Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
1978. november 24., péntek Barátaink életéből Magyar internacionalisták Pataki Ferenc A cseremhovói Városi Tanács Cseremhovo város egyik központi utcáját Pataki Ferenc magyar internacionalistáról, a polgárháború hőséről nevezte el. Cseremhovo... Kelet-Szi- béria fűtőháza. Így nevezik az eldugott faluból a szovjet hatalom évei alatt az ir- kutszki terület egyik ipari központjává fejlődött várost a szibériai bányászok. A cseremhovóiak büszkék városuk forradalmi hagyományaira: a szénmedence munkásosztálya fontos szerepet játszott a szocialista forradalom győzelmében Kelet- Szibériában. Az 1919. december 20-ról 21-re virradó havas éjjelen a munkásosztagok letartóztatták a Kolcsak-rendszer helyi képviselőit, ellenőrzésük alá vonták a cseremhovói intézményeket és vállalatokat. A cseremhovói bolsevikok felkelésének napján vált ismertté, hogy a Bajká- lon túl halad az a vonat, melyen a krasznojarszki börtön politikai foglyait szállítják. A párt és tanácsi vezetőket az irkutszki és jenyi- szeji kormányzóság kolcsa- kista hóhérai tartóztatták le. Rozanov fehérgárdista tábornok parancsára a forradalmárokat túszként tartották fogva. A bányászkülönítmény Cseremhovótól 20 kilométerre, Zabituj állomáson feltartóztatta a vonatot. A kolcsakista őrséget lefegyverezték, a foglyokat kiszabadították. A „halálvonat” több mint 200 foglya aktívan bekapcsolódott a cseremhovói párt- szervezet . tevékenységébe. Közöttük volt Pataki Ferenc vöröskatona, ,a krasznojarszki tanács tagja, akit a párt- bizottság döntésével a cse- rembasszi szénmedence munkás-paraszt osztagainak törzsfőnökévé neveztek ki. Ezekben az egységekben több mint 5 ezren harcoltak. A pártbizottság és a törzs vezetésével a cseremhovói bányászok részt vettek az „aranyvonat” megszerzésében. A vonat története ,a következő: 1918 augusztusában Kazanyban a fehérgárdisták megkaparintották a Szovjetunió 29 vasúti vagonban elhelyezett .aranykészletét. A visszavonuló kolcsakisták magukkal vitték az „aranyvonatot”. 1920. január 12-én a cseremhovói munkások elfoglalták a vonatot, és ,a letartóztatott fehérgárdista tábornokkal, „Szibéria kormányzójával”, Kolcsak admirálissal együtt Irkutszkba vittés. A cserembasszi szénmedence felszabadulása után 1920 februárjában Pataki Ferenc a cseremhovói forradalmi haditanács elnöke lett. Rá hárult a háború átal szétrombolt gazdaság helyreállításának nehéz munkája, a bányák munkájának beindítása, megszervezése, a bányászcsaládok lakáshoz juttatása, élelemmel való ellátása. Meg kellett teremtenie a szovjethatalom állandó szerveit a járás egész területén, megfelelő kádereket kellett kiképezni, biztosítani a közlekedést, az általános katonai kiképzést. APN—KS Motorizáció és környezetvédelem Bulgáriában 1975-ben 1 215 000 gépjárművet — autót és motorkerékpárt — tartottak nyilván. 