Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
1978. november 29., szerda o ízHduitire IX. Tessedik Sámuel mezőgazdasági betek I Szarvasi Dézsa Tsz: # ! * Hz eredmények bizonyítanak Az Európa-hírű agrárreformátor Tessedik Sámuel tiszteletére kilencedik alkalommal rendezik meg a Tessedik Sámuel mezőgazdasági heteket december 1—20-ig Szarvason. December 1-én 15 órakor a TTTV tanácskozótermében Mészáros István igazgató, országgyűlési képviselő nyitja meg az eseménysorozatot. Negyedikén 15 órakor dr. Tóth Lajos tanszékvezető tanár, kandidátus Tessedik Sámuel életéről, mező- gazdasági reformtevékenységéről, nevelési szemléletéről tart előadást a Krecsma- rik Endre úttörőházban. A rendezvénysorozat alatt a HAKI-ban, az ÖKI-ben és a városi-járási könyvtárban mezőgazdasági könyvkiállítás tekinthető meg. A mezőgazdasági heteket Vaskor Pál, a HNF szarvasi városi bizottságának titkára zárja be december 20-án. Plavecz Pál Mit vállaltak, mit teljesítettek, hogyan készüljenek fel a következő gazdasági esztendőre, hol lehet még csökkenteni a költségeken, hogy 1979-ben még nagyobb legyen az eredmény. Erről tárgyalnak a napokban a szarvasi Dózsa Tsz szocialista brigádjai. Két brigádgyűlés közötti szünetben sikerült találkozni Kovács Péter elnökkel, hogy nekünk is beszámoljon a Kiváló Szövetkezeti Gazdaság címet viselő Dózsa Tsz eredményeiről és a további programról : Kilenc brigád — Szövetkezetünk területileg nem tartozik a nagy gazdaságok közé, hisz mindössze 2300 hektár földdel rendelkezünk. De meggyőződtünk arról: nem az üzem nagyságrendje a mérce, hanem az: mit, hogyan csinálunk, milyenek a gazdasági mutatók. Szövetkezeti tagságunk joggal büszke arra, hogy évről évre nagyobb eredményekről adhatunk számot. Kilenc szocialista brigád dolgozik nálunk. A szövetkezeti veztőség tiszteletben tartja a brigádok önállóságát. Az éves tervet a munkahelyi kollektívák véleményére építjük, így magukénak érzik és mindent elkövetnek a valóra váltásáért. Egymás között, a brigádgyűléseken jobban elmondják a véleményüket a jóról csakúgy, mint a hiányosságokról. Ezért tartjuk rendkívül fontosnak a brigádgyűléseket. A Dózsa Tsz szocialista brigádjai öntevékenyen értékelik a saját munkájukat. Elismeréssel adóznak a termelőmunkában élen járó tagoknak, de kizárják soraikból azokat, akik nem tartják be a munkafegyelmet, akik kerékkötői az előrehaladásnak. Ebből adódik, hogy a legjobbak innen mennek nyugdíjba, a vándormadarak pedig időben kihullanak a rostán. A beszélgetésből az is kiderül: igen jó a szövetkezetben a vezetőség és a tagság együttműködése. A személyi és tárgyi feltételeket biztosították ahhoz, hogy az egyre magasabbra állított mérce elérése ne okozzon különösebb gondot. Országosan harmadik A növénytermelési főágazat évek óta a maximumot hozza. Búzából például 1977-ben 60,4 mázsa volt a hektáronként hozam, 1978- ban pedig — a rendkívül szeszélyes időjárás ellenére — 64,10 mázsa. Kenyérgabona-termesztésben ebben az esztendőben országosan harmadik, megyeszerte pedig első helyezést nyert a szarvasi Dózsa Tsz. Helyi viszonylatban igen jó termést hozott a napraforgó, a kukorica, a lucerna és a silókukorica is. KITE-rend- szerben gazdálkodnak és a legkorszerűbb gépekkel művelik a talajt, kitűnő a növényápolás, jól szervezett a tápanyag-utánpótlás és a betakarítás. Nem maradnak le az állattenyésztők sem. 1977-ben az egy tehénre jutó tejhozam 4616 liter volt, s a tehenészetben dolgozó szocialista brigád elnyerte a Szakma Kiváló Brigádja címet és az MSZMP jubileumi oklevelét. Az idén hasonló jó eredményre számít az állattenyésztés. A 624 férőhelyes tejelő tehenészeti telep építésére összesen 80 millió forint beruházást szánnak. Kivitelező a szövetkezet saját építőbrigádja. Az építők gyorsan, kiválóan dolgoznak. Az építőbrigádban az egy tagra jutó éves termelési érték megközelíti a fél millió forintot. De nemcsak az építők, hanem a szövetkezet egyéb területén dolgozó tagok is segítették a tehenészeti telep gyors építését. Minden szövetkezeti tag két társadalmi munkanapot vállalt és teljesített. Ezzel a többletmunka-vállalással a szövetkezet vezetősége az elkövetkező években is számolhat. — Azt hiszem az sem közömbös, hogy saját magunknak pontosan olyan tervet készítünk, mint a Magyar Nemzeti Banknak — magyarázza az elnök. — A bankot sem csaphatjuk be, mert előbb utóbb kiderülne a turpisság, de ilyen szigorúnak kell lenni önmagunkhoz is, akkor a tagság mellettünk áll. A növekedés üteme A növekedés üteme évek óta 50—51 százalék, a létszámfejlesztés pedig nem éri el a 10 százalékot. Fejlesztésre évente öt-hatmillió forintot költünk, az amortizációnk pedig ötmillió forint. Igaz, hogy a termelő- szövetkezet hitelleterheltsége magas, ami azt bizonyítja: a vezetőség bátor lépéseket tesz a gazdasági előrehaladásért. Az eredmények minket igazolnak. A befektetések gyors megtérülései azt bizonyítják, hogy azokban az üzemekben, ahol bátran fejlesztik a bővített újratermelést, vállalok a vele járó kockázatot, az eredmény nem marad el. A Dózsa Tsz-ben az idén legalább két-hárommillió forint többletnyereségre számolhatnak. A háztáji gazdaságok maximumát kapják annak, amit az idevonatkozó rendeletek biztosítanak. Nagy gondot fordítanak a tagság élet. és munkakörülményeinek állandó javítására, a bajban levők megsegítésére. Az időjárás 1978- ban ne: kényeztette el a magyar : mezőgazdaságot, sok nehézséggel birkóztak a Dózsa Tsz tagja is. A szocialista brigádgyűléseken azonban erről kevés szó esik, hisz az természetes, hogy minden munkafolyamatot időben, jó minőségben elvégeztek. Most az a fő: hogyan tovább, mit kell tenni a jövő gazdasági év megalapozásáért. Ary Róza Anyagmozgatás a mezőgazdaságban Nyugdíjasok fehér asztalnál A KMP megalakulásának 60. évfordulója alkalmából a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak azokat a Békéscsabán élő nyugdíjasait hívták meg, akik párttagok. Az MSZBT-tagcso- portra bízták a kis házi ünnepség megrendezését, amelyen Polner Lajos, a pártbizottság titkára üdvözölte a megjelenteket. Ezt követően Verasztó Jánosné, az MSZBT-tagcsoport ügyvezető elnöke emlékezett meg az évforduló jelentőségéről, Kri- zsán András gazdasági igazgatóhelyettes pedig a vállalat fejlődéséről adott számot. A Békéscsabai 10-es számú Általános Iskola 4. c osztálya műsorral kedveskedett a vendégeknek. Emlékül ajándékot is kaptak a nyugdíjasok, akik ezután még egy-két órát töl- ötttek együtt a terített fehér asztalnál, beszélgetve a múltról, jelenről, jövőről. S egyet-mást én is feljegyeztem. ★ Kozma Péter a nyugdíjasok doyenje, aki 1900-ban született, arról nevezetes, hogy 1911 óta dolgozott egy helyen. Akkor, 11 évesen nagy könyörgésre felvették a. mai I-es számú téglagyárba rámásnak. Ha jött az ipar- felügyelő, elbújtatták, mert gyermekek csat 12 éves kortól dolgozhattak. — Reggel 5-től este 7-ig tartott a munkaidő. Aki késett, be sem engedték többé — emlékszik vissza. Az első világháború végén behívták katonának, de már nem került sem az olasz, sem az orosz frontra. Ehelyett sok társával együtt vöröskatona lett. A Szolnok körüli harcokban vett részt. A forradalom leverése után hazajött, és mint kemencekihordó dolgozott éppen 30 évig. A felszabadulás után is egy ideig. — Naponta 10 ezer téglát kellett kihordanom. Persze, csak szezonidőben, de úgy is több száz ház építésére való téglát emeltem meg — mondja. A felszabadulás után üzemi bizottsági tagnak választották meg, s 1946 februárjában belépett a Magyar Kommunista Pártba. A gyárat 1948-ban államosították, ami nagy változást jelentett a munkások életében. Ettől kezdve fokozottabb felelősséggel dolgoztak, s az eredmény lehetővé tette a munka- és szociális körülmények fokozatos javítását. Kozma Péter 1952-ben művezető lett, s 1956-ban a kemencemunkásoknak járó korkedvezménnyel ment nyugdíjba. Mint nyugdíjas, néhány évig még tovább dolgozott. S 1957-ben elsőként jelentkezett a munkásőrségbe. ★ Mezővári Pálné 1918-ban, 13 éves korában lett téglagyári munkás, majd egy ideig a Hubertuszban dolgozott A békéscsabai 2-es számú téglagyárba 1942-ben került vissza téglalerakónak. Naponta H óra volt a munkaidő. — A gyárat hadiüzemmé nyilvánították, minket feleskettek, mint a katonákat, dolgozni kellett. Aki megtagadta a munkát, elvitték a csendőrök — emlékszik vissza. A munkásmozgalomba még a Hubertuszban bekapcsolódott. Mint munkahelyi bizalmi részt vett a sztrájkok szervezésében. Hadiüzemben erre nem kerülhetett sor, de beszélgetett a társaival és felvilágosította őket arról, hogy mi okozza a nyomorúságukat. Arról is, hogy a fasizmus igája alól csak a szovjet hadsereg szabadít- hatja fel az országot. A felszabadulás után az elsők között lett párttag. — Ha visszagondolok az életemnek az addigi szakaszára, csak a sírás folytogat. Nehéz munka, alacsony kereset, szegénység ... Három gyermeket neveltem, rengeteg volt a gondom. Mindenért kárpótol azonban, hogy a gyermekeim becsületesen dolgozó emberek lettek és már hat unokám és három dédunokám is van — mondja. Amikor 1956-ban szívbeteg lett, könnyebb munkára osztották be. Ez akkor már egészen természetes volt. Ám felteszi a kérdést: — Mi lett volna, ha a fel- szabadulás előtt ér ilyen baj ? ★ Lukoviczki Pál 1976 decemberében ment nyugdíjba. Ahogy tréfásan mondja: — Egyenesen a kemencéből, ahol 18 évet és 25 napot dolgoztam, mint téglakihordó. Amikor 1957-ben elkezdte, a kemence még széntüzelésű volt. Később, az 1970-es évek elején gáztüzelésű lett, ami megkönnyítette a munkáját. Csökkent a forróság és megszűnt a széngáz. A gáztüzelésre való átállás azonban nem volt zökkenőmentes, amire így emlékszik vissza: — összefolyt a tégla, szinte egy izzó tömbbé vált. Zúgolódtunk. Azt monduk, otthagyjuk az egészet. De a második égetés már sikerült és azután már nem kívántuk vissza a széntüzelést. Egyébként a téglakihordó munkáját senki sem irigyli. A keresetét inkább. Persze darabbér van, tehát minden forintért meg kell dolgozni. Az ember egészségét pedig megviseli a kemencében és a szabadban levő nagy hőmérsékleti különbség. Szívesen gondol vissza a munkásőrségben töltött évekre. Maradt is volna, de a kemencében szerzett ízületi bántalmak miatt kénytelen volt leszerelni. A vállalattól, a munkatársaitól nem szakadt el. Sokszor felkeresi őket és mint jeliőr továbbra is dolgozik. A derékfájás azonban egyre jobban kínozza. Meg is jegyzi: — Jó lenne, ha egyszer a szakszervezettől beutalót kapnék — mondjuk Hajdúszoboszlóra. ★ Sipiczki Pál a békéscsabai I-es számú téglagyár V-ös számú kemencéjétől művezetőként ment nyugdíjba. A téglagyárba 1929-ben került, azóta volt rámás, téglaprésnél elszedő, szénhordó a kemencébe és égető. A felszabadulás előtt csak szezonidőben dolgozhatott, télen, ha lehetett, ínségmunkára járt. Jól emlékszik még: — Egyebek közt csináltuk a lőtéren a golyófogót. Adtak babot, borsót, lisztet. így legalább egy kis ennivalóhoz jutottunk — mondja. A háborús időben 26 hónapig teljesített katonai szolgálatot, aztán szovjet fogságba került, de hamarosan hazaengedték. Itthon ismét a téglagyárban folytatta a munkát és 1955-ben lett művezető. Az ő nevéhez fűződik 1958-ban a Herkules brigád megszervezése, amely a vállalatnál elsőként érdemelte ki a szocialista címet, és mindvégig meg is tartotta. Többször kapta meg az aranykoszorús jelvényt, majd a Vállalat Kiváló Brigádja, és a Szakma Kiváló Brigádja címet is elnyerte, öt pedig az Elnöki Tanács 1968- ban a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. Most már a legnagyobb örömet a négy unokája jelenti. Néha bejár a gyárba is. Egyébként ő a nyugdíjasok pártcsoportjának a bizalmija. * * * A nyugdíjasok sokat tettek a vállalatért, a társadalomért. Egy életen át kemény munkával, verejtékkel járultak hozzá, hogy a fiatalabbak korszerűbb gyárakban, eredményesebben dolgozhassanak és jobb körülmények között élhessenek. Ezért tisztelet illeti őket. Pásztor Béla A mezőgazdaságban dolgozók száma világviszonylatban évről évre csökken. Ez részint annak tudható be, hogy a gépesítés üteme meggyorsult, s az egyes munka- műveletek elvégzéséhez ma már sokkal kevesebb kézi munkaerőre van szükség. A hatalmas erejű traktorok, a nagy teljesítményű talajművelő, a „mindentudó” termésbetakarító gépek sokasága mellett még eltörpül a korszerű rakodóberendezések száma a mezőgazdasági üzemekben. Pedig e szerkezetekkel az egyik legnehezebb fizikai munka küszöbölhető ki, amilyen például a kaparószalagos felszedő-rakodó. Az ömlesztett termény, granulátum (műtrágya) és egyéb szilárd anyagok vízszintes vagy enyhén lejtős terepen történő mozgatására az ún. géplapát szolgálhat, amely nem más, mint egy könnyű építésű csörlő, a szabad kötélvéghez erősített lapáttal. Az ömlesztett terménynek nagyobb, 20 fokos, vagy annál meredekebb emelkedéssel történő mozgatásához szállítócsigák állnak rendelkezésre. A tömeges állattartás is elképzelhetetlen az anyag- mozgató berendezések használata nélkül. Nem kisebb gond ennél a takarmány — különösen a szálas takarmány — megfelelő tárolása, előkészítése és a felhasználáshoz való elosztása és elszállítása sem. Ha silótakarmányról van szó, annak még az elkészítése is jelentős anyagmozgatási feladatokkal jár. Csehszlovák hidraulikus berendezés, amely a szilázs felszedésére, gyors rakodására szolgál. A VSH—180 típusjelű gépet már sorozatban gyártják (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) A szarvasi Szirén Ruházati és Háziipari Szövetkezet leányai és asszonyai Yamato típusú japán ötszálas biztonsági varratot készítő gyorsvarrógéppel dolgoznak Fotó: Veress Erzsi
