Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-10 / 239. szám

4»

1978. október 10., kedd

o

Az országos múzeumi és műemléki hónap alkalmából dr. Csende Béla, a megyei tanács művelődésügyi osztályának helyettes vezetője adott át kitüntetéseket a kulturális miniszter megbízásából tegnap délelőtt Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban. Kiváló munkáért kitüntető jelvényt kapott Poszt József, a szlovák tájház teremőr-gondnoka, Streit Miklós, a grafikai kiállításrendezők csoportvezetője és Veres József (képünk) a Munkácsy Múzeum környezetét rendben tartó udvaros-fűtője Fotó: Gál Edit

Televíziós, rádiós műsorok a megyei íilmtárakban

Szeptembertől több mint húsz film és 15 hangszalag, műsoros kazetta forog a művelődési otthonok, az ifjúsági klubok és áz iskolák rendezvényein. Az .Országos Közművelődési Tanács kezdeményezése nyomán a televízió és a rádió ismeretterjesztő dokumentumanyagai közül sok olyan archívműsor került így a közművelődési célú megyei filmtárakba.

Olvass és add tovább a címe annak a filmnek, amely Rózsa Ferenc életéről, forradalmi tevékenyséj Noteszlapok

Napjaink nagy kérdése a munkafegyelem. Közgazdá- j: szók, munkapszichológusok és rajtuk kívül még sokan |: mások vitatkoznak, hogyan lehetne erre pontot tenni.

; Egyesek szerint a szilárdítást alulról kell kezdeni, má- i sok szerint felülről. Mivel temérdek a pro és kontra, j; így hát ki tudja meddig fogunk vitatkozni, amíg a csalhatatlan recept meg nem fogalmazódik. Szerencsé- ;; re sokkal többen vannak, akik elmélkedés helyett a !; gyakorlati úton próbálkoznak.

— Mikor késett utoljára a munkából? — kérdeztem j: i; meg a. minap egy nyugdíj előtt álló tsz-tagot.

— Ügy három évvel ezelőtt. ji

j; — Miért késett?

— Mert akkor az volt a divat. Miért mentem volna |i !; be időbe a brigádtanyára, amikor ahelyett, hogy do- ;; ;; loghoz láttunk volna, csak butyibátyáztunk. Ügy él- \ !; tünk, mint a mesében. A jövedelem is olyan volt. Hol

volt, hol nem volt. Az elnökök jöttek, mentek, ahogy jj j; már ilyenkor szokott lenni. Akkor fordult a kocka,

:! amikor a mostanit megválasztottuk. Már a szavazás j után ott a közgyűlésen mondja, miután illően megkö- j; ij szönte a bizalmat, hogy az ágazat- meg a brigádveze- :l j : tők, no meg az irodások másnap reggel hétkor gyülekezzenek a szövetkezet tanácskozótermében, mert beszélni akar velük a tennivalókról. Még lelkűkre is kötötte, hogy ez a hét óra nem tréfa dolog, ugyanis ez áll a munkarendben. No, mi lesz ebből, böktem oldalba a komá- ! mat. Hát bizony az elnök nem tréfált. Pontban hétkor

i fogja ám a kulcsot és belülről bezárja a tanácstermet,

: mondván bújt, aki bújt, aki pedig nem, az kívül ma- j|

i rád. Ügy fél nyolc tájban már vagy heten toporzékol; : tak a folyosón. Az elnök azonban csak akkor nyitott ;

i ajtót, amikor a tanácskozás befejeződött. Akkor pedig j:

j: azt mondja: ... j:

— Hét óra után nincs munkafelvétel. Másnap, jöjjenek be időben, de ha késni fognak, akkor ne is jöjjenek. . . .

Így is lehet munkafegyelmet szilárdítani. Vagy talán ;

: csak így!?

; * * * ! ;

Benyitok a kétszárnyú ajtón. A bajuszos pödörgetés közben hetyke mosollyal végigmér. Ö, pardon, ezer : bocsánat, itt komoly beszélgetés folyik. Kihátrálva be- ; húzom magam után az ajtót. Szék után nézek, hogy :

; leüljek a szűk várószobában. Jönnek-mennek az em- •

: berek. Most belép két jól öltözött asszony. Az egyik j; halkan, titokzatos arccal, de valami megnevezhetetlen | határozottsággal a titkárnőhöz hajol. j!

I ; — A vb-titkár elvtárssal akarunk beszélni.

— Nem lehet, tárgyal — válaszolja ugyancsak halkan ; : a titkárnő.

!; — Fontos ügyben jöttünk. |

j; — Tessék mondani miről van szó, hátha valamelyik ;

![ osztályvezető is elintézheti. ;

; ; — Arról szó se lehet, ezt csak vele beszélhetjük meg. ;

]| — Lakás? i;

i; — Igen, de honnan tudja?

j — Sejtettem.

Az asszony noha meghökken egy kissé, de hangja ; még mindig tele van bizakodással.

i: Jól ismerem a titkár elvtársat, mert ugye ő i:

! ; orosházi. : ;

;! — Nem orosházi, idevalósi — hangzik a válasz.

Magabiztonsága pillanatok alatt elpárolog. Olyan j;

:! ideges" nyugtalansággal huppan bele a fotelbe, mint ; egy diák, aki a vizsga előtt tudja meg, hogy egy vad- ; idegen professzor előtt kell számot adnia tudásáról, ji Vajon meg tudnám nyugtatni? Hiszen ügye nem azon : ;

i: áll vagy bukik, hogy ismeri a vb-titkárt, vagy nem.

■ De arcán olyan döbbenet tükröződik, ahhoz sem érzek ;> kellő erőt, hogy lelkének mélységeit firtassam. ;!

(Serédi) :!

5 ; ;

Megújul az Olvasó Népért-mozgalom

Molnár Bélának, a HNF 0T titkárának nyilatkozata

Az 1983-ig szóló program elfogadásával vasárnap, a fővárosban véget ért az Olvasó Népért-mozgalom II. országos konferenciája. Az Olimpia Szállóban megtartott kétnapos tanácskozáson 150 részvevő közül 46-an szólaltak fel. A konferencia befejezése után Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában összegezte a tapasztalatokat.

— A hozzászólások egyértelműen bizonyították : he- lyénvalóaik a mozgalom alapvető céljai, amelyek teljes összhangban állnak a párt és a kormány általános és kulturális politikájával — mondotta. — Az első, az öt évvel ezelőtt Nyíregyházán megtartott konferencia óta tovább növekedett a könyvet olvasók száma, s élénkebb az érdeklődés a mai tárgyú, szögéről, helytállásáról szól. Korabeli dokumentumokkal, a szemtanúk megszólaltatásával idézi fel a német háborús bűnösök nürnbergi perét az Ítélet című film.

A televízió Századunk című, nagy sikerű sorozatából ötrészes, egyenként 60 perces műsort juttattak el a megyei filmtárakba. Ezek az 1944. március 19-i eseményekről és Magyarország német megszállásának előzményeiről szólnak. Hazánk földrajza is képszalagra került: többek között a Kiskunság, a Hortobágy, a szekszárdi dombvidék, Aggtelek, a Mátra szép tájait ismerhetik meg segítségükkel a klubok látogatói és az általános iskolások.

A kötelező olvasmányok nagy része kazettába, hangszalagra került, s ezek fel- használásával az iskolások jobban megismerhetnek olyan műveket, mint Fazekas Mihály Ludas Matyi- ját, Shakespeare Hamletját, Rómeó és Júliáját, Balassi Bálint Szép magyar komédiáját, Szophoklész Antigoné, valamint Molière a Fösvény című darabját.

A filmtárak „feltöltése” korántsem fejeződött be. A közeljövőben készül- el a magyar naiv művészeket bemutató 10 részes portréfilmsorozat, és a Látás hatalma című összeállítás,. amely húsz részben elemzi a képlátás, képalkotás mindennapi és művészi formáit.

cialista irodalom iránt. Ugyancsak eredményként könyvelhetjük el, hogy mind többen keresik az üzletekben és a könyvtárakban a politikai és a szakmai köteteket.

A széles körű összefogásnak köszönhetően úgy érzem, a tanácskozásunkon is bebizonyosodott: a mozgalom hat a társadalom minden rétegére. A SZOT vezetőinek, a szakszervezeti könyvtárakban dolgozóknak köszönhetően számos szocialista brigád kapcsolódott be az 1974 óta élő „Olvasó Munkásért” akcióba. A termelőszövetkezeti dolgozók körében a Szabad Föld szerkesztőségének kezdeményezései — köztük az „Olvasó Akadémia” — szereznek mind újabb híveket az irodalomnak. Az „Olvasó Ifjúságért” és az „Olvasó Katonáért” mozgalmak is sok ezer fiatallal szerettették meg a kultúra értékeit hordozó könyveket.

Többen rávilágítottak például az olvasási kultúra hiányosságaira, valamint a bejáró dolgozóknak, a munkásszállások lakóinak és a cigánylakosságnak, a körülményeikből adódó hátrányos helyzetére. Ezért is kell a jövőben erőteljesebben támogatni, ösztönözni a munka- és lakóhely társadalmi szervezeteinek, aktíváinak együttes, konkrét intézkedéseit. Többen szóltak arról, hogy szűkös a szabad idő, mindinkább közéletiséget, általános önképzést várunk az állampolgároktól. Mindemellett természetesen ne maradjon ki az illető a társadalmi munkából, s éljen a családjának is!

Megszívlelendők a könyvbarát körök életre hívására szólító javaslatok, s szeretnénk a családi könyvtárakat is jól, hathatósan népszerűsíteni. Az új akciókban, a feladatok megformálásában nagyobb szerepet kap a tudományos módszertani munka, a szociológiai, az olvasáskutatási és más vizsgálatok eredményeinek hasznosítása. A Hazafias Népfront minden segítséget megad ahhoz, hogy az „Olvasó Népért” indult, átfogó mozgalomba bekapcsolódjanak az iskolák, a pedagógusok együtt a családdal! A közeljövő tennivalói közül kiemelkedik a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának megünneplése, amelyhez új könyvakcióval, s más rendezvényekkel szeretnének hozzájárulni — mondotta befejezésül Molnár Béla.

A Magyar Képzőművészeti Alap kiállítást rendezett Gyulán, az Erkel Művelődési Központban. A falakra mai magyar kortárs képzőművészek festményei, rézkarcai, grafikái kerültek, közöttük Kossuth- és Munkácsy-díjas alkotók művei. Újdonság, hogy a kiállított képek részletfizetésre megvásárolhatók. Az elsők között vette meg az egyik legdrágább festményt Igricz János, a Békéscsabai Állami Gazdaság gyulai üzemének tehenésze. A kiállítást — amelyet egy hétig tekinthetnek meg a látogatók — Koszta Rozália festőművész nyitotta meg Fotó: Béla Ottó

Leonyid Brezsnyev memoárjai

n

't kis terjedelmű visz- szaemlékezés került a napokban a könyvesboltokba. Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének memoárjait „Kis Föld” és „Újjászületés” címmel adta ki közösen az ungvári Kárpáti Kiadó és a Kossuth Könyvkiadó. Szerény külsejű könyvecskék, összesen alig több mint száz oldal a terjedelmük. A tárgy azonban, melyről az írások megszülettek, nagy jelentőségű.

Leonyid Brezsnyev, aki már a háború kirobbanása előtti években jelentős pártfunkciót töltött be, 1941 nyarának legforróbb napjaiban került a harcoló hadseregbe, s a 18. hadsereg kötelékében végigjárta a háború poklát — a Kaukázus előhegyeitől — Prágáig. A pártfunkcionárius a hadseregben politikai munkás — komisszár lett.

A Kis Föld az SZKP főtitkárának visszaemlékezése, a pártmunkás-komisszár memoárja, arról az időszákról szól, amelyet, mint a hadsereg. politikai osztályvezetője töltött a „Kis Földön”, azon a kicsiny földdarabon, amelyet a németek által megszállt Novorosszijszk közelében foglaltak vissza. A könyvnek nem célja, hogy méltassa ennek a műveletnek a katonai értékét, elsősorban az emberről, a szovjet katonáról szól, aki életét nem kímélve küzdött a szülőföld harcban visszaszerzett, bombák, lövedékek által barázdált kicsiny darabkájáért.

A németek hatalmas erőket vetettek itt be, hogy megsemmisítsék, tengerbe szorítsák a „Kis Föld” védőit. Végtelenül megnehezítették a harcosok utánpótlását. Az életveszélyben osztozott Brezsnyev ezredes is. 1943. április 17-én, amikor a frontra tartott, német torpedó elsüllyesztette a hajót, amelyen utazott. Az SZKP KB főtitkára meleg szavakkal emlékezik vissza Zmoda törzsőrmesterre, aki talán az életét mentette meg.

A harcok hevességét jellemzi az adat: a „Kis Föld” minden egyes védőjére 1250 kilogramm lövedék, bomba jutott. „Időm java részét én is a Kis Földön töltöttem — írja Leonyid Brezsnyev —, így hát a gyilkos fém e kilogrammjaiból valamennyit nekem is szántak.”

L. Brezsnyev háborús visz- szaemlékezéseinek java részét az emberekre való emlékezés tölti meg. Felsorolja azokat a kiváló férfiakat és nőket, akik kiállták a pusztító napokat, azokat, akik végigküzdötték a 250 gyilkos napot. Közöttük is sokat foglalkozik hajdani legközvetlenebb munkatársaival, a politikai tisztekkel, a frontújság munkásaival. A háborús memoár vallomás a szovjet emberről, aki a legnehezebb pillanatokban sem veszíti el emberségét, szeretetét társai iránt. A pártmunkás Leonyid Brezsnyev így foglalja össze tapasztalatait: „A hadseregben az a jó politikai tiszt, akit körülvesznek az emberek, aki pontosan ismeri hangulatukat, szükségleteiket, álmaikat, aki önfeláldozásra, hősiességre ösztönzi őket. És ha figyelembe vesszük, hogy mindig is a harci szellemet tartották a hadsereg ellenálló ereje ' legdöntőbb tényezőjének, akkor a háború éveiben épp a politikai tisztre bízták a legélesebb fegyvert. A katonák szívét és lelkét edzette ő, enélkül sem harckocsik, sem repülőgépek nem biztosították volna győzelmünket.”

A háború véget ért, azonban a küzdelem nem fejeződött be. Leonyid Brezsnye- vet a párt az újjáépítés frontjának egyik legfontosabb parancsnoki posztjára állította: területi és városi párttitkár lett Z apó rozs jé- ben, a dnyeperi vízi erőmű és a kohászati kombinát helyreállításának felelőse.

Óriási felelősség volt ez: a hajdani ukrajnai iparvidék romokban hevert, az ország legfontosabb nehézipari bázisa éppen csak éledezett. Az amerikaiak megtagadták a vízi erőmű újjáépítéséhez szükséges berendezések szállítását (amire előzőleg ígéretet tettek), s az acéllemezt stratégiai anyagok közé sorolták, váratlanul abbahagyták eladását. A gazdaságnak pedig acéllemez kellett. Hiszen azokban az években — emlékezik vissza L. Brezsnyev — nem volt ritka a deszkából készült vezetőfülkéjű gépkocsi.

Az újjáépítési munka nehézségei rendkívüliék voltak. Hiányzott sok minden, ami az építkezéshez kellett. A leglényegesebb azonban, s erre az SZKP KB főtitkára gyakorta emlékeztet, az emberek akarása, áldozatkészsége. Az építkezés emberi hátterére nagy figyelmet fordított a területi párttitkár: ..Meg kellett oldani a lakás, a mindennapi élet, a szolgáltatások kérdéseit. Hisz az építkezésre naponta az emberek százai érkeztek: leszerelt katonák, szerelők más területekről...”

Az egyik jegyzőkönyv lapjairól visszaidézett szöveg szerint Leonyid Brezsnyev így beszélt egy bizottsági ülésen: „Cementre kétségtelenül szükség van. De sokkal fontosabb, hogy az az ember, aki bedolgozza a betont a gátba, tudja miért kell a húszfokos fagyban, 40 méter magasan bedolgozni ezt a betont.”

t

Számtalan epizód támasztja alá az emberekkel való törődés és az építés közös brezsnyevi munkaprogramját. Leonyid Brezsnyev megírja — mindig szükségesnek érezte, hogy szoros kapcsolatot tartson a dolgozókkal, a város, a terület lakosságával. „Aprócska ügyek — írja —, az egyszerű ember számára létfontosságúak.”

A visszaemlékezést azonban nem a saját cselekedetek felsorolása tölti meg: Brezsnyev, a memoáríró számára az egykori harcostársak, munkatársak a fontosak, az ő életükkel írja történetét. Programadó az „Újjászületésnek” ez a néhány sora: „Egyébként megjegyzem, az emberekre, különösen a derék emberekre való emlékezés a pártmunkás ’ számára emberi kötelesség is és hivatásbeli kötelesség is. Ez gazdagítja a pártmunkást, szorosabbra fűzi kapcsolatát az élettel, segítségére van abban, hogy, mint mondja, első kézből ismerje meg az emberek elgondolásait, érdeklődését, szükségleteit.”

Ö

osszan lehetne még sorolni a példákat. Leonyid Brezsnyev memoárjai az emberekkel való kapcsolat,, az építés rövid története. Az újjászületés évei embert próbáló idők voltak. Ezekben az esztendőkben tovább teljesedtek Leonyid Brezsnyevnek, a kommunista pártmunkásnak, vezetőnek tapasztalatai. Harminc évvel ezelőtt történtek az „Újjászületés”-ben leírt események. A politikai vezető, a humanista, a kommunista magatartásának azonban ma is érvényes példáját olvashatjuk az SZKP KB főtitkárának munkájában.