Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

1378. október 10., kedd

A tudományos munka emeli a kórház hírnevét

A tudományok fejlődése napjainkban soha nem látott méreteket öltött. Gomba mód szaporodnak az új tudományágak. Az egyetem kapuját maguk mögött hagyó diákok ma már csupán csiszolatlan drágakövet visznek magukkal. Tudásuk csak állandó önképzés mellett fényesedik.

Az emberek legnagyobb figyelemmel talán az orvos- tudomány fejlődését kísérik. Ki menne el közömbösen a rákkutatás vagy a szívgyógyászat legújabb eredményei mellett?

Vidéken kevesebb lehetőség van az egészségügyi kutatómunkára, hiszen a megyei, városi kórházakban nem is ez a fő cél, hanem a gyógyító tevékenység. Mindamellett a tudományos szereplés emeli az intézmény értékét, növelheti hírnevét és elősegíti az orvosok ismereteinek fokozottabb elmélyítését egy-egy témában. Folyik-e a gyógyítómunka mellett valamilyen tudományos tevékenység Békéscsabán? Erről beszélgettünk dr. Szentpétery Józseffel, a békéscsabai egyesített egészségügyi intézmény tudományos igazgatóhelyettesével.

— Igaz, mint általában — az elsősorban gyógyítómunkával foglalkozó megyei és városi kórházaknak — nincs megfelelő felszereltségünk, helyünk, anyagi lehetőségünk a kutatómunkára, A tudomány azonban az empíriából is kiindulhat. A több éves. több évtizedes gyakorlattal rendelkező orvosok érdekes megfigyeléseket végezhetnek a betegek gyógyítása közben, s ez tanulmány tárgya lehet. A tudományos munka kétségkívül emelheti a kórház gyógyító tevékenységének hírnevét is.

— Hogyan próbálják koordinálni a tudományos munkát?

— Évek óta működik kórházunkban tudományos bizottság. Két éve szerveződött újjá, azóta valami elindult. Éves tervet készí- . tünk. A nívódíjpályázaton kívül színvonalas előadások is szerepelnek. Országos szaktekintélyeket hívunk meg, akik tájékoztatnak az orvostudomány valamelyik ágának legújabb eredményeiről. Ez évben dr.

Schweiger Ottó professzornak, a Korányi TBC-sza- natórium igazgatóhelyettesének és dr. Leövey Andrásnak, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektorhelyettesének a pulmonoló- giáról, illetve a cortisonke- zelés eredményeiről tartott előadása váltottak ki nagy érdeklődést.

— Említette a nívódíjpá- lyázatot. Mi ennek a lényege?

— Eddig az volt a szokás, hogy aki bármit publikált vagy valahol előadást tartott, elnyerhette az évi nívó- díjat. A múlt évben emeltük a . pályázat színvonalát. Bíráló bizottság értékelte a tanulmányokat és ítélte oda a díjakat. Sikerült elérni, hogy a pályázat anyaga nyomtatásban is megjelenhessen.

Fogfájós” kérdés

99

Dicsekszem az egyik barátomnak, hogy felcsaptam újságírónak. A közelmúltban ugyanis írtam egy cikket a téglagyári bányagödrökről. Afféle reflexió volt egy előző cikkre amelyből megtudhattuk, hogy az említett terület szabadidőközpont lesz. Mindketten örvendeztünk a szép tervnek. Azt mondja a kollégám, jól teszem, hogy ilyesmivel is foglalkozom (majd barátian, de kissé maliciózusan megjegyzi: — s mond, elolvasta vajon valaki is a cikkedet?) Beszélgetünk az újságról, a cikkekről... Azt mondja a barátom: hanem ő aztán haragszik arra, aki a minap írt a Szabadság téri parkrendezésről — nem éppen hízelgő módon, s kifogásolta, hogy a Csaba Szálló elől elvitték az újságos pavilont, azért, mert rontja a városképet: s egy kevésbé feltűnő helyre tették, nevezetesen a Munkácsy utcába, a Brigád mozival szembe. A Munkácsy utcával kapcsolatosan pedig kifogásolta a hiányos (vagy hiányzó) közvilágítást, továbbá a mozi előtti korlátot, ami jelen állapotában balesetveszélyt jelent.

Mondom erre a kollégámnak, mi abban a rossz, ha valaki a hibákat, mulasztásokat szóvá teszi? Azt mondja: nem is azzal van baj! De amikor a Brigád mozi előtti korlátot említette, legalább átnézett volna a másik oldalra is.

Igen, a fogászat épületéről van szó. Jól értik kérem, nem a fogászatról általában, arról már úgyis cikkeztek és fognak is még; meg aztán köztudomású, hogy tavaly volt NEB-vizs- gálat: s bizony mi is kaptunk pirosat, feketét — már ami a pontokat illeti. S tudjuk — mi sem vagyunk szentek! (Nos ebből a kis kitérőből biztosan észrevették, én is szakmabeli vagyok.)

Tovább göngyölítve a beszéd fonalát — mi van akkor, ha „négy-öt magyar összehajol?” Vagy mondjuk kettő? Ilyeneket mondunk: — Hát, igen! Ez az épület is megérett már a bontásra régen.

Meg olyannal csitítgatjuk magunkat, hogy persze, megértjük, minden egyszerre nem mehet. Meg, hogy az egészségügy nem tehet teljes mértékben róla, ameny- nyiben úgy védekezünk,

vagy bizonygatjuk vélt igazunkat, miszerint mi nem termelő szféra vagyunk, kevés a pénz. S reménykedünk, hogy szépen halad azért a kórház-rekontsruk- ció is. Meg aztán, nehézségeink ellenére vannak eredményeink!

Néha meg olyan rosszmájú gondolat kerülget: mi lenne, ha egy esetleges műszaki vizsgálat kapcsán életveszélyessé nyilvánítanák a fogászat épületét, s csoda folytán, vagy a népgazdaság vésztartalékszelepjeinek megnyílása révén olyan szép rendelőintézetünk lenne, mint mondjuk Szolnoknak vagy Gyulának? S mondjuk a fogászat egy modern épületben a fog- technikai laborral együtt lenne! (ök is helyszűkében vannak, bár a külső vakolat most szép.)

Persze tudjuk, egyszerre minden nem mehet, ne legyünk türelmetlenek. Dolgozni kell szorgalmasan!

De amikor azt olvassuk az újságban, hogy itt és itt, vagy akár Békéscsabán új ' presszót, új éttermet, új ételbárt nyitnak! Persze, nekik könyebb: ők is szolgáltatóipar, de van bevétel, van miből fejleszteni. Ez is igaz, ez Is kell. Magyar ember törődik a hasával. S a fogával? ...

Mit mond a Kedves Olvasó? Hogy egyek bálnazsírt fókaszalonnávai? Jaj nem tehetem; először: mert nem vagyok eszkimó, másodszor: még egyetemista koromban volt egy enyhe lefolyású hepatitis infectio- zám és — epés vagyok.

Ezen cikk megírására nem kért, nem hatalmazott fel és nem buzdított senki. így magam vállalom a rizikót, magyarán a felelősséget, bár az ilyesmitől — nem a felelősségvállalástól, a bajkeveréstől csupán — óva intettek szüleim, s csak így, sallangmentesen, alá is írom a teljes nevem:

Barta Kálmán

Kongresszus elüti

Beszélgetés Such lánossal, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkárával

— Hogyan serkentik tudományos munkára az orvosokat? Elsősorban a fiatalokra gondolok.

— Az orvos''allga tők közül sokan részt vesznek a tudományos diákkörök munkájában. Ezt a szellemet magukkal viszik későbbi munkahelyükre is. Az osztályvezető főorvosok feladata, hogy megszervezzék a kezdő orvos szakmai továbbképzését, és ösztönözzék tudományos munkára is. őszintén szólva, a fiataloktól több lelkesedést várnánk, bár a tavalyi nívódíj - pályázaton néhányan szépen szerepeltek.

— Adottak-e a lehetőségek a legújabb tudományos eredmények figyelemmel kíséréséhez?

— Igen. Rendszeresen járatjuk a magyar és a külföldi szaklapokat. Jól felszerelt szakkönyvtárunkban a kórház orvosai bármikor hozzáférhetnek a legfrissebb szakfolyóiratokhoz. Csak érdeklődés kell!

— Mi lehet az oka az érdeklődés esetleges hiányának?

— Többnyire a nagyfokú elfoglaltságra hivatkozunk. Az is igaz, ha összeadjuk a gyógyítómunkával, a továbbképzéssel és az esetleges tudományos munkával eltöltött órákat, bizony nemigen marad idő a családra, a művelődésre és a kikapcsolódásra.

— Tudományos tevékenységet semmilyen fokon nem lehet elszigetelten végezni. Milyen lehetőségei vannak a kapcsolatteremtésnek, a más intézményekkel való együttműködésnek?

— Elsősorban megyei szinten igyekszünk kiszélesíteni kapcsolatainkat. Meghívunk más városban élő előadókat, gyakran cseréljük ki tapasztalatainkat a megye más kórházainak orvosaival. Hagyományos jó kapcsolatunk van a szegedi és a debreceni klinikákkal, de hívtunk már Ceglédről is vendég- előadót.

— Mit tart az elkövetkezendő évek legfontosabb feladatának?

— A kórház a szűkös anyagi és egyéb körülmények ellenére a tudományos tevékenységben is próbál országos szintet tartani. Véleményem szerint tovább kell emelni a nívódíjpályá- zat színvonalát, tovább szélesíteni kapcsolatainkat, s végül — talán ez a legfontosabb — nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést kell biztosítani a tudományos munkát is végző orvosoknak.

Gubucz Katalin

A Békéscsabán tartott szeptember 18-i küldöttjelölő gyűlésen mind az elnöki beszámoló, mind a hozzászólások nagyjából körvonalazták azokat a témákat, amelyekről minden valószínűség szerint még részletesebben fognak tárgyalni november 11-én és 12-én — más szlovák lakta települések képviselőivel együtt — a VI. kongresszus küldöttei. Az említett csabai értekezleten részt vett Such János, a szlovák szövetség főtitkára is. Most felkerestük hivatalában és megkértük arra, hogy az országos tanácskozás elé kerülő dokumentumokra, valamint a két kongresszus közötti időszak munkájára vonatkozó kérdéseinkre válaszoljon.

— Hányán élnek szlovák nemzetiségűek hazánkban, és milyen a területi megoszlásuk?

— Magyarországon mintegy százezer szlovák nemzetiségű él, és tegyük hozzá: elég szétszórtan. Ezt igazolja az a több mint száz település is, mely az ország 10-11 megyéjében található. Köztudomású, hogy a legtöbb szlovák nemzetiségű Békésben lakik. Ezt követi Pest, Nógrád, Komárom és Borsod-Abaúj-Zemplén megye. Szövetségünk feladatának tekinti többek között a szét„ szórt szlováksággal való foglalkozást, a nagyobb törődést.

— A hírekből tudjuk: nemrég fejeződött be az ország területén a nemzetiségi szövetségek kongresszusi előkészítésének fontos szakasza — a küldöttek megválasztása. Hányán vettek részt az Önök gyűlésein, és milyen tapasztalatokat gyűjtöttek?

— Csaknem hetven településen tartottunk a helyi párt- és állami szervek, valamint a Hazafias Népfront közreműködésével összejöveteleket. A nagyobb helyeken önálló, a kisebbeken pedig összevont küldöttjelölő gyűléseket szerveztek. Ezeken mintegy hétezren vettek részt, ami jóval magasabb szám, mint az löt évvel ezelőtti. A tapasztalatok azt igazolják, hogy a szocialista Magyarországon a nemzetiség hangulata jó. A legtöbb értekezletünket nyugodt politikai és családias légkör jellemezte. Sok helyen népi együttesek műsorai is tarkították a tanácskozásokat. Ebből és a hozzászólásókból következtetve ilyen színesnek

Pécsett, az Állategészségügyi Intézet laboratóriumaiban évente csaknem tízezer — a megye tejtermelő gazdaságaiból érkező — tejmintát vizsgálnak meg. Az intézmény feladata: az állategészségügyet segítő tevékenység mellett ellenőrizni, hogy az élelmiszeriparba, illetve a fogyasztókhoz bak- teriológiailag kifogástalan, jó minőségű tej kerüljön. A képen: a termelői tejek mikrobiológiai vizsgálata

(MTI-fotó — Bajkor József felvétele — KS)

és tartalmasnak bizonyult a csabai jelölőgyűlés is. Minden reményünk megvan arra, hogy a küldöttek magukkal viszik e tanácskozásoknak e kedélyes, s ugyanakkor tárgyilagos hangulatát is.

— Milyen kérdéseket tettek fel a felszólalók?

— Egyet megemlítek, amely alapján sejteni lehet egy nagyobb témakört. Például a Pest megyei Tárnok községben mintegy 150 résztvevő egységesen kérte, hogy az állami szervek vezessék be a szlovák oktatást, és a fontosabb közintézményekre kétnyelvű feliratokat helyezzenek el. Egyébként a jelölőgyűléseken közérdekű bejelentések és elismerő szavak is elhangzottak. Ezek egyöntetűen tanúsítják: a párt- és állami szervek mindent megtesznek azért, hogy a Magyarországon élő nemzetiségiek — így a szlovákok is — kulturális értékeiket közkinccsé tegyék, alkotóképességüket kibontakoztathassák és a szocializmus felépítésében vállalt feladataikat egyenrangú félként megoldják.

— Mely dokumentumok készültek el eddig, és mit tartalmaznak főbb vonatkozásukban?

— Meghatározzuk szövetségünk munkájáról és a további feladatokról szóló irányelveket, s ugyanakkor már elkészült — sa titkársági szinten kisebb módosításokkal elfogadott — alapszabálytervezetünk is. A titkárság jóváhagyta a kongresszusi beszámolót, amelyet a kétnapos tanácskozás legfontosabb dokumentumai közé sorolhatunk. Az irányelveket tartalmazó anyag első részében a következő kérdésre kívánunk válaszolni: miként tevékenykedtek az V. kongresszus óta a szövetség testületéi — az országos választmány, a titkárság és a szakbizottságok. A második részben már bővebben tárgyaljuk az eszmei-politikai munkával, az anyanyelvű oktatás továbbfejlesztésével, a közművelődés segítésével, a sajtó- és egyéb kiadványok terjesztésével, a szövetség munkakapcsolatainak javításával, valamint a demokratizmus erősítésével összefüggő feladatainkat.

— Ezek után vegyük sorra a legfontosabb témákat. Mit sikerült elérni az oktatásban?

— Az V. kongreszus óta eltelt időszakban a központi intézkedések elősegítették a szlovák anyanyelvű oktatás mennyiségi és minőségi szintjének emelését, öt év alatt több mint ezerrel nőtt a szlovákul tanulók száma. Noha egyre jobb tantervek és tankönyvek állnak a tanárok, illetve a tanulók rendelkezésére, mégis gondot okoz a nyelvoktatás folyamatosságának biztosítása, valamint az az állapot, hogy sok helyen szakmailag és nyelvileg felkészületlen pedagógusok végzik az oktatónevelő munkát. Egyes iskolák és kollégiumok állaga, felszereltsége is több kívánnivalót hagy maga után. Továbbra is feladatunknak tartjuk a hagyományokat ápoló, az anyanyelvi és a kulturális nevelést segítő felvilágosító tevékenységet.

— Mi a helyzet a köz- művelődésben?

— Ez az a terület, amelyen a leglátványosabb a szlovák nemzetiség jelenléte. A rádió és a televízió jóvoltából az ország nyilvánossága megismerkedhet a szlovák ajkú lakosság kulturális életével. Jómagam csabai születésű vagyok, és külön örömet jelent számomra, hogy Békés megye már eddig is több nemzetközi ' és nemzetiségi rendezvénynek adott otthont. Kedvező képet mutatnak az ország más területén alakult és a szlovák kulturális hagyományokat ápoló művészeti csoportok. Évtizedek óta magas szinten működnek Tatabánya—Bánhida, Nagytarcsa,

Maglód, Püspökhatvan és más települések szlovák népi együttesei. A csabai nemzetiségi úttörők országos kulturális találkozói, a Magyar Rádió népzenei fesztiváljai, az általános és középiskolások olvasótáborai, a néprajzi emlékek, szokások és hagyományok gyűjtésével foglalkozó szakkörök, valamint az anyanyelvművelő klubok — mind-mind a közművelődés ügyének előmozdítását, a szlovákok nemzetiségi öntudatának erősítését szolgálják.

— Mikor és hol alakultak meg a nyelvművelő klubok?

— E mozgalomnak a feltételei az V. kongresszus után jöttek létre. A jelenlegi 13 klub a szlovák kultúra és anyanyelv ápolását tekinti fő céljának. Elsősorban a békéscsabaiak, a telekge- rendásiak, az oroszlányiak és a pilisszentkeresztiek értek el figyelemre méltó eredményeket.

— Milyen lehetőségei vannak a szövetség és a szlovák nemzetiségi lakosság közötti kapcsolattartásnak, s a kölcsönös tájékoztatás előmozdításának?

— A Tüdővé Noviny lapunk jól szolgálja nemzetiségi politikánk céljainak valóra váltását, és megfelelő információkat ad a szövetség, valamint a szlovák lakta települések gazdasági, társadalmi és kulturális életéről. A Naá kalendár című kiadványunk már 4500 példányban — új formátummal — jelent meg. Nagyon örülünk a Vyhonky (Hajtások) antológiánknak is, amely a hazai szerzők legjobb írásait tartalmazza. Jelentősnek tartjuk az Ady-centenárium alkalmából kiadott könyvet. Ez a Magyarországon élő szlovák műfordítók alkotásainak gyűjteménye. A pozitív közhangulat kialakításában a sajtón és a televízión kívül a rádió is nagy szerepet kapott. Az V. kongresz- szus időszakában még nem volt szlovák nemzetiségű rádiózás. Jóllehet, később a -szolnoki rádió sugározni kezdett hasonló jellegű műsort, de ezt még Békésben is alig lehetett hallani. Ez év július 1-től az URH hullámhosszán az egész ország területén jól élvezhető szlovák nyelvű adásokat hallgathatnak az érdeklődők. Ügy ítélem meg, hogy ez az egyik legnagyobb eredmény, amelyet elértünk.

— Lesz-e valamilyen szervezeti változás?

— Az összetétel marad. Alapszabályunk a korábbi kereteket szabja meg, viszont olyan szervezeti átalakulás várható, amely alapján az eddigi titkárság helyét az elnökség veszi át.

— Milyen nyelven tárgyalnak majd a küldöttek, és mik lesznek a főbb napirendi pontok?

— A kongresszuson szlovákul és magyarul lehet felszólalni, és amikor szükséges, szinkrontolmácsok fordítják majd a szövegeket. Még a tanácskozás előtt kerül sor a kitüntetések átadására. A főtitkári beszámolóval összefüggésben elhangzik egy szóbeli kiegészítés is. A küldöttek már két héttel a kongresszus előtt kézhez kapják az írásos anyagokat. Ezekhez, és más témákhoz kapcsolódva két napon át mondhatják el észrevételeiket és javaslataikat a résztvevők, akik a vita befejezését követően a módosított alapszabály elfogadásáról döntenek. Ezután megválasztják az új vezetőket — fejezte be válaszát Such János, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének főtitkára.

Bukovinszky István