Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-12 / 267. szám
Oroszlán a kultúrházban a lins, november 12., vasarnap Jókai Színház: Arbuzov: Az Arbát meséi Csiszár Nándor, Széplaky Endre, Nagyidai István és Bajka Bea a teázási jelenetben Fotó: Demény Gyula A hazánkban is népszerű szovjet színpadi szerző pályafutását a színiiskola elvégzése után rendezőként kezdte még a harmincas évek elején, majd hamarosan az íráshoz pártolt. Lírai elemekkel szőtt vígjátékok és drámák jelzik életútját. Művei többségében a kor emberének erkölcsi konfliktusaival foglalkozik, hazája körülményei — a szocialista építés különböző fokán. Hősei szinte mindig fiatalok, témája az ő beilleszkedési problémáik. Az Arbát meséiben viszont — bár a fiatalok is jelen vannak — a hős egy idős művész, a bábtervezőmester. A lírai vígjáték Moszkva híres utcájában, az Arbáton játszódik, ott ahol már alig- alig van öreg ház az új, nagy paloták mellett. Ezzel az utcával fonődott össze Baljasznyikov egész élete. A hatvanéves, művészbe oltott fenegyerek nem akar megöregedni: még mindig telve van mókával, lázzal, munkakedvvel. Ezért is nem tudja barátja-munkatársa — Blohin — elcipelni a háromhetes hajóútra, pedig ezt szánja szabadságuk fény■■•■■•■■■■■■«■■■■•■■■■■■■■■■■■«■■■■■••Ml 94. S a férfi remegése, fogainak vacogása lassan csendesedett, az idegek lassú fára- dása következett; az időközi józanság pihenője. S az ember képes volt nyugodt, többé-kevésbé ösz- szefüggő magyarázatokra, melyek megvilágítottak egyet-mást. A katonai ruhadarabok származását például, s a takaróét (monogramját — tudta már a lány — a lakatlan romépület kapuja fölött látta); mind apai hagyaték, s az erdei kunyhóból valók, mely az erdőbirtok mélyén az apának menedé' ke volt, ha maga akart lenni, s ahol a fiú az első éjszakáit átvacogta. Ilyenek is kikerekedtek az ember töredezett szavából. A lány reménykedni kezdett: talán még gyógyítható. Három napba telt, míg győzött a lány. Tudta, szent meggyőződéssel, hogy az „űzött vad” gyógyulásának egyetlen útja van: h,a az emberek közé megy, s közöttük él. És tudta szent meggyőződéssel, hogy kettős a jó, mely a dologból származik. Mert mi szívében rég bújpontjának. De nemcsak ezért maradnak otthon. Véletlenül hozzájuk téved egy leningrádi fiatal lány — Viktória —-, aki a házban lakó barátnőjét nem találja, és elfogadja meghívásukat. A divattervezőnek készülő bájos vendég mellett — míg a művész végigviszi egész Moszkván és mindegyre az Arbáton —, újra éli egész fiatalságát. S közben úgy érzi, nem hagyhatja abba élete értelmét, a bábuk tervezését, s megküzd az előretörő fiatalokkal. A történetet az apa hivatását folytatni készülő fia, Kuzma bonyolítja. Kicsi korától az anyja nevelte, s apjával a kapcsolat, hanem is ellenséges, de erősen ellentmondásos. Most már a fiatal és idős ember nemzedéki harca is ez, ami egyazon pálya esetén különösen kiéleződhet. Főleg, ha az ifjú a komolyabb, s az öreg — még ha van is némi életbölcsessége — alapjában bohém természetű. Az egy szálon futó cselekmény konfliktusát az új darab bábuinak tervezése okozza, amely- lyel a színház a főiskolás fiút bízza meg, de Viktória ■■■■■■■■■•■•■■■■■■■■■■■■■••■■■■■■■■■■■■a kált, tudatosult benne, mint elhivatottság: az ő tiszta, kicsiny lánykeze által nyílik meg a zsilip a pangó, rossz vér lefolyásának, hogy virágozhassák az élet. Eltökélte, hogy magával viszi őt, közéjük. Görcsét kellett megoldania, mindenekelőtt. Óvatosan így kezdte, mesz- sziről: — Ó, régen voltak ezek a dolgok, én még nem is éltem. — S látta a lány, mily nehéz lesz a dolga. Látta a gyanakvó riadalmat a szemekben. Látta, hogy nem értik. De nem adta fel, csak várt kicsit. — Egy sem él már — vágott neki merészen. — Még akkor meglakoltak. A férfi gondolkodni látszott. A lány reménykedett: „Talán most sikerült megingatnom rossz hitében”. De csak kérdés jött, tétova és vaksi: — Kiket mondasz? — Őket. A gyilkosokat. Az idegen katonákat. Hitler- bandákat. Akik itt bújkáltak akkor, és késsel... jelenléte arra ösztönzi az apát, hogy ő is mutassa meg törhetetlen erejű művészetét. És remekművet alkot. Közben a fiatalok megszeretik egymást, de a lány nem akar további bonyodalmakat, s inkább összehozza, mint elválasztja a két férfit: eltűnik olyan váratlanul, ahogy jött. A rendezés — S. Bán Ernő munkája — a játékban a humorra és komikumra épített, úgy, hogy a líra sem veszett el, de romantikus érzelgősségbe sem csapott át, szerencsésen kikerülve a szövegben rejlő buktatókat. Mert van ilyen a darabban, bár kevesebb, mint a szerző egyik-másik művében. A kellő mértékű romantikát a háttér, a hét- venkedő. legénykedő főhős lakása és Moszkva varázsa nyújtja. A bábutervezőt Széplaky Endre személyesíti meg. Karcsú, elegáns alakia a hajdani szívtiprót idézi; humora, bolondozása, szakmai gőgje hol kihívó, hol gyerekes, de egyensúlyban van, és túlzástól mentes. Kimondott komikus figura Blohin, s Csiszár Nándor mackósán komédiázva éli, élvezi a hű ..fegyverhordozó” szerepét. Viktória egysíkú egyéniségét Bajka Bea szívből jövő kedvességgel toldja meg: olyan, mint egy kicsit csintalan, de jó tündér. Nagyidai István — Kuzma — inkább a második részben talál magára, főleg a gátlásos szerelmest játszva. Berki Antal és Tunyogi István nagyon rövid, de hálás sze- reoet kapott. Suki Antal díszlete meleg otthonosságot áraszt. A produkció mégsem nyújtott igazi élményt, mert valami tévedés folytán gyermekközönség előtt zajlott le. A kis és nagy általános iskolások hol unatkoztak, hol pedig rosszkor felhangzó derültségükkel zavarták az előadást. Nem az ő hibájuk. Ez a vígjáték — bár korhatár nélkül megtekinthető — nem gyerekdarab. Érteni, élvezni, értékelni csak bizonyos élettapasztalattal lehet. Vass Márta Elakadt. A férfi rángani kezdett, s őrjöngve zokogná. De csak midőn a lány a „kés” szót kiejtette, mert addig odaadó figyelemmel követte, amit mondott. A lány ekkor rákiáltott. Minden erejét összeszedte, hogy túlkiáltsa: — Kivégezték az oroszok, egy szálig! A kiáltás váratlanul hatott. Hirtelen csend lett. S a lány megérezte a csend bamba homályát, amelyben nyomtalanul el- ínerültek az olyan kötődés nélküli szavak, hogy „oroszok”. S talán az is, hogy „kivégezték”. Vagy akár a „Hitler-bandák”. Eszébe se jutott, hogy némely szavak azóta kaptak jelentőséget az emberek között, az erdő védence süket rájuk. De mégis, de mégis, valami derengés mégis mutatkozott a homályban. Mintha érteni kezdené, hogy nincsenek már azok, akiktől fél. A gyermeki arc a bozont keretében felragyogott. Csaknem diadalmasan. — Azt mondasz, nincs már nekik kés?... Kicsavartam kezükből ! Eldugtam ... földbe! — dicsekedett szinte. — Azok meghaltak — mondta a lány —, még akkor. Kivégezték őket... Ott, mindjárt, a tettükért. A férfi kicsit csodálkozott. Nem egészen értette. Talán a nyelv eltérése miatt, talán a hibás rend miatt a fejében. Csak a kés körül forgott, mint oldhatatlan, betokoso- dott csomó körül, az agya. Ha most valaki azt gondolná, hogy mondjuk — a kultúnház igazgatója olyan a munkában, mint egy oroszlán, az téved. Az is téved, aki arra tippel, hogy a bábszakkör új darabjának főszereplője egy oroszlán, mert bábszakkör nincs a kultúrházban. De volt a minap egy eredeti, szőrös-mancsos, morgó kedvű kölyökoroszlán, és miközben a veszprémi állatkert igazgatója rendhagyó biológiaórát tartott a deve- cseri kultúrház klubját zsúfolásig megtöltő gyerekseregnek, őkelme kényelmesen elnyújtózott, és ásított egy óriásit. Hogy ezúttal az ország túlsó oldaláról hozok hírt, nem véletlen: kitűnő, hasznos, tapasztalatgyűjtő körutat szervezett a. Dunántúlra a Megyei Művelődési Központ. Sorra jártunk féltucat — Nincs több? — kérdezte. — Meghaltak — mondta a lány. — Sehol nincs? — sürgetett a férfi. Szemében aggodalom és bizakodás sürgetett. A lány fáradtan sóhajtott. Mást beszélnek. S a férfi újra: — Kés sehol nincs? — Sehol — bólintott rá a lány. Alkalmazkodott amaz agy járásához. S az újra: — Sehol? A megbizonyosodás vágyának ez a csökönyössége hirtelen megerősítette a lányban a reményt : vele jönne! Csak a késképzet fogja még le. A kényszerképzete. Attól akar szabadulni. Gyerünk, segítsünk neki! — Sehol! — mondta gyorson a lány, szinte kiáltva, és bátorítón rámosolygott. — Sehol, ami ülésre való. — Vigyázz! — szólott a férfi, felemelte nagy komolyan az ujját, mint a gyermekek. — Legfeljebb kenyeret szelnek vele, áldást írnak a hátára, mint magam is tettem ... — lendült bele a lány, átszellemült egészen. — No meg farigcsálnak ezt- azt, a magúik örömére... virágot, levelet, mindenféle alakokat fából, csupa szép dolgot meg hasznosat... S a férfi tiszta, kék szeme ragyogott. Belefeledkezett a lány szavába, mely oly szelíd gyolcsba tudta pólyál- ni a rettegett eszközt, mint valami törött lábú madárkát. (Folytatjuk) megyei, járási, falusi, üzemi művelődési központot, otthont és klubkönyvtárat, és még az út utolsó óráiban sem lankadt az érdeklődés, még az utolsó este is éjfélig tartó viták tartották ébren a kis társaság egy-egy szű- kebb körét. így jutottunk el Devecser- be, ahol valamikor Gárdonyi Géza még Ziegler Gézaként tanítóskodott, és ahol az új általános iskolát róla nevezték el. Szép és alkalmas a művelődési ház is, híre az igazgatót, Kovács Ferencet dicséri, aki — mint tréfásan említette — „szökött pedagógus”. Persze, hogy alkalmas-e az a ház mindenre, amit a következő évek hoznak; és hogy most alkalmas-e, azon lehet vitatkozni, mert a gyönyörű színháztermen kívül jószerével csak egy nagyobb, ■ „mindenes” klubszobájuk • van. Kovács Ferenc azonban ; nem olyan igazgató, aki ; megijed a követelmények■ tői, ötletei kifogyhatatlanok, j és ő maga talán a legna■ gyobb vonzóerő ebben a ; házban. Nemcsak esze van, ; szíve is, fényesen bizonyítja j az előszeretettel elfelejtett ; tételt: „szív nélkül nem le- ; hét”. A felületes érdeklődő : könnyen azt hihetne róla, ■ hogy elavult módszerekkel, • és nem „tudományosan” dol- : gozik. Aztán aki azonosulni • tud a Kovács-féle hullám• hosszal, egyszer csak rádöb- j ben: a devecseri kultúrház■ ban a gyakorlat ül a trónu- ; son, itt minden az emberért ■ van, itt a népművelés tudo- : mánya valóságosan az em- : bért szolgálja. Tehát nem ■ fordítva, mint nem egy he■ lyen, ahol a metódus már- : már a sznobság takarója; • ahol a hideg tudományosság ■ végső fokon • az embereket ■ kényszeríti arra, hogy esz■ közzé váljanak valamiféle ■ íróasztal mellett kiagyalt cél ■ érdekében. ; Népművelőink, ha nem el• fogultak erre vagy arra, szá- ! mos példával erősíthetik ; meg mennyire káros, ha va- ; lahol a megalapozatlan „mo• deliek”, a papíron tetszetős, ■ és „egyedül üdvözítő” mód- « szerek uralkodnak el. Olyan ■ ez, futballnyelven szólva, • amikor nem a csapat adott - ! ságaihoz keresnek játékren- ! det, hanem egy, a csapattól ; idegen formációt akarnak • lehetőségek hiányában is : megvalósítani. Hiszen az 2 emberek még látszatra sem { egyformák, ki-ki ilyen, olyan, más az érdeklődési köre, más a műveltsége; egy-egy városban, faluban mások a hagyományok, a szokások; ezek ellenére pedig alapos és hosszú távú sikert soha senki nem ért még el. Ebben a devecseri kultúrházban az eddig kihasználatlan előteret is pompásan benépesítették művelődési lehetőségekkel. A ruhatár pultján — napközben — ott a színes televízió, előtte fotelek, sorban ; a tér másik oldalán zárt olvasóhelyet rendeztek be a bútorok — asztalok, székek — ügyes csoportosításával, a falon polc, rajta kézikönyvtár (lexikonok, tudományos művek, szótárak stb.), mellettük a legfrissebb újságok, az egyik sarokban „dia-auto- mat”, amit ha beindítassz, végiggyönyörködheted a Sopront bemutató sorozatot, vagy éppen a táj népművészeti kincseit láthatod színesben. Középen, a bejárattal szemben asztalka, ott ül a ház egyik munkatársa, segít, tanácsol, játékot szervez, és észrevétlenül felügyel a rendre. Persze arra is, hogy azért minden szépen a helyén maradjon, és nehogy lába keljen. Nem bizalmatlanság ez, csak rend. És annak is lennie kell. Kovács Ferenc sok mindenről beszélt békési kollégáinak. Lelkesen, fűtötten, kedvvel, szívvel. Nem tartott tudományos kiselőadást, hanem a devecseri élet sűrűjébe invitált bennünket, látszott, hogy a népművelés nagyon fontos részének tartja az igényfeltárást, mely, ha kellő ráérzéssel is párosul, legalábbis idézőjelbe tett csodákra képes. Nem etethetjük csak kaviárral azt, aki még nem szokta meg, valahol lent kell kezdeni, és lassan haladni felfelé, mondta. Ha azt említettem az előbb, hogy a devecseri kultúrházban a gyakorlatot ültették a trónusra, akkor azt úgy kell érteni, hogy ez a látszat. De milyen gyönyörű kép, ha ilyet lát az ember! Mert azért bújják ám ők is a szakirodalmat, a közlönyöket és a határozatokat, csak valahogy úgy csinálják az egészet, hogy félreérthetetlen: ez az igazgató és munkatársai nem kidekorált jelentésekért, hanem a deve- cseriekért dolgoznak. így került a kölyökoroszlán a kultúrházba, a gyerekek, akik látták és megsimogatni merészelték, sohasem felejtik el az ott töltött két órát. Pedig vetíthettek volna illusztrációként diaképeket is, vagy könyvbeli rajzokat, vagy semmit. De a devecseri igazgató ragaszkodott az élő kölyökoroszlán- hoz. Jelképesen szólva : sok ilyen kölyökoroszlánt kellene bevinni kultúrházainkba, erre, mifelénk is. Meg olyan kedvvel barkácsolni diaporá- ma-szerkezetet, hordozható vetélkedőgépet, ahogy azokat Kovács Ferenc barkácsolja. Lehet, persze, hogy nem ugyanazt, de úgy. Olyan szívvel, okosan és emberekért való módon. Még akkor is, ha néha olyan a népművelés, mintha lyukas kanállal meregetnénk ki a Köröst. Mert egyszer csak kiderül: nem is lyukas az a kanál ! Ezerfelé visznek ezek az utak, gondolatok. A közös egy bennük: emberek között éljen az, aki az emberekért dolgozik. És úgy éljen közöttük, hogy értse őket, hogy megérezze, mit szeretnének. Még akkor is megérezze, ha látszólag közöny veszi körül. Ha azt mondják: jó, jó, adunk mi pénzt, csak ne közműveljen minket! Mert ilyen is van, és nemcsak Devecseren. Sass Ervin SZEBERÉNY! LEHEL: A RÉM Regény Gárdonyi Géza szobra a devecseri kastélyparkban (A szerző felvétele)
