Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 21., kedd NÉPÚJSÁG Hz MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése (Folytatás a 3. oldalról) gádmozgalom fejlődésében és a lakosságnak a helyi fel­adatok megoldása, a környe­zet szépítése és védelme ér­dekében végzett önkéntes és egyre szélesedő társadalmi munkájában. A tudomány, az oktatás, a szakképzés, a közművelődés, a kultúra fej­lődésének és terjedésének eredményeként műveltebb, felvilágosultabb, szélesebb látókörű és érdeklődőbb lett a magyar nép, mint bármi­kor történelmünk során. A magyar társadalom ma eredményesen dolgozik az 1975-ben megtartott XI. kongresszuson megjelölt fel­adatok megoldásán. A Köz­ponti Bizottság ez év áprili­si ülésén megállapította, hogy a kongresszus irányvo­nala a gyakorlatban igazo­lódott, népünk egyetért az­zal, és tettekkel támogatja megvalósítását. Jelentős eredmények születtek a szo­cialista építés jelen szaka­szának konkrét tennivalóit törvénybe foglaló V. ötéves népgazdasági terv végrehaj­tásának eddigi menetében. A Központi Bizottság — kötelessége szerint — rend­szeresen napirendre tűzi és megtárgyalja a szocialista építőmunka fontos kérdése­it. Így kerültek megvitatás­ra a közelmúltban a terme­lési szerkezet megváltozta­tásának tennivalói, valamint a mezőgazdaság és élelmi­szeripar, az építő- és építő­anyagipar feladatai, majd az új, második, 1990-ig szóló 15 éves lakásépítési terv irány­elvei. Pártunk vezető testü­letének tevékenységét meg­felelően kiegészíti a Minisz­tertanács azonos irányú fo­lyamatos munkája, és segít az országgyűlés, amely leg­utóbbi ülésén — mint isme­retes — átfogóan megtár­gyalta a közoktatás és a közlekedés helyzetét, fel­adatait, s a további fejlődés irányát meghatározó távlati célokat is. Idei népgazdasági tervünk végrehajtása a legtöbb fő területen a terv szerint ha­Világrendszerré vált a szocializmus Kedves Elvtársak! A pártalapítástól eltelt hatvan esztendő alatt a vi­lág és hazánk helyzete is gyökeresen megváltozott. Lenin látnoki szavai betelje­sülőben vannak, a világ a kapitalizmusból a szocializ­mus irányába halad. A szo­cializmus világrendszerré vált. a kapitalizmus egyed­uralma megszűnt, a szégyen­tel ies gyarmati rendszer szét­hullott és már csak marad­ványai lelhetők fel. A szo­cialista országok, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom, a nemzeti felsza­badító mozgalmak mindin­kább meghatározóan befo­lyásolják a világhelyzet ala­kulását és a tudományos szocializmus az emberiség legelterjedtebb eszmeáram­latává vált. Pártunk és kormányunk — a pártkongresszus határoza­tai és az országgyűlés állás- foglalásai alapján — szocia­lista elveinknek, országunk, népünk érdekeinek megfele­lően aktív nemzetközi, kül­politikái tevékenységet foly­tat. Pártunk, kormányunk, tömegszervezeteink és tö­megmozgalmaink, intézmé­nyeink nemzetközi tevékeny­ségükkel a társadalmi hala­dás, a nemzeti függetlenség és a béke érdekében lépnek fel. Politikánkat nyíltan és kö­vetkezetesen képviseljük. Külpolitikai törekvéseinket népünk helyesli és támogat­ja, s annak súlyát az egy­ség demonstrálásával és a lad, bár a terv külkereske­delmi előirányzatainak telje­sítésében lemaradások mu­tatkoznak. A nemzeti jöve­delem 1978-ban előrelátható­an 4,5 százalékkal lesz maga­sabb a tavalyinál, gyarapod­nak a népgazdaság termelő­erői, nő a fogyasztás, emel­kednek a bérek és a kerese­tek. 93 ezer új lakás épül. Folyamatban van az 1979. évi népgazdasági terv előké­szítése. A fejlődésnek most olyan szakaszában vagyunk, amikor az anyagi termelés­ben és népünk életkörülmé­nyeinek, életszínvonalának javításában elért eddigi vív­mányaink megszilárdítása, és a jövőbeni további fejlődés feltételeinek jó megalapozá­sa a döntő feladat. Ezért je­lenleg a munka kulcskérdése e területen, hogy a minőségi és hatékonysági tényezők fo­kozottabb előtérbe állításá­val biztosítsuk népgazdasá­gunk kiegyensúlyozott fejlő­dését. Minden más feladatot ennek kell alárendelni. Ez az útja az V. ötéves tervben, s általában a szocialista társa­dalom építésében magunk elé kitűzött célok elérésének. A Központi Bizottság min­dig a helyzet reális megíté­lésére törekszik, s abból ki­indulva foglalkozik tenniva­lóinkkal, nem tévesztve szem elől távlati céljainkat sem. Tudjuk, hogy a gazdasági és a kulturális építés soron le­vő feladatainak jó megoldá­sa nem lesz könnyű, az ed­diginél magasabb követel­ményeket támaszt a munká­ban, elsősorban az irányító felelős szerveknél, de nem kevésbé minden dolgozónál, mégis bizakodóak vagyunk, céljaink felemelőek, és ugyanakkor elérhetőek, mert szilárd alapokra támaszkod­hatunk. Saját erőforrásaink jobb mozgósításával, pártunk és a tömegek összefogásával, szocialista nemzeti egysé­günk további szilárdításával, a testvéri szocialista orszá­gok együttműködésében rej­lő lehetőségek még jobb hasznosításával feladatain­kat megoldjuk, céljainkat el­érjük. hazai építőmunka feladatai­nak eredményes megoldásá­val adja meg és növeli. A külpolitikában a Szovjet­unió, a Varsói Szerződés tag­államainak szövetségese­ként lépünk fel, arra törek­szünk, hogy tovább erősít­sük összefogásunkat a szo­cialista országokkal, és szoli­daritásunkat a szabadsá­gukért küzdő népekkel, a fejlődő országokkal. A fej­lett kapitalista országokkal — a békés egymás mellett élés elve alapján — rende­zett viszonyokra, kölcsönösen előnyös és gyümölcsöző gaz­dasági és kulturális kapcso­latok kiépítésére és fejlesz­tésére törekszünk. A nemzetközi kommunista mozgalomban célunk a marxizmus—leninizmus el­vein alapuló egység és együttműködés előmozdítása. Ennek érdekében arra tö­rekszünk, hogy elvtársj kap­csolatunk legyen minden testvérpárttal. A kétoldalú kapcsolatok mellett támogat­juk a kommunista és mun­káspártok sokoldalú találko­zóit és eszmecseréit, mert ezek segítik az elvi helyzet- megítélést, a haladás és a béke érdekében szükséges, egy irányba ható, közös cél­jainkat előmozdító akciókat. Ennek megfelelően, pártunk aktívan részt vett az európai ■kommunista és munkáspár­tok legutóbbi, 1976. évi ber­lini értekezletének előkészí­tésében és lebonyolításában, és kiveszi részét az ott meg­fogalmazott közös feladata­ink megoldásából is. Testvér,­pártjaink tudják, hogy a Magyar Szocialista Munkás­pártot hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt mindig a proletár interna­cionalizmus elve vezérelte, s biztosíthatjuk őket, hogy ez így lesz a jövőben is. űz emberiség legfőbb kérdése : a béke Pártunk Központi Bizott­sága, kormányunk folyama­tosan, idejében és félre nem érthető módon állást foglal mindenkor az aktuális nem­zetközi kérdésekben. Ezek közismertek. Az emberiség legfontosabb kérdésének a békét tartjuk. A magyar népnek is mindenekelőtt bé­kére van szüksége, hogy foly­tathassa szocialista építő­munkáját, és élvezhesse an­nak gyümölcseit. Pártunk, államunk, a Magyar Népköz- társaság mindent megtesz, ami rajta múlik annak érde­kében, hogy a nemzetközi helyzetben az enyhülés irányzata további tért hódít­son, a vitás nemzetközi kér­dések tárgyalások útján ol­dódjanak meg, és a béke tartós és szilárd legyen. Mindenkivel készek vagyunk együttműködni, aki ugyan­erre törekszik. Béketörekvéseinknek meg­felelően képviselőink részt vettek az európai és észak­amerikai államok Helsinki­ben megtartott történelmi jelentőségű értekezletén, an­nak belgrádi folytatásában és készülünk a madridi találko­zóra. Országunk közreműkö­dött a helsinki ajánlások ki­dolgozásában, azokat elfo­gadta, és kész azok egységes megvalósításáért dolgozni. A béke megszilárdítása, az enyhülés folyamatának to­vábbvitele ma mindenek­előtt a katonai feszültség csökkentését, a fegyverkezési verseny megfékezését követe­li meg. Amint az egész vi­lág, hazánk is érdekelt’ ab­ban, hogy eredményesen zá­ruljanak a szovjet—ameri­kai tárgyalások és az egyenlő biztonság elvei alapján mi­előbb megállapodás szüles­sen a stratégiai fegyverek korlátozására és létrejöjjön az úgynevezett SALT—II megállapodás. Érdekeltek vagyunk abban, hogy a kö­zép-európai haderő és fegy­verzet csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások is előre­haladjanak. A közel-keleti kérdés igaz­ságos megoldása nemcsak az ott élő népek életbe vágó ér­deke, ezt követeli a béke ál­talános ügye is. Ezért elítél­tük és elítéljük az izraeli agressziót. Elutasítjuk a Camp-Davidben folyó izrae­li—egyiptomi különutas egyezkedést, amely nem kö­zelebb hozza, hanem nehe­zíti az igazságos rendezést, a valódi békét a Közel-Kele­ten. Támogatjuk az ENSZ határozatain alapuló genfi tárgyalások összehívását va­lamennyi érdekelt fél bevo­násával, ideértve a Palesz­tinái arabok egyetlen törvé­nyes képviseletének, a Pa­lesztin Felszabadítási Szer­vezetnek részvételét is. Mélyen elkeserítőnek tart­juk azt a súlyos helyzetet, amely a kínai vezetők dön­tései alapján előállott Indo­kínában. Teljes mértékben szolidárisak vagyunk a Viet­nami Szocialista Köztársa­sággal, annak népével, s kí­vánjuk, hogy az agresszorok- kal vívott hosszú és dicsősé­ges háború után őrizze meg függetlenségét az új fenye­getésekkel szemben is, és bé­kében építhesse szocialista hazáját. A nemzetközi helyzet ma is bonyolult, de — történel­mileg nézve — új benne az, hogy az imperializmus már nem egyedül ura a világnak, már nem teheti kényére- kedvére azt, amit akar. A békeszerető erők hatalmasak és legyőzhetetlenek. Pártunk és a magyar nép bízik ab­ban, hogy az emberiség egyetemes érdeke és a- józan ész felülkerekedik, az eny­hülésért küzdők erőfeszítését siker koronázza, végképp el lehet torlaszolni egy új vi­lágháború útjait, és a viha­ros századok után békésebb korszaknak nézhetünk elébe. Teljes odaadással küzdünk a szocialista világ megteremtéséért Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Barátaim! Ezekkel a gondolatokkal emlékezünk meg a nagy ese­ményről, a magyar munkás- osztály marxista—leninista pártjának 60 évvel ezelőtt történt megalakításáról. Végigtekintve az úton, mindenekelőtt tisztelettel emlékezünk azokról az elv­társainkról, akik életüket ad­ták az eszméért, a szocializ­mus ügyéért, népünk sza­badságáért, boldog jövőjéért. Tisztelettel köszöntjük ve­terán elvtársainkat, akik so­kat harcoltak és forradalmi tapasztalatukkal ma is pó­tolhatatlan segítséget nyújta­nak pártunknak. Köszöntjük elvtársainkat, akik a felsza­badítást követően lettek pár­tunk tagjai, önfeláldozó munkával vettek részt a ro­mok eltakarításában, az élet beindításában, az ország új­jáépítésében, a népi hatalom kivívásában, és most a szo­cializmus építésén munkál­kodnak. Köszöntjük pártunk fiatal tagjait, akiken nagy­részt múlik pártunk és vele együtt népünk jövője. Emlékezünk azokra a har­costársainkra, akik történel­münk különböző korszakai­ban nem voltak ugyan a párt tagjai, de megértették törek­véseinket, hozzájárultak har­cunk sikereihez. Köszöntjük mindazokat a pártonkívüli barátainkat, megbecsült szö­vetségeseinket, akikkel ma szorosan összefűz bennün­ket a közös munka, szocia­lista hazánk szeretete, né­pünk boldogulásának szol­gálata. Külön köszöntjük ezen a jubileumi napon testvérpárt­jainkat, a világ kommunista és munkáspártjait, azokat az elvtársainkat, akikkel össze­köt bennünket a szocializ­mus, a kommunizmus, a proletár internacionalizmus közös eszméje, a nemzetközi küzdőtéren vívott közös harc. Pártunk tevékenységét ma a XI. kongresszus állásfogla­lásaira, a jövőbe mutató programnyilatkozatra épülő politika határozza meg. Az út világos. Központi Bizott­ságunk egész párttagságunk nevében kifejezheti ezen az évfordulón népünk előtt azt a szilárd elhatározását, hogy a jövőben sem fogjuk kímél­ni erőinket. A párt teljes odaadással küzd ezután is munkásosztályunk, népünk, nemzetünk boldogulásáért, egy békés és szocialista vi­lág megteremtéséért. — Éljen munkásosztá­lyunk élcsapata, társadal­munk vezető ereje, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt. — Éljen pártunk és né­pünk megbonthatatlan egy­sége! — Éljen a Magyar Nép- köztársaság! Pothornik József felszólalása A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fo­gadott szavai után Pothornik József, a Nógrádi Szénbá­nyák Vállalat nyugalmazott igazgatója a párt és a mun­kásmozgalom legrégibb har­cosainak nevében szólott az ünnepi ülés résztvevőihez. Kedves Elvtársnők! Kedves Elvtársak! Meghatódva veszek részt a Központi Bizottság mai ün­nepi ülésén, hiszen 75 évem­ből 56 esztendőt a kommu­nista párt soraiban töltöttem el. Számomra a visszapillan­tás megtett történelmi utunkra nagyon személyes, nagyon belülről fakadó. Ta­lán nem túlzók, ha azt mon­dom, sok mindent megéltem, amiről ezekben a napokban beszédek hangzanak el, s amit a fiatalabbak már csak könyvekből ismerhetnek. Saját élettapasztalatomból mondhatom, hogy senki sem születik kommunistának, az eszme meggyőződéses harco­sává mindenki csak az osz­tályküzdelemben válhat. Ezt azért is fontosnak tar­tom hangsúlyozni, mert meggyőződésem, egyetlen nemzedéket sem ,lehet meg­kímélni attól, hogy saját ta­pasztalatokat is szerezzen. Nagyon fiatal voltam, ami­kor elbukott a Tanácsköztár­saság, a fehérterror kímé­letlenül üldözte a kommu­nistákat, a haladó gondolko­dású embereket, de a bányá­szok között élve már akkor is tudtam: csak harcban le­het megdönteni a kapitaliz­must, amiért áldozatokat kell vállalni, ha kell, életet, vért áldozni. Ott a bányá­szok között tanultam meg, mit jelent kommunistának lenni, mit jelent az a szó, hogy elvtárs ; mit a hűség az üfvhöz, az elvi szilárdság. Ekkor tanultam meg, hogy a Szovjetunió puszta léte is milyen erőt sugároz a kom­munisták és a társadalmi ha­ladás iránt elkötelezett va­lamennyi ember számára, mit jelent a proletár szoli­daritás, az internacionaliz­mus. Ebben a harcban ta­láltunk egymásra a társada­lom különböző osztályaiból, rétegeiből származó, de azo­nos célért küzdő emberek, mint: Kun Béla, Fürst Sán­dor, Lőwy Sándor, Friss Ist­ván és még sokan mások. Tisztelt Elvtársak! Nagy öröm számomra, hogy itt vannak közöttünk a magyar kommunista mozga­lom mindhárom nemzedéké­nek képviselői. Mi, időseb­bek nagy bizalommal tekin­tünk azokra a fiatalokra, akik már a szocializmusban születtek, és vállalják annak az ügynek a folytatását, amiért annyi áldozatot hoz­tak népünk legjobbjai. Hi­szem, hogy mindaz, amit a magyar kommunista mozga­lomban mi, az idősebb gene­ráció tettünk a társadalmi haladásért, folytatódik, s a fejlett szocializmus felépíté­sében ölt testet. Végül engedjék meg ne­kem, hogy megmondjam: párunk hat évtizedének ke­mény küzdelmeiből több mint húsz esztendeje az a Központi Bizottság vezeti a pártot, amelyet mindig az elvi szilárdság, a valóság iránti fogékonyság, a követ­kezetesség jellemzett. Ennek nagy szerepe volt abban, hogy népünk kiemelkedő si­kereket ért el a szocializmus építésében. Megtisztelő szá­momra, hogy ennek a Köz­ponti Bizottságnak tagja le­hetek, és hogy'az elmúlt két évtizedben együtt dolgozhat­tam Kádár János elvtárssal, pártunk Központi Bizottsá­gának első titkárával, aki­nek politikai tapasztalata, az emberek iránti szeretete és higgadtsága mindannyiunk számára követendő volt, és az is marad. Tisztelt Kádár Elvtárs! Kívánom önnek, hogy még hosszú ideig jó erőben és egészségben mun­kálkodjék pártunk, nemze­tünk javára. Tiszta szívből kívánom nagymúltú kom­munista pártunknak, Köz­ponti Bizottságunknak, hogy az eddigi bevált politika alapján vezesse népünket a fejlett szocialista társadalom felépítésének újtán. Szentágothai János üdvözlete A pártonkívüli harcostár­sak nevében Szentágothai János, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke üd­vözölte a Központi Bizottság ünnepi ülését. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Miért is tagadnám, hosz- szú, számos ellentmondással, gyötrelmes önvizsgálattal, kétellyel, belső és külső buk­tatóval, visszanézéssel és nemegyszer visszafordulással teli út vezeti el a magam­fajta polgárivadékot a szo­cialista lét és életforma igen­léséhez, és abban megtisztelő és felelősségteljes feladat vállalásához. Közéleti tiszt­ségre — pláne hatalomra — sohasem vágytam, álmaim szélső határa egy egyetemi katedra, és a nemzetközi tu­domány megbecsülése volt. A másik partról jöttem: igaz. nem a vagyonosak uralkodó rétegéből, hanem a vidéki humanista műveltsé­gű értelmiségiek sorából, a cifra nyomorúság és a biz­tos polgári egzisztencia közt húzódó, ellentétes áramla­toktól kavargó lét-tudat-ál­lapotok határsávjából. Csa­ládunk egyedi sorsa szerint ennek is nem a piros-fehér- zöld hurrápatriota és búsma­gyar álellenzéki, sem a fe­kete-sárga konformista, ak­kori kifejezéssel a „gutge- sinntek”, hanem sokkal in­kább annak a nagyvilág felé nyílt, több nyelvű sodrából. Más világképet és életszem­léletet közvetített családi és iskolai neveltetésem — bár, hála istennek, ennek mé­lyen humanista alaphangja magamat és szűkebb környe­zetemet is szembefordított a kibontakozó fasizmussal. Há­borús élményeim, a hadi­(Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom