Békés Megyei Népújság, 1978. november (33. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-21 / 274. szám
1978. november 21., kedd o Hz MSZMP KB ünnepi ülése Az Arad és Békés megyei testvérkapcsolatok keretében rendezte meg a megyei tanács és a Megyei Művelődési Központ az aradi fotóklub gyűjteményes kiállítását a Jókai Színház előcsarnokában. A kiállítást tegnap délután Alaszu Pál, az Arad megyei képzőművész szakbizottság vezetője és Virgil Zsirégie, az aradi fotóklub elnöke nyitotta meg. A tárlat vendégeit, köztük Szilágyi Pétert, a Magyarországi Románok Demokratikus Szövetségének főtitkárát Ambrus Zoltán, a megyei tanács csoportvezetője köszöntötte. A november 20-ig nyitva tartó kiállításon 79 fotót látnak a látogatók Fotó: Gál Edit MMHHMMimttHmHMWmMWIHMHHHmmMH Befejeződött a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének kongresszusa (Folytatás a 4. oldalról) kórházakban ápolt magyar és nem magyar sebesültjeink szívmelegítő bizalma véglegesen a nép mellé állított. Ilyen lelkiállapotban foglaltam el 1946-ban pécsi katedrámat, ahol néhány kommunista vezető példája és igaz embersége már akkor inkább szövetségessé tett, sem mint közömbössé. Később a nehéz évek keserű ízei — bár engem senki nem bántott — ha ellenséggé nem is, de ellenzékivé tettek. Az ezt követő zűrzavar, majd az utána következő katarzis — a belém helyezett bizalom megrendülése, majd fokozatos visszatérése — de elsősorban a szocialista építés sikerei állítottak mind határozottabban és mind több felelősséget érezve és vállalva erre az oldalra. . Megtiszteltetésnek érzem, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának hatvanadik évfordulóján rendezett ünnepi ülés alkalmából a pártonkí- vüliek jókívánatait tolmácsolhatom. Talán szimbolikusnak is tekinthető, hogy nehéz történelmünknek jelenlegi, szinte egyedülállóan reményt keltő útszakaszán ilyen eredetekből jött ember közvetítheti milliók: fizikai és szellemi dolgozók, különböző világnézetű emberek, hívők és nem hivők, a munkát az egyszerű tevékenységektől az alkotás legmagasabb csúcsáig átfogó ív alatt mívelők bizalmát hazánk politikai vezetése iránt. Most megvalósul az, amiért népünk legjobbjai, a mai történelmi korszak előharcosai küzdöttek: egész népünk végre hazára lelt ebben az országban, s közös akarattal munkálkodik nemzetünk felvirágzásán. Ebben az ünnepi pillanatban sem feledkezhetünk meg azonban arról, hogy a világ létének objektív feltételei — Az ifjúság, a kommunisták fiatal nemzedékének üdvözletét Szűcs Istvánné, a Magyar Üttörők Szövetségének főtitkára, a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja tolmácsolta. Tisztelt Központi Bizottság! Kedves Elvtársak! Ma, hazánk lakosságának több mint a fele anyanyelvével együtt tanulta, tanulja a szocializmus eszméjét és gyakorlatát. Ami bennünket körülvesz, amit először megismerünk, majd elfogadunk, amilyen körülmények között élünk — természetes közegünk, életformánk, mai valóságunk. Mindez annak a hat évtizednek, a párt harcának és munkájának eredménye, amelyben értelmet kapott népünk történelmének minden eddigi szabadságküzdelme, jobbat akaró szándéka és törekvése. Ismerjük, honnan vezetett el az út idáig, tudjuk. milyen feltételek és körülmények határozzák meg a ma társadalmát. De azt is tudjuk, ezeket alakítani, továbbfejleszteni kell, ha meg akarjuk őrizni' a mában a múlt eredményeit, és meg akarjuk hódítani a jövőt. Azok nevében szólok, akik nemcsak ismerik és tisztelik elődeik nagyszerű harcát, hanem követni is akarják útjukat. Azzal követhetjük igazán, ha felismerjük: minden időszak kommunistájának az a feladata, hogy megválaszolja kora legfontosabb társadalmi, politikai kérdéseit, megértse Lenin igazát; minden új nemzedék szükségképpen más módon közeledik és jut el a szocializmushoz, nem olyan viszonyok között, mint apái. A mi nemzedékünk számára a nélkülözés és a kizsákmányolás remélhetően soha vissza nem térő keserű múlt. Az illegalitás időszaka számunkra tiszteletre minden nagy fejlődés ellenére, sőt talán éppen annak következtében is — az élet minden területén, a népgazdaságban csakúgy, mint a tudományban lényegesen nehezebbekké és bonyolultabbakká váltak és válnak e század utolsó negyedében. Ez együttes felelősségünket jelentősen megnöveli, de a megtett útból bizalmat merítve tekintünk előre József Attila szavait idézve: „.. .én dolgozni akarok. Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani.’’ Mindennapi munkánkról szólva szeretném biztosítani az ország vezető politikai testületét afelől, hogy tudományos közösségünk és annak legfelsőbb és vezető testületé a Magyar Tudományos Akadémia egésze is érzi és tudatosan vállalja az ebben az objektív helyzetben reá háramló felelősséget, terheket. Itt is, mint az élet minden területén minden becsületes dolgozónak, tudósnak vagy művésznek egyet kell értenie azzal a követelménnyel, hogy minden alkotó tevékenységnek közelebb kell kerülnie a társadalom valós igényeihez. A világ távlati prognózisát tekintve Magyarország lehetőségei jelentősek, de minden erőforrás optimális fel- használása elengedhetetlen követelmény. Ennek pedig — a termelés minden ágában — csak aktív, élő és alkotó tudomány vagy más vonatkozásokban is csupán ilyen alkotó munka felelhet meg. — Kérem Önöket, politikánk vezető testületét, következetesen járják végig a felismert helyes utat — az alkotó tevékenységek körében a középszerűségbe, az opportunizmusba, vagy a „megváltozhatatlan emberi gyarlóságába való belenyugvás nélkül — mi követjük Önöket. méltó történelem. A múltat nem kell és nem szabad már megismételnünk. Kommunista elődeink azért harcoltak, hogy nekünk már ezt a küzdelmet lehessen folytatni. Olyan örökséget hagytak ránk, amely megteremtette annak lehetőségét, hogy népünknek történelme során először legyenek jóban, rosszban igaz szövetségesei. Egy olyan országot kaptunk örökül, amelyben adottak a szebb és gazdagabb emberi élet feltételei, ahol nemcsak létbiztonságban élhetünk, hanem többre vihetjük, mint elődeink, ahol értelmes cselekvési lehetőségünk, biztos perspektívánk van. Természetesen nekünk is vannak gondjaink. Ezek sem egyszerűek. A megélhetés ma már egyre kevésbé gond. Sokkal inkább az életmód és a tudat, a mindennapi munka és a szabad idő, elvtársaink sorsa mellett az emberiség sorsa. Mi már szocializmust építünk, de még nem mindig tudunk élni a szocializmus adta lehetőségekkel. Igazságos társadalomban élünk, de még sok a tennivalónk, hogy az egyes embert, a közösséget, a közérdeket se érhesse igazságtalanság. Rövidebb lett a munkaidő, de nagy gondunk lett, „hogyan dolgozunk”, a megnövekedett szabad időben „hogyan élünk”. Valóságos vágyunk lett a tudatosan megszerkesztett jövő, de feladatunkká vált a mindennapi munka gondos megszervezése. A szocialista demokratizmus életünket meghatározó közeg, de még sokat kell tennünk, hogy a szocialista emberi viszonyok az élet minden területén érvényesüljenek. Mi nemcsak egyszerűen háború nélküli békét akarunk, hanem a teljes leszerelést, a békés egymás mellett élést. Megváltozott életünk, hazai és nemzetközi körülményeink, de a hat évtizedes harcból levonható tanulság ma is igaz: a haza a nép és á haladás ügyének töretlen szolgálata, a proletár internacionalizmus szilárd elve, az eszmei hűség, az elvi tisztaság, a mindezeken alapuló cselekvő, mindig előre tekintő, kommunistához méltó emberi magatartás. Örökségünk tehát ma már nemcsak a járt út és annak ismerete, hanem a járni tudás képessége. Ez segít abban, hogy tisztán lássuk, hol a helyünk a világban, kik a szövetségeseink és ellenségeink, miért és mi ellen harcolunk? Ez ad erőt ahhoz is, hogy előrevigyük a szocialista közösség fejlődésének ügyét, hogy segítsük azoknak harcát, akik ma még csak eszmélnek, reménykednek, vagy küzdenek az emberiség legszebb álmainak teljesítéséért. De ez segít abban is, hogy szocialista hazánk boldogulása és az emberiség békéje érdekében — ideológiai pozíciónkat nem feladva — együttműködjünk mindEzután az elnöklő Németh Károly zárszava következett : Hat évtized történelmi tapasztalata tanúskodik róla, hogy pártunk azért válhatott a nemzet hivatott vezetőjévé, mert megalakulásától kezdve a munkás- osztály, a nép, a haza ügyének önzetlen szolgálata vezérli. Ez erejének, politikai és erkölcsi hitelének fő forrása. Nagy a felelősségünk azért, hogy a gazdag történelmi út tapasztalatait hasznosítva, megőrizzük és továbbfejlesszük pártunk politikájának olyan jellemző vonásait, mint a marxizmus—leninizmus alkotó alkalmazása, a hűség a proletár internacionalizmus eszméjéhez, szilárd szövetség, sokoldalú együttműködés, megbonthatatlan barátság a világ első szocialista országával, a Szovjetunióval, a nép ügyének odaadó szolgálata, a mélységes bizalom a tömegek teremtő erejében, a szocialista nemzeti egység szüntelen erősítése. A párt vezetésével népünk nagyszerű eredményeket ért el, hazánk, a szocialista országok közösségének megbecsült tagja a szocializmusért és a békéért folyó küzdelem élvonalában halad. Ünnepi ülésünkön köszönetét mondunk ezért a munkásoknak, parasztoknak és értelmiségieknek, pártunk valamennyi tagjának, minden honfitársunknak, történelmi jelentőségű vívmányaink megalkotóinak. A párt megalakulásának 60. évfordulóján a kommunisták tiszta lelkiismerettel állhatnak a nép elé, mert hat évtized tanúsíthatja, hogy a párt betölti történelmi hivatását, eredményesen vezeti és szervezi a dolgozó nép harcát a szocialista Magyarországért. Jó érzéssel állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Közazokal, akikkel itt élünk ezen a földgolyón. A párt 60 éves múltjának történelmi tanulsága az is, s ez egyben mai életünk igazolt gyakorlata — hogy az ifjúságnak mindig szüksége volt a pártra, a párt is mindig számíthatott az ifjúságra. Az ifjúság csak a párt vezetésével viheti tovább elődei harcát és valósíthatja meg az emberiség legnemesebb céljait. A kommunisták első nemzedéke egy országban vívta meg harcát és gvőzött. Az őket követők küzdelme nyomán a kommunizmus eszméje már földrészeket fogott át. A mi feladatunk, hogy mindennapi munkánk révén ennek az eszmének a világ minden országában megsokszorozódjon az ereje. A mi generációnk hozzáértő örököse és tudatos folytatója akar lenni az ügynek; ezért az elődök példájának erejével, a jövőbe vetett hittel vállalja a ráháruló feladatokat. A szocializmus mai gyakorlatát, eredményeivel és gondjaival együtt magunkénak valljuk, és tudjuk, hogy hazánk, társadalmunk a béke és a haladás nagy kérdéseiben, tudásunk, akaratunk legjavára van szükség ahhoz, hogy felismerjük és másokkal is felismertessük: ma már nem elég az ügy mellett kimondott „igen”, hanem az igenlést alkotó munkánkkal, közéleti érzékenységünkkel, szocialista emberi magatartásunkkal is bizonyítanunk kell. Felelősség ez a jelenért és a jövőért, de felelősség abban az értelemben is, hogy az utánunk jövők majd úgy gondolhassanak ránk, mint mi, a párt egykori és tapasztalt harcosaira, akik annyi türelemmel, szeretettel segítettek és segítenek bennünket, akiknek példájából, gazdag életéből, kommunista emberségéből erőt meríteni nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is. ponti Bizottsága a marxista —leninista elvek alapján, a lenini normáknak megfelelően irányítja a pártot. Mi, marxisták jól tudjuk, hogy a történelem igazi formálója a nép, de azt is tudjuk, hogy a történelem alakulásában milyen fontos szerepük van a nép érdekét felismerő, azért cselekedni kész és képes személyiségeknek is. Ma, amikor pártunk hat évtizedes küzdelméről megemlékezünk — az alkalom megengedi és a történelmi hűség megkívánja —, hogy tisztelettel, szeretettel és mély baráti érzésekkel szóljunk pártunknak arról a tagjáról, akinek egész tudatos élete összefonódik a kommunista mozgalommal, aki a legnehezebb időkben harcostársaival együtt vállalta a vezetés felelősségének terhét, és aki 22 éve áll pártunk Központi Bizottságának élén, s mindig a kollektívával, a néppel együtt él, érez és gondolkodik. Ezért kérem, engedjék meg, hogy most, szokásunktól eltérően, de Központi Bizottságunk, párttagságunk és népünk őszinte érzéseivel egyezően kimondjuk: sokat, nagyon sokat jelent pártunknak, népünknek, ennek a viharos történelmű országnak, szeretett hazánknak Kádár János elvtárs. Szívből kívánjuk, hogy még hosszú ideig dolgozzék Központi Bizottságunk élén jó erőben és egészségben. Kedves Elvtársak! Ünnepi ülésünkön a Központi Bizottság nevében azt kérem pártunk minden tagjától, honfitársainktól, hogy továbbra is jó egyetértésben dolgozzunk együtt népünk és szocialista hazánk, a Magyar Népköztársaság javára. Az MSZMP Központi Bizottságának ünnepi ülése az Internacionálé eléneklésével ért véget. (MTI) Vasárnap az MSZMP Pest megyei bizottságának Oktatási Igazgatóságán folytatta munkáját a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének VIII. kongresszusa. A nagyszámú felszólaló egyhangúan megállapította: a szövetség az állami és társadalmi szervekkel együttműködésben végrehajtotta a VII. kongresz- szus határozatait. A horvát, szerb, szlovén lakosok tevékenyen részt vesznek a szocialista építőmunkában, testvéri barátságban élnek a magyar néppel ás a többi nemzetiséggel. MegelégedésA békéscsabai Városi Tanács művelődésügyi osztálya tegnap délután a városháza dísztermében fórumot rendezett. A fórumon az oktatási és közművelődési intézmények vezetői, párttitkárai és szakszervezeti tisztségviselői vettek részt. A mintegy százötven jelenlevőt Araczki János tanácselnök köszöntötte, majd bemutatták Szemenkár Másodszor rendeztek kommunista műszakot ebben az évben a Forgácsoló és Szerszámgyár békéscsabai gyárában. A szeptember 17-i műszakon 351-en vettek részt, amelyen 440 ezer forint termelési értéket állítottak elő, a keresett munkabér összege pedig 35 ezer forint volt. Ezt az összeget a városi tanács gyermekintézményeinek fenntartására fizették be. A november 19-én megtartott műszakon 380-an vétsél nyugtázták, hogy egyre jobb feltételek között ápolhatják anyanyelvűket, nemzetiségi kultúrájukat, hagyományaikat. A javaslatokat határozattervezetbe foglalták össze. A kongresszus elfogadta a beszámolót és a határozati javaslatot, s egyetértett az alapszabály módosítására tett javaslatokkal, majd megválasztotta az országos választmány 66 tagját, és a tisztség- viselőket. Az új elnök Rusz Márk, a főtitkár ismét Mán- dics Mihály, a titkár ismét Gyúrok György lett. A kongresszus az elnök zárszavával fejeződött be. Mátyás színes diasorozatát, mely Békéscsaba V. ötéves tervének időarányos teljesítéséről tudósít. A képekhez Araczki János tanácselnök fűzött kiegészítést, és tájékoztatta a fórum részvevőit a város fejlesztésének különböző területeiről. A továbbiakban a város vezetői válaszoltak az írásban benyújtott kérdésekre. tek részt. A munkások megszokott termelési feladataikat végezték, ennek során 150 ezer seegergyűrűt, 40 ezer esztergakést gyártottak. A seegergyűrüket és az esztergakéseket tőkés exportra Nyugat-Németországba szállítják. Az előállított termelési érték 475 ezer forint volt, a munkabér több mint 33 ezer forint. A keresett összeget ugyancsak gyermekintézmények fenntartására fizették be. Sziics Istvánné köszöntője Németh Károly zárszava Fórum a békéscsabai Városi Tanács rendezésében Kommunista műszak a forgácsolóban