Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

1978. november 24., péntek o Végső búcsú dr. Orbán Lászlótól Koszorúzási ünnepség, veterántalálkozó a KMP megalakulásának évfordulóján Békéscsabán Családtagjai, munkatár­sai, elvtársai, a magyar po­litikai, kulturális és tudo­mányos élet képviselői kí­sérték utolsó útjára csü­törtökön dr. Orbán Lászlót, a magyar kommunista moz­galom kiemelkedő szemé­lyiségét, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának tagját, nyu­galmazott kulturális mi­nisztert, országgyűlési kép­viselőt, az Országos Közmű­velődési Tanács elnökét. A Mező Imre úti temető dísz­ravatalozójában a vörös drapériával bevont, koszo­rúkkal övezett ravatalnál párt- és állami életünk je­les képviselői álltak dísz­őrséget. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága, az országgyűlés, a Minisztertanács és a család nevében Övári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára vett búcsút az elhunyttól. — Orbán László halálá­Volt partizánok A Magyar Partizán Szö­vetség Békés megyében élő tagjai tegnap, november 23- án találkozót tartottak, me­lyen megjelent dr. Tihanyi Sándor nyugállományú rend­őr vezérőrnagy, a gzövetség országos választmányának a tagja és Csaba János, a megyei pártbizottság párt- és tömegszervezetek osztályá­nak a vezetője is. Először Kiss Sándor, a megyei pártbizottság gazda­ságpolitikai osztályának he­lyettes vezetője ismertette a val egy szép, boldog, teljes emberi élet szakadt meg, mert Orbán László boldog ember volt: megtalálta éle­te értelmét, a küzdelmet, a munkát egy jobb világért, a párt, a nép ügyének önzet­len szolgálatát. 1938-ban érett ifjúként lett a párt tagja. Olyan időpontban lett a munkásmozgalom harcosa, minden veszélyt vállalva, amikor a fasizmus szennyes áradata elönteni készült a világot. Mikor a nacionalizmus tobzódása so­kak látását elhomályosította, azok közé a hazafiak közé állt, akik felismerték, hogy hazánkat halálos veszély fenyegeti. A legnehezebb, s egyben a legbecsületesebb utat választotta, s ezen az úton megmaradt mindhalá­lig­Orbán Lászlót a Munkás- mozgalmi Pantheon sírsétá­nyán helyezték örök nyuga­lomra. A temetés az Inter- nacionálé hangjaival ért véget. találkozója megye gazdasági helyzetét, fejlődését. Dr. Tihanyi Sán­dor, a Magyar Partizán Szö­vetség 1978. évi munkájáról tájékoztatta a résztvevőket, majd Brachna János, a me­gyei pártbizottság munkatár­sa a megyei csoport tevé­kenységéről beszélt. A találkozó Csaba János zárszavával ért véget, aki ez alkalommal köszöntötte Ur- bán Istvánt, aki 60 éve, és Dumitrás Mihályt, aki 50 éve párttag. A Kommunisták Magyar- országi Pártja megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból ma, november 24-én, dél­előtt 10 órakor veteránokat, régi párttagokat köszöntenek Békéscsabán, a megyei párt- bizottság székházában. Délután 15 órakor ünnep­ségre kerül sor. Az MSZMP Békés megyei és békéscsabai városi bizottságának képvi­selői koszorút helyeznek el a Munkácsy uftcában levő épület emléktáblájánál. A jelenlegi MESZÖV-székház- ban alakult meg 1918 decem­berében a KMP helyi szer­vezete. Veress Endrére emlékeztek Békésen Napirenden Az úttörőszövetség KISZ-irányítása A 3-as számú általános iskola pajtásai dr. Veress Endre emléktábláját Hogyan érvényesül a KISZ politikai irányítása az úttö­rőszövetségben; miként hajt­ják végre az 1978—79-es évi akcióprogramot a KISZ- szervezetek a mezőkovácshá­zi és az orosházi járásban; hol és mikorra készülnék el a tervezett ifjúsági létesít­mények megyénkben? Töb­bek között e témákról tár­gyalt Szabó Miklós első tit­kár elnökletével a KISZ Bé­kés megyei Bizottsága, no­vember 23-i, tegnap délelőt­ti ülésén, Békéscsabán. Az úttörőszövetség KlSZ-irányí- tásáról és a további megyei feladatokról Kibédi-Varga Lajos, a KISZ megyei bi­zottság titkára terjesztett be­számolót a testület elé. Ez tartalmazza többek között, hogy az úttörőszövetség KISZ-irányítását megyei és járási, városi szinten a KISZ-bizottságok látják el. Mindkét szervezet számára különösen fontos a közös cselekvésük alapját képező összehangolt tervezés. A KISZ megyei bizottság ak­cióprogramjában szereplő „Ifjú kommunisták az úttö­rőkért — úttörők az ifjú­kommunistákért” akció rész­letesen tartalmazza a KISZ —úttörő kapcsolatok fejlesz­tésének feladatait. Több po­litikai akciót közösen rendez­nek a KISZ-esek és az út­törők. A folyamatos, rend­szeres közös tevékenységhez ez természetesen kevés; a közös munka ott eredményes, ahol együttesen készülnek el a mozgalmi év és az úttörő- év kezdetekor az akcióprog­ramok, illetve úttörő munka­tervek. Az utóbbi években mind több szó esik a testvér- kapcsolatokról. Jelenleg va­lamennyi úttörőcsapatnak van testvér KlSZ-alapszer- vezete, de még mindig nem alakított ki minden KISZ^ alapszervezet testvérkapcso­latot úttörő közösséggel. A napirend feletti vitában szót kért Pataki József, me­gyei úttörőelnök, aki arról szólt, miért kevés még min­dig az ifivezető, majd a KISZ —úttörő kapcsolatok tovább­fejlesztéséről az „Egy üzem — egy iskola” mozgalomról, az ezzel kapcsolatos együtt­működési megállapodások­ról beszélt. Élénk érdeklődéssel kísér­ték a testület tagjai az akció- program időarányos végre­hajtásáról szóló két jelen­tést, melyet az orosházi, il­letve a mezőkovácsházi já­rási KISZ-bizottság titkára terjesztett elő. A legtöbb kérdés, észrevétel, hozzászó­lás a KISZ-tagépítéssel, a párttaggá ajánlással, a tö­megsport-mozgalommal, az aktivisták körével, az „Al­kotó Ifjúság” pályázattal kapcsolatosan hangzott el. Dankó Pál, a megyei ta­nács ifjúsági titkára arról tájékoztatta a testületet, hogy az V. ötéves tervben megyénkben három ifjúsági létesítmény szerepel ; Béké­sen a Kettős-Körös-parti if­júsági üdülőközpont, Szeg­halmon ifjúsági és úttörő­ház, Mezőkovácsházán ifjú­sági ház épül. Nagyaktívaülést rendezett a közelmúltban a Közalkalma­zottak Szakszervezetének Békés megyei bizottsága. A Békéscsabán lezajlott ese­ményre eljöttek a megye minden tájáról a szakszer­vezeti alapszervezeti titká­rok, valamint a megyebizott­sági tagok. Ott volt többek között dr. Szigeti Gábor, az MSZMP Békés megyei bi­zottságának osztályvezetője, dr. Szabó Sándor, a Békés megyei Tanács általános el­nökhelyettese, Bocskay Mi- hályné, az SZMT titkára. A nagyaktívaülés részve­vőit Kádas István, a Közal­Közép-Európa egyik legki­válóbb történettudósára, hu­manista kutatójára, dr. Ve­ress Endrére emlékeztek teg­nap délután szülővárosában, Békésen. Bukarest, Kolozs­vár, Déva, Budapest és Pécs voltak életének fő állomás­helyei, de Közép- és Kelet- Európa szinte minden orszá­gában kutatta a népek törté­nelmének közös gyökereit. Családja mind a haladó társadalmi és politikai törek­vésekkel azonosult, s ezek az ő munkásságának is megha­tározó eszméi voltak. Sok alattomos és elfogult táma­dás érte különösen a Horthy- rendszer politikáját kiszol­gáló történészektől, és a ki­rályi Románia jó néhány so­viniszta tollforgatójától. A megszokottól eltérő kutatási módszerekkel dolgozott, a hivatalos állásponttal nem egyező nézeteket vallott, ezért kellett a mellőzést, el­hallgatást tűrnie. Foglalko­zott a XVI. századi Erdély A KISZ Központi Bizott­ságának kulturális osztálya november 23—24-én Gyulán tart munkaértekezletet a kalmazottak Szakszervezeté­nek kv-titkára tájékoztatta a két kongresszus közötti fél­idő eredményeiről és a to­vábbi tennivalókról. Ezután Pagyoga Lajos, a Közalkal­mazottak Szakszervezetének Békés megyei titkára a me­gyei eredményekről és a to­vábbi tennivalókról szólt. Mindkét előadáshoz sok hoz­zászólás hangzott el. A fel­szólalók elismeréssel nyilat­koztak a közalkalmazottak Békés megyei bizottságának munkájáról és értékes ja­vaslatokat tették a további tennivalókra. koszorúzták meg Fotó: Gál Edit történetével, egyik fő mun­kája pedig a lengyelek ki­rályának, Báthory Istvánnak életét kutatta. Születésének 110. és halá­lának 25. évfordulója alkal­mából koszorúzták meg szü­lőházának emléktábláját Bé­kés város vezetői, a Hazafias Népfront, a levéltár, a mú­zeum, a TIT és az általános iskolák képviselői. Ünnepi beszédet a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára, Berta József mondott, majd a városi tanács tanácstermé­be vonult az ünneplő közön­ség. Vámos László, Békés város tanácsának elnökhe­lyettese köszöntötte a vendé­geket, ez;t követően pedig dr. Dankó Imre, a debreceni Déri Múzeum igazgatója, a történettudományok kandi­dátusa tartott előadást dr. Veress Endréről. Az emlék­ülés résztvevői kiállítást is láttak a történész megjelent műveiből. KISZ megyei bizottságok, il­letve a budapesti KISZ-bi- zottság kultúrfelelősei szá­mára. A gyulai Erkel Fe­renc Művelődési Központ és Ifjúsági Házban megtartott értekezleten tegnap elsőként Kibédi-Varga Lajos, a KISZ Békés megyei Bizottságának titkára adott tájékoztatást megyénk KlSZ-szervezetei- nek kulturális tevékenységé­ről, az e téren jelentkező gondokról, megyei tapaszta­latokról. Bevezetőben okta­tási kérdésekkel foglalkozott, majd az ifjúsági klubok, az amatőr művészeti mozgal­mak tevékenységéről, a mű­velődési házak, ifjúsági há­zak életéről, a kultúrfelelő- sök képzéséről szólt. A munkaértekezlet témái között szerepelt többek kö­zött az ifjúsági klubmozga- lom, az országos diáknapok szervezése. Közalkalmazottak megyei nagyaktíva ülése B. Zs. KISZ-kultúrfelelősök országos értekezlete Gyulán „Városos” emberek n dy a századfordulón írt egyik cikkében „városos” Magyaror­szágról álmodott. Hogy ő, és akkor milyennek képzelte Magyarórszág lehető fejlő­dését, az két kötetre való publicisztikájából több ol- dalúan kiderül, de engem ez az egy szó — „városos” — nagyon megragadott, és­pedig nemcsak hangzása és íze miatt, hanem azért is, mert több rétegű értelem rejlik mögötte. Sokkal több, mint ami belefér egy rövid meghatározásba, például abba, amit egy neves szo­ciológus így fogalmazott meg elismerésre méltó frap­páns rövidséggel: „Az ur- bánusságot a civilizált fizi­kai és társadalmi körülmé­nyek, s a művelődés tág lehetőségei jelentik.” Nem igen tudnék rövidebben jobb meghatározást találni, de az Adyé valahogy mégis több — egyetlen szóban. Jelenti ez a szó azt is, hogy az or­szág tele van várossal, de azt is, hogy az élet e váro­sokban városias, továbbá jelenti... Mit is jelent? Jómagam nagyon erősen berzenkedtem nem egyszer, amikor ilyen vagy olyan in­dokkal arra akartak ráven­ni, hogy szabad időmben barátkozzam a velem egy lépcsőházban lakó embe­rekkel, családokkal. És ber­zenkedésemet körülbelül így foglaltam szavakba : „Az, hogy X-szel, vagy Y- nal egy lépcsőházban la­kom, merő véletlen; és ez a véletlen rejtheti azt a le­hetőséget is, hogy találok közöttük olyan embert, aki nekem rokonszenves, s aki­nek én is rokonszenves va­gyok, de jelentheti azt is, hogy puszta véletlenségből csupán számomra ellenszen­ves, vagy legjobb esetben közömbös emberrel kerül­tem egyazon lépcsőházba, akik számára én is közöm­bös, vagy éppenséggel el­lenszenves vagyok. A fizi­kailag azonos hely nem je­lent' világlátás-, ízlés-, ér­deklődésbeli rokonságot, vagy azonosságot. Hagyja­nak nekem békét az ilyen erőltetett kollektivizmus­sal!” Ma is tartom magamat ehhez a véleményhez, hoz­zátéve azt, hogy ez nem je­lent sem embergyűlöletet, sem nagyképűséget, sem az elemi udvariasság hiányát — ez magától értetődik. S mindez magától értetődik mindaddig, amíg az egyfor­mán morzsolódó hétközna­pokról van szó, amíg szi­dom a szomszédot, mert bő- geti a televízióját, vagy az alattam lakó nénit, mert talán még a lekvárosbuktát is fokhagymával süti, és bűzlik az egész lépcsőház. Politikailag, társadalmilag, anyagilag konszolidált vi­lágunkban ilyen dolgoknál súlyosabbak csak nagyon ritkán (partcsuszamlás, ár­víz, tűzvész, , földrengés stb.), vagy eddig még nem, s remélhetőleg sohasem (há­ború stb.) fordultak, illetve fordulnak elő. De ha olyan igazi, valódi városlakókra gondolunk, mint amilyenek például a legendás calais-i polgárok voltak, akkor biz­tosak lehetünk benne: a városért életét elsőként fel­ajánló Eustache de Saint- Pierre, az angol megszállást megelőzően szívből utálta azt az öt polgárt, aki az­után vele együtt hajlandó volt életét adni Calais-ért, de akkor és ott, abban a vészterhes időben a város falai alatt eggyé váltak. Távolról sem akarom dra­matizálni, a könnyzacskókra apellálva beállítani ezt a városszeretetet. De érde­mes elgondolkozni azon, hogy mit szerethettek vá­rosukon a példaként felho­zott calais-i polgárok. A fa­lakat szerették? A macska­köves utcákat? Az akkori „urbánus” körülményeket ? A több mint hatszáz év előtti „civilizáltságot” ? No igen, bizonyára azt is. De a várost a városlakók teszik várossá. Eusatche de Saint- Pierre egészen biztosan morgott, amikor kiderült, hogy a városlakók közössé­gét képviselő községtanács — mondjuk — még öt évig nem tud pénzt szánni egy új posztóház építésére, s magam is morgok, mondjuk azért, mert városunkban még mindig nincsen cross­bar. Node, mi köze ennek a városszeretethez? Mi köze ennek ahoz, hogy én duna­újvárosi (calais-i, sztálin­grádi, lidicei, debreceni, vagy soproni) polgárnak ér­zem és tudom magamat? Morgok, mert tehetem, s bár mástól, kívülállótól nem tűröm el, én szidom, mert ez más: a magamét nyu­godtan szidhatom. S éppen ez a kifejezés — „a maga­mé” — ad kulcsot ahhoz a tényhez, hogy a tévébőgetős, ellenszenves fráter, meg az évente ötven kiló fokhagy­mát felhasználó néni épp­úgy az én városom polgára, mint én magam. hát bármi furcsán hangozzék is, olyan helyzetben, amikor a város egészéről van szó, magam is elsősorban a bő- getős szomszédot, a fokhagy- maszagú nénit szeretem, s nem a város épületeit, nem a parkok kedves platánfáit, nem a crossbart, nem a távfűtést, nem a gázbojlert. Azt hiszem, hogy Ady „vá­rosos” álmából ilyesféle gondolatok (s félve írom le: érzelmek is) kibányászhatok. (kemény) Tegnap délután Békéscsabán, a Munkácsy Mihály terem­ben Kovács Éva keramikusművész kiállítását nyitotta meg Sass Ervin, lapunk kulturális rovatának vezetője. Az alkotó 1970-ben szerepelt először önálló kiállításon, edényeit pedig bemutatták 1973-ban is a torontói I. iparművészeti világ- kiállításon. A mostani kerámíakiállítás december 7-ig lát­ható Békéscsabán. Képünkön: középen áll Kovács Eva, a tárlatlátogatók körében Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom