia foko­zására fejlesztették a gép­parkot, s 1974-től a több szintes lakások már csak kö- zépblokkos technológiával készülnek. — szekeres — Kevesebb legyen a baleset „Fogjunk össze az udvari­as tömegközlekedés meg­teremtéséért” — hangzott el a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, a Szállítási Dolgozók Szakszervezete, a Közlekedésbiztonsági Ta­nács, valamint a Magyar Autóklub felhívása ez év elején, a tíz legnagyobb fu­varozó vállalat vezetői szá­mára megtartott értekezle­ten. Az említett országos szervekkel, s a tények ere­jével bizonyították e felhí­vás fontosságát. Ugyanak­kor kérték az említett bu­dapesti tanácskozáson részt vett fuvarozó vállalatai­nak vezetőit, irányító szak- apparátusát : legyenek első számú szószólói, következe­tes megvalósítói az udvari­as közlekedésnek. Mint mondták, csak ez vezethet el oda, hogy az ország út­jain kevesebb ember • le­gyen a közlekedés áldozata, hogy kevesebb legyen az életük végéig nyomorékok száma, hogy ily módon ke­vesebb társadalmi és egyéni tulajdon menjen veszendő­be. Az ország tíz legnagyobb fuvarozó vállalatának veze­tői között ott voltak a Szö­vetkezeti Szállítási és Szol­gáltató Vállalat képviselői is. A tanácskozáson elhang­zott felhívást követően a SZÖVAUT vezetői — több más mellett — kimondták: fokozottabban kívánják el­lenőrizni a vállalat gépko­csivezetőit az ittasság meg­állapítására hivatott szon­dázással is. Ezt a nem túl­zottan népszerű, de a köz­lekedés biztonságát jól szol­gáló feladatot — egyéb teen­dőiken túl — a vállalat me­gyei kirendeltségeinek ve­zetői, illetve diszpécserei kapták. így van ez a mi megyénkben is, ahol Mekis Pál, a SZÖVAUT kirendelt­ségének diszpécsere követ­kezetesen ellenőrzi a válla­lat gépjárművezetőit. A SZÖVAUT Vállalat ve­zetői úgy ítélik meg, hogy a gépjárművezetők ilyen értelmű ellenőrzését 1979- ben is tovább kell folytatni — hallottuk Mekis Pál disz­pécsertől. Ugyanis a gya­korlat arról tanúskodik, hogy az ellenőrzésnek ez a formája jól szolgálja a köz­lekedés biztonságát. Kép, szöveg: Balkus Imre Mekis Pál, a SZÖVAUT megyei kirendeltségének diszpé­csere a vállalat egyik gépkocsivezetőjét szondáztatja, mi­közben ellenőrzi a fuvart és a menetlevélben megjelölt fel­adat teljesítését Összhangban a lehetőségekkel Szemléletváltozás Szeghalmon Egy üzemről két esetben ír gyakran az újság. Vagy azért, mert nagyon rossz és akkor a sok probléma szin­te önként kínálja a témát, vagy azért, mert nagyon jó, és akkor könnyű az újságíró dolga. A Csepel Autó­gyár 4. számú gyáráról — vagy ahogyan inkább isme­rik, a szeghalmi Csepel Autóról — az utóbbi időben viszonylag kevés szó esik lapunkban. Ezúttal ez azt jel­zi. hogy a gyár már kikerült az első csoportból, a na- i gyón rosszak közül, de még nem jutott el a másikba, a ' nagyon jók közé. De a változás iránya mindenképpen fi­gyelemre méltó. — Jöhetett volna egy hét­tel később is — fogadott a 4. számú gyár igazgatója, Bo­ros József —, akkor már minden valószínűség szerint azzal kezdhettük volna a be­szélgetést, hogy gyárunk tel­jesítette idei tervét. No, de sebaj, majd felhívom, ha meglesz, háth,a megint meg- jelen% rólunk néhány sor. Azért persze az év vége előtt alig két héttel már jól látható, mit produkál az idén a szeghalmi Csepel. Tervü­ket mintegy másfél százalék­kal teljesítették túl, és 254 millió forint értéket állított elő. Mindezt 1220 dolgozó. Ebbe a létszámba a két gyár­egység, a körösladányi és a dévaványai kollektíva is be­számít. Illetve, ha pontosak akarunk lenni, ennél keve­sebben érik el ezt az ered­ményt. Segítség Szigetszentmiklósnak — Törzsgyárunk egyre nyomasztóbb munkaerőgon- gondokkal küzd — magya- rázza Boros József. — Szi- getszentmiklóson két-három- száz ember hiányzik rendsze­resen és ez már a