Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., hétfő ■»HdUkTtlci Szakszervezeti főbizalmi és bizalmi Mérce a munka és a magatartás A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai gépgyártó üzemében 180-an dolgoznak. Speciális gépeket, berendezéseket, alkatrészeket készítenek az ország téglaiparának. Jó munkájuk elismerése, hogy exportmegrendelésre is termelnek. Sokan törzsgárda- tagok, nagy gyakorlattal rendelkező szakmunkások. Danczik Jánosné Az üzem szakszervezeti főbizalmija 14 éve Danczik Jáno&né. Szakmája motor- szerelő, munkaköre pedig szerszámraktáros. Tagja az Építő-, Fa- és Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete Békés megyei bizottságának is. Eszternek vagy Eszterké- nek nevezik. Szeretik, becsülik, mert szókimondó és igazságos. Az embereket a munkájuk és a magatartásuk alapján ítéli meg, s feladatát ő maga is példamutatóan teljesíti. Az a véleménye: dolgozzon mindenki fegyelmezetten, a legjobb tudása szerint, aztán lehet valamit kérni vagy követelni. Erről jut eszébe: — Valaki szakszervezeti segélyt kért, amit a bizalmi nem eléggé megfontoltan javasolt is. Én azonban nem értettem vele egyet. Meg is mondtam: nincs pénz. Szedd össze magad, dolgozz tisztességesen, aztán lesz. Itt más „bőrére” senki sem élhet. Ám előfordult olyan eset is, hogy egy becsületesen dolgozó nagycsaládos és igen szerény embernek, aki talán önérzetből soha semmit nem kért, ő maga javasolta, hogy kapjon segélyt. Tavaly Joó Sándor esztergályos, nyolcgyermekes apa 41 éves korában meghalt. Szorgalmas, elismert szakember volt. Javaslatára az üzem dolgozói elhatározták, hogy segítenek a családján. Mentek befejezni a házépítést. Vittek ruhát, pénzt. Nyugdíjasok, akik közül néhányan még 35—40 év után is dolgoznak, egy forint órabéremelést kaptak. Nem kérték, de a főbizalmi javasolta, mert szorgalmas munkájukkal és szakismeretükkel jelentősen hozzájárulnak az üzem eredményéhez. — Egyszer — emlékszik vissza Danczik Jánosné — elromlott a szivattyú, napokig nem volt ivóvíz az üzemben. Kezet mosni sem lehetett. Az emberek panaszkodtak. Szaladgáltam fűhöz- fához, de hiába. Hiányzott egy alkatrész, amit a vállalat nem tudott mindjárt beszerezni. Ilyen eset — ha ritkán is — előfordulhat, ami miatt természetesen nem szünetelhet a munka. Ezt meg kell értenie mindenkinek. Vl> A termelésért elsősorban Nemes László üzemvezető felelős. Vajon gátolja vagy segíti a munkájában a főbizalmi? — Eszter sokat segít azzal, hogy feltárja a hiányosságokat. Főként az olyanokat, amelyek a munkások közérzetét rontják. És menten szól. De még hogy? Egyenesen, nem körülírva. — Javasol is valamilyen megoldást? — Igen, mégpedig olyat, hogy azt rendszerint vita nélkül el lehet fogadni. Azért, mert — ha közvetve is — tulajdonképpen mindent a termelés szempontjából néz. Szabó István lakatos is nagyra becsüli Danczik Já- nosnét. Így beszél róla: — Igen segítőkész. Aki azonban trehány, szerszámot rongál vagy anyagot pazarol, annak alaposan meggyűlik vele a baja. Olyankor eléggé keresetlen szavakkal fejezi ki magát. Haragot azonban nem tart. Kovács Mihály lakatos az egyik bizalmi. Neki is igen jó a véleménye a főbizalmiról. — Bejön Eszter a műhelybe, szétnéz és mindjárt észreveszi, ha valahol nem mennek rendjén a dolgok. De bárki hozzáfordul valamilyen gonddal, bajjal, a lehetőséghez mérten segít. Persze nem szépítget, ha valakinek a kérése jogtalan — magyarázza. Bagyinka Pál hegesztő 23 éve dolgozik vele együtt. — Ha nem lenne Eszter, nagyon hiányozna. Ezt az is igazolja, hogy újra és újra megválasztjuk főbizalminak. De nem is akárhogy. Mindig egyetlen ellenszavazat nélkül — mondja. — Biztosan sokat is dolgozik. — Képzelheti. Egy nagy raktárt kezel, amiben csaknem félmillió forint értékű szerszám van. Vesződik az emberekkel, akiknek sok a problémájuk. Foglalkozik a bizalmiakkal, elszámol a szakszervezeti bélyegekkel és egy sor más tennivalója van még. Ráadásul sokfajta ember van itt és csupa férfi, akiknek a nyelvén érteni kell. Eszternek bizony nem 8 óra a napi munkaideje. Nemrég az üzem valamennyi dolgozója örömmel vette tudomásul, hogy Danczik Jánosnét a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend bronz fokozatával tüntette ki. A kitüntetést november 5-én az Országházban vette át. Kovács Lajos Az üzem 8 szakszervezeti bizalmija közé tartozik Kovács Lajos géplakatos. Tőle kérdezem: — Hogyan szokta megítélni az embereket? — Elsősorban a munkájuk szerint, ami általában a magánéletüket is tükrözi. — Milyen a fegyelem a műhelyben? — Hanyagság, fegyelmezetlenség, igazolatlan mulasztás ritkán fordul elő. A többség rendet akar. Egymagámban, mint bizalmi, ezt nem tudnám elérni. — Véleménye szerint, mi a fegyelem és rend feltétele? — Legyen „ munka, hozzá anyag és minden, ami szükséges. Most jó a helyzet, van mit csinálnunk. Talán túlságosan is sok a munka, ami azért nem baj. Normára dolgozunk, és néha-néha célprémiumot is kitűznek. A fegyelemmel nincs baj. — Milyen a művezetőjével a kapcsolat? — Amikor „osztás” van, ő csak a munkát veszi figyelembe, én az emberi magatartást is. Főleg azt, hogy ki hogy segíti1 elő mások munkáját. Emiatt néha vitatkozunk. Egyébként nyílt „kártyával játszom”, mert Zsol- táros János művezető 16-ta- gú brigádja (amelyhez én is tartozom) elég nagyhangú. Félteni való nincs, mert a satu mellől nemigen fúrnak ki senkit. — Kinek nagyobb a tekintélye a brigádban? — Aki többet tud és akire igényesebb munkát lehet bízni. Nálunk például Csonka Lajost említem elsőként, akinek — ha rendfokozattal jelölnék — aranycsillag járNemes László megjegyzi : — Kovács Lajosnak hasonlóan. Máskülönben nem is választották volna meg szakszervezeti bizalminak. Pásztor Béla Fotó: Veress Erzsi Ülvén éve párttag Börtönben, internálótáborban Orosházán, 1906-ban született Dumitrás Mihály. Szülei szegénysorsú cselédemberek voltak. Már gyermekkorában pásztornak, majd béresnek kellett elszegődnie. Később kocsigyártó szakmát tanult és karosszériakészítő segéd lett. Tanonc korában bekapcsolódott az eszperantó mozgalomba, s 1930-ban, mint a Munkás Eszperantó Egyesület délmagyarországi titkára került szorosabb kapcsolatba a szakszervezeti mozgalommal. Ekkor már — 1928 óta — a szociáldemokrata párt tagja volt. Az eszperantó mozgalomban kiejtett tevékenysége miatt a csendőrség többször letartóztatta, bántalmazta, házkutatásokat tartott nála. Kapcsolatba került a Kommunisták Magyarországi Pártja által szervezett illegális csoporttal. Az eszperantó egyesületet 1933-ban feloszlatták, vezetőit letartóztatták, internálták. ö megszökött és Egerben dolgozott tovább. Közben ott is megszervezte a Munkás Eszperantó Egyesületet. Egy év múlva azonban a csoportból többeket letartóztattak. Visszatért Orosházára, ahol 1937-ben csaknem 500 munkást és parasztot vettek őrizetbe a csendőrök. Köztük volt ő is. Az állami és társadalmi rend felforgatásáért 10 hónapi elzárásra ítélték, s a büntetést a szegedi Csillag börtönben kellett letöltenie. Az erdélyi bevonulás előtt, 1940-ben katonai szolgálatra hívták be, de mjnt megbízhatatlant leszerelték. Évekig rendőri felügyelet alatt állt és 1944. március 19-e, a német megszállás után többedmagával letartóztatták és a nagykanizsai internálótáborba szállították. Innen erős rendőri fedezettel a Kisbéri Állami Gazdaságba vitték dolgozni. Később ismét az internálótáborba került, ahonnét a szovjet hadsereg közeledtekor szabadult ki. A fronton átjutni azonban nem tudott, s egy razzia alkalmával a nyilasok elfogták és több társával katonai törvényszék elé állították. Egyeseket agyonlőttek, másoknak bevonulási parancsot adtak, ö a bevonulási parancsot nem hajtotta végre, hanem egy községben bevárta a szovjet csapatokat. Sokadmagával hazafelé indult, de Győrött fogságba került. Kiszállították Fo- csaniba, ahonnan a táborparancsnokság felülvizsgálata után, 1945 júniusában elbocsátották. Orosházára érkezve, mint a Magyar Kommunista Párt tagja, pártmegbízatásból a kelet-csanádi terület választási felelőse lett. Később, 1946-ban az MKP orosházi járási titkára, majd 1948- tól 1950-ig Orosháza polgármestere volt. A tanácsok alakulásakor az orosházi Járási Tanács elnökévé választották meg. 1956-ban az ellenforradalmárok őt is le akarták tartóztatni. A konszolidálás után tovább dolgozott és 1968-ban ment nyugdíjba. Dumitrás Mihály 1956 óta a megyei pártbizottság és a fegyelmi bizottság tagja, 1966-tól a fegyelmi bizottság elnöke. Megyei, valamint járási tanácstag és ő a Békés megyei Eszperantó Szövetség elnöke is. Munkásmozgalmi tevékenységéért, áldozatos munkájáért többször kitüntették. Megkapta a Szocialista Hazáért Érdemrendet, a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, a Munka Érdemrend arany fokozatát, a Szocialista Munkáért Érdemrendet, a Munka Érdemrendet, a Népköztársasági Érdemrend ezüst fokozatát, a Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet, a Magyar Partizán Emlékérmet. Pásztor Béla Rendhagyó küldöttgyűlés A Gyula és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet szombaton küldöttgyűlést tartott Gyulán, a városi tanács nagytermében. Bár máskor is ilyen tájban rendezik meg általában az ÁFÉSZ küldöttgyűléseit, ez most mégis rendhagyó volt, mert ezúttal nem a szövetkezet gazdálkodási eredményeit, kereskedelmi tevékenységüket vitatták meg, hanem a Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsának, az MSZMP Központi Bizottsága 1978. március 15-én a mezőgazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, fejlesztésének feladatairól hozott határozat szövetkezeti szintű megvalósítását és feladatait. Az ÁFÉSZ igazgatósági elnöke, Paulik János, a téma megvitatását azért is tartotta fontosnak és aktuálisnak, mivel a szövetkezetnek jelentős az ilyen irányú tevékenysége, Húsz szakcsoport több mint ezer tagja tevékenykedik a határozatok megvalósításán, és évi tervük megközelíti a 40 millió forintot. A tanácskozás helyén kifüggesztett jelmondat: „Társadalmi érdek, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságok megítélésében egységes felfogás és gyakorlat érvényesüljön” utalt arra, hogy nagy gondot fordítanak a megtermelt áruk felvásárlására, a termelés szervezésére. A szövetkezetnél a két- hajtatásos zöldségtermelő szakcsoport évente négymillió forint értékű terméket ad a fogyasztóknak. A szövetkezet vezetősége egyebek mellett kedvezményes fólia biztosításával, nyolc nagy teljesítményű kazánnal segítette a gyulai zöldségszakcsoport tevékenységét, de emellett a dobozi zöldségtermelő szakcsoport munkáját is figyelemmel kísérték, támogatták. A termelési kedv fokozását jelenti, hogy a múlt évben Eleken is megalakult a zöldségtermelő szakcsoport, amelynek a nagyközségi tanács földterületet biztosított. Szó volt a nyúltenyésztő szakcsoport munkájáról, amelyek 800 mázsa nyulat adtak át a felvásárlóknak, és sikeresnek mondható a májliba- termelő szakcsoport tevékenysége is, amely ebben az évben 70 ezer májlibát ad át. Segítette a szövetkezet a háztáji baromfitenyésztést, a méhész szakcsoportot, és szólt arról is, hogy a közelmúltban megalakult négy hétvégitelek-hasznosítási szakcsoport, főleg az önellátást célozza, félezer család termelheti meg a háztartáshoz szükséges termékeket. Egyre jobban fellendült a gyógynövénytermelés. Az előző évben 1200 mázsa gyógynövényt adtak át • a Herbáriának. A szövetkezet segítette a konzervipart is. Az idén hat vagon uborkát, két vagon tisztított vöröshagymát és egy vagon paprikát adtak át feldolgozásra. Az MSZMP májusi határozatából eredő sajátos szövetkezeti feladatokat jól hajtják végre. Sikerült elérni, hogy a termelők ne ösztönösen, hanem a piac igényeinek megfelelően, tudatosan, tervszerűen termeljenek. ' Szó volt még a közgyűlésen a belső ellenőrzés továbbfejlesztéséről. B. O. „II hazához való hűség és a haza szeretető az ember legszentebb kötelessége” Esküt tettek az orosházi határőrséghez bevonult fiatalok A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmával rendezett ünnepség keretében zajlott le tegnap Orosházán a sikeres alapkiképzés befejezése után a fiatal határőrök eskütétele. Szülők, testvérek, barátok több mint ezren jöttek el, hogy részesei legyenek a katonák élete legszentebb pillanatainak, és üdvözöljék szeretteiket. Az ünnepségen részt vettek meghívottként a megyei, járási és városi politikai és társadalmi szervek, valamint a fegyveres testületek képviselői is. Az ünnepélyes eskütétel után dr. Csentes Mihály alezredes, az orosházi határőr- kerület parancsnoka köszöntötte a fiatal határőröket. Beszédében a haza szolgálatának fontosságára hívta fel a katonák figyelmét. Megköszönte a szülőknek, hozzátartozóknak szeretetü- ket és áldozatkészségüket, mellyel felnevelték szeretteiket. Ütravalóul az egység parancsnoka a következőket adta: — „Ebben az ünnepélyes órában az eskü minden mondatát véssék a szívükbe!” Az esküt tett újoncok nevében a nagykamarási Bojtos Sándor határőr köszönte meg a kiképzés alatt kapott segítséget és tett fogadalmat arra, hogy harci feladataikat esküjük szellemében látják el. Az orosházi városi KISZ-bizottság nevében Simkó József, a városi KISZ- bizottság titkára köszöntötte a fiatal katonákat, majd befejezésül díszmenettel tisztelegtek elöljáróik előtt. Az eskütétel pillanata Kép, szöveg: Demény Gyula
