Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1., vasárnap EHiUMTd i:i * i: m u a x C * k : : : ■ Morzsák Ballag a gyerek. Bizony, gyorsan telnek az évek! Mintha csak tegnap lett volna, hogy a világra jött, és már ballag. A kedves szülő tudomásul veszi, készül is a család a komoly eseményre. Főleg a „nagyi” izgatott; mi lesz, hogy lesz, mit vesz fel a gyerek. Az anyukákat, apukákat egyik reggel lepi meg a kérés: járuljanak hozzá bizonyos összeggel ahhoz, hogy a gyermekekről gondoskodóknak ajándékkal kedveskedhessenek. A ballagás alkalmából. A szülők többsége enyhén szólva meglepődik. Nem, nem magán a megajándékozáson. No, de nem sok egy kicsit személyenként 150 forint e célra — egy bölcsödében? — Egy kilót adni ebből a szalámiból! — bök a hűtőpult mögé a „kedves vevő”. Idősödő férfi, aki szemmel láthatóan nem hajlandó tudomást venni a koráról — erről árulkodik a külseje, öltözete. Körülötte három hölgy, és egy középkorú férfi, akik egy árva szót sem értenek magyarul. Részükre is az „idegenbe szakadt hazánkfia" vásárol. Zajosan, kötekedve, a várakozók hosszú sorát feltartva. — A Pick-szalámiból is egy kilót. De szeletelje! Mutassa csak! Ilyen száraz? Akkor nem viszem el! Nagyobb papírba csomagolhatná! Láthatóan elégedett önmagával: „csak hadd ugráljanak, elvégre én dolláron vett forinttal fizetek”. Négy külföldi társa restellked ve félrehúzó dik. . . m Zötyög, billeg az autó — vadonatúj Zsiguli — a falusi bekötő úton. Az út teljes szélességében gödrök és púpok váltják egymást. Az autó vezetője ezek között próbál elő- reevickélni, lehetőleg tengelytörés nélkül. Talán a szélén simább — gondolja, és egészen jobbra húzódik. Tévedett. Egy zökkenés, aztán egy csattanás, amely jól kicirkalmazott káromkodásban folytatódik. Az arra járók segítőkészen kiemelik a gödörből a kocsit. A Zsiguli szemrehányóan mutatja oda behorpadt oldalát gazdájának —, amikor megjelenik a tulajdonos. Mármint a „sértett” kerítés — betonoszlop — tulajdonosa. Már messziről szentségei, és követeli a kerítésben keletkezett kár megtérítését. Az autós, aki még fel sem fogta, hogy jó pár ezer forintjába kerül majd a karosszéria-javítás, ijedt-idegesen kérdi, mivel tartozik, csakhogy mielőbb megszabaduljon a férfitől. Az mond egy összeget — legalább ötszörösét a tényleges kárnak — és a markát nyújtja. Az autós gondolkozás nélkül fizet. Azt már természetesen nem hallja, amint a férfi odébb elégedetten kacsint a szomszédra: „Ez nem jött rosszul!”... T. I. Ifi B : * \ ■ ! n s ■ ! ■ 5 ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ j j Csónakázók... Fotó: Gál Edit Gondoskodnak a bolti dolgozók szakképzéséről Vízmű-vállalatok országos értekezlete Gyulán Dévaványán,, a helyi ÁFÉSZ vezetői fontos feladatuknak tekintik a dolgozók szakmai és politikai képzésének elősegítését. Minden évben beiskoláznak a különböző szakmákra fiatalokat és továbbképzésben részesítik azokat, akiknek munkaköri beosztása ezt szükségessé teszi. Jelenleg Makón 4, Hódmezővásárhelyen egy fiatal tanul a szakközépiskolában, ezenkívül 20 szakmunkástanulójuk van. Az elmúlt két év alatt boltvezetői képesítést hárman, vendéglátóipari üzletvezetői iskolát ketten, bolti eladói képesítést hárman szereztek meg, ezenkívül vendéglátóipari szakács, mérlegképes könyvelő és felvásárlói szakmából is megszerezték többen a képesítést. A különböző szakokon összesen 15-en tanultak. Gondoskodnak arról is az ÁFÉSZ vezetői, hogy helyi tanfolyamokon szerezzenek szakmunkásbizonyítványt azok, akiknek ez még nincs meg. Ennek eredményeként 1977- ben 28-an — ebből 25 nő —, a vendéglátóipari szakon pedig 29-en vesznek részt továbbképzésben, akik 1979-ben kapják meg tanulmányi eredményeik alapján a szakmunkásbizonyítványt. Az idén megszervezik a boltvezetők és -helyettesek továbbképzését is 30 dolgozó részvételével. Politikai oktatásban közel 70-en vesznek részt. Az országban 38 víz-, csatorna- és fürdővállalat működik 36 ezer dolgozóval. Naponta országos átlagban 2,6 millió köbméter ivóvizet biztosítanak a lakosság 70 százalékának, vagyis hétmillió embernek. Különösen a nyári hónapokban sűrűsödik össze munkájuk. Például június—július—augusztusban, tehát három hónap alatt, több mint 1200 településen 219 millió köbméter vizet juttattak a vezetékekbe, míg az ezt megelőző öt hónapban 269 milliót. Évente tízmilliárd forint értékű termelést és szolgáltatást végeznek. Több mint kétszáz fürdőjükben egy fél év alatt 20 millió vendég fordult meg. Már csak ebből a néhány adatból is kitűnik, hogy munkájuk sokrétű, s emellett közvetlen kapcsolatban állnak a lakosság széles rétegeivel. Azt tartják, az a jó, ha nem beszélnek az emberek az ivóvíz- és szennyvízről, mert akkor nagy baj nem lehet. Bezzeg szidják a vízműveket, ha korlátozni kell a fogyasztást, vagy éppenséggel nem jön a csapból a negyedik emeleten, amikor arra legnagyobb szükség lenne. Az egész országot átfogó 38 vállalat irányítása éppen sokrétűsége miatt, rendkívül nagy gondot okozott, nem utolsó sorban az egységes szemlélet hiánya, szétszórt gazdálkodása miatt. Ezért határoztak úgy egy évtizeddel ezelőtt, hogy megteremtik azt a központi szervezetet, amely összefogja, egységesen irányítja a vállalatok tevékenységét, gazdálkodását, így jött létre az az egyesülés, amely a Forrás nevet vette fel. A napokban Gyulán tartotta igazgató tanácsülését az egyesülés. A vendégeket a házigazdák nevében Nádházi András, a gyulai vízművek igazgatója üdvözölte, majd Németh Bertalan, az egyesülés igazgatója tájékoztatta a megjelenteket az anyagi, műszaki ellátás legégetőbb feladatairól. Az egyesülés évenként 600 millió forint értékű anyagot biztosít a tagvállalatoknak, de a hazai gyártmányok mellett jelentős mennyiségben szerez be külföldről is. Az ülés után a vállalatok igazgatói megtekintették a gyulai vízművek több telepét. Felkeresték a Henyei útit, megnézték a Vízmű II- tőt, a fürdőt és a szennyvíz- elöntöző telepet. Ezt követően rövid ünnepségre került sor, ahol beszédet mondott dr. Takács Lőrinc, Gyula város Tanácsának elnöke, aki többek között a vízművek előtt álló fejlődési lehetőségeket vázolta. Majd Nádházi András emlékplakettet adott át Perecsi Ferencnek, az OVH osztályvezető-helyettesének és Németh Bertalannak, a Vízügyi Hivatal fennállásának 25., illetve a Forrás megalakulásának 10. évfordulója alkalmából. B. O. Zuhanás A közvéleményben úgy él, hogy a válás csak a gyengébb nemet viseli meg. Talán azért, — mint ahogy azt dr. Bernáth Zoltán: A bírói emelvényen című könyvében írja —, mert a férfiak kevesebbet panaszkodnak, kevesebbet beszélnek önmagukról, sokkal több férfi van, aki tragédiáját önmagába zárja. Ha kipattan az, nagyon sokszor rajta kívülálló okból történt. Egy bűnügy adatai szerint a gázolás arra volt visszavezethető, hogy a gépkocsivezető fáradtan, idegesen vezetett. Felesége elhagyta, s két napon keresztül jóformán semmit sem tudott aludni. Egy ács munka közben a harmadik emelet magasságából egyszerűen lelépett a mélybe. Az örökösödési perben kihallgatott testvére vallomása szerint az ácsot az utána örökölni óhajtó, a tárgyaláson még mindig gyászruhás felesége ölte meg. Felesége magatartása miatt az ács hosszú hetekkel a halála előtt úgy járt-kelt, mint egy alvajáró, ez okozta balesetét is. Egy sebészorvos azért kérte házasságának gyors felbontását, mert tragédiájára pontot akart tenni. Otthonának disszonáns hagjait szünet nélkül hallotta még a műtőben is. Mindez a statisztikában egy-egy semmitmondó adat, csak eggyel-eggyel növeli a válások számát. Milyen megdöbbentő lenne, ha > minden statisztikai adat megelevenednék a maga teljes valóságában. — Mit csináljak? A feleségem nem enged be a lakásba. A kérdés megdöbbentett. Annál is inkább, mert késő éjszaka hangzott el. Békéscsabán, a Kulich Gyula-lakótelep egyik gyéren kivilágított utcájában toppant elém egy férfi. Anélkül, hogy bemutatkozott, vagy bármit tett volna, ami ilyenkor elvárható, elkeseredetten folytatta. — Sietek haza a műszakból. Szerettem volna megnézni a filmet, mert egy jó krimi megy a tévében. És itt vagyok kérem, lófrálok az utcán. Mivel értetlenül hallgattam, összecsapta két kezét. — Hát nem ismer meg? Évekkel ezelőtt a feleségemmel együtt többször felkerestem a szerkesztőséget egy eltartási szerződés miatt. Ekkor ismertem rá Cs. Györgyre. — Ugye csodálkozik, hogy éppen velem történik ilyesmi. Hiszen aki csak ismert minket, eszményi házasoknak tartott. Egymásrautaltságukban valóban azok voltak. A legnagyobb nehézségek közepette sem hagyták el egymást. Felelősséggel irányították közös sorsukat. Amikor a feleség a második gyermeket horda a szíve alatt, eltartási szerződést kötöttek egy idős házaspárral, hogy otthonra leljenek. A reményt azonban pozdorjává törte a pereskedés. Évekig tartott. Egy apróságért robbant ki, a pelenkák miatt, amelyek az udvaron a kötélen száradtak. Az eltartottak ezt nehezményezték. Aztán tovább gyűrűzött az inzultus. Végül annyira elviselhetetlenné vált a helyzet, hogy a bíróság felbontotta a szerződést. Arról álmodtak, hogy egyszer saját lakásuk lesz. Az álom hihetetlenül távolinak tűnt. Rosszhiszemű jogcímnélküli lakókká nyilvánították őket. Akkor keresték föl a szerkesztőséget. Kéz a kézben jöttek. Elárvultán, mint a száműzöttek. Az egymás iránt érzett szeretet tartotta bennük az erőt. Az albérleti évek sem voltak könnyűek. Két gyermekről kellett gondoskodniuk. A feleség betegeskedett. A férj helyette is dolgozott. Házasságuk nyolcadik évében kaptak egy összkomfortos, kétszobás lakást. A vállalat Cs. Györgynek munkáskölcsönt adott. — Most, hogy mindenünk megvan, úgy érzem magamat, mintha a csúcsról zuhannék. A napokban a kislányom azt mondja; apu, te csak akkor szólhatsz hozzám, ha megkapod a láthatási engedélyt a tanácstól. * * * Az év elején adta be a válókeresetet Cs. György. A két év óta tartó visszás helyzetet akarta rendezni. A felesége eltiltotta tőle a gyerekeket, holmiját a kisszobá- ba rakta át. Hiába kérlelte, nem állt vele szóba. A válás közös megegyezéssel indult. Ekkor még békéltetésre is volt némi remény. Éppen ezért elállt a keresettől, s kérte a per megszüntetését. A feleség azonban viszont- keresetet nyújtott be. És ezzel megindult a pereskedés folyamata, amely a mai napig sem ért véget. — Teljesen kiborultam. Nem tudom, mi lesz ennek a vége. Elvesztettem a családomat, elvesztettem a lakásomat. Csak az ügyvédem tartja bennem a lelket — mondja Cs. György. Az ügyvéd azonban nem nyilatkozik csak az Ügyvédi Kamara engedélyével. Mivel ügyfele megadta a jogot az iratbetekintéshez, aktákat tesz az asztalra. Eddig hat tárgyalás volt. Az elsőfokú bíróság ítélete szerint a feleség magatartására vezethető vissza a házasság megromlása. A lakáshasználatot megosztották. A másodfokú bíróság megváltoztatta az első fokú ítéletét. A feleség lett az összkomfortos lakás kizárólagos használója. A férj részére azonban bútorozott albérletet köteles biztosítani. Most a lakás miatt folyik a vita. A feleség is, meg a férj is a Legfelsőbb Bírósághoz fordult törvényességi óvás iránti kérelemmel. A férj a lakás megosztását kéri, hiszen a munkáskölcsönt neki kell törlesztenie. A feleség éppen ellenkezőleg. S mindezt még tetézi egy büntetőper. A férjet a bíróság elmarasztalta gyermekei láthatása alkalmával tanúsított magatartása miatt. A felesége ugyanis egy magnóval fogadta, hogy minden szavát rögzítse. * * * Csinos fiatalasszony. A munkahelyén beszélgetünk. Az asztalfiókban ott a magnó. Bármelyik pillanatban kész arra, hogy felidézze a perpatvart. Már a házasság első évei is megkeseredtek a szívében. Már azokra sem emlékszik vissza szívesen. — A férjem mindent elrontott. — Mivel? — Az örökös féltékenykedésével. Ahogy megkaptuk a Lakást és anyagilag többé- kevésbé rendbejöttünk, mintha elvágták volna. — És azelőtt? — Azelőtt is voltak súrlódások. Ügy-ahogy elsimultak. Tudja, nagyon szerettünk volna egy lakást, s a lakás bizony nehezen jött. A gyerekek is aprók voltak. Miután megkaptuk a lakást, én elmentem dolgozni. Ezt követően kezdett a férjem fél- tékenykedni, pedig nem volt rá oka. Aztán jött a többi. Igen, jött a többi. Egyik vonzotta a másikat. Megállíthatatlanul hatványozódtak. Az apró tüskékből, a vélt sérelmekből végül is elviselhetetlen és súlyos vádaskodások lettek. Hogy kinek miben van igaza, aligha lehetett egykönnyen eldönteni. De tény, ami tény: — Mindez oda vezetett, hogy elhidegültem a férjemtől. Különben is ő adta be a válókeresetet, aztán vissza akart lépni, hogy béküljünk ki. Maga se tudja, mit akar. Én megfontoltam mindent. Tudom, nehéz lesz egyedül két gyerekkel. Most a lakás okoz legnagyobb gondot. A bíróság ugyan nekem ítélte, ugyanakkor arra is köteleztek, hogy kerítsek a férjemnek albérletet. ' De hogyan? Ha elmondom, hogy bírósági ítélet alapján keresek albérletet, senki sem áll velem szóba. — A férje viszont ragaszkodik még mindig önhöz. Legszívesebben visszaforgatná az idő kerekét. — Ez már nem megy. • * * Részlet az első fokú bíróság ítéletéből: „A családjogi törvény szerint a házasságot bármelyik házastárs kérelmére a bontóper lefolytatása után fel kell bontani, ha a házasélet a felek között teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott. A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás során megállapította, hogy ezek a feltételek a peres felek házasságánál fenn- állanak. Az alperes teljesen elhidegült a felperestől. Együvétartozásuk az alperes részéről mindennemű érzelmi kapcsolatot nélkülöz.” Serédi János Üzemi óvoda Orosházán A Békéscsabai Baromfi- feldolgozó Vállalat orosházi óvodája elsőként működött az üzemiek közül Orosházán. Négy évvel ezelőtt költöztek jelenlegi helyükre. A 60 személyes intézménybe — az igények alapján ebben az évben — a gyári dolgozók 105 gyermekét vették fel. így 176 százalékos az óvoda kihasználtsága a városi 146 százalékkal szemben. A szűknek bizonyult helyiségek ellenére is kulturált körülményeket biztosítottak a vállalat vezetői az apróságoknak. Több mint 50 szocialista brigád igyekszik otthonosabbá tenni a gyermekintézményt. Öltözőszekrényeket készítettek az asztalos brigád tagja, majd falburkolatot. A villanyszerelők minden elektromos hibát megjavítanak, a lakatos brigád az udvari színbe szerelt fel mászókákat, és homokozót alakított ki a betonozó brigád. Korszerű orvosi szekrény is van a vizsgáló szobában, ahol heti két alkalommal tart a gyermekorvos megelőző vizsgálatokat. Az apróságok nevelését, tanítását szakképzett, több éves gyakorlattal rendelkező óvónők, gondozónők végzik. A tanítás-nevelés mellett a gyerekek őszi programjában a falevélgyűjtés, alma- szüretelés is szerepel és a vállalati autóbusszal minden évben kirándulnak Gyopárosra, vagy Szarvasra.