termelést is veszélyezteti olykor. Md a magunk módján igyekszünk segíteni ezen. Az igényekhez és a lehetőségekhez mérten 40—70 emberünk a törzs­gyárban dolgozik lakatos-, hegesztőmunkákon. Ök — bár létszámban 'hozzánk tar­toznak — termelést nem ná­lunk, hanem a törzsgyárban produlkálnak, a többletter­melést tehát nélkülük értük el. Azért persze a 4. számú gyárnak sem haszontalan a munkások kölcsön adása. Szi- getszentmiklóson pedig azo­kon a gépeken dolgoznak az emberek, amelyekhez hason­ló rövidesen Szeghalmon is lesz, a most épülő új csar­nokban. így mire megérkez­nek a berendezések, már jól kiképzett, gyakorlott szak­munkásgárda veheti kezelés­be azokat. És emellett a törzsgyárban dolgozó szeg­halmi munkások egyben a kapcsolatokat is erősítik a 4. számú gyár és a Csepel Au­tó szigetszentmiklósi üzemei között. Erre a jó kapcsolatra na­gyon nagy szükség van. Ré­gebben a bajok jó része ab­ból származott, hogy a köz­pontban nem mérték fel jól a szeghalmiak képességeit és lehetőségeit. Elavult, kiszu- perálás előtt álló gépparkot telepítettek le, azzal, hogy kezdő, gyakorlatlan munká­soknak ez is jó lesz. Ebben a gondolatmenetben nincs is hiba, csak a folytatás volt következetlen. Feladatként ugyanis olyasmiket kaptak, melyeket jó gépeken, nagy gyakorlattal sem volt köny- nyű megoldani. Ráadásul anyaghiány, kapkodás is ne­hezítette a helyzetet, nem csoda, hogy évekig rosszul mentek a dolgok. Szeghalom és Szigetszemtmiklós egymás- ra mutogatott, 'amikor a fe­lelősségről esett szó, de a helyzet ettől persze nem ja­vult. Amikor a Csepel Autó élére úí vezetés került, meg­változott ,a szemlélet is. Tisz­tázódott, hogy az autógyár­nak szüksége van a szeghal­miak munkájára, és attól, hogy van kit szidni, még nem lesz termelés és tervteljesí­tés. A megváltozott szemléletet már tavaly is jelezte, hogy év közben megváltoztatták a 4. számú gyár fetadattervét. Csökkentették a bonyolult, sok tapasztalatot igénylő, precíz gépi munkát kívánó forgácsolást és reálisabb fel­adatokat adtak. Ennek olyan következménye lett, hogy megszűnt a kapkodás, ,a fe­jetlenség és az állandó bi­zonytalanság érzése Szeghal­mon. Kevesebb túlóra Tudták, hogy a feladat most már teljesíthető, de a teljesítés becsületbeli üggyé is vált. — A kapcsolat azóta, ha lehet, még tovább javult — mondja az igazgató. — A ha­vi operatív terveket itt Szeg­halmon egyeztetjük a terme­lési vezérigazgató-helyettes­sel, aki egyébként már rég­óta ismeri gyárur% képessé­geit és lehetőségeit. Nincs is azóta teljesíthetetlen feladat. Sőt, szóba került az is, hogy jó néhány korszerűtlen gépet kiselejtezünk, ezzel is köny- nyítve helyzetünket. A köz­ponti termelésirányítás min­den téren segíti munkánkat, és* őszintén mondhatom, ki­fogástalan az együttműkö­dés. A jó együttműködés egyik bizonyítéka, hogy a 4. szá­mú gyárban és a két gyár­egységben alaposan csökkent a túlórák száma. Régebben ugyanis sűrűn előfordult, hogy egy-két hétig anyaghi­ány vagy egyéb okok miatt nem volt munka, csak lé­zengtek az emberek. Aztán hirtelen kiderült, hogy egy sürgős exportszállítmány mi­att sokféle alkatrészre van szükség — pár napon belül. Ilyenkor aztán 12, 16 óráztak a forgácsolók, hogy pótolják valahol az elveszett időt. A megfelelő ütemezéssel mind­ez minimálisra csökkent, de ehhez szükség volt egy gyá­ron belüli szervezési intézke­désre is. Ez ,a túlóracsokkentő mód­szer tulajdonképpen rendkí­vül egyszerű. Annyit tettek mindössze, hogy a terv ké­szítésekor kiszámolták a ren­delkezésre álló és a szüksé­ges normaórák különbségét, és a túlórákért járó bért megkapták az üzemek tetszés szerinti felhasználásra. Ki­oszthatták akkor is, ha úgy szervezték meg a munkát, hogy egyetlen perccel sem kellett megtoldani a törvé­nyes munkaidőt. Ilyenkor