Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

1918. november 24., péntek KHJUl-fíTd Foglalkoztatottság, életszínvonal Egy felmérés tapasztalatai Gyomén Sikeres fogászati vetélkedő Gyulán Képünkön dr. Gyarmati István előadását tartja A gyulai általános isko­lákban befejeződtek a no­vemberi fogászati és test­ápolási hónap hagyományos vetélkedői. Az ünnepélyes zárót a napokban tartották a művelődési házban, ahol 300 általános iskolai tanuló, s a vöröskeresztes tanárel­nökök vettek részt. Ezen értékelték a vetélkedőt, s átadták a jutalmakat. A városi tanács művelődés- ügyi osztályának megbízá­sából Domokos Imre, az 1. sz. általános iskola igazga­tója köszöntötte a résztve­vőket. Ezután dr. Gyarma­ti István nyugdíjas stoma- tológus főorvos rövid átte- kintsét adott a fogászat történelméről és hasznos ta­nácsokat a jelenlevőknek, majd dr. Takács Erzsébet, a preventív fogászat vezetője átadta a vöröskeresztes ta­nároknak az okleveleket jó munkájuk elismeréseként és könyvjutalmakat. A diá­kok közül kiemelkedően jó teljesítményéért 56 tanuló kapott könyvjutalipakat és fogászati, testápolási cso­magot. A hangulatos ün­nepséget egy fogászati ok­tatófilm vetítésével fejez­ték be. Érdekes és hasznos felmé­rést készített a közelmúlt­ban a gyomai Nagyközségi Tanács. Egy .ideiglenes bi­zottság megvizsgálta a tele­pülés kommunális ellátott­ságát, a foglalkoztatottság és az életszínvonal alakulásá­nak a tükrében. Az írásos beszámoló, ame­lyet a tanácsülés elé ter­jesztettek, hangsúlyozza: a kormány településfejleszté­si határozatában Gyoma— Endrőd, mint részleges kö­zépfokú központ szerepel. Ezt a feladatát az elkövet­kező időkben várossá fej­lődve kell betöltenie. Éppen ezért állandóan emelni szük­séges a kommunális, szolgál­tatási színvonalat. Ugyanak­kor vizsgálni kell a foglal­koztatottság megoszlását, a vonzáskörzet nagyságát, az oktatási, az egészségügyi há­lózat fejlesztésének lehetősé­geit. A nagyközség belterületi népessége hét év alatt 14 százalékkal nőtt. Az összla­kosság száma meghaladja a 11 ezret, s a külterületen élők általában Gyomén vál­lalnak munkát. Az általános gimnázium vonzáskörzete Endrőd, Dévaványa és Hu- nya, a cipőipari szakközépis­koláé pedig az egész ország Az elmúlt évben a 6443 fog­lalkoztatottból a közlekedés­ben, az igazgatásban, a szol­gáltatás területén több mint ezren dolgoztak, amely az összes foglalkoztatottak 16 százaléka. Itt még van ten­nivaló, hiszen a normatíva szerint ennek 30 százalék­nak kell lennie. Ami az egészségügyet il­leti: jók a kilátások. A szak­orvosi rendelés napi 42 óra. Ezenkívül állandó orvosi és gyógyszertári ügyeletet tar­tanak. A központi körzeti or­vosi és gyermekorvosi ügye­let a külterületekre is kiter­jed. A szociális létesítmé­nyek: öregek napközi ottho­na, házi szociális gondozó- szolgálat, az országos átlag­nak megfelel. Ugyanez mondható el a kereskede­lemről, a vendéglátásról. A bolti kereskedelem árufor­galma 1977-ben egy lakosra számítva 2992 forint volt. Ezer lakosra 404 négyzetmé­ter kiskereskedelmi bolthá­lózat és 224 négyzetméter vendéglátóipari egység ju­tott. A másik nagy kérdés a közművelődési intézmények korszerűsége. A B típusú ál­talános könyvtár megfelel a kívánalmaknak. A művelő­dési központ — annak elle­nére, hogy felújították: klub- helyiségeket alakítottak ki — csak 320 ember befogadá­sára alkalmas, az előírt 400 helyett. Gondot okoz a bel­területi úthálózat is, hiszen mindössze 25 százaléka bur­kolt, ennek 19 százaléka van ellátva korszerű közvilágí­tással. Itt a normatíva mind­két esetben 60 százalékot ír elő. A község belterületén ta­valy 3896 lakást számoltak össze. Ebből a vezetékesvíz­ellátásba 1387-et kapcsoltak be, amely az összes lakások 35,6 százalékát teszi ki. Ha a befejezés előtt álló vízmű na­ponta 3000 köbméter vizet tud szolgáltatni, akkor a re­gionális vízszolgáltatási igé­nyeknek középtávon megfe­lel. A szennyvízhálózatba a lakások 35,6 százaléka van bekapcsolva. Ez korántsem elegendő. Nehezíti a helyze­tet, hogy a jelenlegi szenny­víztisztító-telep túlterhelt. A Gyoma—Endrőd regionális szennyvíztisztító gerincveze­tékét viszont már építik. A felsoroltakon kívül jelen­tős változás történt az üzemek, szövetkezetek szocális ellátott­ságában is. A nagyobb ipari üzemek megfelelő öltözőket, zuhanyozókat hoztak létre. A Békés megyei Vegyesipari Vállalat gyáregysége üzemi konyhát tart fenn, míg a többiek az ÁFÉSZ vendéglá­tóipari egységeiben étkeznek. A leírtakból egyértelműen kitűnik: a középtávú terve­zéseknél — a lehetőségek szerint — figyelembe kell venni a kommunális ellátott­ság javítását. Az oktatási, ne­velési feladatokat egy 8 tan­termes általános iskola létre­hozásával, a többi gyermek- intézmények bővítésével tud­ják megoldani. Nagy gon­dot szükséges fordítani a köztisztasági teendők ellátá­sára, az ipari szolgáltatások fejlesztésére. Folyamatossá kell tenni az OTP-lakások telepszerű építését Gyoma és Endrőd között. (seres) II köszönet legyében Szarvason, a Vajda Péter Művelődési Központ zsúfolásig megtelt színháztermében nem mindennapos ünnepségre ke­rült sor a közelmúltban. A várost, s külső kerületeit is át­fogó véradó kollektíva áldozatkészségéről, a szocialista hu­manizmus embert, s közösséget formáló egyik legjelesebb megnyilvánulásáról, a véradásról emlékeztek. A véradókról, akik egymásért, bajba jutott ismeretlen emberek sorsáért felelősséget vállalva, évről évre önzetlenül, térítésmentesen jelentkeznek. Barna hajú középiskolás lány lépett a színpadra: Bencsik Márta, a Vajda Pé­ter Gimnázium tanulója. A hangján át-átremegő fűtött­ség tapintható közelségbe hozta Cseres Tibor 0-ás vér­csoport c. novellájának el­képesztő vérmennyiséggel megmentett, égett fiatalem­berét. Szinte magunk mellett éreztük az életért folyó küz­delemben verejtékező sebé­szeket, s a nélkülözhetetlen, folyékony emberi szövetük­kel segítségre sorakozó hő­söket, a véradókat. Félénken figyeltem az ar­cok rezzenését, torkom el­szorult, s rádöbbentem, hogy az ünneplő tömegben meg­született valami nagyon jó, valami nagyon nemes, ami az emberséghez vezet. Pedig ekkor a közel hétszáz szarva, si véradó még nem is tudta, hogy elhangzik majd Bankó Pál hatéves kisfiúnak a ne­ve, akit a november 29-én levett vérrel kell majd élet­mentő szívműtéthez segíte­ni. A novella elhangzása után a törölhetetlen élményt tapsvihar jutalmazta. Ezután dr. Viski Mátyás, a városi tanács egészségügyi osztályá­nak vezető főorvosa, a Vö­röskereszt városi vezetősé­gének elnöke üdvözölte a véradókat, szervezőket, a megjelent vendégeket. Rövi­den méltatta Szarvas város véradóinak első ízben meg­rendezett találkozóját, majd ünnepi beszédet Óz Ferenc, megyei titkár tartott. Elmélyült figyelemmel, szerény büszkeséggel a szí­vükben, s arcukon ébrede­ző elégedettséggel nyugtáz­ták a megyei titkár szavait. Városuk véradó mozgal­mának hálózatáról volt szó, arról az emberséges helytál­lásról, melyet a megye fo­lyamatos, biztonságos vérel­látásában hosszú évek során át tanúsítottak. Ez a város dicséretes utat tett meg a gyógyítómunka biztonságá­nak növelésében. Hétszáz véradójára bármikor számí­tani lehetett, szervezett vér­adónapok éves és arányos elosztásával segített a folya­matos megyei vérvételi rendszer kialakításában. Erősödő, s mindinkább szer­vezettebbé érő vöröskeresz­tes alapszervezetei gondos előkészítő tevékenységgel se­gítik a véradónapok sike­reit minden munkakollektí­vában: az állami tangazda­ság valamennyi kerületében, a mezőgazdasági főiskolán, 9 felsőfokú óvónőképzőben, á Szirén Ruházati és Házi­ipari Szövetkezetnél, a vas­ipari, a műanyagipari KSZ- nél, a mezőgazdasági terme­lőszövetkezeteknél, melyek közül a Dózsa Tsz a hatéves kisfiú szívműtétének vérbiz­tosítását november 29-re szervezett véradással vállal­ta. A kunágotai savműtétes Varjú Ildikó röppent az em­lékezetembe, akinek szülő­falujából csaknem három­száz, a távoli Ecsegfalvárói és a Nagykunsági Állami Gazdaságból 150 áldozatkész ember szerető mozdulata je­lentette az életmentő segítsé­get. A kis Hódos Tünde is eszembe jutott _ ^Vésztőről ; akinek műtéti biztonsága ér­dekében 150 ember nyújtot­ta karját. Az előadó arról a széles körű gondoskodásról is szólt, amely a véradómoz­galom szélesítésében, a vér­adók társadalmi megbecsü­lésében jóleső érzéssel ta­pasztalható a város és mun­kahelyi vezetők részéről. A mozgalom jelentőségét növe­li, társadalmi értékét foko­zottabban kifejezi az a veze­tői döntés, hogy az átadásra kerülő csaknem nyolcvan ki­váló véradó kitüntetéséhez anyagi elismeréssel is hoz­zájárultak. Hangsúlyozta, hogy ami a találkozó okát adta, a köszönetmondás kö­telezettsége a gyógyító vér­ért, a mozgalom fejlesztésé­ért. Végül dr. Viski Mátyás főorvos-elnök és Major Jó- zsefné, a Vöröskereszt vá­rosi vezetőségének titkára arany, ezüst és bronz foko­zatú kitüntetéseket és szer­vezői munkáért elismerő díszokleveleket adtak át. Az ünnepség hivatalos ré­szét lezáró Szózat akkordja­it a gyulai Körös táncegyüt­tes színvonalas, gazdag él­ményt nyújtó ajándékműsora követte. Szerénységében is jeles ajándék volt ez a gyó­gyultak hálájával övezve, minden szarvasinak, aki a gyógyítómunka megsegítésé­ben, a véradómozgalom fej­lesztésében, a véradók társa­dalmi megbecsülésének fo­kozásában lehetőségei sze­rint fáradozik. Szekerczés József A „pult másik oldala” A „pult másik oldalát” elemezte az ÉDOSZ; a szak- szervezet átfogó vizsgálata ezúttal nem a kény.':- és a péksüteménygyártás helyze­tét tárta fel, hanem »z élel­miszeriparnak ebben az ágazatában dolgozók mun­kahelyi körülményeit mér­te fel. Az átfogó vizsgálat alapvető következtetése: bár a pékek és az üezemek kiszolgáló személyzete szá­mos helyen lényegesen jobb körülmények között dolgo­zik mim régen, a „lapátos­kemencék” idejéb n, de to­vábbi erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy ez az ipari munka „külsőségeiben” mindenhol vonzó legyen. Nemzetiségi klubok együttműködése Három évvel ezelőtt ala­kult meg Telekgerendáson a Békéscsabai Állami Gazda­ság MEDOSZ művelődési házában a szlovák klub és pávakör. Az évforduló­ról november 25-én emlé­keznek meg színes műsor keretében. Az ünnepségre és az előadásra meghívják a művelődési ház többi klub­jainak, szakköreinek a ve­zetőit is. Az együttműködést, a módszerek, a tapasztalatok átadását tovább bővítik. Decemberben ugyanis a helyi szocialista brigád, az ifjúsági és nőklub, vala­mint az irodalmi színpad tagjai találkoznak Telekge­rendáson a kondorosi Egye­sült Tsz szocialista brigád­vezetőivel. Eljön a kondoro­si művelődési ház tánc- együttese és pávaköre. Az összejövetel célja, hogy a nemzetiségi klubok, együt­tesek összehangolják , mű­soraikat, programjaikat, közös fellépéssel tegyék még szorosabbá a barátsá­gukat. Kedves hagyomány már, hogy a vadászidény megkezdése­kor régi szokás szerint avatják fel az új vadászokat. Így történt ez a közelmúltban is, amikor a gyulai Dózsa Va­dásztársaság négy ifjú Nimródot avatott. A „keresztapa”, Banadics István, vesszővel vadásszá üti ifj. Szőke Lajost, aki előtt ott van az első lőtt nyúl és a rajta keresztbefekte­tett vadászpuska Fotó: Béla Ottó JEGYZET Gyakorlóterepek A közelmúltban egy nagy létszámú értekezleten az egyik fiatalasszony azzal kezdte felszólalását, miért nincs olyan fórum, ahol megtanítanák a nőket a hoz­zászólás — a beszéd — „mes­terségére”. Mondanivalója mindenkinek van, sokan ki­fejezést is adnának neki, de hát a többséget v riasztja a gyakorlatlanság. Attól tart, nem jól, nem megfelelően fejti ki nézetét, mondja el javaslatát. Szóval valami hi­ányzik, valami kellene, va­lamit létrehozni lenne jó. Elgondolkoztató fölvetés. Különösen ha tudjuk — az is, aki a fentieket mondta —, hányféle alkalom adódik nálunk az aktív részvételre, arra, hogy szóban megfor­málva véleményt lehessen nyilvánítani. Első „fórum”: az iskola. Igaz, ott nem fel­szólalás, hanem felelet jár­ja, de az is mi más, mint a mondanivaló szabatos formá­ba öntése? Egy-egy felelet beszédtréning is, és még sze­rényen ki sem lehet bújni alóla, akár tetszik, akár nem, mindenkinek át kell esni raj­ta időnként. Persze itt is jobban boldogul az a gye­rek, akinek nagyobb a szó­kincse, s jobban szeret be­szélni, hát még aki élvezi is, hogy produkálja magát. De a legvisszahúzódóbb diáknak is hozzá kell szoknia a szó­hoz, még most is, amikor egyre több a tesztkérdés, és az írásos válasz. Ha pedig az osztályfőnöki órákra gondo­lunk, akkor már a közéleti gyakorlatozáshoz értünk. Következő lépcső a KISZ, ahol már pontosan olyan fó­rumot találnak a fiatalok, mint amit hiányolt a felszó­laló. Élnek is a lehetőségek­kel a tagok, mikor többen, mikor kevesebben, attól függően, mennyire kelti föl az érdeklődést egy-egy napi­rendi pont. Egy biztos, bár­ki beszélhet nyugodtan, tet­szik, nem tetszik, elmond­hatja, azt is, mit hogyan kel­lene szerinte csinálni; jól képviseli-e a vezetőség a tagságot; mire kell a főerőt fordítani a munkában; de azt is, ki mennyit és ho­gyan dolgozik. Hát a munka és a szak- szervezet? Mindkettő szám­talan alkalmat ad, teremt a felszólalásra. Kérik és szá­mítanak rá a termelési érte­kezlettől a taggyűlésig. Sok­szor már túlzásnak is tűnik, hányszor és hányféle ügy­ben. És nemcsak az ipar, mezőgazdaság, kereskedelem stb., de a hivatalok és intéz­mények területén is. £s ez­zel nincs kimerítve minden lehetőség, mert még jó né­hány mozgalmi és szakmai fórumot nem soroltunk föl. S hol vannak még a kultu­rális lehetőségek? A vetélke­dők, versenyek... Való igaz, még kis közös­ségben is nehéz eleinte meg­szólalni, hát még ahol so­kan vannak, fölállni és be­szélni. De másképp nem megy, itt — ezeken a helye­ken — kell elkezdeni és foly­tatni. Űszni csak vízben ta­nulhatunk meg. Vass Márta Bővítik az arborétumot Újabb 210 hektárrral bő­vült a gödöllői arborétum húsz esztendeje védett 134 hektáros területe. Az Erdé­szeti Tudományos Intézet­nek az arborétummal ha­táros, Isaszeghez tartozó erdejét nyilvánította ter­mészetvédelmi értékké a Pest megyei Tanács Végre­hajtó Bizottsága. E terület értékes faállománya hasonló az arborétuméhoz. Az intézet itt erdészeti kí­sérleteket folytat, amelyek közül igen jelentősek a je­genye-, a Douglas, a vörös- és a feketefenyővel, vala­mint az akáccal, nemes­nyárral és tölggyel folyta­tott származási és nemesítési vizsgálatok. Most készítik elő a bükk, tölgy és cser génbankok kilalakítását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom