Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-12 / 267. szám

1978. november 12., vasárnap o Könnyűszerkezetek nehéz kérdésekkel ils A Békés megyei kisiparosok Békéscsabán, a KIOSZ székházában egy hétig tartó kiállításon mutatták be legszebb termékeiket. Képünkön: a kiállítás egy részlete Fotó: Béla Ottó Kollektív munka gyümölcse Látogatóban a Labor Szocialista Brigádnál Mezőhegyesen Néhány évvel ezelőtt a hamburgi elöljáróság úgy hatá­rozott, átépítteti, korszerűsítteti és bővítteti a város egyik forgalmas közúti csomópontját. Ahhoz, hogy a tervet megvalósítsák, néhány lakóházat és egy élelmiszerüzle­tet kellett szanálni. A tulajdonosok csak úgy járultak hozzá otthonuk lebontásához, hogy a jövőben is azon a környéken lakhassanak, ahol csaknem évtizedeket éltek le. Lakás híján összeült egy bizottság, mely úgy döntött: az itt élők kívánságát figyelembe veszik, a lakásokat a közelben építik fel, lesz bevásárlóközpont is, s megvaló­sítják az útkorszerűsítést is. Az építkezésre négy napot kaptak a kivitelezők. Az érintett lakókat péntek reggeltől hétfő estig az egyik közeli kirándulóközpontban helyezték el. A négy nap alatt elbontották az ódon épületeket, helyükre új házakat varázsoltak, s az útkorszerűsítést is befejezték. Hétfőn este valamennyi lakó megkapta új otthonának kulcsát. Űj bejegyzéssel gyarapo­dott a Mezőhegyesi Cukor­gyár Labor Szocialista Bri­gádjának naplója: jó ered­ményt hozott a brigád első újítása. Elfekvő csomagoló^ anyagot varázsoltak újjá; 450 ezer polietilén tasakról vegyszerrel eltüntették az elavult feliratot, s új felira­tot bélyegeztek rá. Így újból használhatja a gyár a tasa- kokat, aminek értéke meg­közelíti a kilencvenezer fo­rintot. — Kollektív munka ered­ménye volt — mondja erről Viczián Brunóné brigádveze­tő. — Általános szokás, hogy ha valamibe belekezdünk, abból senki nem vonja ki magát. A tasakok felújításá­ra 680 társadalmi munkaórát fordítottunk. Nap mint nap itt maradtunk néhány órát munkaidő után, aki pedig gyes-en van, az hazavitte az anyagot, de a világért ki nem maradt volna a munkából. Az újítás gazdasági értéké­nek 10 százalékát megkap­tuk. Majd ha szezont zá­runk, rendezünk egy kiadós összejövetelt, jövő nyáron pedig kollektiven elme­gyünk a szegedi szabadtéri játékokra. Ügy igaz, hogy a Labor Szocialista Brigád eredmé­nye mindig kollektív munka gyümölcse. De azért tartják fontosnak a kollektív mun­kában való részvételt a ta­gok, mert példamutatóan jár élen a szocialista brigádve­zető és Csilek István mér­nök, fővegyész is. Igen je­lentős társadalmi munkát végzett még Nadobán Györgyné, Lassú Mária, Szőke Mária, Seprényi Im- réné, Král Gyula, Kató Já­nosáé. ök azok, akik soha nem nézik az időt, segíte­nek, ahol csak tudnak. — Tulajdonképpen az üzem történeti emlékek gyűj­tése hozta ennyire közel egy­máshoz a 18-tagú brigádot — magyarázza Vicziánné. — 1977-ben a Békés megyei Népújságban olvastuk a Munkácsy Mihály Múzeum felhívását, amely pályázatot hirdetett az üzemtörténeti dokumentumok összegyűjté­sére. Nos, mi beneveztünk és elnyertük a megyei III. he­lyezést. Idehaza is rendez­tünk kiállítást. Nagyon so­kan eljöttek, régi munkások, munkáscsaládok tagjai. Egy­más után ajánlották fel félt­ve őrzött „kincseiket”, mun­kalapot, igazolványt, ■ meg­sárgult régi fényképet. Különösen sok üzemtörté­neti dokumentumot kaptunk a Makón élő Reiehard Iloná­tól, akinek az édesapja gyá­ri munkás volt. Reiehard János fényképezte le annak idején a millenniumi ünnep­ségre kristálycukorból ké­szült királyi koronát. Okmá­nyokat őrzött az 1919-es ese­ményekről és arról : hogyan segített a mentési munkála­tokban a szegedi nagy ár­víz idején a Mezőhegyesi Cukorgyár. Az első világhá­ború után hadiárvák ra­gasztották a cukroszacskó­kat, hogy özvegy édesany­juknak segítsenek kenyeret keresni. Előkerült még a Trianon előtti időkből való vászonra festett térkép, amely pontosan megmutatja: hol, milyen nagy területen termeltetett répát a gyár. Az okmányok, üzemtörté­neti emlékek egyre gyarap- szanak. A gyár vezetői egy külön helyiséget bocsátottak a brigád rendelkezésére, ahol hamarosan megnyílik az ál­landó jellegű üzemtörténeti kiállítás. A kollektív együttműkö­dés eredménye az is, hogy az Alkotó Ifjúság pályáza­ton tröszti szinten igen ki­magasló eredménnyel szere­peltek. Ezenkívül az ÉDOSZ által szervezett munkaszer­vezési pályázatról is elhoz­ták az országos III. helye­zést. A pályázatokon való részvétel komoly próbára tette a brigádtagok kitartá­sát, tanulását, hiszen renge­teg szakmai irodalmat kel­lett elolvasni ahhoz, hogy ilyen nagyszerűen szerepel­jenek. De megérte a fárad­ságot. A jó eredmények láttán újabb újításon törik a fejü­ket és jó az együttműködé­sük a gyár ifjúsági és nő­klubjával. így igazán hasz­nos a szabad idő eltöltése. Ary Róza Hogyan valósulhatott meg ez az építkezés ilyen rövid idő alatt? Nos, ez az épít­kezés már nem hasonlított a hagyományos kivitelezés­hez. Á lakóházakat kész lakásokból illesztették össze, a bevásárlóközpont könnyű- szerkezetes technológiával készült, az utat gépláncok építették — gondos, szinte percnyi pontos program alapján. Megnőtt a méretpontosság A modern építési techno­lógiák hazánkban sem új- keletűek, viszont az is igaz, hogy alig több mint egy évtizedes múltra tekintenek vissza. A hagyományos módszerekkel készült épüle­tek igen sok élőmunkát igé­nyelnek a kivitelezés idő­szakában. A munkaerő az utóbbi években megcsap­pant, s ezért keresett újabb lehetőségeket építőiparunk. Így került előtérbe az épí­tőipar „gyárszerűsítése”, s kialakultak az előregyártott vosbetonszerkezetek kifino­mult formái, vagyis a könnyűszerkezetek. A könnyűszerkezetes tech­nológiák alig másfél évtize­de indultak hódító útjukra, s ezek sorába tartoznak a panelszerkezetek. A szerke­zet funkciója bizonyos fokig megváltozott, már nem egyedi épületek, hanem tí­pusszerkezetek készültek belőlük — szereléssel. Az új eljárással megváltozott, szinte forradalmasodott az építőipar: megnőtt a méret­pontossági igény, a hagyo­mányos ácsok ma már úgy­mond nem léteznek, nincs ácsolt tetőszerkezet. Meg­változott a kőművesek funk­ciója is, helyettük szerelő­brigádok rakják össze az épületeket, újabb szaktu­dással gazdagodva. De miért is könnyű a már említett technológia? Mind a gyártásnál, mind a hely­színi szerelésnél minél kisebb súlyú szerkezetek alkalmazása a cél, ezért többségük tartószerkezete fém. Kezdeményezett a mezőgazdaság Hazánkban az első tech­nológiákat a mezőgazdaság alkalmazta, ugyanis az igé­nyek szinte robbanásszerű­en jelentkeztek, gyorsan kellett igazodni a világszín­vonalhoz és a világpiachoz az állattenyésztésnek. Ma­gyarországon az első köny- nyűszerkezetes létesítmé­nyek NSZK-licenc alapján készültek E technológiával épült egyebek között a Szekszárdi Állami Gazdaság és a bolyi tsz sertéstelepe, majd ezeket követően me­gyénkben Tótkomlóson a baromfitelep és az Orosházi Állami Gazdaság sertéste­lepe. S hogy mennyire be­vált a mezőgazdaságban a könnyűszerkezet, érdemes áttekinteni a már funkcio­náló sertés-, szarvasmarha- és baromfitelepeket. Talán az itt szerzett tapasztala­tok serkentették az ipart is a könnyűszerkezetek alkal­mazására. De készültek és készülnek már hazánkban is a lakótelepekhez kap­csolódó intézmények — bölcsődék, óvodák, iskolák, üzletek, garázsok — köny- nyűszerkezetes technoló­giával, s kialakultak az épí­tési rendszerek. A mezőgazdaság egyik alapvető hazai rendszerét a Bábolnai Állami Gazdaság fejlesztette ki, s AGRO- KOMPLEX néven azután az Agárdi Állami Gazdaság tovább korszerűsítette. A másik rendszer MEZÖ- PANEL néven vált ismert­té. A könnyű, vasbetonvá­zas hőszigetelt épületeket olasz licenc alapján Nyék- ládházán gyártják. Az ipari beruházóknál igényesebb felhasználók nem elégszenek meg a két említett típussal, s újabb rendszereket vásároltak. Ilyen többek között a már bevált és alkalmazott CLASP angol licenc alapján a könnyűfémváz, fa- és mű­anyag oldalakkal, könnyű vasbetonelemekkel fedve. Hasonló a francia FILLOD technológia, amely könnyű acélváz, részben könnyű panel, és könnyű vasbeton­panel kombinációja. De nemcsak a külföldi könnyűszerkezetes techno­lógiák hódítanak. Sajátosan magyar és Európa-szerte el­ismert a FÉMTIP-szerke- zet, amely fém-fémkap- csolatra épül. Ilyen techno­lógiával készült többek kö­zött a szentendrei bevá­sárlóközpont. A KIPSZER fejlesztette ki az acélcső­rács-szerkezetet, amely nagy fesztávolságúk áthi­dalására is alkalmas. Angol szabadalom alapján ugyan­csak a KIPSZER gyártja a CONDER-szerkezetet. Ma­gyar tervek alapján ké­szült az ALUDONGA-szer- kezet. Ennek a típusnak óriási előnye, hogy rengeteg alumíniumot, hazai anyagot használ, s úgymond önhor­dó szerkezetű. S végül, a legrégebbi ha­zai termék a Dunaújváros­ban készülő DV- és DCSV- szerkezetek. Ezekből az el­ső időszakban raktárak ké­szültek, ma már viszont egyre nagyobb választékot kínál a gyár. Óriási előnye a szerkezetnek, hogy mérete tetszés szerint növelhető, vagy csökkenthető. Ilyen rendszerből készült töb­bek között a békéscsabai téglagyár agyagpihentető csarnoka, a cserépgyár há­rom futballpálya nagyságú üzemcsarnoka, a hűtőház és a kötöttárugyár lánckötő üzeme. Ugyancsak e tech­nológiával épült a baromfi- feldolgozó vállalat hűtőhá­za — szinte valamennyi az ÁÉV kivitelezésében. Jó, jó a könnyűszerkezet, de drága — tartják a terve­zők és a beruházók. Akkor mégis miért alkalmazzák, mi az előnye, mi szól mel­lette és ellene? És miért ajánlják a kivitelezők is? Építés helyett szerelés A rendszergazdák a szer­kezetet tervekkel szállítják, így csak azt kell megter­veztetni, ami eltér az alap­egységtől. A kivitelezés csak alapozási tervet igényel, így az előkészítési időszak lényegesen lerövidül. A könnyűszerkezetnél a hely­színi élőmunka igénye ki­csi, a szerkezetek gyárban készülnek, éppen ezért a sorozatgyártás olcsóbbságát viseli magán. Mindezekkel szemben persze speciális igényei is vannak a köny- nyűszerkezeteknek, felrúg­ja a hagyományos építőipa­ri szakmai összetételt: nem kell a kőműves, az ács. Szükséges viszont univerzá­lis szerelőgárda, s ezáltal el­tűnik a kőműveskanál, he­lyette megjelenik a szere­lőkulcs, eltűnik a függő- és vízimérték, szerepét átveszi a lézersugaras kitűzőmű­szer. Az egész építkezés át­alakul, a hagyományos épí­tőipari szakmákat felváltja a fogadó-szerelő és a befe­jező munka. Megnövekszik az épületek gépészeti igénye is. A technológia gépesítése is változik: erőben kisebb emelőképességű daruk, ki­sebb teherbírású szállító- járművek váltják fel a ne­hézgépeket, a nagy teherbí­rású torony darukat. Na, és a korábbi 10 centiméteres pontossággal szemben mil­liméter pontosságban kell dolgozniuk a szerelőknek. Mindezzel egyidőben lerö­vidül a gépek helyszínen tartása, a munkák szinte óráról órára programoz­hatok, a toronydaruk he­lyett megteszik az autóda­ruk is. Mindez együttesen az építési idő csökkentését hozza magával. Mindez szép, de drágább — érvelnek ismét sokan. Valóban, a könnyűszerkeze­tes technológia költségei magasabbak. De miért? Egyszerűen azért, mert a jelenlegi árrendszerünk nem serkenti a könnyűszerkeze­teket a nagyobb elterjedés­ben. Vagyis: a könnyűszer­kezetes technológia csak ak­kor válik mindenhol gaz­daságossá, ha elterjesztése minél tömegesebb lesz. Márpedig szélesebb körűvé kell válnia, ugyanis az épí­tőiparban is egyre csökken a dolgozók száma. Ezzel szemben a beruházási igé­nyek fokozódnak. A kormány könnyűszerke­zetes programjának meg­valósítása a beruházási op­timum megteremtését segíti úgy, hogy építőiparunk megfeleljen az igényeknek. Ez viszont bizonyos kény- szerűséget is jelent. A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat fokoza­tosan készül a könnyűszer­kezetes programra. A válla­lat a CONDER- és az ALUDONGA-rendszerbe kí­ván belépni, s a 35 millió forintos beruházás 1980-ra valósul meg. Ettől kezdve e két típusú technológiából évente mintegy 20 ezer négyzetméter kivitelezését tervezik. Mindez azt je­lenti: az ÁÉV változatlan létszámmal kivitelezői ka­pacitását mintegy 17—18 százalékkal növeli. A mosta­ni beruházás három év alatt megtérül. Természetesen ezzel egy időben a könnyű- szerkezetes technológiával készülő létesítmények elő­készítési és kivitelezési ide­je csaknem felére csökken. Szekeres András — igen szerény eszközeivel — rólunk a franciáknak. Ma már a magyar kultúra széles körű népszerűsíté­sére is vállalkozik. Kiállítá­sokat, bemutatókat, elő­adásokat szerveznek, főleg a vidéki városokban. Ott van könnyű dolguk, ahol a vezetés baloldali. E helye­ken rendszerint — például Arras-ban — képviselettel is rendelkezik a társaság, a városi prefekturától pénzt kap a rendezvények szer­vezésére. Maconban, Soisson-ban, Saint-Quentinben például egymást követték október­ben a magyar napok. Ván­dorkiállítás — a szombathe­lyi Savaria Múzeum rende­zésében — mutatta be ma­gyarországi faliszőnyege­ket, helyi zenekarok magyar műveket tolmácsoltak. Lá­togatásunk idején járt a tár­saság Montyon utcai szék­házában a bresti művelődési ház igazgatója, s egy sok­oldalú magyar kulturális bemutatóról tárgyalt Blai- zeau titkárral. Ügy tervezik, hogy jövőre tíz városban lép föl az Operaház társula­ta a Háry Jánossal és nép- művészeti bemutatók, egye­temi tanárok előadásai, filmvetítések is szerepelje­nek a programban. A törté­nelmi időkbe visszanyúlva keresik a két népet összekö­tő szálakat: A kelták nyo­mában címmel mutatják be az ókori nép magyar- és franciaországi kulturális és régészeti hagyatékát. A magyar kultúra, a ma­gyaros szokások (például a konyha) és a gondolkodás bemutatása szolgálhat ala­pul a jobb megértésnek, a kölcsönös érdeklődés megte­remtésének. Nem gyárak, üzemek, intézmények, ha­nem a magyar és a francia emberek között. S ez a fon­tos, az egyes francia polgár­ra vonatkoztatott emberi kapcsolat kitűnő televénye lehet a majdani üzletköté­seknek, a magyar könyvek, filmek, a sport, a zene irán­ti fokozottabb érdeklődés­nek. Szekszárd és Bezons tavaly ünnepelte a testvér- városi kapcsolat 10 éves év­fordulóját. Az ünnepségen a bezonsiak minden rétege részt vett. Komoly érzelme­ken, rokonszenven és ki­alakult érdeklődésen ala­pul ez a kapcsolat. Jellem­ző, hogy a kis bányászvá­rosban többen magyarul is elkezdtek tanulni. Pedig ez nem éppen mindennapos szokásuk a franciáknak ... Egy párizsi mérnök pedig, aki tavaly járt először ha­zánkban, azóta 15-ször uta­zott vissza. S már nemcsak a turisztikai érdeklődés ve­zette, hanem üzleti tárgyalá­sok is szerepeltek a prog­ramjában. Blaizeau-ék a városok ki­sebb csoportjain keresztül a lakosság szélesebb réte­geit is érdeklődésre szeret­nék biztatni. Sikerül-e? Az eddig történtek bizta­tók. Csupor Tibor (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom