Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-01 / 232. szám
1978. október 1., vasárnap o UHíHMte articsóka, zergeszarva, madzagbab Hogyan lehet költőivé tenni, kiemelni a hétköznapi élelmiszerek sorából a zöldségeket, felhívni a néző figyelmét a karcsú formákra, ragyogó színekre — erre kap választ a látogató, ha megtekinti az orosházi kertészeti kiállítást. Dr. Szalva Péter, a Szentesi Zöldségkutató Intézet igazgatója 100 művészi színvonalú színes felvétele az ékes bizonyíték rá; aki szereti a foglalkozását, megtalálja a szépséget munkája tárgyában, egy „közönséges” paprikában, paradicsomban is. Ilyen magas színvonalú felvételek mellett nem csoda, hogy a háttérnek szánt fotók túllépnek rendeltetésükön, és főszerepet kapnak. Nemcsak fotók, hanem növénykülönlegességek is jelzik a szentesiek tevékenységét. Bemutatkozik az állatoktól ismert módon „bundáját” levető dísznövény, a „zergeszarva”, az indiai tüskés uborka és a nálunk még kevéssé ismert articsóka. Meghökkentik a látogatót nagyságukkal, szépségükkel a kertbarátok termékei. Fényesen mosolygó almák, paprikák — ízléses elrendezésben — mutatják azt a gondosságot, amellyel a rendezők készültek a seregszemlére. Nem csoda, ha olykor akaratlanul is felsóhajt a szemlélő: „Bárcsakaz üzletekben is így lenne!” Egy kép a dr. Szalva Péter által kiállított százból — Ez a hatalmas karalábé az én kertemben termett — mutatja Ivanov Demeter első díjas orosházi kertész Egy dísznövény-különlegesség: a zergeszarva Veress Erzsi képriportja Az ízléses elrendezés kiemeli a szép formákat Milyen sertés jó szaláminak? Tanácskozás Mezöberényben A nagyüzemi sertéstartás időszerű teendőit vitatták meg a megye állattenyésztő szakemberei az elmúlt hét közepén azon a tanácskozáson, amelyet az Állattenyésztési Felügyelőség a két termelőszövetkezeti szövetséggel közösen rendezett meg Mezöberényben. A tanácskozáson elhangzottak közül külön is figyelemreméltónak tartották a résztvevők Vécsei Dánielnek, a mezőberényi Aranykalász Tsz termelési elnökhelyettesének előadását, amelyben a szövetkezet szakosított telepének korszerűsítése során szerzett tapasztalatokról számolt be. A mezőberényi Aranykalász Tsz-ben másfél évvel ezelőtt fejezték be a fejlesztést és a KAHIB-sertésfaj- tára alapozott tenyésztőmunka a tartástechnológia szigorú betartásával kiugró eredményeket ért el. Nemcsak a hízókibocsátást növelték mintegy 60 százalékkal a korábbiakhoz képest, hanem másfél év alatt tenyésztési és termelési mutatóik is meghaladták a megyei átlagokat, jelezve a minőségi javulást, aminek eredménye azután a húsipari feldolgozásnál is megmutatkozik. Legnagyobb gondja jelenleg a mezőberényiek- nek, hogy az új termésig a takarmánytáp gyártásánál már nélkülözni kénytelenek az egyik legfontosabb alapanyagot, a kukoricát. A mezőberényi elnökhelyettest követően a Gyulai Húskombinát kereskedelmi igazgatója, ifj. Klaukó Mátyás tájékoztatta a szakembereket a kombinát működésbe lépésének körülményeiről, a sertésfelvásárlás helyzetéről, majd a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető tanára, dr. Fekete Lajos a nagyüzemi sertéstenyésztés tartási, takarmányozási feladatairól beszélt a tanácskozás résztvevőinek, részleteiben taglalva a szalámi sertéshús termelésének országos tapasztalatait. Ez utóbbiak a kutatási eredményekkel együtt azt bizonyítják, hogy a jól ismert amerikai és belga sertésfajtákkal feljavított álló-. mány az eddigieknél jobb szalámi-alapanyagot, húst termel. A kísérletek mindemellett azt is bizonyították, hogy az új tenyésztési és termelési igényeknek elsősorban a hagyományos tartási rendszerű telepek tudnak eleget tenni, figyelembe véve, hogy a hízókat ebben az esetben az átlagosnál hosszabb ideig kell tartani. A megye mezőgazdasági üzemei természetesen a szalámi-alapanyagnak megfelelő sertéshús termelésének többlet- költségeit csak megfelelő jövedelmezőség mellett vállalhatják — állapította meg végül a mezőberényi tanácskozás. fl szegedi példa nyomában Lépcsőzetes munkakezdés Békéscsabán? Először a kereskedők Időpont: bármelyik hétköznap resgel .3 1 nyolc és nyolc óra között. Helyszín: Békéscsaba, Lencsési úti lakótelep autó- buszmegállói. Népsűrűség: az idevonatkozó statisztikából eddig ismert esúesszámot is többszörösen felülmúló. Hangulat: feltűnően rosszabbodó, mélypontját akkor éri el, amikor az utolsó utas az utolsó légköbdeci- méter levegőt is kiszorítja a tömegközlekedési eszközből. Hárman futva érkeznek még. Egyikük vezeti, másikuk karján hozza gyerekét. Ezzel tízre szaporítják a föl nem fértek számát. Párbeszéd: idézésétől az építő jelleg hiánya miatt eltekintünk. Munkalélektani vizsgálatok szerint a nagyvárosokban lakók a reggeli munkakezdést követően átlagosan egy óra alatt érik csak el szokásos teljesítményüket. Addig az autóbuszokon, villamosokon, trolikon elszenvedett sérelmeiket, dühüket vezetik le. Kapkodás, lökdösődés, tülekedés, veszekedés — mindezt „kifújni” magunkból: időbe telik. De meddig fokozódhat mindez? Kikerülhetetlen következménye a gyorsuló városiasodásnak? Nincs más megoldás? Van. A fővárosban már a múltját is tanulmányozhatjuk. A minisztertanácsi rendelet alapján pedig az ország öt legnagyobb városában is fölkészültek a bevezetésére. Szegeden alig egy hónappal ezelőtt lépett érvénybe. * * * Lépcsőzetes munkakezdés. Szeged, megyei város tanácsának munkaügyi osztályán Békéssy Tibor tanácsos a következőket mondja: — Más megoldás már nem volt. A nyugati iparkörzetbe reggelente több ezer ember utazik a város különböző pontjairól. Évekkel ezelőtt egyszer már szóba került, de akkor még nem szorított ennyire a cipő, és a feltételeket sem lehetett kialakítani. Egy hónap távlatából annyit tudnék elmondani, hogy a közvélemény kezdettől fogva egyetértett vele. Panasz nagyon kevés érkezett be, s ami bejött, az is elsősorban az újonnan kialakított buszmenetrend hátrányait kifogásolja. * * * A 10-es számú Volán Szegeden nem mindennapi munkát végzett a lépcsőzetes munkakezdés bevezetéséért. A személyforgalmi osztályvezető, Balogh Imre elégedetlen : — Nem a lépcsőzést ellenezzük. Az iparkörzet vállalataival eddig is összehangoltuk a személyszállítás feladatait. Nekünk az volt a véleményünk, hogy a legnagyobb gondot a belvárosba irányuló csúcsforgalom okozza. A diákok, a bevásárlók, a hivatalos ügyeiket intézők, a hivatalokban dolgozók mind-mind egy időben szeretnének a belvárosba jutni. Amit a több hónapos megfeszített előkészítő, meggyőző munkával, a jó néhány forintba kerülő ’ új menetrend kiadásával és így tovább elértünk az az, hogy hat kocsink a korábbi munkakezdéssel úgy ér vissza az iparkörzetbe, hogy be tud segíteni a belvárosi csúcs- forgalomban. Szerintem itt az segített volna, ha minden iskola később kezd és a hivatalok, boltok sem egyszerre nyitnak. * * * — Amikor az ÉKV-ősz- tály koordinálásával megkezdtük az előkészítést, az volt az egyik legfontosabb alapelv, hogy ne elnyújtsuk a csúcsidőszakot, hanem az ipari üzemek lépcsőzetes korábbi munkakezdésével minél hamarabb, minél korábban befejeződhessen ez a kritikus időszak. A lépcsőzésbe egyébként bevontuk az iskolákat is. Végeredményben mintegy 40 munkáltató, illetve 6 ezer utas érdekelt az ügyben. Egy hónap után el lehet mondani, hogy a lépcsőzés alapjaiban bevált, a dolgozók korábbi szállítása után felszabaduló autóbuszok nagy segítséget jelentenek a csúcsforgalom idején — állapította meg Rozsos Ta- másné, a szegedi tanács munkaügyi osztályának főelőadója, hozzátéve még, hogy bizonyos finomításokra természetesen szükség van még. * * * A vélemények tehát megoszlanak, s ha beleolvasunk az ÉKV-osztályhoz beküldött vállalati jelentésekbe, tovább bonyolódik a kép. A tejipari vállalat dolgozói szerint a buszok kevésbé zsúfoltak, az Ikarusz szegedi gyárának munkásai azt állítják, hogy az intézkedés elszakadt az élettől, a gumigyáriak semmi változást nem tapasztaltak, a postaiak örülnek a rész- eredményeknek is. Ezzel szemben a DÉLÉP munkásainak 57 százaléka nemmel szavazott a lépcsőzés létjogosultságát firtató kérdőíven. * * * Az egyik érintett a vállalat a lépcsőzetes munkakezdésben a Szegedi Ruhagyár kollektívája. Igaz, itt az 1200 dolgozóból mindösz- sze 300 irodást, raktárost, s vezetőt kellett meggyőzni a megváltozott munkarend „fontosságáról”. Welti Lajosné, az északi ipartelep központi ruhagyárának dolgozója, munkaügyi osztályvezető : — Tavasszal kerestek meg a városi vezetők, s az előzetes vizsgálódások alapján pluszmínusz negyedórás eltérési munkakezdést ajánlottak vállalatunknak. Ez annyit jelent, hogy korábban 7 órakor kezdődött a munkaidő, s szeptembertől választhattunk a háromnegyed 7-es és a negyed 8-as kezdés között. A gyári dolgozók és a vezetőség megvitatta, s az előbbinél — a háromnegyed 7-es kezdésnél maradtunk. Azonban rögtön az első napokban problémák adódtak. Az ötvenezres lakosú Tarján-telepről bejárók a régi menetrend szerint a munkakezdés előtt 15 perccel indulhattak a busszal, s többnyire pontosan érkeztek a gyárba. Az új menetrend szerint azonban 25 perccel előbb indul a busz, s dolgozóink csaknem fél órával előbb érnek a gyárkapuhoz, ami annyit jelent, hogy háromnegyed 7 előtt hosszú időre tétlenségre vannak utalva. Igaz, többen felfedezték, hogy van egy másik buszjárat, amivel időre érkeznek a gyárhoz, azonban így csak többszöri átszállással, s újólag zsúfoltsággal közelíthetik meg az üzemet. — A délutáni hazautazás a korábbihoz viszonyítva zsúfoltabb lett — folytatja a munkaügyi osztályvezető. Ilyenkor az M-jelű buszok a végállomás felől a lemezgyár, gumigyár, tejgyár dolgozóit még összeszedik, de mire a ruhagyárhoz érkeznek a járatok, egy gombostűt sem lehet leejteni azokon. És sokszor meg sem állnak. — Visszakanyarodva még egy szó erejéig a reggeli utazáshoz, még egy negatív tapasztalatot tudok elmondani. A mi vállalatunk háromnegyed hétkor kezd, a tőlünk plussz negyed órára levő másik vállalat 7 órakor. Na már most, ez azt jelenti, hogy a végállomáson mind a két gyár dolgozói egyszerre indulnak, hogy pontosan érkezzenek a munkakezdésre. Szerencsére én nem vagyok érintett a tömegközlekedésben, mivel olyan közel lakom, hogy gyalog indulok reggelente munkahelyemre. * * * Beszélgettünk olyan dolgozóval is, aki a Tarján-telepről jár be nap mint nap. Sándor Béla: — A ruhagyárnak saját bölcsődéje és óvodája van. Gyermekemet idehozom minden reggel, s nekem megfelelő, hogy 25 perccel előbb indulhatok, ugyanis a gyereket átöltöztetem átadom az óvodában, ez ki is tölti ezt az időt. De itt rögtön megkérdőjelezném, akinek nincs apró gyermeke, mit csinál ez a majd félóra alatt. Ugyanakkor azok, akiknek kisiskoláskorúak már a gyerekei, a korábbi indulás miatt félve hagyják otthon apróságaikat, mivel nekik egyedül kell indulniuk az iskolába. S ez még az egyszerűbb oldala. Délután viszont, mikor a gyerekért bemegyek az óvodába, szinte minden gyári dolgozó egyszerre fut össze, öltöztetni az apróságokat. Ilyenkor aztán nagy a zsúfoltság az öltöztetőben, majd hazafelé ezután jönnek az olyan buszok, amelyek meg sem állnak. * * * Ennek ellenére is az a véleményünk, hogy szükség van rá. Budapesten bevált. (Szegeden döcög.) Békéscsabán pedig már döntöttek. Csaba Márton, a békéscsabai Városi Tanács műszaki osztályának vezetője: — Három évvel ezelőtt egyszer már nekikezdtünk, akkor nem tudtuk keresztülvinni. Tovább halogatni azonban nem érdemes, mert más út úgy sincs, most pedig még megvan a lehetőségünk arra, hogy a lépcsőzetes munkakezdést lépcsőzetesen vezessük be. Elsőnek a kereskedelmet vontuk be, s így az iparcikküzletek a lépcsőzés alapján kilenckor nyitnak reggelenként és este hatkor zárnak, kivéve a papírboltokat, a diákokra tekintettel. Ugyanakkor az intézményeknek megküldtük ajánlásunkat arra, hogy nyol óra helyett fél kilenckor kezdjék a munkát. További kiterjesztésére addig nem kerül sor, amíg a részleges bevezetéssel nem szerzünk elegendő jó tapasztalatot. Ilyen megfontolásból egyelőre a Volán sem változtat a menetrendeken. Az intézkedés egyébként első lépcsőben mintegy 800 kereskedelmi dolgozót érint. — A nyitány? — Holnap reggel. Sok sikert, és a szegedinél jóval kevesebb döccenőt. ! Jávor Péter—Kőváry E. Péter
