Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
1978. november 6., hétfő o G yoinán sok szép ház van. Gonda Károly, az építőipari szövetkezet elnöke örömmel vállalja: legtöbbjéhez közük van. Azután azt is mondja, az építőipar és más ipar között az is a különbség, hogy az előbbi otthagyja a kézjegyét, ahol dolgozik, az utóbbi pedig a terméken elviszi. A szövetkezet profilját vizsgálva kiderül — hagynak is, visznek is. <■> A Gyomai Építőipari Szövetkezet is végigjárta azt az utat, amelyet általában a hasonló jellegű szövetkezetek. A sok kicsiből lett egy, az erősek megtartották profiljukat, a gyengébbek elvesztették. A gyomainál három fő tevékenység van, a faipar, az építő- és a vasipari tevékenység. Évente mintegy 40 millió forint értékben készülnek kárpitozott és elemes kisbútorok, mely utóbbiak iránt igen nagy a kereslet. Ebből az ágazatból kerül ki a szövetkezet egyetlen exportterméke, a kerti bútor, amelyet mintegy 8— 10 millió forint értékben a külföldi piacra szállítanak. A szövetkezet elnöke a legnagyobb haszonnak azt tartja, hogy az exportmunka serkentett a minőségre, a határidőtartásra és magas fokú szervezettséget igényelt. Múlt időt használt ugyan az elnök, de az olvasóval együtt — ha nem is tőlük, hanem általában — kérdezhetünk jelen időben: a hazai piacra gyártott termékeknél miért kevésbé fontos a minőség, a határidő és a szervezettség?... Mindenesetre a gyomaiak hasznosítani akarják a szerzett tapasztalatokat. Erre lesz is módjuk a másik főágazatnál, az építőipari tevékenységnél. Gyoma és Endrőd leendő egyesítése és városi rangra emelése ugyanis jó néhány dolgot, köztük bizonyos lakásszámmal lakótelepszerű beépítést eleve feltételez. A felmérések szerint a következő tervidőszakban mintegy 450— 500 OTP-, illetve állami lakás épül. Erre a munkára az állami építőiparnak nincs kapacitása, a szövetkezet pedig jelenlegi műszaki és egyéb felkészültségével nem alkalmas. Marad tehát a fejlesztés és a kooperáció. <î> Nézzük az előbbit. Tavaly 16 millió forintos fejlesztési program készült, amely gépek vásárlását és a forgóalap feltöltését irányozta elő. A tervvel egyetértés volt — pénz nem. Az idén reálisabb, nyolcmillió forintos programmal indultak, amelyből 1 millió a saját erő, félmillió a tanács, 2 és fél a KISZÖV, 4 és fél az OKISZ pénze, kölcsön, illetve támogatás formájában. Hogy miért csak egymillió a saját erő? Mert 1981-ig a bútorüzem fejlesztésére felvett hitelt törlesztik. Pár évvel ezelőtt ugyanis kevés jóval biztatták az építőipari szövetkezeteket, a családi házak építését szánták nekik maradékként, s aki tehette, mást fejlesztett. Ezen már kár keseregni, végül is a bútorüzem sem volt rossz üzlet. Csak hát elment a pénz, de maradt néhány más lehetőség. Például a kooperáció. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalattal eddig is jó volt a kapcsolata a szövetkezetnek. Az együttműködést most még szorosabbra fűzik. Rövidesen megkezdik ugyanis a Gyoma és Endrőd közti területen 75 lakás építését, amely kooperációban történik. Ä szövetkezet végzi az alapozást és a befejező szakipari munkát, az összeszerelést pedig az ehhez megfelelő gépekkel, szakértelemmel rendelkező állami építőipar. De mert a szerelést is meg kell tanulni, egy brigád beépül az ÁÉV-hez és ott sajátítja el a szükséges ismereteket. Kezdetnek tehát ennyi, a későbbiekben azonban gondolniuk kell arra, hogy megálljának a maguk lábán. Ehhez két dolog kell, gép és szakember. Mivel pénzük a jövőben sem lesz sokkal több, ezért a gépeket bérbe akarják venni. Ám ez sem olcsó dolog, hiszen az építőipari gépkölcsönző a nagy értékű gépeket 800—1000 forintos óradíj mellett adja, és a gépkihasználás érdekében napi 16 órás alapidőt számláz. Ez egy hónapban mintegy 400 ezer forintot, évente pedig csaknem 5 millió forintot jelentene, amin már új gépet is lehetne venni. Marad megint a helyi segítség, az ÁÉV keresi a módját annak, hogy mindkét fél számára előnyös feltétel mellett adja bérbe a szükséges gépeket. Az igazsághoz tartozik, hogy a gyomaiak — az említett nyolcmillióban bízva — némi kockázattal már korábban megrendeltek néhány gépet, hiszen az átfutási idő egy—másfél év, amelyhez ha hozzátesszük a programváltozás miatt már kiesett egy évet, tekintélyes lett volna a kiesés. Ezért vállalták a kockázatot, a 8 százalékos meghiúsulási költséget arra az esetre, ha a fejlesztésből mégsem lenne semmi. Szerencsére azonban lesz. <■> Belvízvédelmi szemle a békési társulatnál A Kettős—Sebes-Körösi Vízgazdálkodási Társulat és a KÖVIZIG Sarkadi Szakaszmérnökség területén a közelmúltban megtörtént az üzemközi és üzemi csatornák őszi felülvizsgálata. A helyszíni zsemlén részt vett a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának, a békési városi pártbizottságnak, a gyulai Járási Hivatalnak és több érintett mezőgazdasági üzemnek a képviselője. A felülvizsgálat célja volt, hogy megállapítsák, hogy a 773 kilométer hosszú, társulati kezelésben levő vízelvezető csatornarendszer milyen állapotban van, valamint az üzemi meliorációs művek funkciójuk ellátására mennyire alkalmasak. A bizottság megállapította, hogy a csatornarendszerek kar- bantartottsága még nem éri el a kívánt szintet, de a munkák jó ütemben haladnak. Jelentős változás tapasztalható a társulati fenntartási munkák gépesítettsége terén. Több nagy teljesítményű kotrógép dolgozik Kötegyán, Sarkadkeresztúr, Okány térségében üzemi és társulati csatornák iszapta- lanításán. Vizsgálta a bizottság az 5—10 éve megvalósított vízrendezések hatékonyságát. A gazdálkodó üzemek véleményére alapozva megállapították, hogy az akkori vízrendezések a mai mezőgazdasági technika, és a termelés követelményeinek már nem felelnek meg. A kisméretű táblák, a szűk táblabejárók, a felszínen kialakított vízelvezető elemek akadályozzák, hogy a gépek gazdaságosan üzemeljenek. Helyenként a vízrendezési munkákat nem követte a talajjavítás és a talajlazítás, ezért a komplex melioráció nem valósult meg. Pozitívan értékelte a bizottság, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknél képződő meliorációs fenntartási alap célszerű felhasználása érdekében a szövetkezetek kapcsolatba léptek a vízgazdálkodási társulattal. Szükséges azonban, hogy az üzemi csatornahálózat és a földúthálózat fenntartása tervszerűen történjen meg. Az őszi szemle tapasztalatai alapján megállapítható, hogy kedvezőbb feltételek teremtődnek a mezőgazdasági területek hatékonyabb vízmentesítésére. Ennyit a műszaki fejlesztésről, s most arról a fejlesztésről, amely a fejekben szükséges. Mint említettük, a szövetkezet építőipari tevékenysége hagyományos, amelyben a vakolókanál a meghatározó. Ez azonban a jövőben kevés lesz, képzett irányítók, középkáderek, szerelő szakmunkások kellenek. A beiskolázás, a képzés már megkezdődött, két technikus a műszaki főiskolára jár, rájuk a vezetésben számítanak. A továbbiakban házon belül épületlakatos-részleget hoznak létre, ahol a dolgozók az alapismereteket munka közben elsajátíthatják. A szakmunkásképzés két vonalon folyik, egyrészt fiatalokat iskoláznak be, másrészt a felnőttek számára teszik lehetővé a szakmunkás-bizonyítvány megszerzését. Ez korábban is gyakorlat volt, csak most víz-, gáz-, villanyszerelőket, épületburkolókat képeznek. Ügy vélik, ez a szakembergárda képes lesz az új feladatok ellátására. Mindebből kitűnik az is, hogy a létszám nem meny- nyiségileg, hanem minőségileg változik majd. Az elnök szerint ez utóbbit tartják a legfontosabbnak, mert nem közömbös, milyen kézjegyet hagynak a leendő városon. Seleszt Ferenc Évfordulók a gádoros! November 7. Tsz-ben Gádoros a megyehatáron terül el, oklevelekben már 1456-ban említették a település nevét. A község 1944. október 6-án szabadult fel, s a következő év március 16~án alakul meg a földosztó bizottság, mely 970 kataszteri hold földet osztott ki 716 nincstelen proletárcsalád között. Az első, vagyis a mai tsz jogelődje 1948. október 18-án alakult. De ez már úgymond, újabbkori történelmünk egyik fejezete... — November 7-ről- mi jut eszébe? — erről faggattam néhány falubelit. Hatvanhét éves tsz-nyug- dí jas : „A téeszünk neve ...” Negyvenhét éves háziasszony: „A szövetkezet és a politika.” Harmincegy éves bolti elaló: „Vizsgáztat?! Hát akkor mondom: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, az első szocialista állam és nem utolsósorban a tsz.” Tizennégy éves általános iskolai tanuló: „Lenin, az Auróra, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a termelőszövetkezet, ahol apu és anyu dolgozik.” Mérföldkövek — Kicsi a falu, a megélhetést ipar híján évszázadok óta a föld adja. Az itt élő valamennyi család kötődik a szövetkezethez. Szövetkezetünk 4500 hektáron gazdálkodik, 975 tagunk közül 380 a dolgozó tag — sorolja Zahorecz József, a gádorosi November 7. Tsz elnöke. — Honnan ered a szövetkezet neve? — fordulok Szabó Pálhoz, a tsz párttitkárához. — Az egyesülést megelőzően felvetődött a névválasztás. Több okból választottuk a November 7. nevet: a szövetkezet alapításának évfordulója közel esett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójához, a falu forradalmi hagyományokkal rendelkezett, néhány gádorosi részese volt az oroszországi eseményeknek, 1917 új, korszakot jelentő mérföldkő volt az emberiség életében, s ilyen mérföldkőnek számított a szövetkezetek egyesülése, amikor is egyesítettük szellemi és anyagi erőinket — sorolja a párttitkár. Mi is jellemzi ma a November 7. Tsz életét, munkáját, miből is él a közös gazdaság? Egyre színvonalasabban — Az egyesülést követően a növénytermesztés szerkezetét finomítottuk, csak a leggazdaságosabbakat, az adottságainknak legjobban megfelelőket hagytuk meg. Ügy alakítottuk ki a növénytermesztési ágazatot, hogy a munkák ne torlódjanak, a gépek üzemeltetése folyamatos legyen. így elhagytuk a kender, a zöldbab és a dohány termesztését. Ezek a növények szétaprózták erőinket, s bizony sok kétkezi dolgozót is igényelnek. A dolgozó tagok száma rohamosan apad, ezért a teljesen gépesíthető növények kerültek előtérbe — magyaráza az elnök, s egy táblázatot terít az asztalra: az idén búzából 1244 hektár átlagában 55,8 mázsát arattak, az 1264 hektár kukorica 85 mázsa feletti rekordtermést ígér, s 218 hektárról átlagosan 400 mázsa cukorrépát szállítottak az átvevőhelyekre. Szójából hektáronként 15 mázsát takarítottak be a kombájnok, míg a 100 hektáron termesztett étkezési hagyma 210 mázsa feletti termésátlaggal fizetett. Az állattenyésztés is szép eredményeket ért el. A szakosított sertéstelep re- kontsrukcióját az elmúlt évben befejezték, az ISV tartástechnológia bevezetésével 4500-ról 9500-ra nőtt a telep hízókibocsátása. Javult a takarmányhasznosítás is; az idén egy kilogramm vágósúlyt 3,9 kilogramm abrakból állítanak elő. A szarvasmarha-ágazat is erősödött; az eltelt 10 hónap eredményei arra engednek következtetni, hogy a magyar tarka állomány tehenenként! tejtermelése eléri az év végére a 3300 litert, ez pedig 200 literrel több a tavalyinál. Hízómarhából az idén 120-at értékesítenek — exportra. A befektetés leghamarabb a baromfitenyésztésben térül meg, így ez az ágazat a szövetkezetben is gazdaságos. A hasznot csak fokozza, hogy a baromfitartásra az elhagyott épületeket hasznosítják, ezekben évente 150 ezer pecsenyelibát és 200 ezer pecsenyecsirkét nevelnek, összesen 85 vagon- nyi baromfihúst adnak a fogyasztóknak. — A baromfitartás gazdaságosságát befektetés nélkül szeretnénk fokozni. Igen jövedelmező a tolltépés: libánként 120—150 forint többletbevételhez jut így a szövetkezet. Az idén mintegy 7500 libát téptünk, jövőre többet szeretnénk — mondja az elnök. — Sajnos, ebben meghatározó a kereslet. Ha a piacon nagy a toll- igény, akkor úgymond még a verebet is megkoppaszta- nánk. A tolltépést jövőre szerződésben szeretnénk folyamatossá és egyenletessé tenni. Közös erővel — Kikre támaszkodik a szövetkezet vezetése? — A szakemberekre, no és nem utolsó sorban a tsz kommunistáira — válaszol az elnök. — Nem elég a terveket csak elkészíteni, azok igazát számokkal alátámasztani. A megvalósításukhoz elengedhetetlen az ember — — folytatja a párttitkár. — Mert miről is van szó? A kommunisták feladatait meghatározza a pártszervezet. S ők példamutatásukkal az agitátor szerepét is betöltik, munkájukhoz megnyerik, magukkal ragadják a párton kívülieket. A tervek készítésénél nem elégszenek meg az átlagos növekedéssel. Ennél többet akarnak. Más: az elsők között fejeztük be az aratást. A kombájnok még az utolsó táblákat vágták, de a párttagok már jöttek, hogy menjünk a társgazdaságoknak segíteni. Az ők kezdeményzésükre mentünk Szeghalomba aratni. S ezt a kezdeményezést nemcsak elfogadták a párton kívüliek, hanem végre is hajtották, mert ugye ők sem akarnak lemaradni... A szövetkezet munkájában na-' gyón sokat segít a 19 szocialista brigád, melyek állandó versenyben vannak egymással, s a tagság kétharmadát tömörítik soraikban. Szóval közösek a feladatok, a célok és azonosak az érdekek — summázza a párttitkár. Délidőben járom a községet. Űj házak sorakoznak a virágos utcákban. — A fejlődést csak mi, idősebbek látjuk igazán — kezdi Bencsik János 68 éves tsz-nyugdíjas. — A világháború előtti években szegények' rongyosak voltunk. Akkor, amit a föld termett, a megélhetéshez kevés volt, az éhenhaláshoz pedig sok... A tsz-ek alakulásakor jómagam nem tapsoltam. Mindig a saját földemen akartam dolgozni, azt akartam művelni. Viszont annyi pénzem sohasem volt, hogy egy-két holdat vásároljak, így mindig bérelt földön dolgoztam. Aztán a szövetkezetben belekóstoltam, majd beleszoktam a közös munkába, megszerettem. Onnan mentem nyugdíjba. Időnként még most is kijárok dolgozni... No, minden jót — emeli meg kalapját. — Megyek, mert jön az unokám az iskolából — s egy 6—7 év körüli kisfiú fut az idős emberhez. Kézen fogja, majd együtt indulnak. Két nemzedék, a történelem megtestesítője és a jövő.’ Szekeres András A Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezetben az idén hatvan- millió forint értékben gyártanak lakásvilágítási eszközöket. A különböző formájú, modern lámpák igen keresettek az egész országban és külföldön is Fotó: Veress Erzsi Kézieav a házakon
