Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

1978. október 10., kedd

o

l?H:HTiæra

Mongóliából jöttek

Az öntözés módszereivel ismerkednek Szarvason

t

A messziről jött embert mindig érdeklődéssel vesz- szük körül. Ha tudjuk is, barátokkal találkozunk, a kézfogás még nem sokat árul el az érzelmekből. Legfeljebb találgatni lehet, hogy milyen gondolatok foglalkoztatják a másikat. A közelmútban több ezer kilométer távolságból, államközi egyezmények alapján, hathónapos időtartamra mongol mezőgazdasági szakemberek érkeztek a Szarvasi Állami Tangazdaságba. A 17 tagú mongol csoport tagjai a gazdaság rózsási kerületében az öntözés magyarországi módszereivel ismerkednek.

Két évtizede még elképzelhetetlen lett volna hasonló esemény, hiszen akkor hazánkban meglehetősen kevés helyen öntöztek. Most a mongolok nagy érdeklődéssel hallgatják a szarvasi szakemberek előadásait. Mégis gyakran rosszallóan csóválják a fejüket. Gyorsabban szeretnének haladni, hogy minél többet átvehessenek a tapasztalatokból. Többségük már néhány nap után ügyesen kezelte az öntözőberendezéseket.

Életükről, szokásaikról érdeklődtünk. Annyit már előzőleg -sikerült megtudnunk, hogy .Mongólia legkülönbözőbb részeiről érkeztek, így többek közt a mongol Altájból, a Szelenk folyó partjairól, a Gobi-si- vatagból, azokról a területekről, áhol majd az öntözéses gazdálkodást meghonosítják.

Mongóliában persze ma is öntöznek az MA—200-as hordozható berendezésekkel. A lehetőségek azonban ennél jóval nagyobbak. Most ezt szeretnék kihasználni, ezért tanulnak. A régebbi öntözéses hagyományok folytatásaként korszerű magyar berendezéseket használhatnak majd. Mongóliában már 200 évvel ezelőtt, sőt a XVI. században Enk Amgalon uralkodása idején is öntöztek-. Az embertelen, fárasztó kézi öntözés, az. árasztás azonban kevés eredménnyel járt. Ma a korszerű öntözésre való felkészülés a szakemberek képzésével a hatvanas évek második felében kezdődött el.

Az öntözéstől a mezőgazdasági termelés növekedését várják. Az országban ma egy hektáron 23 mázsa búzát, s mintegy 30 mázsa kukoricát termesztenek. S hogy milyen lesz a termésátlag az öntözött területeken? Jóslásra nem vállalkoztak. Otthon kemény és szívós munkával teremtik meg a továbblépés alapjait. Az öntözéssel a fejlett mongol állattenyésztés jobb takarmányellátását is biztosítani lehet.

A szarvasi tangazdaság szakemberei elégedettek munkájukkal. Segítőkészségükre jellemző, hogy közülük többen felajánlották, segítenek a rizs aratásában is. Mezőgazdasági gépészként ugyanis Mongóliában már dolgoztak szovjet típusú kombájnokkal, MTZ és T—150-es traktorokkal.

Magyarországi tartózkodásuk alatt igyekeznek az itteni szokásokhoz alkalmazkodni, ebben a gazdaság dolgozói is segítenek. Családi látogatásra hívják meg őket. Ilyenkor a nyelvi nehézség sem akadály, a barátok anélkül is megértik egymást. Az új környezetbe beilleszkedni persze nem könnyű. Nehezen barátkoznak meg például a magyar ételekkel. Különösen a gyümölcsleves elfogyasztása okozott gondot. Többségük nem is jutott tovább az ízlelésnél.

Minden alkalmat megragadnak, információt gyűjtenek, érdeklődnek mező- gazdaságunk eredményei, termesztési és tenyésztési módszereink iránt. A másodvetések elterjesztését követendő példának tartják. A mezőgazdasági munkások, öntözők vetélkedője is megnyerte tetszésüket.

Magyarországról érkezésük előtt nem sokat tudtak. Nem tudták hogyan élnek itt, milyen a kapcsolat az emberek között. Most közelről láthatják, tapasztalhatják. S ha a honvágy naponta is kínozza őket, hathónapos magyarországi tartózkodásuk alatt olyan ismereteket sajátíthatnak el, melyeket hasznosíthatnak a mongol mezőgazdaság fejlesztésében.

Kepenyes—Szabó

A jó példa is ragadós

A kezdeményező, valamin mindig bütykölő embernek — tartja a jég hátán is megélőket degradálok bölcsessége — „nincs idejük élni”. Sorolni lehetne az erejükkel takarékoskodók okoskodását, akik rendre igyekeznek elbagateli- zálni mások áldozatvállalását, esetenként még attól sem visszariadva, hogy strébernek tituláljanak megszállottakat, erejüket nem kímélő embereket. Akik — szinte idáig hallom — „így akarnak jók lenni másoknál”.

Mi mást tehetnének — felemlítek cáfolat gyanánt egy követendő példát. (De jólenne nap mint nap nagv nyilvánosság előtt hallani egyet- egyet.) Először jártam nemrégiben a balatonfüredi hajógyárban, s bámészkodtam. Talán ha annyira jutottam a felismerésben, hogy mennyire más a sólyatér itt, mint a Duna mellett. Megcsodáltam a hatalmas, új csarnokot, képzeletben átugrottam a szomszédságban szégyenkező barakkokat, majd bejártam az alkatrészgyártó üzem §próbb-nagyobb műhelyeit. Aztán eltévedtem, de azzal a biztonságérzettel, hogy azért így is jó helyen járok.

A „mindennapi” jelzővel minősíthető példa — mint utólag kiokosítottak — a daraboló mellett leselkedett rám, méghozzá darupróba képében. Lebilincselt íziben, mivel nem láttam még ilyet. Kis daru vizsgázott engedelmesen, okos, napbamította férfiak faggatták, de mint a szívünkből kitörölhetetlen érettségi elnökök: azért izgultak, hogy klappoljon minden. Munkavédelmi felelős, technológus, még valaki, a darukezelő, no meg példám hőse, az a bizonyos örökké nyughatatlan ember, aki nem hagy veszni értéket, s a legszürkébb valóságból is igyekszik felkutatni a ragyogást.

• Valamikor autódaru volt, s bizony jó néhány éve ott búslakodott kiszuperált sziámi testvére nyakán-hátán. Ütban is voltak így tetszha- lottan nemegyszer, sokaknak mégfordult a fejében: hogyan lehetne megszabadulni tőlük? Aztán jött a mi emberünk, s kiötlötte, hogy — bár az autóból már nem lesz énekes halott — a daruval lehetne valamihez kezdeni... Ügy is lett. Leszerelték az öreg harcost, betonágyat, megfelelő alvázat kreáltak neki — akárha évtizedeket fiatalodott volna. Befestették szépen, s egykettőre kiderült, hogy ereje mit sem kopott: emel, forog,

Bútorok

Angliába?

A közelmúltban egy angol cég felkereste a HUNGA- ROCOOP-ot azzal a céllal, hogy bútorokat szeretne készíttetni Magyarországon. Az esetleges leendő partner el- keozelése egy alsó és felső részből álló szekrénysor, amely a Christina fantázianevet viseli.

A HUNGAROCOOP megkereste a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet vezetőit. A bútoripariak pedig elkészítették a mintadarabot, majd elküldték Angliába. Immár egv hónapja. Napjainkban a csabaiak a választ várják.

Amennyiben a partner minőségileg megfelelőnek találja a bútort, a csabaiak pedig gazdaságosan termelhe- tőnek, úgy igen kecsegtető üzletkötésre kerülhet sor. Az elképzelések szerint a szerződéskötés megközelítőleg 40 millió forint lehet, s a gyártást 1979-ben meg is kezdhetik a szövetkezet dolgozói.

Szttcsrészleg

Gyulán

Egy évvel ezelőtt nyitotta meg a Békés megyei Méretes Szabók és Szűcsök — most szolgáltató ipari szövetkezet — Gyulán, egy nagyon forgalmas helyen, az autóbusz-pályaudvar közeié- ben szűcsrészlegét. A részlegvezető, Csete Sándor szerint az eddigi tapasztalatok rendkívül kedvezőek. Az eltelt időszak alatt nfemcsak a város lakói keresték 'fél nagy ' számban a szűcsrészleget, hanem sokan jönnek a járás távolabbi helyeiről is. Van is munkájuk bőven, emiatt nem panaszkodnak. Arra már igen, hogy a nyári hónapok- í ban jóformán alig kopogta- | tott be megrendelő, most ; pedig egymásnak adják . a kilincset. Ez pedig megnöveli a vállalási határidőt, j Jelenleg maximum 6 hét az, ; ami alatt nagyobb munkákat el tudnak készíteni. Természetesen a kisebb javítások, \ tisztítások és igazítások ennél jóval rövidebb idő alatt j készülnek el. Eddig 600 meg- ] rendelő kívánságát teljesítették és több mint 70 bőr-, illetve irhabunda készült el. ] Természetesen nemcsak ho- i zott anyagból dolgoznak, bő most a választék különböző I színes nappa bőrből, irhából, különböző prémekből, kucs- ! mák, bundák gallérok készítéséhez.

engedelmeskedik kezelőjé- j nék, akár a ma született daruk... Értéke új státusában ! kereken másfél millió forint: alig 30 ezer forintos ráfor- ! dítással, a többit a példán j lelkesülő munkatársak, bri- j gádtagok tették hozzá társa- | dalmi munkában.

Ez volna hát a mindennapi példa. Ihletője újító- ; ként remélhetően elnyerte | időközben méltó jutalmát, s ? afelől sincs kétségem, hogy s volt helye az ily módon i megkeresett pénznek. Mégsem j mondanám, hogy az egészet csak ezért csinálta volna. j Ezért is természetesen, de a pénz itt másodrendű kérdés. ; Másról van szó. Arról, hogy í szép számmal élnek közöt- j tünk olyan honfitársaink, ; akik álmatlanságának oka j nem holmi azonosíthatatlan .■ eredetű neurózis, hanem a mindenkori közösségük sorsának jobbító szándéka. Véletlenül sem mondanám rá- . juk, hogy „így akarnak job- ; bak lenni”. Inkább itt-ott i elbagatelizált, elhallgatott példáiknak biztosítanék min- | denütt nagyobb nyilvánossá- ; got.

Azért is, mert a jó példa ragadós — nemcsak a rossz —. s azért is, hogy hatására hátha jobb belátásra jutnak : néhányan a ma még min- j denre legyintő cinikusok kö- S zül.

Kertész Péter

„Mindenki másképp csín álja..."

Hét végi szállítás megyénkben

A szállítási feladatok minden év őszén csúcsosodnak: ebben az időszakban jutnak el a különböző mezőgazda- sági termékek a feldolgozó-, tartósítóhelyekre, az üzemeknél, vállalatoknál fokozódik a készáru kiszállítása. Az idén ezekben a hetekben a feladatok ismét sokasodnak, s bizony olykor feszültség mutatkozik mind a közúti, mind a vasúti szállításban. Ezek a feszültségek viszont nem egyoldalúak. Erről győződtünk meg egy ritka, napsütéses októberi hét végén.

Szombaton, műszakváltáskor értem az Orosházi Üveggyárba. „

— Most, két óra után akar információt gyűjteni?

— néz kérdően a portás. — Nehéz lesz — folytatja bizonytalanul, majd két telefon, s int : mehetek, de csak vele. Az iparvágányra vagonokat tolnak be. A szállítási művezetőt, vagyis Juhász Józsefet a vagonok között találom. Irányítja, szervezi a targoncák, a rakodók munkáját.

— Ezen a hétvégén nem panaszkodhatunk — kezdi.

— Szombaton 26 fedett vagont igényeltünk, s valamennyit meg is kaptuk. Vasárnap is ugyanennyit indítunk útnak, melyek exportra és belföldre viszik áruinkat. Ezenkívül vasárnap 30 kocsiból álló irányvonatot rakunk meg konzervesüveggel. A hét végén 8 kamion szállít különféle üveget az NDK-ba és az NSZK-ba.

A művezetőtől megtudom, hogy nem kapják meg mindig a vasúttól az igényelt vagonokat. A MÁV szeptemberben 300 vasúti kocsit nem tudott az üveggyárnak kiállítani, s ez zsúfoltságot, tárolási gondokat okozott.

A vagonok között emelővillás targoncák robognak. Az egyiket Huszár József dirigálja, egymás után emeli a vagonba az egységrakományokat.

— Most éppen félliteres pálinkásüvegeket rakunk. Egy bálában 1152 üveg van. A rakodást komplex brigád végzi, alig fél óra alatt telik meg egy vagon. — S mintha igazolni szeretné: centizve fordul, pontosan teszi le a bálákat.

Az orosházi vasútállomáson Darabos János raktár- nokkal beszélgetünk. Nem szívesen szól az idei szállításról. Oka : a vasút kevés kocsit tud kiállítani, no és a fuvarozó partnerek sem iparkodnak a rakodással, nem állnak feladatuk magaslatán.

— Szombaton 48 kocsit igényeltek a város üzemei, 44-et kiállítottunk részükre

— teszi elém a kis könyvet.

— Vasárnapra 99-et rendeltek. Hogy mennyit állítunk ki? Nem tudom...

Az orosházi állomásra szombaton 56 vagon áru érkezett. Jelentős részét ki is rakták.

— Nagyon rossz a rakodási készsége a söriparnak, a faipari vállalatnak és az állami gazdaságnak. Volt rá példa, hogy az állami gazdaság feladáshoz nyakra-főre igényelte a vasúti kocsikat, holott a részükre érkezett vagon kirakatlanul vesztegelt. Így nem lehet szállítani — panaszkodik a raktár- nők. Bizony, igaza van.

Kora este értem Szarvasra. A köd, a füst fátyolként terül szét az állomás környékén. öreg mozdony szedi össze a vagonokat a rakodóhelyről, hogy azután azok szerelvénnyé álljanak.

— Szombaton 22 vagon áru érkezett Szarvasra — tájékoztat Ligetvári János raktáros, miközben felteszi szemüvegét, hogy a kis könyvecskéből ellenőrizze önmagát. — Vasárnap két vagon élőállat-export lesz, hétfőre 11 Vagont igényeltek a gazdasági egységek.

— Milyen az üzemek rakodási készsége?

— Változó, olykor üzemen belül is. Csak egy példa: a vasipari szövetkezetnek ma, szombaton érkezett egy vagon műszaki küldemény, melyet csak hétfőn raknak ki, viszont a szövetkezet

építőrészlegének anyagait azonnal kirakják. Érti ezt?... — néz rám válaszra várva.

A Sarkadi Cukorgyárban vasárnap is teljes a nagyüzem: ezen a napon 307 vagon répát dolgoztak fel a gépsorok.

— Jelenleg 6—7 napos

készletünk van, ez mintegy 2100 vagon — mondja Madarász András főosztályvezető. — Az idei kampányban feldolgoztunk 5500 vagon répát, melyből 560 vagon cukrot gyártottunk. Ami a szállítást illeti: a mezőgazdasági üzemekben a répaszedő gépsorok még nem

dolgoznak teljes kapacitással. A Volán éjjel szállít, a korábbi évekhez képest szervezettebben. A vasút irányvonatokkal segíti munkánkat. A kiszállításnál gondunk van: kevés fedett kocsit kapunk. Szeptemberben 50 vagont igényeltünk, s a felét sem állította ki a vasút. Októberben eddig 18- cal kaptunk kevesebbet az igényeltnél.

A gyulai vasútállomásra néhány perccel 11 óra előtt érkezem. A rakodótérről egymás után gördülnek ki a megrakott pótkocsis és szóló teherautók.

— Szombaton 47 kocsiból álló irányvonatot fogadtunk — tájékoztat Kolozsi András forgalmista. Ma az ÁÉV-nek 3 vagon panel-, valamint más vállalatoknak, szén-, cement-, műtrágya-, homokoskavics- és kereskedelmi áru érkezett.

— Hogyan rakodnak a megrendelőik? — Válasz helyett legyint, majd bosszúsan mondja.

— Csapnivaló! Kocsiállás- pénz, büntetés, ide vagy oda, nem számít. Véleményem szerint, amíg a vállalat fizeti a büntetést, addig nem lesz jobb a rakodás. Más lenne a helyzet, ha a felelős személy zsebét érintené a fekbér. Itt van például a DEFAG: szombaton érkezett részükre 4 vagon áru. Kettőt ma kiraktak, kettőt majd hétfőn ürítenek. Itt. áll rakottan a vagon, s máshová nem jut.

A kijáratnál egy IFA tehergépkocsi áll, oldalán az ÁÉV-emblémával. A kocsi vezetője fiatal ember, Balogh Lajosnak hívják.

— Az építőipari vállalat minden hét végére megszervezi az ügyeletet. Készenlétben állnak a teherkocsik, a

daruk, s ha beállítják a vagonokat, máris indulunk azokat kirakni.

— A hét végi munka megéri?

— Nekem igen: vasárnap a vállalat dupla bért fizet. S ha nekem megéri, gondolom a vállalatnak is jó — válaszol.

Ritka kép fogad Békéscsabán : a teherpályaudvar csaknem üres, egy-két vagont raknak.

— Szombaton 119 vagon

áru érkezett a megyeszékhelyre, ebből 76-ot még aznap kiraktak. Ma 30 kocsi árut fogadtunk — mondja Frankó György raktáros. — Sajnos vannak olyan gazdasági egységek, amelyek nem törik magukat. Itt van a békéscsabai Lenin Tsz. Idegen kocsikban érkezett részükre 5 vagon áru. Ebből egyet szombaton kiürítettek, a többit majd hétfőn. Vagy más: a MEZÖGÉP-nek

Franciaországból valamilyen okból visszaérkezett egy vagon adapter. Szeptember 22. óta a kocsi itt áll. Hogy mi

lesz a sorsa? Erről folyik most a vita.

Együtt járjuk a rakodóteret.

— Az exportból valamennyi igényt kielégítettük, egyéb területeken viszont voltak gondjaink. Sajnos még mindig sok vállalatnál az a szemlélet uralkodik: a vasútnak a feladata a szállítás, oldja meg ahogyan tudja. Ez pedig a fuvaroztató partnerek segítsége nélkül nehéz — érvel a fiatalember.

A 8-as Volán békéscsabai kirendeltségén a menetirányítókat újságolvasás közben zavarom. Tehetik, a járművek kisebb hányada dolgozik, többségük „pihen”.

— Szombaton teljes kapacitással dolgoztunk — kezdi Selmeczy Béla menetirányító. — Ma viszont csak három rakodógépünk és három darunk üzemel, összesen 13 teherautónk szállít.

— Nincs munkájuk?

— Munkánk lenne, de rajtunk kívül álló ok miatt nem tudunk dolgozni. A békési Október 6. Tsz homokbányájából 800 köbméter homokot kellene elszállítanunk. A tsz nem tudott árukiadót biztosítani. Személyesen kerestük fel a szövetkezetét, sőt rakodógépeinket is felajánlottuk. Szóval, nem rajtunk múlott a dolog.

Az őszi szállítás időszakában a megnövekedett feladatokat a MÁV és a Volán nem képes az idén sem egyedül megoldani. Jó együttműködéssel, koordinációval, a hét végi és az éjszakai fuvarozással viszont a feszültségek csökkenthetők. Ehhez viszont elengedhetetlen a vállalatok segítő szándéka.

Szekeres András

A Sarkadi Cukorgyárban vasárnap is teljes volt a nagyüzem, a Volán tehergépkocsijai a külső, a vállalat teherautói a belső tárolóhelyekről szállították a répát. A beérkező vasúti kocsikról egyenesen a feldolgozósorokra került a termés. A cukorgyár 6—7 napos készlettel rendelkezik

Fotó: Szekeres András