Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-24 / 277. szám
IZIjUUl-flto 1978. november 24., péntek Levél az Orosházi Üveggyárba a Komszomol-pályázat nyerteseihez: a Birkás Imre KISZ-alapszervezethez A lenini Komszomol születésének 60. évfordulójára a moszkvai rádió magyar osztálya által meghirdetett Komszomol-pályázat első helyezettjei Ti lettetek, az Orosházi Üveggyár Birkás Imre KISZ-alapszervezete. Feltételezem, hogy a megyében sokan tudják már ezt, hiszen Bánfi József vezetésével nemrégiben alakult meg Békéscsabán is a Rádióhallgatók Klubja, tudomásunk szerint megyei jelleggel, amihez ezúton is sok sikert kívánok mind a magam, mind pedig a Rádióhallgatók Budapesti Klubja nevében. Mivel az első helyezettek díjai között szerepel több napos utazás a Szovjetunióban, levelemet most le is lehetne zárni azzal, hogy jó utazást kívánok Nektek a lenini Komszomol országában, kérve még esetleg, hogy Moszkvában keressétek majd fel a Pjatnyickája u. 25. sz. alatti házban a moszkvai rádió magyar osztályát, mondjátok el élményeiteket, s talán arról a Békés megyei Népújság hasábjain is számoljatok majd be. Mégis, engedjétek meg nekem, tekintettel a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójára, hogy ezt az alkalmat felhasználjam kicsit az emlékezésre, mely tisztelgés nemcsak a Komszomol előtt, de Birkás Imre elvtárs emléke előtt is, egyben beszámoló arról is, mi közöm nekem — aki már elég régen voltam ott, a Viharsarokban fiatal újságíró — a Komszomolhoz és a moszkvai rádió magyar osztályához. Először is néhány sort a moszkvai rádió magyar osztályáról. A fasizmus keletkezésének időszakában, 1933-ban kezdte meg magyar nyelvű adásait a moszkvai rádió. Világító fáklya volt a sötét éjszakában. Biztatást adott sokat szenvedett népünknek, mutatta az egyedül helyes utat. Még itt él közöttünk Hochfelder Irén elvtársnő, a magyar adás egykori moszkvai bemondója, aki nemrégiben kapott magas kitüntetést a szovjet követségen. A ihagyar adás munkájában az egykori szovjetunióbeli magyar emigráció sok tagja részt vett, például Münnich Ferenc elvtárs, és mások. Ügy hiszem, az igazságot írom, ha azt mondom, Birkás Imre elvtárs is egyike volt a fasizmus sötét éveiben azoknak, akik hallgatták a moszkvai rádió magyar adását, s terjesztették az igazságot mind a Viharsarokban, mind pedig a fővárosban, az építőmunkások körében, ahol a kőműves Birkás Imre legtöbbet megfordult. Magam, mint fiatal újságíró, Birkás elvtárs szikár alakjára, határozott, mégis nagyon meleg, humanista egyéniségére most is emlékszem. Mint voltaképpeni budapesti lakos, egyszer-egyszer itt is láttam őt, hallottam munkájáról, szívós szervező tevékenységéről a Földművelés- ügyi Minisztériumban, ahová az akkori pártvezetés delegálta őt, jó érzékkel, hogy a Viharsarok földhöz juttatott parasztságának, majd pedig a kibontakozó szövetkezeti mozgalomnak az érdekét képviselje, segítse. Szomorúan értesültünk korai, 56 évesen bekövetkezett haláláról 1964 őszén. Aligha túlzás, ha azt mondom, hogy felőrölte az ö egészségét is a felszabadulás előtti illegalitás és a felszabadulás utáni megfeszített munka sok súlyos gondja. Néhány szót talán még arról, hogyan kapcsolódtam én bele a moszkvai rádió magyar adásának munkájába. Ez már megint egy másik nemzedék története. Én többedmagammal 1944 decemberében itt Magyarországon átmentem a Vörös Hadsereghez. Hadifogolyként Ivanovóba kerültem egy gyűjtőtáborba azzal, hogy néhány társammal együtt megyek Moszkvába bemondónak a magyar adáshoz, a rádió székházába, azonban nem a rádióhoz, hanem a moszkvai hadifogolyújság szerkesztőségébe, az Igaz Szóhoz kerültem, ahol korábban már Illés Béla, Örkény István és mások is megfordultak, részben emigránsok, részben pedig a foglyok köréből. A rádiótól Bokányi Emma elvtársqő, Bokányi Dezső nevelt lánya járt át hozzánk. A moszkvai rádió magyar osztálya minden évben jutalmat ad a legjobb hallgatóknak, akik észrevételeikkel, javaslataikkal segítik a műsor szerkesztését. Az egyik évben én is nyertem egy szép képesalbumot, diplomával és a rádió emlémá- ját tartalmazó kis piros zászlóval. Talán Orosházán is van már ilyen jutalomoklevél, ha nincs, kívánom, mielőbb legyen. És gratulálok a Komszomol-pályázaton elért szép eredményhez. Ebben a levélben, illetlenül, talán a Komszomolról beszéltem a legkevesebbet. Mi' nem nyertünk a pályázaton, de vé- gigküzdöttük minden egyes pont megfejtését, amelyből megtudhattuk, milyen hallatlan megpróbáltatásokban volt része a hős szovjet ifjúságnak a polgárháború éveiben, a békés építés időszakában, a második világháború szörnyű évei alatt, a háborút követő helyreállításban, a szűzföldek meghódításakor, Szibéria kincseinek kiaknázásában, a Bajkál—Amur vasútvonal építésében, az egész grandiózus szovjet népgazdaság, s a szovjet kultúra fejlesztésében. Egyáltalán nem szégyellem bevallani, hogy nekem (s talán nemcsak nekem, de egyik-másik ugyancsak korosabb klubtársamnak itt) a szovjet ifjúság, a lenini Komszomol nagy tettei bizony ma is erőt adtak és adnak. Számotokra pedig ezerszer nagyobb erő kell, hogy legyen a Komszomol, s hiszem, az is. Ahogy mondani szokás, ma nem élünk „forradalmi időket” — de a mai időknek is megvan a maguk „hétköznapi forra- dalmisága”, a látványosság nélküli helytállás munkában, tanulásban, az élet minden területén. Kívánom, hogy ez a pályázat, s annak méltó jutalma sok egyéni boldogságot, és az egész kollektíva sikeres boldogulását jelentse Valamennyiő- töknek. Baráti tisztelettel: Berecz Miklós, Budapest Klassz teljesítmény a Claas-on Komoly játék Diáklapszemle Kedves Ifjú Barátaim! Az 1978/79-es mozgalmi évre a Magyar Úttörők Szövetsége Békés megyei Tanácsa és a Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet az úttörőrajok számára pályaválasztási játékot hirdetett. A pályaválasztási felhívás célkitűzései között szerepel az önállósághoz, ön- tevékenységhez szükséges készségek kialakítása, a közösségi összetartozás érzésének erősítése, segítségnyújtás a tudatos, tervszerű pálya- választási előkészületekhez. Mindezt — az adott életkor szintjének megfelelően játékos formában tervezte meg a pályázati rendszer összeállítója, Selmeczi László, a Békés megyei PTI munkatársa. A pályázati felhívás első fordulójára 16 ötödikes, 13 hatodikos, 17 hetedikes és 6 nyolcadikos raj küldte be pályázatát. Ez közel 1300 pajtás részvételét jelenti a nagyszabású játékban. A kiegészítő iskolák 7. osztályos rajai számára meghirdetett „Készüljünk együtt !” játékHogy milyen lesz a KISZ- élet, amikor 2000-et írunk? A következőképpen képzelek el például egy alapszervezeti taggyűlést. _ íme a forgató- könyv: A KISZ-taggyűlés helyszíne a Mars. Napirendi pontok: 1. Természeti bemutató. Előadó: egy Mars-történész. 2. Nemesfémgyűjtés a bolygókon. ra pedig 4 raj, azaz 50 pajtás küldte be pályázatát. A zsűri döntése alapján az ötödik osztályos rajok közül az orosházi 3-as számú Általános Iskola Béke raja végzett az első helyen. A hatodik osztályosok közül a me- zőhegyesi Általános Iskola Móra Ferenc raja érte el a legjobb eredményt. A hetedikesek közül ugyancsak a mezőhegyesi iskola Pfiffner raja küldte be a legjobb pályamunkát. Vidéki raj győzött a nyolcadik osztályosok között is. A legmagasabb pontszámot az orosházi József Attila Általános Iskola Hunyadi János raja érte el. A kisegítő iskolák hetedik osztályos rajai közül a legmagasabb pontszámot az orosházi iskola Árvácska raja kapta. Az első forduló véget ért, de a készülés ezzel nem fejeződött be. A jutalmat és helyezést elért rajok bizonyára még nagyobb lelkesedéssel készülnek majd a pályaválasztási játék II. fordulójára. b. S. E. 3. A Naprendszer parkosítása. 4. Állatkerti séta a majmok bolygóján. Végül: ismerkedési est a marslakókkal. A politikai oktatás tablet- tás módszerrel történik. Az akcióprogramnak megfelelően IBUSZ-ulazás az alapszervezet Göncölszekerén a Tejútra. sz. j. Elérkezett az új tanév, a hónapok múlásával túljutottak iskoláink a kezdés nehéz pillanatain. Az iskolaújságok — néhány jó tollú negyedikes hiányát még mindig érezve — igyekeztek az új tehetségekre támaszkodva, ismét hű képet adni a diákéletről, az iskolában folyó munkáról. A sarkadi gimnázium és szakközépiskola lapja, az „Ady-szemle” immár hetedik évfolyamának 2. száma jelent meg e hónapban. S a váltást bizonyítja, hogy az első oldalas megemlékezést az őszirózsás forradalomról, már első osztályos diák írta. Az évforduló kapcsán megemlékeznek a Komszomol megalakulásának 60. évfordulójáról, s a NOSZF győzelmének történelmi pillanatairól. A „Megkérdeztük” rovatban a 100 százalék tanulmányi versenyről érdekes eszmefuttatásokat közölnek pro- és kontra a kérdező s a választ adó diákok. Az irodalmi mellékletben — hamisítatlan csípős diáknyelven — Durkó Zsolt negyedikes költőpalántát mutatja be a lap- Aki pedig kíváncsi, miről beszélgetett Váczi Zoltán műsor után Koncz Gábor színművésszel, az próbáljon szerezni az igen kis példányszámban megjelenő diáklapból. * * * A battonyai gimnázium és szakközépiskola lapja, a MIKEGISZ 3. évfolyamának első száma a tőle megszokott színvonalas, őszinte hangú írásokat közöl. „A magyar—szovjet barátság lapjai” rovatban, a tragikus hirtelenséggel elhunyt battonyai születésű Magdu Lu- ciánt mutatják be, közölve a szerző felszabadulásról írt „Akkortájt” című, megrázó erejű költeményét. Helyszűke miatt nem térhetünk ki minden jól sikerüld írásra. De hadd álljon itt végezetül dr. Takács Lászlóné írásából egy részlet, amely a Battonyaiak Baráti Köre megalakulásának köszöntésére született: — „... a mi iskolánk igazi összeforrottságát a hétköznapok adják. A MIKEGISZ eddig is a mi munkás hétköznapjaink tolmácsolója volt. Örömeinket, gondjainkat, eredményeinket közölte. Teret engedett fiataljaink alkotni akaró részének. Akkor tiszteljük igazán a Batto- nyáról elszármazottakat, ha ezt az arcunkat mutatjuk nekik.” * * * A szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola lapja, a Látó összevont első—második számában a hagyományoknak megfelelően a nyári élményekről, az elsősök beilleszkedéséről vallanak az első lapok írásai. Sokfelé jártak a szeghalmi diákok, nemcsak nyáron, de most, a szorgalmi időszakban is. Lehet, a zsúfolt program okozta, hogy egy-egy nagyobb lélegzetű írást is megérdemlő eseményről csak távirati stílusban írtak. Bár inkább — az előbbi javára — csökkenteni lehetett volna a szemfestés „nagy horderejű” kérdését tárgyaló három oldalas interjú terjedelmét. A lapban megjelenő karikatúrák megint a szerző tehetségét, ötletességét bizonyítják. B. S. E. Tizenévesen kezdett ismerkedni a termelőszövet- kezttel a ma 23 éves Ro- szik Mihály, a szarvasi Táncsics Tsz kombájnosa; 1970-ben, mint esztergályos tanuló barátkozott meg a nagy gépekkel. Az egyik nyári szünetben küldték ki a földekre, kombájn-segéd- vezetőnek. Erről így mesél: — Megkérdezték, hogy akarok-e segéd lenni a nyáron, aratáskor? Meg sem várták válaszomat, megmutatták, hogy az SZK—4-esen „mi micsoda”? aztán otthagytak a géppel együtt. Jobbára magamtól kellett rájönnöm, hogyan indul el, s hogyan működik a gép. — Pedig nem ez a végzettsége — veti közbe Szekeres István, a tsz elnöke —, hanem esztergályos ! — Nagyon megszerettem a gépeket, s ezért maradtam kombájnos. 1974-ben már SZK—6-oson dolgoztam a földeken, s az azt követő évtől három esztendőn át ezzel a géppel jártam. — Attól kezdve minden évben ő takarította be a legtöbb kenyérgabonát a tsz-en belül — fűzi hozzá az elnök. — A szövetkezet minden évben értékeli az aratási versenyt. — Az elmúlt évi eredményességemért a városi KISZ-bizottság jutalmazása mellett a termelőszövetkezettől egy egyhetes szovjetunióbeli utat kaptam. így ismerkedtem meg Leningráddal és Moszkvával. — Tavaly is neveztünk a megyei versenyre — mondja Szekeres István —, de akkor még helyezést nem ért el. így aztán örömmel könyveltük el, hogy az idén több mint 17 ezer mázsás teljesítményével a megyei értékelésben első lett. — Ebben az esztendőben könnyebb dolgom volt — veszi át a szót Roszik Mihály — .hiszen a 32 napos betakarítási időszak alatt egy nagy tudású Claas-dominátorral jártam a tsz földjeit. A Claas-nak nemcsak olyan előnyei vannak, hogy üzembiztos, teljesen komfortizált, s kezelése egyszerűbb, hanem teljesítménye többszöröse a régebben használt gépeknek. Nem beszélve a műszerezettségről, a pontosságáról, s a minimális szemveszteségről. Persze ez az eredmény nemcsak az én érdemem, hiszen ketten dolgozunk az új betakarító gépen Blaskö Jánossal. — Mintegy hat hónapot töltenek a földeken kom- bájnosaink, — így az elnök —, a téli félévet a műhelyben dolgozzák le. Minden erő- és munkagépet, kombájnt nagyjavításra fognak a Lenin Szocialista Brigád dolgozói, amelynek tagja Roszik Mihály is. Ekkor alapozzák meg a nyári munkájukat. — Ugyanakkor a nyári hónapokban reggel másfél órás karbantartást végzünk — folytatja a fiatal kombájnos — azaz a tankolás mellett a zsírzást, lég- és olajszűrő-takarítást, illetve cserét is elvégezzük. Csak jól karbantartott géppel lehet nagy teljesítményt elérni ! — Minden gépkezelő a saját gépét szereli. Ez meglátszik Roszik Mihály teljesítményén is. A nyári betakarítási idény alatt az aratás 40 százalékát ő végezte, míg a további 60 százalékot másik öt géppel takarították be. — Ma a kukoricatáblákon dolgozunk. November végére szeretnénk, ha minden tengeri a tárolóba kerülne. — Eddig 200 vagonnyi kukoricát takarított be. Ez is nagyon szép teljesítmény. De azt hiszem, ha fiatal kombájnosunk eredeti szakmájában, az esztergagép mellett dolgozna, ugyanilyen jól helytállna ott is — fejezi be a beszégetést a termelő- szövetkezet elnöke. — jávor — ' / Dluhopolszky László karikatúrája KlSZ-taggyülés 2000-ben EGY DIÁK KÉPTELEN (?) ELKÉPZELÉSEI