1980-ig számuk meghaladja a másfél milliót. A motorizáció növekedésével együtt járó környezeti ártalmak ellen országos programot hirdettek. A mérgező hatású kipufogógázok ellen küzdenek elsősorban: 1976 és 1980 között a burgaszi és a pleveni olajfeldolgozókban 100 millió levât költenek olyan új berendezések üzembe állítására, amelyek javítják a gépkocsik üzemanyagának minőségét. Kísérleteznek Bulgáriában propán-bután gázzal üzemeltetett járművekkel is. Az ilyen üzemanyagú járművek száma a következő 1—2 év alatt már 20 ezerre növekszik. Nagy gondot fordítanak a gépjárművek műszaki ellenőrzésénél a környezetvédelmi szabályok betartására. Az új városépítészeti tervek megvalósításánál is fontos szempont, hogy gépjárműoszlopok ne a lakónegyedekben közlekedjenek, hanem a részükre fenntartott főútvonalakon, így a zaj- és levegőszennyezési ártalmak nem érik a lakóházak, zöldterületek vidékét. Kidolgozzák az ún. „zajtérképet”, úgyszintén a kötelező ipari levegő- víztisztítási rendszabályokat. Mert fontos ugyan a motorizáció — az életszínvonal emelkedését jelzi —, de az ember egészségének, a természeti környezet szépségének megvédése még fontosabb. (BUDAPRESS — SOFIA- PRESS) Pszichológus az iskolában Csehszlovákiában 120 pedagógiai-pszichológiai tanácsadó állomás működik. Közülük az elsők már az ötvenes évek óta segítik az iskolák, a szülők nevelő munkáját. Az óvodás kortól a 15. életévig kísérik figyelemmel a gyermekeket a területi és járási tanácsadók, míg a megyei állomások 15—18 éves korig. Szerepük az első osztályosok vizsgálatánál kezdődött, ma már az óvodában, mert a pszichológusok véleménye szerint -jó, ha minél korábban felfedezik a gyermek fejlődésének gátló tényezőit. Az ország minden általános és középiskolájában dolgozik pszichológus, aki figyeli a gyermekek fejlődését. A „problémás” gyermekeket behívják a tanácsadó állomásra hasonló korú társaikkal együtt, ahol megfigyelik jellemüket, segítenek megszabadulni a gyermeknek attól a magatartásától, ami a közösségből kirívóvá tette. Ha szükségesnek tartják, speciális táborokba küldik a „pacienst”. Ezek programja részben megegyezik a szokásos nyári táborokéval, ugyanakkor közvetlenebb kapcsolat alakul ki a megfelelő képzettségű táborvezetőkkel, nevelőkkel, akik igyekeznek a gyermekek pozitív tulajdonságait megerősíteni. A „gyógymódba” bevonják a zenét, a rajzot; olyan játékokat rendeznek, amelyekben a gyermek előadó-, kifejezőkészsége fejlődhet, öntudata erősödhet. E táborok hettős haszonnal járnak : nemcsak a gyermekek válnak egészségesebb közösségi emberekké, de a táborban dolgozó pszichológusok is új tapasztalatokhoz, módszerekhez jutnak, ami további eredményeik biztosítéka. (BUDAPRESS — ORBIS) Tyumeny kincsei üz egymilliárdomodik tonna olaj Fektetik az Urengoj—Cseljabinszk közötti gázvezetéket. Az építkezést helikopterek segítik A tyumenyi terület észak —déli irányban 2000 kilométer hosszan húzódik. Nyugaton az Ural, Keleten a Jenyiszej határolja. Természeti feltételei rendkívül kedvezőtlenek. Nyáron egymástól alig távol levő települések között, nem ritka a 30 fokos hőmérsékleti különbség, megszokott a —30, —45 fokos hideg. A terület nagyobb része a nyugat-szibériai síkságon, a mocsarak és az örök • fagy birodalmában fekszik. Minden fúrótorony, minden épület felállításáért külön küzdelmet kellett vívni a természettel. Az építkezéshez szükséges anyagokat általában télen szállítják, amikor a talaj csonttá fagy. A zord klíma azonban kincset rejteget. Elsősorban a kőolaj- és földgázlelőhelyekre gondolunk — melyet hosz- szas geológiai kutatómunka után 14 évvel ezelőtt kezdtek feltárni. A tyumenyi terület komoly kiaknázása 10 évvel ezelőtt kezdődött. Egy évtized alatt a szovjet emberek az elhagyott területet az ország fő kőolajtermelő központjává fejlesztették. A hatalmas méretek szemléltetésére álljon itt csupán egy adat: az Ob folyása mentén 1 millió négyzetkilométeres Kísérleti fúrótorony, a mocsár cs fagy birodalmában (Fotók: APN—KS, I. Szaloskov felvételei) terület meghódítása folyik, amely olyan nagy, mint Spanyolország, Olaszország és Anglia területe együttvéve. A tyumenyi lelőhelyek adják ma a szovjet olaj jelentős részét, és nagy mennyiségű földgázt. A történelemben még soha nem fordult elő, hogy ilyen gyorsan hódítanak meg egy olyan hatalmas területet, mint Nyu- gat-Szibéria. Az elkövetkezendő évtizedben a Szovjetunió kőolaj- és földgázszükségletének növekedését a tyumenyi lelőhelyek hozamával elégítik ki. Az állam hatalmas gazdasági eszközöket fordít a terület fejlesztésére. A 10. ötéves tervben 25 milliárd rubelt használnak fel e célra. Szibéria meghódítása nemcsak a fejlett technikával és a nagyszámú munkással történik, hanem az ész erejével is. Hogyan készítettek például régen utat e területen? Eltávolították a tőzeget és helyére kőzúzalékot hordtak. Az útépítés egyik szakaszán a tervezők új módszert próbáltak ki. Nem távolították el a fagyott talajt, hanem ellenkezőleg, még jobban megfagyasztották. Az utak esküdt ellenségei, a jég, és a tőzeg jó szövetségeseknek bizonyultak. Szilárdan tartották a betonutat. A nagyszerű autóúton haladva az ember nem győz lelkesedni az építők bátorságán és találékonyságán. Ezen a területen alkalmazták először a nagyblokkokból összeszerelt építési módszert, a matematikai módszereket, az automatikát, a telemechanikát, az elektronikus számítógéptechnikát, és sok más újdonságot. Korábban az olajkutató munka szimbóluma a fúrótorony volt. Ma nyugodtan mellétehetnénk az elektronikus számítógépet is. Utamról szerény, ám szívemnek kedves emlékjelvényt hoztam, egy fúrótorony, egy elektronikus számítógép, és egy földgázvezeték látható rajta. Középen a következő felírat olvasható: ,,1978 nyarán felszínre hozzuk az egymilliárdomodik tonna tyumenyi olajat.” Így is tettek. K. Boldohonov (APN — KS) Tíz elektromos szellőztető készüléket állítottak fel az NDK- beli Bleiloch-tavon a vízszennyeződés csökkentésére. A gépek mintegy 90 000 köbméter vizet forgatnak meg naponta és 30 méteres mélységbe is eljuttatják az oxigént (Fotó — ADN/ZB—MTI—KS) Kultúra számokban A kultúra iránti érdeklődés mértékéről Lengyelországban már néhány statisztikai adat alapján képet alkothatunk magunknak. Az évi több mint 7 millió színházi látogató, a filharmonikus zenekarok és kamara- együttesek 4 milliónyi hallgatósága, a 145 millió mozinéző és a 21 millió múzeum- látogató mind-mind olyan szám, amely nem kíván külön magyarázatot. Tegyük még hozzá ehhez a könyvolvasók állandóan növekvő számát is. Évente több mint 150 millió példányban adnak ki könyveket, ebből több mint 53 millió a szép- irodalom. A könyvtárak 17 milliós olvasótábora pedig évente körülbelül 280 millió kölcsönzést bonyolít le. Az átlag lengyel különben nemcsak fogyasztója a kulturális javaknak — aktív, alkotó módon részt is vesz annak létrehozásában a kulturális társaságok tagjai között, a vitaklubokban, művészegyüttesekben. Nincs tehát semmi túlzás abban, hogy ma már a kultúra a legfontosabb szükségletek listáján szerepel Lengyel- országban. A nagyszerű eredmény mögött azonban évek megfeszített munkája és hatalmas anyagi befektetések húzódnak meg. A lengyel társadalom kulturális igénye különböző volt a fejlődés egyes szakaszaiban, ebből következően különbözőek voltak a kultúra terjesztésének feladatai, de a cél mindvégig azonos: a kultúrát az egyetemes javak sorába emelni, így azután, mindenekelőtt olyan közösségeken belül fejtettek ki fokozott kultúraterjesztő tevékenységet, ahol a kapitalista Lengyelországban a kultúrának még csak a közelébe sem kerülhettek az emberek — a munkásság és parasztság körében. Kul- túrházakat, klubokat, amatőr együtteseket létesítettek, író-olvasó találkozókat szerveztek az üzemekben, ismert lengyel írók és alkotóművészek részvételével, rendszeresek a színház- és múzeumlátogatások. Lengyelországban már több éve folyik egy figyelemre méltó program megvalósítása „A dolgozók és a kultúra szövetsége” címmel. Célja a művészettel foglalkozó emberek és a dolgozók közötti viszony szorosabbá tétele. A nagyüzemek közvetlen kapcsolatokat tartanak fenn a színházakkal, operákkal és filharmóniákkal, valamint egyes alkotói műhelyekkel, szervezetekkel. Az üzemek dolgozói tömegesen látogatják az opera- és színházi előadásokat, és nemegyszer alkalmuk nyílik olyan film- bemutatók megtekintésére, melyeken a film rendezője és szereplői is részt vesznek, a vetítés után pedig vitaesten fejtik ki véleményüket. Lengyelországban még a kisvárosokban is állandó színházak működnek (a színházak száma az országban 73), míg a 18 filharmónia és 2 szimfonikus zenekar tevékenysége majd az egész országot behálózza. A 394 múzeumban a művészeti alkotások állandó kiállításán kívül művészeti ismeretek terjesztésével is foglalkoznak, nemegyszer művészet- történeti témákban rendeznek előadássorozatot. Az országban több mint ezer kultúrházban folyik különböző profilú tevékenység, amelyben mintegy 22 ezer kultúrcsoport és klub is részt vesz. A kultúra terjesztésében igen fontos szerepet játszanak még a „Ruch” vállalat klubjai, a nemzetközi sajtó- és könyvklubok. Könyvek, újságok árusítása mellett olvasótermeket is fenntartanak, ahol a sajtókiadványok tanulmányozásán kívül az érdeklődők érdekes emberekkel találkozhatnak, nemegyszer grafikai és festészeti művek kis- kiállítását tekinthetik meg. A lengyeleknek művészeti téren jelentkező aktuális igényei tehát igen változatosak, s figyelemre méltó tény, hogy egyre több azoknak a száma, akik a művészetben nem csupán a pihenést, vagy szórakozást keresik. (Interpress—KS) A legnépszerűbb nevek A Német Demokratikus Köztársaságban jelenleg a legnépszerűbb leánynevek az Yvonne és Daniela, a legkedveltebb fiúnevek pedig a Ronny és Marko. A kislányoknak szívesen adják még a Sandra, Mandy, Anja, Kathrin, Nicole, Jana, Susanne és Anett nevet. A fiúkat sokan anyakönyvez- tetik René, Sven, Mike, Jens, Daniel, Thomas, Michael, Andreas néven is. A francia és északi nevek mellett egy idő óta ismét divatba jöttek a német nevek: a lányoknál az Ulrike, Barbara és Franziska, a fiúknál pedig a Matthias, Peter és Robert. Ezek váltják fel az ötven évvel ezelőtt gyakori Elfriede és Ingeborg, Werner és Gerhard személyneveket. Amennyiben a választott név nem utal egyértelműen a gyermek nemére, akkor kettős nevet ajánlanak az újszülött számára, mint például : Chris-Ute, vagy Chris-Uwe.
