Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-05 / 209. szám
1978. szeptember 5., kedd ■JgHJUl-fíTd Semmi sem jó? A múltkoriban epés hangvételű glosszácskát írtam arról a felszolgálóról, aki a „Zaccvanbőven" presszóban zordan az asztalomhoz állt, és utálkozva kérdezte: Mi kell? Esküszöm, úgy hallottam, mintha azt mondta volna: Hátra arc! A falhoz! Zavaromban fel is álltam és már nem emlékszem mit rebegtem, csak kifelé menet ötlött eszembe: mikor nem adtam én ennek a felszolgálónak borravalót? Aztán mások megnyugtattak, nem itt keresendő a hiba, hanem az ő modorában. Szóval az udvariasságról írtam azt az epés glosszát. Néhány nap múlva bementem egy másik, a „Pont- énvigyem” presszóba, ahol a pincér egyenesen nekem rontott és felelősségre vont: Magának pont rólunk kell írnia? Miért nem hegyezi a tollát azokon a vendégeken, akik részegre isszák magukat és letagadnak két féldecit a cehhből? Sőt, sutyiba elviszik a székeket a nyaralójukba. Én hajnali ötkor már mindig talpon vagyok, s a hajnali féldecikkel a dolgozó népet szolgálom, a borravalót visszautasítom, ha erőszakolni akarják! Írjon ezekről inkább! Lehet valami igaza, határoztam el, és írtam egy vit- riólos humoreszket a széket lopó vendégekről, akik letagadják a féldeciket és ráerőszakolják a pincérekre a borravalót. Képzelt nevet adtam a vendégnek és reméltem, hogy írásommal a jó ügyet szolgálom. Két nap elteltével expressz levelet találtam a postaládámban, amely ráadásul még ajánlott is volt. Kivonatosan ez állt benne: „A Ponténvigyem törzsvendége vagyok. Igaz, hogy lelkiismeretlenségből elírta a nevem, mert nem Bugyeckának, hanem Tutyeczkának hívnak, de mit várjon a becsületes törzsvendég egy firkásztól?! Hát idefigyeljen! Először is soha nem loptam széket, mert aranyerem van és nem tudok cipelni. Másodszor kikérem magamnak azt az ocsmány gyanúsítást, hogy erőszakolom a borravalót és letagadom a féldeciket. ö számol mindig többet, mert bekalkulálja a borravalót is. Köztünk teljesen nagy az összhang és jobb volna, ha tehetetlen dühét nem ránk öntené! Írjon inkább arról, hogy milyen elviselhetetlen hangot használnak egyes hivatalokban az ügyfelekkel szemben! Maga pojáca!" Megfogadtam a tanácsát. Cikkem azonban a bürokrácia rákfenéjéről, az egyes hivatalokban használt minősíthetetlen ügyfélkezelésről nem aratott osztatlan sikert. Már másnap felhívtak telefonon a „népugrató fő- igazgatóságtól”: Miért nem teszi szóvá egyszer a türelmetlen ügyfelek durva és agresszív viselkedését? Mi itt a népet szolgáljuk fél kilenctől fél ötig és mi is emberek vagyunk, akiknek kis és nagy dolga is akad munka közben. Az vetheti ránk az első követ, aki nem intézi el ilyenkor a kis vagy nagy dolgát...” Megfogadtam a tanácsot. Írtam egyes türelmetlen ügyfelekről, akik nem tudják mérsékelni magukat, ha hónapok múltán sem intézik ügyeiket a hivatalban, vagy háromszor is reklamálnak, ha véletlenül többször vetik ki rájuk az adót. Huszonnégy óra sem telt el, s memorandumot hozott a posta 190 aláírással, miszerint engem a hivatalok fizetnek, úgy látszik, ezért védem azokat, holott mellékelve van a bizonyíték, amit aláírásukkal tanúsítanak: Kórsági Vendeltől 1972 óta követelnek ebadót, pedig már a második ötéves tervben meghalt. A memorandum végén egy javaslat állt, hogy foglalkozzam inkább írásaimban a fiatalok tiszteletlenségével, akik manapság egyre inkább ellepik a hivatalokat is. Az ember mindig tanul. írtam egy szatírába mártott cikkecskét a tiszteletlen fiatalokról. A tinédzserek klubja azonnal reagált, és azt válaszolta, hogy miért nem veszem észre azokat a mindent rossznak mondó indulatos öregeket, akik skatulyába szeretnék zárni az egész világot és elfelejtik, hogy egyszer ők is voltak fiatalok. Írtam az öregekről. A 102 éves Aggházi Tibold kopogtatott be hozzám másnap botjával, s majd lesodort a lábamról, miközben indulatosan mondta: — Maga talán nem háborodna fel azon, hogy az a fiatal taknyos, aki már három hete csinálja a tolókocsimat a javítóban, mindig más dátumot ígér az átadásra, mert egyszer gyűlésre, egyszer kirándulásra, egyszer valami versenyre, meg a frász tudja hová kell mennie! Ne velünk foglalkozzon, maga karonülő, hanem inkább a javítóiparral, ahol idő előtt öreggé teszik az embert. Azzal bevágta maga mögött az ajtót, s úgy elszaladt, mint az a taknyos fiatal szerelő a versenyre. Talán igaza van, Tollvégre kaptam a javítóipart. Azóta nem merem szervizre vinni hozzájuk a kocsimat, mert megfenyegettek. Glosszát írtam erről felsőbb szervükhöz címezve, amelyik nem fordít elég gondot a dolgozók nevelésére. Tiltakoztak ők is, és indítványozták, hogy a lombikbébik tenyésztésével foglalkozzam inkább. Egyszóval, akár- hova nyúltam az utóbbi évtizedben, semmi sem ütött ki jól, mindenki kioktatott, hogy mivel hegyezzem a toliamat és ne ténferegjek az ő területükre. Nem adom fel azonban a reményt. írok egy lúgkőbe pácolt humoreszket, amelyben saját hibáimat állítom pellengérre, kérlelhetetlenül. Bár ... amilyen sértödős mimózalelkű vagyok, azt hiszem, mindjárt megfogalmazom a szerkesztőségnek küldendő felháborodott hangú válaszlevelemet is, amelyikben kikérem magamnak az effajta elrugaszkodott kritikát... Végtére én is ember vagyok, ha toliforgatással keresem is a kenyeremet! Hogy jön ahhoz egy firkász, akkor is, ha az történetesen én vagyok, hogy féltve őrzött hibáimba ily kendőzetlenül belegázoljon? ! Varga Dezső adózási rendszerünk keresztmetszete Békés megyében Barcs Aladárral, a megyei tanács adócsoportjának vezetőjével beszélgettünk arról, mennyiben egyszerűsödött a befizetések nyilvántartása, a könyvelés: egyszóval: Sí egész ügyintézés az utóbbi időben. — Ami a gépjárműadót illeti, a lakosságnak köny- nyebbséget jelent, a hatóságnak viszont a bejelentési ; kötelezettség megszűnése ; miatt több tennivalója akad. — Hogyan értesülnek ; mégis arról, ha valaki pél-' ■ dául autót vásárol? : — Ezt a rendőrségtől ka• pott adatlapokról tudjuk : meg. Ha az illető befizette • az adót, a csekket betesz: szűk egy borítékba. Félévenként ellenőrizzük: ki fizetett, ki nem? Noha a sajtó, a rádió és más szer• vek is már jó előre felhív• ják a tulajdonosok figyel- - mét az adók befizetésének határidejére, sokan ennek • ellenére sem tesznek eleget kötelességüknek. Ekkor jönnek a felszólítások, a határozatok és a letiltások. • — Milyen összegű volt a ■ gépjárműadó az elmúlt év- : ben? — A megyében 1977. de- : cember 31-ig 34 milliót fi■ zettek be, és a hátralék • négymillió forint volt. Elő- : fordult, hogy fizetésletil- ; tással kellett behajtani az ! adót. Természetesen az er- i ről szóló határozat kiküldé• se is többletmunkát jelent ; a tanácsok dolgozóinak. — Mit oldott meg a gépi ! adatfeldolgozás? — Elsősorban a nagy ■ lajstromozási munkákat ï sikerült megszüntetni. Az■ előtt minden adózóról ha- : talmas „lepedőn” vezettük ! a nyilvántartást Most ■ csak a nettó adót tüntetjük : fel. A Pénzügyminisztérium i rendelkezésének megfelelő■ en készülnek a kimutatások : a házadóról, a községfej• lesztési, a honvédségi hoz- I zájárulásról és így tovább. — Hányán végzik ezt a ■ munkát, és milyen képzett- jség szükséges ehhez? — Megyénkben a helyi ; tanácsoknál összesen 243-an, • az illetékhivatalokban több : mint 60-an foglalkoznak j ilyen ügyekkel. Nálunk, a • megyei tanács adóügyi cso- : portjában ketten egy nap • alatt készítik el az összesí■ tőt, és maga az elemzés egy • hétig tart. Összehasonlításul : a gépi adatfeldolgozás ■ előtt egy egész csoport ké- jszített két héten át egy-egy ; összesítőt. Főiskolai vagy ■ egyetemi végzettséggel kell : rendelkezniük a csoportve■ zetőknek. Sajnos, egyetlen ■ helyen sincs ilyen. A me- Jgyei tanács adócsoportjánál •viszont — két munkatársunk kivételével — min- jdenkinek pénzügyi és szám- ■viteli főiskolai, jogtudo- ■mányi, vagy közgazdaságitudományi egyetemi oklevele van. •■■■■•■■■■■■■■■■■a Hz ellátás helyzete Lengyelországban Adam Kowalik lengyel belkereskedelmi miniszter interjút adott a PAP hír- ügynökségnek, amelyben az ország ellátásának kérdéseivel foglalkozott. Elmondotta, hogy évről évre növekszik a belső piacnak juttatott tartós fogyasztási cikkek és élelmiszerek mennyisége, de miután a lakosság bevételeinek növekedése meghaladja a tervezettet, az igények is egyre növekszenek, és ez átmeneti nehézségeket okoz. Ez év első felében 12 milliárd zloty értékű áru hiányzott a piacról — ez az összeg nem jelentős, ha figyelembe vesszük, hogy ösz- szesen 615 milliárd zloty értékben kapnak árut a fogyasztók. Mégis érezhető volt, mert elsősorban a legjobban keresett áruk iránt jelentkezett hiány. Az idén a tervek szerint egymillió 930 ezer tonna húst és húsipari terméket kap a piac — ez mintegy 70 százalékkal több a múlt évinél, de — mint a miniszter megjegyezte — még mindig 300 —400 ezer tonnával kevesebb, mint ami a húsellátás teljes stabilizálásához szükséges. — Milyen és mennyi pénzt fizet a megye lakossága a gépjárműadón kívül ebben az évben? — Éppen most összegeztük ezeket, s így a legfrissebb adatokat közölhetem. A háztáji és kisegítő gazdaságok tulajdonosainak jövedelemadója 55 millió, a községfejlesztési hozzájárulás 32 millió, a házadó 14 millió, az ebadó négymillió forint stb. A zömmel kisiparosok jövedelemadója kereken 23 millió forint. — Hova kerülnek ezek az összegek? — Ezek a helyi tanácsok bevételei, amelyeket különböző kiadások fedezésére fordíthatnak, a más forrásokból kapott pénzzel együtt. Egyedül a 76—77 milliós illeték érkezik be a megyei tanácshoz. — Miből áll az illeték? — A három főcsoport egyike: a visszterhes, vagy átruházási illeték. Ide az adásvételi, az öröklési és az ajándékozási illetékek tartoznak. — Mitől függ az utóbbi kettő esetében az összeg nagysága? — Többek között az ajándéktárgy értékétől, és a rokonsági foktól. Például 10 ezer forintos határértéknél az oldalági örökös 15 százalék, az idegen már 20 százalék illetéket fizet. Az ajándékozási illeték alapja: a megajándékozottnak jutó ajándék tiszta értéke. No de megemlítem még a másik két csoportot is: az okirati és az államigazgatási illetékeket. Ezeket többnyire bélyegben róják le. Az általános jövedelem- adó kivetési rendszerét és a fellebbezések benyújtásának, valamint elbírálásának módját bonyolultságuk miatt nem ismertetjük. Ami lényeges : a fellebbezések száma egyre inkább csökken. (1976-ban 273-an, az idén már csak 124-en éltek ezzel a lehetőséggel.) — Hány kisiparos és magánkereskedő fizet adót megyénkben? — A mintegy 3300 ilyen adófizetőnknek több mint a kétharmada adóátalányt fizet, a többiek kivetés útján törlesztik tartozásukat. Lehetnek eltérések is a bevallott és a tényleges jövedelmek között. Az évi 100 ezer forint bevétel után pontosan 100 kisiparos fizet adót. Akad olyan is, akinek évi jövedelme meghaladja a 250 ezer forintot. — És mi a helyzet a háztáji és kisegítő gazdaságok jövedelemadójának alakulása körül? — Az idén több mint 280 termelőnek haladja meg árbevétele évente a 150 ezer forintot. Összjövedelmük 61 millió, s ebből 8 millió adókedvezményt adunk a családtagok után. Vagyis: az 53 millió bruttó árbevétel után nem egészen kétmillió forint adót állapítottunk meg. — Hogyan adóztatják a földtulajdonosokat? — Akár egyéni, akár tsz- tag az illető, hatezer négyzetméterig kedvezményt kap arra, hogy a zöldségtermelést elősegítse. Sőt, ha a tulajdonos szerződést köt, akkor földje mentesül az adótétel alól. — Fóliás melegágyak után is kell adózni? — Igen, és itt különbséget teszünk fűthető és nem fűthető fóliasátrak között. — Mennyi adót fizetnek az állattenyésztők? — A tejtermeléssel és a szarvasmarhatartással foglalkozó gazdálkodók nem fizetnek adót. Például ahhoz, hogy valaki 150 ezer forint után egy százalékot fizessen, 530 úgynevezett májprémiumos libát kell leadnia évente. Megyénkben kilencen vannak azok, akik az évi 350 ezer forint összegű jövedelmüknek 10 százalékát fizetik be az államnak adó formájában. Közülük hatan libaneveléssel, hárman pedig fóliás növénytermesztéssel foglalkoznak. Az adóügyi szakemberek általános tapasztalata az, hogy az 1973-as adózási rendszerrel ellentétben a mostani kedvezően befolyásolja a kisegítő gazdálkodást. Az átlagon felüli jövedelemmel rendelkezők adóját a társadalmi, a tanácsi és a termelőszövetkezeti vezetőkkel közösen állapítja meg a hatóság. Jól bevált módszer: a korábbi tapasztalatok elemzése, az adók reális megállapítása — a központi intézkedések figyelembevételével, valamint a kedvező közhangulat kialakításának, a termelési kedv fokozásának biztosítása. Az adócsoport 1980-ra áttér az elektronikus adatfeldolgozásra, s erre ' Barcs Aladár már több tanulmányt is készített, A megyében működő 48 gép lassan elhasználódik, és ezeket korszerű berendezésekkel kell felváltani. Kísérleti jelleggel először Orosházát, majd a többi települést vonják be az elektronikus adatfeldolgozásba. Bukovinszky István A Zalaegerszegi Bútorgyár az idén hatszáznegyvenmilliő forint értékben készít szekrénysorokat, ülőgarnitúrákat. A gyár éves tervének időarányos részét túlteljesítette. A második félévben tovább növeli tőkés exportját (MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS) Jegyzet "fi Kötekedő „Kötekedő A televízió ismét egy nehezen helyére tehető meglepetéssel kínálta meg azon nézőit, akik az esti főműsor után nem nyúltak a kikapcsológomb felé. Csütörtökön este volt a most induló, „Kötekedő” című sorozat első része. Szándékosan nem használom én sem a műfaji megjelölést, ahogyan a műsor szerkesztői sem használják. Jogosan. A műsor nézése közben jutott eszembe egy gyermekkori emlék: a közelben egy gyártelep volt, amelynek portásfülkéje falán a következő felirat állt hatalmas betűkkel: „Nálunk a munka a becsület és a dicsőség dolga”. Mi, gyerekek, nemigen értettük a szöveget, későbbi tanulmányaink során értettük, felnőve éreztük annak jelentőségét, tartalmát. A portásfülkét azóta nyomtalanul lebontották. A felirattal együtt. Karácsondi Miklós műsorvezető-szerkesztő szerint jobb ma egy kötekedés, mint holnap egy belenyugvó kézlegyintés. Mégis: azon érzése támadhatott a nézőnek, hogy a műsor stúdióbeli, és anonimusz résztvevőinek je- lentősebbik része inkább a holnapot választotta. Mert miről is esett szó? Köztudott, hogy a hazai munkaszervezés a megannyi siker ellenére is még gyermekcipőben jár (mióta?!), s átfogó előbbre lépést nem tudunk elérni. Minden iskolás tudja, hogy egy magyar ember a nyolcórás munkaidejéből mennyit tölt valóban munkával, s mennyit maszek ügyei intézésével, lógással, anyag- és tervhiány okozta várakozással stb. Mert szünet nélkül, unos-untalan beszélünk róla. Beszélünk, és? Az az érzése támadhat a hallgatónak — aki „mellesleg” áldozata vagy részese a munkaszervezés hiányosságainak —, hogy ezen szavak, érvelések, jobbnál jobb javaslatok valahol megrekednek, elvesznek, vagy éppen a hallásra alkalmatlan fülbe, a felfogásra alkalmatlan agyba ütköznek. A műsor résztvevői — úgy tűnik — mégis vállalják, ismételten és ikszedszer, a faltörő kos szerepét, a kötekedés szerepét. Amely kötekedés a mi ügyünkért, ha úgy tetszik: a mi zsebünkért van. Mert nem hiába lett az első rész címe: Kinek a zsebére megy? A választ megkaptuk, a miénkre. A lapátra, majd értelmes utasításra váró bácsikák zsebére, a rongyfocizó kárt okozó zsebére, de ugyanígy munkahelyéről notorikusan késő műszaki vezető zsebére is. És mi, nézők, azt is megértettük, hogy ez a műsor értelmesen és hasznosan akar hadakozni. Ezért hisszük azt, hogy a műsor résztvevőinek egy része csak ebben, a legelső részben választotta a köny- nyebb, a kézlegyintésszerű megoldást. Mert a cél végső soron egyértelmű és alapvető: a portásfülkén levő mondat mindenki hitvallásává legyen. (N. L.) Lakásátminttsitések A földrengés sújtotta békési lakosságnak — a lehetőségekhez képest — sokoldalú segítséget igyekszik nyújtani a városi tanács. Ilyen célt szolgál az a legutóbbi határozat is, amely szerint — az illetékes felsőbb szervek hozzájárulásával — 28 OTP-értékesítésre épülő korszerű lakást átminősítettek állami lakássá. Így a tanács rendelkezhet a bérlakásokkal, s olyan családoknak utalja ki, akik a súlyos természeti csapás miatt a régi otthon elhagyására kényszerültek; 14 új lakásba hamarosan beköltözhetnek a lakók, a többit előreláthatólag októberben adják át rendeltetésének.
