Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-21 / 249. szám

1978. október 21., szombat I Noteszlapok Sír egy kislány. Ügy sír, úgy zokog, hogy belerázkó­dik törékeny kis teste. Mint egy védtelen palánta, kit eszeveszett vihar tépdes. Még szívének kalapálását is hal­lani. — Mi történt? Hangja megcsuklik. — Csú-csúfólnak. — Ugyan miért? — Apukám miatt. Távolabb három fiú és két lány áll. — Mi nem csúfoljuk, s ha csúfoljuk, akkor az igazat mondjuk. — Honnan tudjátok, hogy mit csinált az ő apukája? — Mindenfelé beszélik. — Én a szüleimtől hal­lottam — húzza ki magát az egyik fiú. Hogyan magyarázzam meg nekik, helytelenül viselked­nek. — Mondjátok, hogyan ta­nul ez a kislány? — Elég jól — válaszolják őszintén. — Akkor igazán nem ér­demli meg, hogy így bánja­tok vele. Vajon megértik-e, hogy a mi társadalmunkban min­denki saját tetteiért felel. Megtisztult, őszinte, humá­nus világban élünk. A kis­lány jól tanul, amiért dicsé­ret illeti. Szomorúságában pedig vigasz, segítő szándék jár neki, nem pedig csúfoló­dó szavak. Vonogatják a vállukat, szétszélednek. A kislány lehajtott fejjel egy­magában bandukol. Nincs szívszorítóbb, mint egy kis­gyermek magányossága. Mintha egy sötét mélységbe tekintene az ember, ahová sem a kultúra fénye, sem a józan érv el nem hatol, s kísértett szekerén még ott dübörög a halottlátó múlt. Talán az iskola képes elűzni ezt a nyomasztó víziót. Ta­lán? ! De az iskola kapuján túl ki segít? Az utcán, a te­reken, a családi otthonban. Ott, ahol a csend is beszél, s a néma tekintetnek is értel­me van. Oda is el kell jut­nia a szavaknak. Hogy egy kislány tudjon játszani, ön­feledten nevetni. Mert ő semmi rosszat nem tett. S most mégis apja szégyenét görgeti rá az ostobaság. Az intelem nem a csíny­tevő gyermekeknek szól, ha­nem nekünk, felnőtteknek, akiket az egymásért, s a jövő nemzedékéért érzett felelős­ség kell hogy összetartson. * A tájékoztatás nem szíves­ség, hanem kötelesség. Ám néha nemcsak a kötelesség, hanem a szívesség is sántít. Nem valami nyomós okból, hanem csak úgy, szeszély­ből. A közelmúltban egy kül­földi delegáció érkezett me­gyénkbe. lmom kellett ró­luk, ha nem is sokat, csak egy kommünikét. De a nevü­ket meg kellett tudnom. A pesti kísérő egy alacsony termetű, bajuszos. A hosszú­ra nyúló fogadás után meg­kérem, legyen a segítségem­re. Kik a delegáció tagjai? — Minek az — húzza fel a szemöldökét. — Az újságnak fontos. — Ja, az újságnak, de nem nekem. Erre megmutat egy cetlit, amelyre fel van írva a kül­döttség tagjainak a neve. Le szeretném másolni. Szó se lehet róla. A cetlit eltünteti a zsebébe. Közben megvonja a vállát, hogy mást nem te­het érdekemben. Mit csinál­jak, belenyugszom. A tol­mácsnő, anélkül, hogy meg­magyaráznám miről is van szó, segítségemre siet, felír­ja a neveket. Sőt mi több, készségesen segít, hogy be­szélhessek a delegáció veze­tőjével. Hát így is lehet. Serédi Összefogás az alkoholizmus ellen Csakúgy, mint országszer­te, Gyulán is napirenden van az alkoholizmus elleni küzdelem. Az egészségügyi intézmények csupán mint­egy 300 alkoholistát tudnak kezelésben részesíteni, ezért a különböző tömegszerveze­tekre, és társadalmi szer­vekre hárul az alkoholisták felkutatása. Évek óta igen eredményesen működik a városban egy alkoholmentes klub, mely jelenleg 37 ta­gú. Munkaprogramjukban az érdekődésnek megfelelő tudományos és ismeretter­jesztő előadásokon kívül ki­rándulások, és más klubok­kal való tapasztalatcserék is szerepelnek. A közelmúltban az álla­mi és társadalmi szervek összefogásával társadalmi bizottság alakult, melynek célja, hogy felkutassa és kezelésre irányítsa a — még gyógyítható — alkoho­listákat. Tevékenységükbe bevonják a munkahelyek társadalmi aktíváit is. Mun­katervük ez évre szól. No­vemberben a városi tanács egészségügyi osztálya, de­cemberben pedig az alkohol­gondozó számol be alko­holizmusellenes tevékeny­ségéről. A társadalmi bi­zottság decemberi ülésén értékeli eddigi munkáját, s a szerzett tapasztalatok alapján meghatározza a jö­vő évi feladatokat. Kocsma helyett büfé Korszerűsítik az üzlethálózatot Békésen A Békés és Vidéke ÁFÉSZ nemcsak a város, hanem a hozzá tartozó négy város- környéki község áruellátásá­ért is felelős. Dr. Varga Imrének, a szövetkezet el­nökének tájékoztatása sze­rint az elmúlt évben 360 millió forint forgalmat bo­nyolítottak le, s várhatóan ez a szám az idén eléri a 400 milliót. Ebből a kiske­reskedelmi áruforgalom meghaladja a 300 millió fo­rintot, míg a vendéglátó- - ipari egységeknek 60, a fel­vásárlótelepeknek 20—25 millió forint a bevételük. Természetesen ilyen mennyiségű áru eladásához megfelelő üzlethálózatra is szükség van. Az utóbbi években elsősorban Békésen hoztak létre új szaküzlete­ket, de erejükhöz mérten fejlesztették a községek bolthálózatát is. Az elkövet­kezendő időben előtérbe ke­rült a periférikus területek üzleteinek felújítása. Ez annál is inkább sürgető, mi­vel a földrengés számos egységet megrongált, emiatt négy boltot be kellett zárni. A szövetkezet a SZŐ VOSZ támogatásával 32 millió forintot fordít ezek rend­behozására, új ABC-kiSáru- házak létrehozására. Az első kerületben, az 1-es számú vegyesbolt he­lyén büfét, zöldségboltot építenek. A második kerü­letben levő 8-as számú ital­boltot megszüntetik és ABC- áruházat, presszót, falato­zót nyitnak. Az Asztalos ut­cai vegyesboltot is bezárják, -’J hiszen ennek megközelítése a földút miatt szinte lehe­tetlen. Nem messze tőle, a fürdő mellett jelenleg meg­levő önkiszolgáló élelmi­szerbolt is megszűnik, he­lyét korszerű ABC-kisáruház foglalja majd el. Ezenkívül új italboltot és vegyesüzle­tet kapnak a rosszerdeiek. Békéserdőn felújítják az ital- és a vegyesboltot. A szövetkezetben ez idő szerint kilenc szakcsoport működik. A méhész-, a nyúltenyésztő és a zöldség- termesztő csoportnak 560, a baromfitenyésztő és -hiz­lalónak pedig 60 tagja van. Ezek tavaly 8,5 millió fo­rint értékű árut értékesítet­tek, s ebben az évben is hasonló teljesítményre lesz­nek képesek. A legjobb eredményt a méhészek, a nyúltenyésztők, a zöldség-, gyümölcstermelők érték el. Egy év alatt 3,5 vagon mé­zet, 400 mázsa nyulat és 18 vagon zöldséget adtak át a szövetkezetnek. De nem szégyenkezhetnek a ba­romfitenyésztők sem. Mint­egy 20 ezer hízott baromfit adtak el. Mindezekből világosan lát­szik, hogy a felvásárlást is korszerűsíteni kell. Éppen ezért a bútorraktár szom­szédságában új felvásárló­telep létrehozását határozták el. À 4,5 millió forintba ke­rülő létesítmény biztosítja a városban, a környező te­lepülésen lakók áruinak za­vartalan felvásárlását. A nagyobb tárolótér lehetősé­get nyújt az osztályozásra és megoldja a téli tárolás gondjait is. _ n tárgyalóteremből Halálos közúti baleset A napokban tárgyalta a gyulai járásbíróság Gulyás János, Nagybánhegyes, Vo- rosilov út 69. szám alatti la­kos bűnügyét. A 30 éves férfi halálos közúti baleset okozása miatt került a vád­lottak padjára. A vádlott a Volán 8-as számú Vállalat autóbusz- vezetője volt. A nagybánhe- gyesi járaton dolgozott. A vállalat előírása szerint munka végeztével a buszt a tanácsháza előtti parkolóban kellett hagynia. Mivel több­ször előfordult, hogy a jár­művet ismeretlen tettesek megrongálták, Gulyás Já­nos elhatározta, hogy laká­sa előtt parkol a járművel, így hát esténként a. szűk utcában mintegy 50 mé­tert tolatott hátrafelé, míg háza elé ért. Kalauz nél­küli járat lévén, a tolatás­ban sokszor az utasok se- gíttek. Néha azonban egye­dül végezte. Ez történt ok­tóber 9-én este 19.30 órakor is. Az oldaltükörből és a lehajtott ablakon figyelt hátrafelé. Semmit sem vett észre, ami a tolatást aka­dályozhatta volna. Az utca néptelen volt. Mintegy 25 métert haladhatott hátrafelé amikor éles csikorgás ütöt­te meg a fülét. Azonnal megállt és kiszállt. A busz kerekei alatt egy kerékpá­ros férfi feküdt. Homik Má­tyás 29 éves nagybánhegyesi lakos volt az. A Zalka Má­té Termelőszövetkezetben dolgozott, s kerékpárját ma­ga mellett tolva éppen haza­felé igyekezett. A baleset következtében olyan súlyo­san sérült meg, hogy a kö­zelben levő orvoshoz szállí­tás közben meghalt. A járásbíróság Gulyás Jánost halálos közúti bal­eset gondatlan okozásának bűntette miatt egy év sza­badságvesztésre ítélte. Mel­lékbüntetésül egy év és két hónapra eltiltotta a jármű- vezetéstől. A szabadságvesz­tést fogházban kell letölte­ni. A vádlott és védője eny­hítésért fellebbezett. —dl „STOP! Ellenőrzés” Munkában a rendőrautó Napok óta a rádió reggeli híreit azzal kezdi, hogy Bé­késcsaba, Szeged, Kecskemét környékét sűrű köd borítja. Fokozott óvatosságra intik a gépjárművezetőket. Október 18., szerda reggel 6 óra. Most is ködfátyol bo­rítja az utakat. Hogy milyen veszélyes ez a közlekedés­ben, különösebben hangsú­lyoznunk sem kell. Botta János rendőr fő­törzsőrmesterrel és Székely János önkéntes rendőrrel or­szágos közúti ellenőrzésen lehettem munkatárs a kék­fehér kocsiban. Szarvason egymás után ál­lítja le a főtörzsőrmester a tompított fénnyel közlekedő járműveket. Az AX 21—09 UAZ kocsi emberekkel tele, még tompított fényt sem használt. Vezetője talán fel sem fogta, milyen balesetve­szélyes helyzetben volt, nemcsak ő, hanem a háta mögött ülők is. A gépkocsi- vezető szabálytalanságát 50 forintos helyszíni bírsággal megúszta. A Szarvasi Állami Gazda­ság FO 94—91-es IFA gép­kocsija parklámpával közle­kedik felénk. A bal első gu­mi tükörfényesre kopott. A pótkereket öklömnyi vágás tette használhatatlanná. A felelősségre vonás itt sem ma­rad el. A ZR 96—63-as magán­gépkocsi vezetője csodálkozó szemekkel néz az őt megál­lító közlekedési rendőrre: mit követhettem el? A sűrű ködben ő is csak parklám­pával közlekedett. Ellenőriz­te ezt a rendőri megállapí­tást, intett egyet a kezével, és akaratlanul kicsúszott a száján egy újságba nem illő mondat. Aztán a bírságot szó nélkül fizette ki. Nem volt kivilágítva a GD 51—12-es kocsi, sőt vezetője a menetlevelét sem töltötte ki, ahogy azt a szabályok előírják. Az OD 33—19-es frsz. mo­torkerékpár vezetője össze­húzza magát, valószínű, pemcsak a hidegtől, ő sem használta a lámpát, de mi­után a sűrű köd már kissé feljebb szállt, egy figyel­meztetéssel mehetett tovább. A Szarvasi Állami Gazda­ság FM 85—21-es gépkocsi­jánál már azt hittük, nem találunk hibát. Az igazolvá­nyok rendben, a szonda sem színeződött el. Aztán kide­rült, hogy a kocsikormány segédirányítójának perselye kikopott, a lábfék hátsó ré­sze és a kézifék üzemképte­len. A gépkocsivezető vitat­kozik. A főtörzsőrmester vi­szont érvel. Beül a kocsiba és együtt próbálják ki a fé­ket. Ezután a „pilótának” már nem volt mit mondania. Tudomásul kellett vennie a vele szemben foganatosított rendőri intézkedést. Igaz, Szarvason csak egy napja állították fel a főut­cán a „Megállni tilos” táb­lát. Az utcán mégis kocsi­sorok állnak mindkét olda­lon, mintha a tábla nem lé­tezne. Orosháza, belterület. Egy parkírozóból vág elénk — figyelmen kívül hagyva az elsőbbségadást — egy Tra­bant. Centiken és a jó ref­lexen múlott, hogy nem tör­tént baleset. A Trabant ve­zetőjének sürgős útja lehe­tett, hiszen nem nézett a visszapillantó tükörbe. Vagy éppen ellenkezőleg? Az útja ezért volt sürgős? A rend­őrségi kocsiban hátul gomb­nyomásra egy tábla betűi világítanak : „STOP ! Ellen­őrzés !” A Trabant vezetője az ira­tait mutatja. Az intézkedő rendőr, miközben a jogosít­ványt nézte, megszólalt: Ja, így már értem! önnek szemüveggel kellene vezet­nie! Hol tartja a szemüve­gét? Az „úrvezető” zavarba jön, és a mai világ rohanó életére hivatkozik. Bent fe­lejtette szemüvegét a hiva­talában. Figyelmeztetés és pénzbírság a büntetése. Egy fura tákolmányra le­szünk figyelmesek. Nem is tudnám megmagyarázni, hogy mire hasonlít. Csörög, zörög minden része, elöl fo­lyik a víz, felül gőzölög, mintha a roncstelepről „hív­ták volna életre”. Rendszám- táblája nincs. Ahogy kide­rül, egy maszek munkagépe. Fiatal vezetőjének se sze­mélyigazolványa, se jogosít­ványa, kilétét katonakönyv­vel igazolja. Üticélja: Solt- vadkert. Elmondása szerint Orosházára jövet ittas veze­tésért Kiskunhalason elvet­ték a jogosítványát és a sze­mélyigazolványát is. Remél­te, hogy elkerülhet még egy igazoltatást. A szerencse azonban nem szegődött mel­lé. Tudom, hogy a statisztikai adatok mögött szomorú té­nyek vannak. Ezért kell megemlíteni, hogy Magyar- országon 6 óránként lesz közlekedési baleset áldozata egy ember. Hétvégeken tucatnyi em­ber hal meg az országuta­kon, vagy lesz súlyosan sé­rült a figyelmetlenség, a fe­lelőtlenség miatt. Korunk legveszélyesebb betegségénél —■ a ráknál is nagyobb arányban szedi ál­dozatát a közúti baleset. Nem lehet eleget hangoztatni, hogy a közút veszélyes terü­let. Aki jogosítványt kap a kezébe, annak örökké arra kell gondolnia, hogy esetle­ges hanyagságával és gon­datlanságával nemcsak a maga, hanem mások életét is veszélyezteti. És erre már nem lehet, nem szabad mentséget találni! Béla Vali Mintha a roncstelepről jött volna

Next

/
Oldalképek
Tartalom