mozgóbérként, célprémium­ként kapták meg a dolgozók. De többet akkor sem kaptak, ha a tervezettnél többet túl­óráztak, hiszen ez csak a sa­ját hibájukból következhetett be, rosszul gazdálkodtak a munkaidővel. Mindenki tanul Egy év alatt persze nem le­hetett elérni azt az optimális esetet, hogy ne legyen túl­munka, de a túlórák száma szinte hihetetlen mértékben lecsökkent. A tavalyi átlag egyhairpadára sem volt szük­ség az idén és a termékki­bocsátás ennek ellenére — vagy éppen ezért! — sokkal ütemesebb, egyenletesebb volt, mint tavaly. A termelésben való érde­keltséget más módon is igyekszik fokozni a gyárveze­tés. Ennek eszköze az is, hogy az intenzitásból eredő nor- maóra-megtakarítást hono­rálja. Minden óráért az óra­órabér tekintélyes részét — 10 forintot — visszajuttatja az üzemnek. Eddig 6 ezer óráért 60 ezer forintot kap­tak az üzemek és ,a pénzt ki­zárólag a fizikai dolgozók premizálására használhatják fel. Az intézkedések következ­tében a 4. számú gyárban átlagon felül nőtt a termelé­kenység és ezzel párhuzamo­san javult a kollektíva han­gulata. A hangulathoz az emelkedő bérek alaposan hozzájárultak, az emelkedés jó része pedig a magasabb képzettségi színvonalnak tudható be. Szeghalmon ugyanis csaknem mindenki tanul. A forgácsolók jó része már elvégezte a megfelelő tanfolyamokat, sokan most járnak szakközépiskolába, vagy szakmásító tanfolya­mokra. Hogy a szakképzést mennyire komolyan Veszik, azt az 'is példázza, hogy a mezőgazdasági holtszezonra „kölcsönkért” tsz-tagokat is beiskolázták. A Sárréti Tsz kubikosai a gyár költségén hegesztőtamfölyamra járnak és a tanultakat a tsz-ben is hasznosíthatják majd. Hangulati tényező az is, hogy igazságosabbá tették a jutalmakat és a büntetéseket. Az üzemvezetők kapták meg a fegyelmezési és a jutalma­zási jogkört, ők pedig az üze­mi négyszög bevonásával döntenek mindenről. Mini­málisra csőikként azóta a rek­lamációk szám®, közvetlen környezetük döntésével szem­ben már nem nagyon van apelláta. Munkássá váltak Az, hogy a munkahelyi kollektíva, illetve a közvet­len vezetés vette kezébe az ügyeket, meglátszik a mun­kafegyelem alakulásán is. A munkássá válás cseppet sem könnyű és gyors folyamata a végéhez közeledik, Szeghal­mon a dolgozók többsége megszokta a gyári fegyelmet. Ritka már, mint a fehér hol­ló, az igazolatlan hiányzás, pedig nem is olyan régen, a mezőgazdasági szezonban vagy disznóölések idején elő­fordult, hogy jó páran egy­szerűen nem jöttek dolgozni, és még csodálkoztak is, miért kérik ezt számon tőlük. Ma már — jórészt a kommunis­ták felvilágosító munkájának köszönhetően — tudatosodott az emberekben, hogy a terv­teljesítés döntő feltétele az ütemes munka, ezt pedig Cíiak úgy valósíthatják meg, ha mindentó tudja és be­tartja a fegyelmet. • Ez eddig is kellett, de a jövő évben még nagyobb szükség lesz rá, mert nőnek a feladatok. Biztosított a 4. számú gyár leterhelése, és a munka természetesen több lesz, mint ,az idén. Növekszik a néhány év múlva fő pro­füt adó lakatos- és hegesztő- tevékenység, sőt, ha a rende­lések úgv alakulnak, a most épülő üzemcsarnok gépeinek egy részét már a jövő évben munkába állítják Szeghal­mon. Egyébként pedig 1980 de­rekán kell megkezdeni a munkát az új csarnokban, melyet a 31. sz. ÁÉV épít. Pillanatnyilag a tervhez ké­pest van egy kis lemaradás, mert még nem téliesítették az épületet, de ,a gyár ígére­tet kapott: mindez nem be­folyásolja az átadási határ­időt. Remélhető, hogy így lesz, mert a Szeghalmon készülő alvázakra nagyon nagy szük­sége v,an a Csepel Autógyár­nak és az egész magyar jár­műiparnak. A gyár munkás- kollektívája érzi is a fele­lősség súlyát, és bíznak ben­ne: a felelősségérzet mások­ból sem hiányzik majd. Lónyai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom