Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

1978. szeptember 13., szerda o IgUiWkfiM-----------------------------------­Községi tanács- és vb-ülésekrűl jelentjük Fájdalmas gondolatismétlés Zsadány A zsadányi Nagyközségi Tanács nemrég végrehajtó bizottsági ülésen tárgyalta meg az általános iskola és az óvoda helyzetét. Ezen többek között szó volt a ne­velő-oktató munka színvo­nala, valamint az iskola és szülői ház kapcsolatáról. A felsorolt adatokból kitűnt: a község iskolájában az átla­gosnál is magasabb a hátrá­nyos helyzetű és veszélyez­tetett tanulók száma, amely megnehezíti a szülőkkel tart­ható kapcsolatok, de még a jó osztályközösségek kiala­kítását is. Ugyanakkor példaként ál­lítható a zsadányi iskola személyi ellátottsága. A köz­ség visszavárja a főiskolát, tanítóképzőt végzett friss diplomás helybelieket, s többek között ennek is kö­szönhető a testület stabilitá­sa. Battó József tanácselnök­től — egy későbbi beszélge­tés során — azt is megtud­tuk, hogy minden pedagógus lakásigényét a községi ta­nács eddig ki tudta elégíte­ni, s többnyire komfortos la­kások biztosításával. A tárgyi feltételek azon­ban csak nagyon lassan, helybéli erőfeszítések útján kezdtek néhány éve elfo­gadhatóvá válni. A körzeti ÁFÉSZ és a helybéli va­dásztársaság jóvoltából szűn­hetett meg három éve a váltótanítás. Idén pedig sor kerül az így kapott két szük­ségtanterem felszámolására is. Az óvoda — a jelentős társadalmi segítség következ­tében — ebben az évben már jó körülmények között mű­ködhet. A Magyar—Lengyel Barátság Termelőszövetkezet mintegy 35 ezer forint érté­kű társadalmi munkával já­rult hozzá az óvoda felújítá­tős előrelépést tett: iskolás lett. Mi tagadás, büszke szülői szívem, boldogan vette tudomásul, hogy lányom be­lépett a tudományok kapu­ján. Maholnap hivatalosan is írni, olvasni tudóvá válik. Azért emeltem ki, hogy hi­vatalosan, mert illegálisan már óvodás korában is ér­tett az olvasáshoz, sőt a be­tűvetéshez is. Az első komoly munka­napja után szomjasan fi­gyeltem rajta a változás je­leit. Látni akartam; viszi-e valamire? Dicsérte-e elég­szer tanító nénije, kitűnt-e társai közül talpraesettségé­vel? Büszkén állíthatom — mert jó barátok vagyunk — könnyen nyílt meg kis szíve előttem. Elégedetten hallgattam be­számolóját. Igen, megdicsér­te a tanító néni, mert iga­zán szépen ült, míg mesét olvasott nekik. Sőt. még váz­latosan az elhangzott vidám kis mesetörténetet is felidéz­te. Közben, megérkeztünk ki­sebbik lányomért az óvodá­ba. ö is előrehaladt, hiszen nagycsoportos lett. Nem sza­bad ugyebár ezt sem lebe­csülni. No, de egyelőre marad­junk első osztályos nagylá­nyomnál. Az óvodába érve ragasz­kodott hozzád hogy hátitás­kával, azaz teljes iskolai menetfelszereléssel jelenjen meg volt óvodájában. Kellő nyugalommal zse­belte be a „kis pisisek" ál- mélkodó felkiáltásait, s fel- nőttesen beszélgetett — az egyébként nagyon szeretett — óvó nénikkel és dada né­nikkel. Kiértékelték a hely­zetet, s lányom pozitívan nyilatkozott új „munkahe­lyéről’’. Talpraesettsége, tisztelet­tudó modora könnyeket csalt a szemembe. Hát, igen. Mégiscsak az év. lányom. A lakótelep ABC-jében letudott napi sorban állásom után már-már visszazökken­sához. Az iskola is jó támo­gatóra lelt a Budapest, XXI. kerületi Építőipari Vállalat­ban. A nyári tatarozási, fes­tési munkákat is a budapesti vállalat 7 tagú, zsadányi bri­gádja végezte el. Az iskola sporttevékeny­ségén a 200 ezer forint költ­séggel épült új sportudvar sokat javított. A pedagógu­sok és a község összefogását dicséri, hogy a 40 ezer forin­tos tanácsi támogatáson fe­lül minden más társadalmi munkában készült el. Az eredmények mellett azonban még gond is van bőven. Nincs megoldva meg­nyugtatóan az iskolai nap­közis foglalkoztatás, vagy ugyanígy az óvodai tálaló kérdése sem. Újabb és újabb erőfeszítésekre lesz szükség. De e két oktatási intézmény dolgozói, az elmúlt év ta­pasztalatai alapján, képesek lesznek továbbra is. az adott körülmények mellett, jó szakmai, pedagógiai munkát végezni. Gerla Javuló körülmények a ger- lai általános iskolában. Gerlán két évvel ezelőtt jelentős változás következett be a tanácsi és az általános iskolai vezetésben. A közel­múltban tartott községi ta­nácsülésen Sárándi Zsófia igazgatónő az általános is­kola elmúlt évi tevékenysé­géről számolt be a tanács­tagoknak. E rövid időszak alapján is jelentős előreha­ladásról szólhatott. Javult az iskola személyi ellátottsá­ga, amit az is bizonyít, hogy jelenleg egyetlen képesítés nélküli pedagógus sem tanít intézményükben. A régi kas­télyépületben működő iskola a tárgyi feltételek javításá­ban is' sokat lépett előre. Ehhez a község lakosainak tem a szürke hétköznapok hangulatába, mikor lányom csillogó szemmel bejelentet­te, hogy tanult bizony ő még más valamit is az iskolá­ban. .. No, gondoltam, most te­szi rá a koronát széppé si­keredett napomra. S ekkor szabatosan, édes anyanyel­vűnk gazdag nyelvi fordula­taival élve: viccet kezdett mesélni. A vicc egy Pestre felke­rült paraszt bácsiról szólt, aki valahogy elkeveredvén a nagy forgatagban, szállás hí­ján egy nászutas pár ágya alatt kötött ki. A felhevült, még igen lelkes kezdő férj ifjú hitvese lankás tájait sorolgatva, illogikusan a kö­vetkező megállapítást tette: — Ha a telkedbe nézek, az egész világot látom! Erre a paraszt bácsi érdeklődő basszusát megeresztve siető­sen rákérdezett elveszett kecskéje tartózkodási helyé­re. Nagyjából így festett a vicc. Természetesen, méltó­ságomat megőrizve, illedel­mes mosollyal jutalmaztam lányom ismeretszerzésének legújabb bizonyítékát. Óva­tosan feltett kérdésemre ba­rátságosan felvilágosított, hogy szünetben az osztály­társaitól jobbakat is hallott, de sajnos azok most nem jutnak az eszébe. Nem tudom mi történt ve­lem, de fennkölt hangula­tom a vicc mesélése után hamar elpárolgott. Láttam sötét jövőm, amint kétségbe­esetten igyekszem — a tíz­percekben lezajló intenzív „korrepetálások” ismeret- anyagát — a jólneveltség, tisztelettudás, tiszta gondo­latok beplántálásával leg­alább semlegesíteni. Azon is törtem a fejem, hogy ezek az apróbbnál is apróbb „há­titáskások” honnan szerzik a korosztályukhoz egyáltalán nem méltó kifejezéseket, s a meglehetősen komoly életta­pasztalatot feltételező vic­ceket? Ténylea. kedves felnőttek! Kitől hallhatják? B. S. E. áldozatos munkájára is szük­ség volt. A nyáron új mű­anyag burkolattal fedték be az olajos padiakat, s az is­kola dolgozói a szülőkkel kö­zösen, társadalmi munkában varázsolták újjá a megkopott padokat, s festették ki az is­kolaépületet. A korszerű víz- öblítéses illemhely építése is befejezéshez közeledik. He­lyi gazdasági egység híján az iskola sok segítséget ka­pott a békéscsabai Május 1. Termelőszövetkezettől, az Erdei Termék Értékesítő Üzemtől, s a 611-es számú Ipari Szakmunkásképző In­tézet fiataljaitól, akik a víz­vezetékek szerelését vállal­ták el. A felújítási munkák javá­val el is készültek a tanév­kezdésre. A 188 gerlai diák a korábbiaknál jobb körül­mények között kezdhette meg ebben a tanévben ta­nulmányait. Az igazgatónő szóbeli kiegészítésében még elmondotta, hogy a javuló tárgyi és személyi feltételek által megerősödött tantestü­let ebben a tanévben foko­zott fegyelemmel, hivatás- tudattal indult neki az új tanévnek. A napokban jelent meg irodalmi és művészeti fo­lyóiratunk ez évi 2. száma. A szokásosnál terjedelme­sebb számban rangos névsor található a tartalomjegyzék­ben. A költők közül Papp László „Rosszerdei rapszó­dia” című költeményével in­dul az első blokk, melyben igen izgalmas olvasmány még Krupa András: „El­mondta egy idős szlovák pa­rasztasszony” című írása, melyet a szerző 1977-ben rögzített hangszalagra. G. Vass István Weisz Sándor visszaemlékezéseit adja köz­re, a Téli Palota elfoglalásá­ról és más forradalmi ese­ményekről. majd Ruzicskay György „Szerelemkereső” című rajzdrámája követke­zik. A továbbiakban Czipri Éva, E. Kovács Kálmán, Káldi János, Szokolay Zol-’ tán, Sass Ervin, Bencze Jó­zsef, Miskolczi Ottó, Szúdy Fotóvásár Százmillió forintos készlet­ből választhatnak keddtől a fotózás kedvélői az QFO- TÉRT hagyományos őszi vá­sárán. A szeptember 30-ig tartó akcióban — amely fő­leg a fényképezési idény meghosszabbítását és a házi laborálás további népszerű­sítését szolgálja — 20 száza­lékos engedménnyel árusíta­nak fényképező- és nagyító­gépeket, dia- és filmvetítő­ket, valamint különböző egyéb fotó- és optikai cikke­ket. A mostani vásár választé­ka minden eddiginél gazda­gabb. Egyebek között 13-féle szovjet és NDK gyártmányú fényképezőgép kapható ked­vezményes áron, 79-től 1824 forintig; közülük kilencfaj- ta készülék ára 500 forint alatt van. A kedvezményes, 1000 fo­rinton felüli fotócikkek hi­tellevélre is megvásárolha­tók. Az OFOTÉRT szakboltjain kívül az áruházak a megyei iparcikk kiskereskedelmi vállalatok és az ÁFÉSZ-ek kijelölt boltjai is megadják a 20 százalékos árenged­ményt az akcióba bevont cikkekre. Géza, Kovács György, Vaj- nai László. Puszid Sándor, Vojtech Kondrót és Rudolf Cizmarik (fordította Filadel- fi Mihály) verseit, valamint Csoór István novelláját ol­vashatják az irodalomkedve­lők. A kötet záróblokkjában Ady Endre emlékét idézik Fábián Zoltán, Szász János, Dobossy László, Karol To­mis, Jerzy Robert Nowak, Puszta Sándor, Kulin Ferenc, Kiss Tamás írásaival. Ezt követi Pogány ö. Gábor írá­sa Somogyi Árpád szobrász- művészről, Araczki János ünnepi megnyitója a békés­csabai grafikai biennálén, 1978. április 2-án, ugyancsak a biennáléval foglalkozik Aba Novák Judit. Végül Ke­mény E. Gábor ír Mocsáry Lajos szlovák paraboláiról, Földeák Iván pedig Valerij Povoljajev fiatal szovjet írót mutatja be, és közli magyar fordításban Povoljajev „Hét apa”' című novelláját. n mmár 30 éve valljuk, társadalmi szinten magunkévá tesszük : a társadalmi tulajdon ere­jét, a beléjet vetett bizal­mat, az ősök álmodta szo­cialista jövő emberközelbe hozásának lehetőségét. Ran­got, fényt, de nem talmi csillogást kapott e szó, s lett a ma alapja, a jövő forrása, záloga. Az ország szinte minden állampolgára hozzájárul gyarapításához, ki közvetlen munkával, ki közvetett úton. Törvények írják elő évről évre kötele­ző növelését, felosztását, felhasználásának módját. Bizonyára sokan tudják, hogy a megyei lakásépítési program azért gyorsulhatott fel, mert a takarékszövet­kezetek az OTP-nél tartósan lekötötték betétjeik jelen­tős részét. A falu így nyújt anyagi fedezetet a százával épülő új városi lakásokra. Honnan áramlik ez a pénz a takarékszövetkezetekbe? A falvak és községek szor­galmas lakóitól, akik a na­pi kötelező munka utáni jövedelmük egy részét ta­karékosság címén helyezik el valamelyik pénzintéz­ményben, másik részét fel­élik, s egy bizonyos hánya­dát pedig a szabad idő okos, tartalmas eltöltésére, terme­lésre fordítják. Ugyanezt teszi nagyobb összeggel a szövetkezet is, legyen ipari, mezőgazdaság^ vagy éppen fogyasztási típusú. Valamennyi közösség elő­re megtervezi, hogy az elő­ző évi gazdálkodás bevéte­leit hogyan osztja fel. A szövetkezetek politikai és társadalmi vezetése — a de­mokrácia kiteljesülése je­gyében — a tagság egészét bevonja ebbe a nagyon fon­tos munkába. A szövetkeze­tekben tehát mindenki tu­domására hozzák a gazdál­kodás eredményét, hasznát az egyén és a közösség szá­mára. A szövetkezet tagsága így tudja, tudomása van arra vonatkozólag is, hogy a fejlesztési alapba cso­portosított anyagi eszközöket mire fordítják, s ezek jövő­re és az azt követő években hogyan segítik a közösséget. Ilyen pénzből épült és épül a kondorosi takarmányke­verő, s fejlődik most kon- cenlrátumgyártó üzemmé. Mondhatnánk példákat a fogyasztási szövetkezetek területéről is, hiszen az a sok-sok új üzlet, takarék­szövetkezeti üzletház, mely­ből ugyan sok épült az utóbi időben, de még min­dig nem elegendő. Ezek kö­zös, eredményes erőfeszí­téseink révén szolgálják, hogy a sok közül csak egyet említsünk, a mezőgyániakat. Miközben az üzemek, vállalatok, intézmények hat­hatós erőfeszítéseket tesz­nek az emberekről való gondoskodásra, hiszen a be­tegségben szenvedők részé­re még táppénzt is folyósít a társadalom, egyesek irányt tévesztenek éppen, amikor tízezer forintok ke­rülnek kezük ügyébe. Saját zsebükbe teszik. Ezek az emberek hallatlanul rö­vidlátók. Azt hiszik, sőt meg vannak arról győződve, hogy „okosan sikkasztanak,1 csalnak, lopnak”, tettükre sohasem fog fény derülni. A mi társadalmi rendünk­ben minden forintnak meg­van a maga helye. Még csak szőrös szívűnek sem kell lennie a megyei szövetségek revizori iroda dolgozóinak, hogy fényt derítsenek a szó- banforgó esetekre, a kö­zösség vagyonának hűtlen kezelőire, dézsmálóira. Van annak már két éve is,, amikor a kovácsházi CITÉV igazgatóját, aki hasonló ügybe keveredett, megkérdezték : „Mennyire szereted munkádat, csalá­dodat, a szövetkezeti moz­galmat, s tiszteled azokat, akik. fiatalon e magas és jó jövedelmű beosztásba emel­tek ! Becsaptad, megcsal­tad őket, s hozzányúltál, sa­ját céljaidra fordítottad a közösség dolgozóinak verej- tékes munkájából eredő hasznot.” Fáj, hogy most ugyanezeket a gondolatokat a szövetkezeti mozgalomban dolgozó három igazgatónak kell elismételni, tudomására hozni: vétettél, önző szán­dékaiddal megkárosítottad a közös vállalkozást, a ta­karékszövetkezetet! S el kell mondjuk ezeknek az embe­reknek azt is, hogy tettük­kel lényegében fékezték, lassították építőmunkánkat. Talán kettő, esetleg három lakással is épülhetett volna több, vagy óvoda, bölcsőde, iskola bővülhetett volna egy-két teremmel, ha nem vágják zsebre, ami nem is az övéké. Szükséges azonban azt is elmondani, hogy egy igazgató egy személyben ke­vés a visszaélések sorozat­ban való elkövetésére. Tár­sak kellenek hozzá, akik valamilyen ek miatt segíte­nek is a társadalmi tulajdon megszerzésében. A közvet­len környezet ezt nem ve­szi észre, nem látja? Miért csak pusmognak, miért nem szólnak nyíltan még az ügyeskedések kezdetén: állj meg, ne bántsd boldogulá­sunk forrását! Ha így lép­nének fel, bizonyára a hely­zetek most másképp alakul­nának. De ki mer szólni egy igazgatónak? lörvény védi a jó szán­dékú embereket, eb­I bői következik, hogy egy-egy gyanús ügy tisztá­zását sohasem szabad „ha­veri” alapra helyezni. Min­den szövetkezetben és in­tézménynél megtalálható az a fórum, amely fogadja a jelzéseket, de ha netán valaki ezzel nem lenne meg­elégedve, fordulhat a fel­ügyeleti szervekhez. Meg­előzni a bajt, védeni, szeretni az embert, ez a mi legfőbb célunk, ez mun­kánk, életünk lényege. Kóstoló guggolva Fotó: Veress Erzsi Dupsi Károly Elhunyt özv. Tomasovszki Mihályné, a népművészet mestere Elhunyt özv. Tomasovszki Mihályné, a népművészet mes­tere, akit életének utolsó éveiben is a szlovák népdalok bű tolmácsolójaként ismertek lakóhelyén, Szarvason, de min­denhol szívesen emlékeztek rá, ahol csak bemutatkozott énekével. özv. Tomasovszki Mihályné a felszabadulás után azonnal bekapcsolódott a nőmozgalomba. Fáradtságot nem ismerve, igen lelkesen vette ki részét az MNDSZ keretében végzett kulturális munkából. A járási-városi Vajda Péter Művelő­dési Központban, Szarvason 1971-ben alakult meg a nem­zetiségi Röpülj páva kör. Ennek létrehozása elsősorban To­masovszki Mihályné érdeme. A nemzetiségi Röpülj páva kör nemcsak helyben, hanem Békés megye különböző vá­rosaiban és községeiben is sikeresen szerepelt. Tomasovszki Mihályné 1973-ban kapta meg ,a Népművészet Mestere ki­tüntető címet. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a szlovák népdalkultúra ápolása és terjesztése terén. Részben a szarvasi nemzetiségi Röpülj páva körrel együtt, részben ön­állóan aratott nagy sikereket Vésztőn. Eleken, Endrődön, Kondoroson, Sarkadon, Szeghalmon, Gyomán, a Csillebérci Úttörőtáborban, Kalocsán, ebben az évben pedig Baján, a Duna menti nemzetközi folklórfesztiválon. A „korrepetálás” Elsőszülött lányom jelen­B. S. E. Megjelent az Új Aurora ez évi 2. száma

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom