Békés Megyei Népújság, 1978. október (33. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-21 / 249. szám
IZHÜUlfilcj--------------K inek olcsóbb? Számváltás a HAFE-ban HAFE. Napjainkig úgy ismertük, mint a Hajtómű- és Festőberendezéseket gyártó Vállalat 5. számú békéscsabai gyáregysége. Az 1. számú a budapesti, a 2. számú — ugyancsak budapesti — a Soroksári úti, a 3-as az egri, a 4-és a nyíregyházi, míg az 5. számú a békéscsabai. Azonban az elmúlt öt év folyamán a soroksári úti és az egri gyáregységet elcsatolták a HAFE-tól, vagyis megszűnt a 2-es és a 3-as gyáregység. Éppen ezért a napokban újra számozták a gyáregységeket, s a jövőben a békéscsabai egység viseli a 3. számú gyár jelzést, azaz a nevük HAFE 3. számú békéscsabai gyára. Jó ütemben haladnak az építkezéssel silókukoricát termelni, helyette szemes terményt terem majd a föld. Az Üj Élet Tsz egyébként bemutató mintagazdaság. A szürke magyar gulyát és a fehér racka nyájat fajtafenntartás cáljából gondozzuk. De olyannyira jó genetikailag mindkét állomány, hogy az Országos Takarmányozási és Állattenyésztési Felügyelőség közreműködésével törzstenyészetté fejlesztjük a szürke magyar és a racka állományt. A beszélgetésből az is kiderül : a sóstói szikes legelőn átlag 10,5 mázsa széna termett, de a meliorált területen 100 mázsa volt az átlag. Tarackos tippant és egyéb, tiprást bíró, bőtermő fűféléket telepítettek, és az eredmény minden várakozást felülmúlt. Fotó: Veress Erzsi eléri a háromezret. Sóstó rendkívül kedvező a juhtenyésztésre. A pusztán tartott juhok mennyiségre, minőségre igen kiváló gyapjút termelnek. Kár lenne ezt a kitűnő lehetőséget kiaknázatlanul hagyni. A sósflói fejlesztési program elfogadtatása nem ment simán. Voltak, akik úgy vélekedtek : merész vállalkozás, nem hozza meg a befektetést, a ráfordított energiát. Én kezdet óta lelkes híve vagyok Sóstó fejlesztésének. Az eredmények máris azokat igazolják, akik bátran merték vállalni a rizikót. A megváltoztatott puszta olcsón adja majd a húst, a gyapjút, ami nem közömbös sem az Üj Élet Tsz-nek, sem a népgazdaságnak. Ary Róza Sóstón 150 húshasznú tehenet tartunk borjastul, 200 üszőt, a merinói juhállomány létszáma ezer, a fehér racka nyájé 180, a szürke magyar gulyáé pedig 55. 1918. október 21., szombat Az esztergályos az esztergáljon! Az esztergályos az ne seperjen, ne köszörüljön hangsúlyozta egy Békés megyei vállalat üzemvezetője. Kijelentését arra a felfogásra alapozta, hogy a szakember szakmunkát végezzen, hiszen ezért töltött jó néhány évet az iskolapadban. De az üzemvezető közvetlen környezetében beosztottai és főnökei között sem aratott osztatlan sikert „felfedezésével”. Mert az önmagának követelt babérokat, a kényszeredett valóságot az orra alá dörgölök tépázták meg. És nekik lett igazuk! Persze nem a puszta véletlen okán. Az üzemben egyszerűen nem tudtak segédmunkást és köszörűst felvenni. Hiába volt a kapura akasztott tábla, az újsághirdetés, nem akadt jelentkező. így hát az esztergályos kénytelen volt a nyersvasért menni, felseperni, köszörülni. Miközben a gépe állt, fél órát, egy órát, talán kettőt... Ki tudja?! Senki sem számolt utána. A kényszer szülte megoldás végül is természetessé vált. A vezetők elfogadták, a munkások tudomásul vették, hogy munkájukhoz nemcsak az esztergálás tartozik. Látszólag mindenki belenyugodott tehát, csak az üzemvezető, s a vele egyetértők nem. Ok, akik nem hisznek a változtathatatlan- ban, hogy csak azért maradjon minden a régiben, mert hosszú évek óta úgy van. Természetessé vált, hogy nincs anyagmozgató, s hogy a rakodást nem gépekkel végzik. A rakodás gépesítése, költséges — hangoztatják jó néhányan. E megállapítással nehéz is lenne vitába szállni, de talán mégis érdemes utánaszámolnunk; mi kerül többe? Valóban az az olcsóbb, ha a szakmunkás végzi a rakodást? S ha olcsóbb, kinek az? Akárhogyan is van, mindenképpen az lenne a célszerű, ha a rakodást gépek segítségével végeznék, s a szakmunkás termeléssel töltené ki a nyolc órát, s erre ösztönöznék a vállalatokat is. S talán egyszer arra is rádöbbenünk, napjaink gyakorlata miért nem lehet kifizetődő módszer. —nyes— Együttműködés és korszerűsítés Kisüzemi állattartás Lökösházán A Hazafias Népfront megyei titkárságán egy hónappal ezelőtt a gazdaságpolitikai munkabizottság megtárgyalta a kisüzemi gazdaságoknak a termelésben elfoglalt helyét és szerepét. Most csak egyetlen mondatot idézünk Pásztor Béla közgazdász akkori beszámolójából. „Legegyenletesebben a baromfiállomány fejlődött: Kétsopronyban, Lökösházán, Szeghalmon, Üjkígyóson és Biharugrán több mint 20 százalékkal nőtt és csak Medgyesbodzá- son csökkent 20 százaléknál nagyobb mértékben a korábban igen magas állomány.” E felsorolásból emeljük ki Lökösházát, ahol a közeljövőben a tanács végrehajtó bizottsági ülésén a résztvevők igyekeznek majd feleletet kapni a következő kérdésekre : milyen a háztáji és kisegítő gazdaságok helyzete, s mik az együttműködés további lehetőségei a községben? Kétségtelen, ma már mindenki egyetért abban, hogy a népgazdaság növekvő igényeinek kielégítése végett nemcsak ma, hanem a jövőben is szükség lesz a kisüzemek által előállított mezőgazdasági terményekre és húsféleségekre. Már eddig több településről jelezték — így Lökösházáról is —, hogy a kormányprogram végrehajtásakor különösen a szervezésben, az irányításban és az áruk értékesítésében bizony fennakadások, s zökkenők tapasztalhatók. A kistermelők például nem szívesen nyilatkoztak arról, mennyi hízóállatot szállítanak majd a jövő évben. Az ellenkezés főként azért van, mert nem lehet tudni előre: hány hizlalásra alkalmas utódot képesek majd megtartani. Ami viszont tény, mindezek ellenére bizonyos fejlődés mégis kimutatható ezen a téren. Az idén ugyanis a lökösházi állattartók több mint 2300 hízósertés leadására kötöttek szerződést, és ebből már 1700-at „teljesítettek”. Az állomány mennyiségének megtartásához a termelő- szövetkezet jelentős segítséget nyújtott. Például szerves trágya ellenében ötezer mázsa szalmát adott a kistermelőknek. Nem elhanyagolandó eredményt hozott a hízómarhatartás átszer- vezése._ Az apaállatokat a termelők saját költségükön tartják, s a fedeztetés teljes összege ezért őket illeti meg. Ily módon nemcsak a tenyésztők csoportLászló, a szövetkezet állat- tenyésztési főágazat-vezető- je. — A szarvasmarha-állományt 1973-ban kezdtük fejleszteni, a sertést 75-ben, a juhászatot pedig 77-ben. Sóstón ezzel párhuzamosan megkezdtük a komplex meliorációs munkát. Eddig 135 hektáron újítottuk fel az ősgyepet, 1980-ra pedig az ösz- szes legelőn talajt javítunk, gyepet telepítünk. Ügy gondoltuk: inkább az állatokat visszük ki a gyepre. minthogy a fűtermést szállítsuk drága fuvarral a központba. Csakhogy előbb emberséges körülményeket kellett teremteni a pusztán. Nem élhet hátrányosabb helyzetben az, aki lakott területtől távol vállal munkát. Csak akkor tudunk megbízható, jó állatgondozót kapni, ha anyagi, erkölcsi megbecsülést, megfelelő életkörülményt biztosítunk. Sóstó a kardoskúti Fehértó természetvédelmi rezervátum tőszomszédságában, a Székkutas felé vezető út mentén jobbra található. Az ezer hektárnyi terület egy része szántóföld, amelyen búzát és kertészeti növényt termelnek, de csaknem fele szikfoltos ősgyep. Sóstó az orosházi Üj Élet Tsz tulajdona. A jó hírű szövetkezet teljesen megváltoztatta az egykori puszta arculatát. Sikeres háromnegyed év a Sárréti lejnél A Sárréti Tej néven ismert termelőszövetkezeti közös vállalkozás szeghalmi tejüzemében ebben az évben 23 millió 300 ezer liter tej feldolgozását tervezték. Az év első 9 hónapjában elért eredmények összegzéséből kitűnik: minden esély adott az előirányzat teljesítéséhez. Háromnegyed év alatt a Sárréti Tej 18 millió 310 ezer liter tejből készített sajtot, túrót, tejfölt, tasakos tejet, joghurtot. Ennek az eredménynek azért is van különösen nagy súlya, mert a szeghalmi üzem 30 ezer literes napi feldolgozó kapacitásával több mint 60 ezer liter tejet dolgozott . föl naponta, az új üzemrész ugyanis — egy évvel az eredeti határidő után — még ma sem készült el. A csapadékos időjárás egyébként kihatott a tejtermelésre is, épp ezért örvendetes, hogy a háztájiból fölvásárolt tej ennek ellenére nem csökkent, hanem még növekedett is az előző év hasonló időszakához viszonyítva. Annál is inkább megnyugtató ez, mert a Szeghalmon feldolgozott tej 20 százaléka a portákról származik. Sóstó különleges adottságú legelője feljavítás után lehetővé teszi, hogy a kérődző állatokat nagy létszámban eltartsa zöld takarmánnyal, szenázzsal és szénával. Így a természet nagy kincsével, a földdel jobban gazdálkodhat a növénytermesztés. Ha elkészül Sóstón a melioráció, nem kell Az új szabadtartásos szarvasmarha-istállókban egyenként 200 darab jószágot tartanak. Az önetetőt az istállón kívül levő betontérre helyezték. A teljesen gépesített istállókban egy ember gondoz 200 állatot. Egyébként télen-nyáron temperált vizet kapnak a jószágok Sóstón. A húshasznú tehenészetben pedig egy tehén két borjút nevel fel. A tejhasznú tehenészetből ötnapos korban kiviszik a pusztára a kisborjút, „daj- kásítják”, így olcsón, anyatejjel nőnek fel. — A szarvasmarha-, ló-, a sertéstenyésztés és a juhászat ebben az évben 87 millió forint árbevételt produkál. Ide tartozik persze az állatfelvásárló részleg is. A háztáji portákról és a kisegítő gazdaságokból az idén 16 ezer hízott sertést, 150 hízott marhát vásárolunk fel, és adunk tovább az állatforgalmi és húsipari vállalatnak. Az idén túljutunk a négyezer literes tej hozamon, és egymillió liter tejet adunk a népgazdaságnak. Ebben az esztendőben négyezer hízott sertést értékesítünk a közösből, jövőre már 4500—5000 darabot. Kiscsákón fajtaváltás történik, a Mezőhegyes 50 húshibridet hizlaljuk. Sóstó új arca ja, hanem, a termelőszövetkezet is nagyobb bevételhez jut. A községben eddig öten vállalkoztak apaállattartásra. Takarmányelosztásban az előző évhez viszonyítva annyi a változás, hogy a búza nagy részét a termelőszövetkezet a gabonaforgalmin keresztül értékesítette. Korpából szintén nem sikerült kielégíteni az igényeket. Ami a nyúlfelvásárlást illeti, a tavalyinál kevesebbet; mindössze 1500 darabot adtak le a tenyésztők. Ennek egyik oka az, hogy későn kapták meg a tenyészanya- got; és ugyanakkor a mixo- matozis járvány is akadályozta az állomány növelését. A termelőktől összesen 800 galambot vásároltak fel. A jelek arra mutatnak, hogy a jövőben fokozódni fog a tenyésztési kedv. Noha a népfront gazdaságpolitikai munkabizottságának beszámolója többek között a lökösházi kisüzemi baromfiállomány egyenletes fejlődéséről szól, mégis el lehetne gondolkozni azon, vajon milyen okok idézhették elő a stagnálást, vagy a nagyobb arányú csökkenést a megye más településein. Ezek feltárása, elemzése nemcsak a gazdasági egységek vezetőire vár, hanem azokra a szakemberekre is, akik "a kis- és nagyüzemek kooperációján, valamint a kistermelés további korszerűsítését segítő feladatok kidolgozásán és gyakorlati megvalósításán munkálkodnak. —y—n Továbbfejlesztjük a juhászatot is. Az anyajuh pár év múlva a merinó állománnyal Befejezéséhez közeledik Sóstón a nyolcmillió forintos fejlesztési program. Üj betonút vezet a puszta közepére. Bevezették a villanyt, ivóvízminőségű vizet adnak az ártézi kutak. Az állatgondozók számára öltöző-fürdő, pihenőszoba épült. Üj, korszerű szarvasmarha-istállókat emeltek tető alá. Felhajtó betonutak vezetnek az istállókhoz, csakúgy, mint a juhhodályokhoz. Vízelvezető árkokat építettek, amelyek öntözésre is alkalmasak. — Sóstónak igen nagy a szerepe abban, hogy az Üj Élet Tsz-ben fellendült és magas jövedelmet hoz az állattenyésztés — vallja Nagy Rackanyáj a pusztán
