Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-21 / 274. szám

1978. november 21., kedd o Hz MSZMP KB ünnepi ülése Az Arad és Békés megyei testvérkapcsolatok keretében ren­dezte meg a megyei tanács és a Megyei Művelődési Központ az aradi fotóklub gyűjteményes kiállítását a Jókai Színház előcsarnokában. A kiállítást tegnap délután Alaszu Pál, az Arad megyei képzőművész szakbizottság vezetője és Virgil Zsirégie, az aradi fotóklub elnöke nyitotta meg. A tárlat ven­dégeit, köztük Szilágyi Pétert, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkárát Ambrus Zoltán, a megyei tanács csoportvezetője köszöntötte. A november 20-ig nyitva tartó kiállításon 79 fotót látnak a látogatók Fotó: Gál Edit MMHHMMimttHmHMWmMWIHMHHHmmMH Befejeződött a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) kórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma végle­gesen a nép mellé állított. Ilyen lelkiállapotban foglal­tam el 1946-ban pécsi ka­tedrámat, ahol néhány kom­munista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, sem mint közömbössé. Ké­sőbb a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokoza­tos visszatérése — de első­sorban a szocialista építés sikerei állítottak mind ha­tározottabban és mind több felelősséget érezve és vál­lalva erre az oldalra. . Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Ma­gyarországi Pártja megala­kulásának hatvanadik év­fordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkí- vüliek jókívánatait tolmá­csolhatom. Talán szimboli­kusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmünknek je­lenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, külön­böző világnézetű emberek, hívők és nem hivők, a mun­kát az egyszerű tevékenysé­gektől az alkotás legmaga­sabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk po­litikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért né­pünk legjobbjai, a mai tör­ténelmi korszak előharcosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk fel­virágzásán. Ebben az ünnepi pillanat­ban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvöz­letét Szűcs Istvánné, a Ma­gyar Üttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmá­csolta. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Ma, hazánk lakosságának több mint a fele anyanyelvé­vel együtt tanulta, tanulja a szocializmus eszméjét és gya­korlatát. Ami bennünket kö­rülvesz, amit először megis­merünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes köze­günk, életformánk, mai va­lóságunk. Mindez annak a hat évti­zednek, a párt harcának és munkájának eredménye, amelyben értelmet kapott népünk történelmének min­den eddigi szabadságküzdel­me, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük, honnan vezetett el az út idáig, tud­juk. milyen feltételek és kö­rülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, to­vábbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni' a mában a múlt eredményeit, és meg akarjuk hódítani a jövőt. Azok nevében szólok, akik nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, ha­nem követni is akarják út­jukat. Azzal követhetjük igazán, ha felismerjük: min­den időszak kommunistájá­nak az a feladata, hogy meg­válaszolja kora legfontosabb társadalmi, politikai kérdé­seit, megértse Lenin igazát; minden új nemzedék szük­ségképpen más módon köze­ledik és jut el a szocializ­mushoz, nem olyan viszo­nyok között, mint apái. A mi nemzedékünk szá­mára a nélkülözés és a ki­zsákmányolás remélhetően soha vissza nem térő keserű múlt. Az illegalitás idő­szaka számunkra tiszteletre minden nagy fejlődés ellené­re, sőt talán éppen annak következtében is — az élet minden területén, a népgaz­daságban csakúgy, mint a tudományban lényegesen ne­hezebbekké és bonyolultab­bakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat me­rítve tekintünk előre József Attila szavait idézve: „.. .én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.’’ Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudo­mányos közösségünk és an­nak legfelsőbb és vezető tes­tületé a Magyar Tudomá­nyos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzet­ben reá háramló felelőssé­get, terheket. Itt is, mint az élet minden területén min­den becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy min­den alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a tár­sadalom valós igényeihez. A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehe­tőségei jelentősek, de min­den erőforrás optimális fel- használása elengedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a termelés minden ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonat­kozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem Önöket, politi­kánk vezető testületét, kö­vetkezetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotó tevékenységek köré­ben a középszerűségbe, az opportunizmusba, vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóságába való bele­nyugvás nélkül — mi kö­vetjük Önöket. méltó történelem. A múltat nem kell és nem szabad már megismételnünk. Kom­munista elődeink azért har­coltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen foly­tatni. Olyan örökséget hagytak ránk, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy népünknek történelme so­rán először legyenek jóban, rosszban igaz szövetségesei. Egy olyan országot kap­tunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazda­gabb emberi élet feltételei, ahol nemcsak létbiztonság­ban élhetünk, hanem többre vihetjük, mint elődeink, ahol értelmes cselekvési lehetőségünk, biztos pers­pektívánk van. Természetesen nekünk is vannak gondjaink. Ezek sem egyszerűek. A megélhetés ma már egyre kevésbé gond. Sokkal inkább az életmód és a tudat, a mindennapi mun­ka és a szabad idő, elv­társaink sorsa mellett az emberiség sorsa. Mi már szocializmust építünk, de még nem min­dig tudunk élni a szocializ­mus adta lehetőségekkel. Igazságos társadalomban élünk, de még sok a tenni­valónk, hogy az egyes em­bert, a közösséget, a közér­deket se érhesse igazságta­lanság. Rövidebb lett a munkaidő, de nagy gon­dunk lett, „hogyan dolgo­zunk”, a megnövekedett sza­bad időben „hogyan élünk”. Valóságos vágyunk lett a tudatosan megszerkesztett jövő, de feladatunkká vált a mindennapi munka gon­dos megszervezése. A szo­cialista demokratizmus éle­tünket meghatározó közeg, de még sokat kell tennünk, hogy a szocialista emberi viszonyok az élet minden területén érvényesüljenek. Mi nemcsak egyszerűen há­ború nélküli békét akarunk, hanem a teljes leszerelést, a békés egymás mellett élést. Megváltozott életünk, ha­zai és nemzetközi körülmé­nyeink, de a hat évtizedes harcból levonható tanulság ma is igaz: a haza a nép és á haladás ügyének töretlen szolgálata, a proletár inter­nacionalizmus szilárd elve, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken ala­puló cselekvő, mindig előre tekintő, kommunistához méltó emberi magatartás. Örökségünk tehát ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tu­dás képessége. Ez segít ab­ban, hogy tisztán lássuk, hol a helyünk a világban, kik a szövetségeseink és ellen­ségeink, miért és mi ellen harcolunk? Ez ad erőt ahhoz is, hogy előrevigyük a szo­cialista közösség fejlődésé­nek ügyét, hogy segítsük azoknak harcát, akik ma még csak eszmélnek, re­ménykednek, vagy küzdenek az emberiség legszebb ál­mainak teljesítéséért. De ez segít abban is, hogy szo­cialista hazánk boldogulá­sa és az emberiség békéje érdekében — ideológiai po­zíciónkat nem feladva — együttműködjünk mind­Ezután az elnöklő Né­meth Károly zárszava kö­vetkezett : Hat évtized történelmi tapasztalata tanúskodik ró­la, hogy pártunk azért vál­hatott a nemzet hivatott vezetőjévé, mert megalaku­lásától kezdve a munkás- osztály, a nép, a haza ügyé­nek önzetlen szolgálata ve­zérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő for­rása. Nagy a felelősségünk azért, hogy a gazdag törté­nelmi út tapasztalatait hasz­nosítva, megőrizzük és továbbfejlesszük pártunk politikájának olyan jellem­ző vonásait, mint a marx­izmus—leninizmus alkotó al­kalmazása, a hűség a prole­tár internacionalizmus esz­méjéhez, szilárd szövetség, sokoldalú együttműködés, megbonthatatlan barátság a világ első szocialista orszá­gával, a Szovjetunióval, a nép ügyének odaadó szol­gálata, a mélységes bizalom a tömegek teremtő erejében, a szocialista nemzeti egy­ség szüntelen erősítése. A párt vezetésével népünk nagyszerű eredményeket ért el, hazánk, a szocialista or­szágok közösségének meg­becsült tagja a szocializmu­sért és a békéért folyó küzdelem élvonalában halad. Ünnepi ülésünkön köszöne­tét mondunk ezért a mun­kásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, pártunk valamennyi tagjának, min­den honfitársunknak, tör­ténelmi jelentőségű vívmá­nyaink megalkotóinak. A párt megalakulásának 60. évfordulóján a kommu­nisták tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé, mert hat évtized tanúsíthatja, hogy a párt betölti történel­mi hivatását, eredményesen vezeti és szervezi a dolgozó nép harcát a szocialista Magyarországért. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­azokal, akikkel itt élünk ezen a földgolyón. A párt 60 éves múltjá­nak történelmi tanulsága az is, s ez egyben mai életünk igazolt gyakorlata — hogy az ifjúságnak mindig szük­sége volt a pártra, a párt is mindig számíthatott az ifjú­ságra. Az ifjúság csak a párt vezetésével viheti to­vább elődei harcát és való­síthatja meg az emberiség legnemesebb céljait. A kom­munisták első nemzedéke egy országban vívta meg harcát és gvőzött. Az őket követők küzdelme nyomán a kommunizmus eszméje már földrészeket fogott át. A mi feladatunk, hogy mindennapi munkánk révén ennek az eszmének a világ minden országában meg­sokszorozódjon az ereje. A mi generációnk hozzá­értő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jövő­be vetett hittel vállalja a ráháruló feladatokat. A szocializmus mai gyakorla­tát, eredményeivel és gond­jaival együtt magunkénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, társadalmunk a béke és a haladás nagy kérdéseiben, tudásunk, aka­ratunk legjavára van szük­ség ahhoz, hogy felismer­jük és másokkal is felismer­tessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen”, hanem az igenlést alkotó munkánkkal, köz­életi érzékenységünkkel, szocialista emberi maga­tartásunkkal is bizonyíta­nunk kell. Felelősség ez a jelenért és a jövőért, de felelősség ab­ban az értelemben is, hogy az utánunk jövők majd úgy gondolhassanak ránk, mint mi, a párt egykori és ta­pasztalt harcosaira, akik annyi türelemmel, szeretet­tel segítettek és segítenek bennünket, akiknek példájá­ból, gazdag életéből, kom­munista emberségéből erőt meríteni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. ponti Bizottsága a marxista —leninista elvek alapján, a lenini normáknak megfe­lelően irányítja a pártot. Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép, de azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásában milyen fon­tos szerepük van a nép ér­dekét felismerő, azért cse­lekedni kész és képes sze­mélyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küzdelméről meg­emlékezünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja —, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szól­junk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tuda­tos élete összefonódik a kommunista mozgalommal, aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vál­lalta a vezetés felelősségé­nek terhét, és aki 22 éve áll pártunk Központi Bizottsá­gának élén, s mindig a kol­lektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért kérem, engedjék meg, hogy most, szokásunktól el­térően, de Központi Bizott­ságunk, párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokat, nagyon sokat jelent pár­tunknak, népünknek, en­nek a viharos történelmű országnak, szeretett hazánk­nak Kádár János elvtárs. Szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzék Központi Bizottságunk élén jó erőben és egészségben. Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Köz­ponti Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tag­jától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetér­tésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista ha­zánk, a Magyar Népköztár­saság javára. Az MSZMP Központi Bi­zottságának ünnepi ülése az Internacionálé eléneklésével ért véget. (MTI) Vasárnap az MSZMP Pest megyei bizottságának Okta­tási Igazgatóságán folytatta munkáját a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének VIII. kong­resszusa. A nagyszámú fel­szólaló egyhangúan megál­lapította: a szövetség az ál­lami és társadalmi szervek­kel együttműködésben vég­rehajtotta a VII. kongresz- szus határozatait. A horvát, szerb, szlovén lakosok tevé­kenyen részt vesznek a szo­cialista építőmunkában, test­véri barátságban élnek a magyar néppel ás a többi nemzetiséggel. Megelégedés­A békéscsabai Városi Ta­nács művelődésügyi osztálya tegnap délután a városháza dísztermében fórumot ren­dezett. A fórumon az oktatá­si és közművelődési intézmé­nyek vezetői, párttitkárai és szakszervezeti tisztségviselői vettek részt. A mintegy száz­ötven jelenlevőt Araczki Já­nos tanácselnök köszöntötte, majd bemutatták Szemenkár Másodszor rendeztek kom­munista műszakot ebben az évben a Forgácsoló és Szer­számgyár békéscsabai gyá­rában. A szeptember 17-i műszakon 351-en vettek részt, amelyen 440 ezer fo­rint termelési értéket állítot­tak elő, a keresett munka­bér összege pedig 35 ezer forint volt. Ezt az összeget a városi tanács gyermekintéz­ményeinek fenntartására fi­zették be. A november 19-én meg­tartott műszakon 380-an vét­sél nyugtázták, hogy egyre jobb feltételek között ápol­hatják anyanyelvűket, nem­zetiségi kultúrájukat, hagyo­mányaikat. A javaslatokat határozattervezetbe foglalták össze. A kongresszus elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, s egyetértett az alapszabály módosítására tett javaslatokkal, majd megvá­lasztotta az országos választ­mány 66 tagját, és a tisztség- viselőket. Az új elnök Rusz Márk, a főtitkár ismét Mán- dics Mihály, a titkár ismét Gyúrok György lett. A kong­resszus az elnök zárszavával fejeződött be. Mátyás színes diasorozatát, mely Békéscsaba V. ötéves tervének időarányos teljesí­téséről tudósít. A képekhez Araczki János tanácselnök fűzött kiegészítést, és tájé­koztatta a fórum részvevőit a város fejlesztésének külön­böző területeiről. A továbbiakban a város vezetői válaszoltak az írás­ban benyújtott kérdésekre. tek részt. A munkások meg­szokott termelési feladatai­kat végezték, ennek során 150 ezer seegergyűrűt, 40 ezer esztergakést gyártottak. A seegergyűrüket és az esz­tergakéseket tőkés exportra Nyugat-Németországba szál­lítják. Az előállított terme­lési érték 475 ezer forint volt, a munkabér több mint 33 ezer forint. A keresett összeget ugyancsak gyer­mekintézmények fenntartá­sára fizették be. Sziics Istvánné köszöntője Németh Károly zárszava Fórum a békéscsabai Városi Tanács rendezésében Kommunista műszak a forgácsolóban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom