Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

1978. október 1., vasárnap EHiUMTd i:i * i: m u a x C * k : : : ■ Morzsák Ballag a gyerek. Bi­zony, gyorsan telnek az évek! Mintha csak teg­nap lett volna, hogy a világra jött, és már bal­lag. A kedves szülő tu­domásul veszi, készül is a család a komoly ese­ményre. Főleg a „na­gyi” izgatott; mi lesz, hogy lesz, mit vesz fel a gyerek. Az anyukákat, apuká­kat egyik reggel lepi meg a kérés: járuljanak hoz­zá bizonyos összeggel ah­hoz, hogy a gyermekek­ről gondoskodóknak ajándékkal kedvesked­hessenek. A ballagás al­kalmából. A szülők több­sége enyhén szólva meg­lepődik. Nem, nem ma­gán a megajándékozáson. No, de nem sok egy ki­csit személyenként 150 forint e célra — egy böl­csödében? — Egy kilót adni eb­ből a szalámiból! — bök a hűtőpult mögé a „ked­ves vevő”. Idősödő fér­fi, aki szemmel látható­an nem hajlandó tudo­mást venni a koráról — erről árulkodik a külse­je, öltözete. Körülötte három hölgy, és egy kö­zépkorú férfi, akik egy árva szót sem értenek magyarul. Részükre is az „idegenbe szakadt ha­zánkfia" vásárol. Zajo­san, kötekedve, a vára­kozók hosszú sorát fel­tartva. — A Pick-szalámiból is egy kilót. De szeletel­je! Mutassa csak! Ilyen száraz? Akkor nem vi­szem el! Nagyobb papír­ba csomagolhatná! Láthatóan elégedett önmagával: „csak hadd ugráljanak, elvégre én dolláron vett forinttal fizetek”. Négy külföldi társa restellked ve félrehúzó dik. . . m Zötyög, billeg az autó — vadonatúj Zsiguli — a falusi bekötő úton. Az út teljes szélességében gödrök és púpok váltják egymást. Az autó vezető­je ezek között próbál elő- reevickélni, lehetőleg tengelytörés nélkül. Ta­lán a szélén simább — gondolja, és egészen jobbra húzódik. Téve­dett. Egy zökkenés, az­tán egy csattanás, amely jól kicirkalmazott ká­romkodásban folytatódik. Az arra járók segítőké­szen kiemelik a gödör­ből a kocsit. A Zsiguli szemrehányóan mutatja oda behorpadt oldalát gazdájának —, amikor megjelenik a tulajdonos. Mármint a „sértett” ke­rítés — betonoszlop — tulajdonosa. Már messzi­ről szentségei, és követe­li a kerítésben keletke­zett kár megtérítését. Az autós, aki még fel sem fogta, hogy jó pár ezer forintjába kerül majd a karosszéria-ja­vítás, ijedt-idegesen kér­di, mivel tartozik, csak­hogy mielőbb megszaba­duljon a férfitől. Az mond egy összeget — legalább ötszörösét a tényleges kárnak — és a markát nyújtja. Az autós gondolkozás nélkül fizet. Azt már természetesen nem hallja, amint a fér­fi odébb elégedetten ka­csint a szomszédra: „Ez nem jött rosszul!”... T. I. Ifi B : * \ ■ ! n s ■ ! ■ 5 ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ j j Csónakázók... Fotó: Gál Edit Gondoskodnak a bolti dolgozók szakképzéséről Vízmű-vállalatok országos értekezlete Gyulán Dévaványán,, a helyi ÁFÉSZ vezetői fontos fel­adatuknak tekintik a dolgo­zók szakmai és politikai képzésének elősegítését. Minden évben beiskoláznak a különböző szakmákra fia­talokat és továbbképzésben részesítik azokat, akiknek munkaköri beosztása ezt szükségessé teszi. Jelenleg Makón 4, Hódmezővásár­helyen egy fiatal tanul a szakközépiskolában, ezen­kívül 20 szakmunkástanuló­juk van. Az elmúlt két év alatt boltvezetői képesítést hár­man, vendéglátóipari üz­letvezetői iskolát ketten, bolti eladói képesítést hár­man szereztek meg, ezen­kívül vendéglátóipari sza­kács, mérlegképes köny­velő és felvásárlói szakmá­ból is megszerezték többen a képesítést. A különböző szakokon összesen 15-en ta­nultak. Gondoskodnak ar­ról is az ÁFÉSZ vezetői, hogy helyi tanfolyamokon szerezzenek szakmunkás­bizonyítványt azok, akik­nek ez még nincs meg. En­nek eredményeként 1977- ben 28-an — ebből 25 nő —, a vendéglátóipari sza­kon pedig 29-en vesznek részt továbbképzésben, akik 1979-ben kapják meg ta­nulmányi eredményeik alapján a szakmunkás­bizonyítványt. Az idén megszervezik a boltvezetők és -helyettesek továbbkép­zését is 30 dolgozó részvé­telével. Politikai oktatás­ban közel 70-en vesznek részt. Az országban 38 víz-, csa­torna- és fürdővállalat mű­ködik 36 ezer dolgozóval. Na­ponta országos átlagban 2,6 millió köbméter ivóvizet biz­tosítanak a lakosság 70 szá­zalékának, vagyis hétmillió embernek. Különösen a nyá­ri hónapokban sűrűsödik össze munkájuk. Például jú­nius—július—augusztusban, tehát három hónap alatt, több mint 1200 településen 219 millió köbméter vizet juttattak a vezetékekbe, míg az ezt megelőző öt hónapban 269 milliót. Évente tízmilliárd forint értékű termelést és szolgál­tatást végeznek. Több mint kétszáz fürdőjükben egy fél év alatt 20 millió vendég for­dult meg. Már csak ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy munkájuk sokrétű, s emellett közvetlen kapcsolat­ban állnak a lakosság széles rétegeivel. Azt tartják, az a jó, ha nem beszélnek az em­berek az ivóvíz- és szenny­vízről, mert akkor nagy baj nem lehet. Bezzeg szidják a vízműveket, ha korlátozni kell a fogyasztást, vagy ép­penséggel nem jön a csapból a negyedik emeleten, amikor arra legnagyobb szükség len­ne. Az egész országot átfogó 38 vállalat irányítása éppen sokrétűsége miatt, rendkívül nagy gondot okozott, nem utolsó sorban az egységes szemlélet hiánya, szétszórt gazdálkodása miatt. Ezért határoztak úgy egy évtized­del ezelőtt, hogy megterem­tik azt a központi szerveze­tet, amely összefogja, egysé­gesen irányítja a vállalatok tevékenységét, gazdálkodását, így jött létre az az egyesü­lés, amely a Forrás nevet vette fel. A napokban Gyulán tartot­ta igazgató tanácsülését az egyesülés. A vendégeket a házigazdák nevében Nádházi András, a gyulai vízművek igazgatója üdvözölte, majd Németh Bertalan, az egye­sülés igazgatója tájékoztatta a megjelenteket az anyagi, műszaki ellátás legégetőbb feladatairól. Az egyesülés évenként 600 millió forint értékű anyagot biztosít a tagvállalatoknak, de a hazai gyártmányok mellett jelen­tős mennyiségben szerez be külföldről is. Az ülés után a vállalatok igazgatói megtekintették a gyulai vízművek több tele­pét. Felkeresték a Henyei útit, megnézték a Vízmű II- tőt, a fürdőt és a szennyvíz- elöntöző telepet. Ezt követő­en rövid ünnepségre került sor, ahol beszédet mondott dr. Takács Lőrinc, Gyula város Tanácsának elnöke, aki többek között a vízmű­vek előtt álló fejlődési lehe­tőségeket vázolta. Majd Nád­házi András emlékplakettet adott át Perecsi Ferencnek, az OVH osztályvezető-helyet­tesének és Németh Bertalan­nak, a Vízügyi Hivatal fenn­állásának 25., illetve a For­rás megalakulásának 10. év­fordulója alkalmából. B. O. Zuhanás A közvéleményben úgy él, hogy a válás csak a gyen­gébb nemet viseli meg. Talán azért, — mint ahogy azt dr. Bernáth Zoltán: A bírói emelvényen című könyvében írja —, mert a férfiak kevesebbet panaszkodnak, keve­sebbet beszélnek önmagukról, sokkal több férfi van, aki tragédiáját önmagába zárja. Ha kipattan az, nagyon sok­szor rajta kívülálló okból történt. Egy bűnügy adatai sze­rint a gázolás arra volt visszavezethető, hogy a gépkocsi­vezető fáradtan, idegesen vezetett. Felesége elhagyta, s két napon keresztül jóformán semmit sem tudott aludni. Egy ács munka közben a harmadik emelet magasságából egyszerűen lelépett a mélybe. Az örökösödési perben ki­hallgatott testvére vallomása szerint az ácsot az utána örökölni óhajtó, a tárgyaláson még mindig gyászruhás felesége ölte meg. Felesége magatartása miatt az ács hosszú hetekkel a halála előtt úgy járt-kelt, mint egy alvajáró, ez okozta balesetét is. Egy sebészorvos azért kérte házasságának gyors felbontását, mert tragédiájára pontot akart tenni. Otthonának disszonáns hagjait szünet nélkül hallotta még a műtőben is. Mindez a statisztiká­ban egy-egy semmitmondó adat, csak eggyel-eggyel nö­veli a válások számát. Milyen megdöbbentő lenne, ha > minden statisztikai adat megelevenednék a maga teljes valóságában. — Mit csináljak? A fele­ségem nem enged be a la­kásba. A kérdés megdöbbentett. Annál is inkább, mert késő éjszaka hangzott el. Békés­csabán, a Kulich Gyula-lakó­telep egyik gyéren kivilágí­tott utcájában toppant elém egy férfi. Anélkül, hogy be­mutatkozott, vagy bármit tett volna, ami ilyenkor el­várható, elkeseredetten foly­tatta. — Sietek haza a műszak­ból. Szerettem volna meg­nézni a filmet, mert egy jó krimi megy a tévében. És itt vagyok kérem, lófrálok az utcán. Mivel értetlenül hallgat­tam, összecsapta két kezét. — Hát nem ismer meg? Évekkel ezelőtt a feleségem­mel együtt többször felke­restem a szerkesztőséget egy eltartási szerződés miatt. Ekkor ismertem rá Cs. Györgyre. — Ugye csodálkozik, hogy éppen velem történik ilyes­mi. Hiszen aki csak ismert minket, eszményi házasok­nak tartott. Egymásrautaltságukban valóban azok voltak. A leg­nagyobb nehézségek köze­pette sem hagyták el egy­mást. Felelősséggel irányítot­ták közös sorsukat. Amikor a feleség a második gyerme­ket horda a szíve alatt, el­tartási szerződést kötöttek egy idős házaspárral, hogy otthonra leljenek. A reményt azonban pozdorjává törte a pereskedés. Évekig tartott. Egy apróságért robbant ki, a pelenkák miatt, amelyek az udvaron a kötélen száradtak. Az eltartottak ezt nehezmé­nyezték. Aztán tovább gyű­rűzött az inzultus. Végül annyira elviselhetetlenné vált a helyzet, hogy a bíró­ság felbontotta a szerződést. Arról álmodtak, hogy egy­szer saját lakásuk lesz. Az álom hihetetlenül távolinak tűnt. Rosszhiszemű jogcím­nélküli lakókká nyilvánítot­ták őket. Akkor keresték föl a szerkesztőséget. Kéz a kéz­ben jöttek. Elárvultán, mint a száműzöttek. Az egymás iránt érzett szeretet tartotta bennük az erőt. Az albérle­ti évek sem voltak könnyű­ek. Két gyermekről kellett gondoskodniuk. A feleség betegeskedett. A férj helyet­te is dolgozott. Házasságuk nyolcadik évében kaptak egy összkomfortos, kétszobás la­kást. A vállalat Cs. György­nek munkáskölcsönt adott. — Most, hogy mindenünk megvan, úgy érzem maga­mat, mintha a csúcsról zu­hannék. A napokban a kis­lányom azt mondja; apu, te csak akkor szólhatsz hoz­zám, ha megkapod a látha­tási engedélyt a tanácstól. * * * Az év elején adta be a válókeresetet Cs. György. A két év óta tartó visszás hely­zetet akarta rendezni. A fe­lesége eltiltotta tőle a gye­rekeket, holmiját a kisszobá- ba rakta át. Hiába kérlelte, nem állt vele szóba. A válás közös megegyezéssel indult. Ekkor még békéltetésre is volt némi remény. Éppen ezért elállt a keresettől, s kérte a per megszüntetését. A feleség azonban viszont- keresetet nyújtott be. És ez­zel megindult a pereskedés folyamata, amely a mai na­pig sem ért véget. — Teljesen kiborultam. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Elvesztettem a csalá­domat, elvesztettem a laká­somat. Csak az ügyvédem tartja bennem a lelket — mondja Cs. György. Az ügyvéd azonban nem nyilatkozik csak az Ügyvédi Kamara engedélyével. Mivel ügyfele megadta a jogot az iratbetekintéshez, aktákat tesz az asztalra. Eddig hat tárgyalás volt. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a fele­ség magatartására vezethető vissza a házasság megromlá­sa. A lakáshasználatot meg­osztották. A másodfokú bíró­ság megváltoztatta az első fokú ítéletét. A feleség lett az összkomfortos lakás ki­zárólagos használója. A férj részére azonban bútorozott albérletet köteles biztosítani. Most a lakás miatt folyik a vita. A feleség is, meg a férj is a Legfelsőbb Bírósághoz fordult törvényességi óvás iránti kérelemmel. A férj a lakás megosztását kéri, hi­szen a munkáskölcsönt neki kell törlesztenie. A feleség éppen ellenkezőleg. S mind­ezt még tetézi egy büntető­per. A férjet a bíróság el­marasztalta gyermekei lát­hatása alkalmával tanúsított magatartása miatt. A fele­sége ugyanis egy magnóval fogadta, hogy minden szavát rögzítse. * * * Csinos fiatalasszony. A munkahelyén beszélgetünk. Az asztalfiókban ott a mag­nó. Bármelyik pillanatban kész arra, hogy felidézze a perpatvart. Már a házasság első évei is megkeseredtek a szívében. Már azokra sem emlékszik vissza szívesen. — A férjem mindent el­rontott. — Mivel? — Az örökös féltékenyke­désével. Ahogy megkaptuk a Lakást és anyagilag többé- kevésbé rendbejöttünk, mintha elvágták volna. — És azelőtt? — Azelőtt is voltak súrló­dások. Ügy-ahogy elsimultak. Tudja, nagyon szerettünk volna egy lakást, s a lakás bizony nehezen jött. A gye­rekek is aprók voltak. Miu­tán megkaptuk a lakást, én elmentem dolgozni. Ezt kö­vetően kezdett a férjem fél- tékenykedni, pedig nem volt rá oka. Aztán jött a többi. Igen, jött a többi. Egyik vonzotta a másikat. Megállít­hatatlanul hatványozódtak. Az apró tüskékből, a vélt sé­relmekből végül is elviselhe­tetlen és súlyos vádaskodá­sok lettek. Hogy kinek mi­ben van igaza, aligha lehe­tett egykönnyen eldönteni. De tény, ami tény: — Mindez oda vezetett, hogy elhidegültem a férjem­től. Különben is ő adta be a válókeresetet, aztán vissza akart lépni, hogy béküljünk ki. Maga se tudja, mit akar. Én megfontoltam mindent. Tudom, nehéz lesz egyedül két gyerekkel. Most a la­kás okoz legnagyobb gondot. A bíróság ugyan nekem ítél­te, ugyanakkor arra is kö­teleztek, hogy kerítsek a fér­jemnek albérletet. ' De ho­gyan? Ha elmondom, hogy bírósági ítélet alapján kere­sek albérletet, senki sem áll velem szóba. — A férje viszont ragasz­kodik még mindig önhöz. Legszívesebben visszaforgat­ná az idő kerekét. — Ez már nem megy. • * * Részlet az első fokú bíró­ság ítéletéből: „A családjogi törvény szerint a házasságot bármelyik házastárs kérel­mére a bontóper lefolytatá­sa után fel kell bontani, ha a házasélet a felek között teljesen és helyrehozhatatla­nul megromlott. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljá­rás során megállapította, hogy ezek a feltételek a pe­res felek házasságánál fenn- állanak. Az alperes teljesen elhidegült a felperestől. Együvétartozásuk az alperes részéről mindennemű érzel­mi kapcsolatot nélkülöz.” Serédi János Üzemi óvoda Orosházán A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat orosházi óvodája elsőként műkö­dött az üzemiek közül Orosházán. Négy évvel ez­előtt költöztek jelenlegi he­lyükre. A 60 személyes in­tézménybe — az igények alapján ebben az évben — a gyári dolgozók 105 gyer­mekét vették fel. így 176 százalékos az óvoda kihasz­náltsága a városi 146 szá­zalékkal szemben. A szűk­nek bizonyult helyiségek el­lenére is kulturált körül­ményeket biztosítottak a vállalat vezetői az aprósá­goknak. Több mint 50 szo­cialista brigád igyekszik otthonosabbá tenni a gyer­mekintézményt. Öltözőszek­rényeket készítettek az asztalos brigád tagja, majd falburkolatot. A villanysze­relők minden elektromos hibát megjavítanak, a laka­tos brigád az udvari szín­be szerelt fel mászókákat, és homokozót alakított ki a betonozó brigád. Korszerű orvosi szek­rény is van a vizsgáló szo­bában, ahol heti két alka­lommal tart a gyermekor­vos megelőző vizsgálato­kat. Az apróságok nevelését, tanítását szakképzett, több éves gyakorlattal rendelkező óvónők, gondozónők végzik. A tanítás-nevelés mellett a gyerekek őszi programjá­ban a falevélgyűjtés, alma- szüretelés is szerepel és a vállalati autóbusszal min­den évben kirándulnak Gyopárosra, vagy Szarvasra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom