Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-13 / 216. szám

O 1978. szeptember 13., szerda Hogy megy az idő! Szombathelyen elkészült a szennyvíztisztító telep első üzeme, amely naponta húszezer köb­méter vizet tisztít meg. A telep berendezései a mechanikai és biológiai tisztítás mellett az iszapkezelőben — vákuum dobszűrőben — víztelenítik az iszapot és csőkemencében porrá égetik (MTI-fotó: Rózsás Sándor felvétele — KS) «tHMMMMHHMtMMMMMMtHHMMMUHMHMHW wmMMUMMHMUVMUVVVI A munka alulnézetből tllandó munka, megtelelő lakás A cigánylakosság beilleszkedése Vésztőn — Halló!... Halló!... Nem tudom mi van ezzel a vacak telefonnal... Halló? Edesem, te vagy?... Na vég­re!. .. Itt Irma - beszélek... Gyorsan, mert mindig szét­kapcsolnak. .. különben sem telefonba való... Matildkám, ráérsz este? Jajj, valami na­gyon érdekeset akarok me­sélni. .. Rá? Jó, akkor úgy hét óra tájt jövök. Majd az a piszok Lajos vigyáz a gyerekre... Csak annyit... Halló!... Halló! Itt vagy? Azt hittem megint szétmen­tünk. .. Szóval csak annyit, mert a főnököm is vár, va­lami kimutatást akar dik­tálni, tele van ezekkel... szóval csak annyit, hogy... te. ismerted ezt a fojtoga- tót? Benne volt a Népújság­ban. .. Hát nem olyan fé­lelmetes, mint a bostoni... igaz? Es nem is fojtogatott, csak rá tette a nyakra... Hálló? Szóval, Matildkám, irtó érdekes dolgot fogok mesélni, el se hinnéd... De nem itt a telefonba... Az előbb én is belehallottam valamit, hogy „a Franci le­gyen ott, különben dugába dől a terv, és vesztünk pár ezer froncsit”, vagy valami ilyesmit mondtak... En nem kiabálom világgá, hogy a Lajos megcsal! Igenis, tudd meg, hogy megcsal az az át­kozott! Tudod, hogy jöttem rá?! Társadalmi munkában! A szakszervezet elküldött beteglátogatásra a szegény Klotildhoz, aki tudod, az a slampos csaj az emeletről, a 10-esbe veri a gépet min­dig. .. azt hiszem, valami lelki nyavalyája van, mert a Tibi, az alagsorból nem vet­te el, pedig már két éve fűzte és azt hiszem, már áb-n is volt miatta... szó­val megyek ,meglátogatni, hogy vigasztaljam szegény agyalágyultat. Persze, tudod, ő ellenkező irányba lakik, hát a 80-asra szálltam fel, egészen a végállomásig, ott jobbra kell menni, ahol az a fasor van, alatta padok­kal, a fene se járt arra, csak nézegetek, melyik a 21-es szám, hát mit látok a szembe levő árnyékos pá­don? Nem fogod elhinni! A Lajost! Ja, az a piszok! Ott ült, és mikor meglátott, mert nyilván meglátottf!) el­fordította a fejét, úgy tett, mintha nem ő lenne! Várt valakit. A nőjét! Már rég­óta sejtettem, hogy van va­lakije, most rajtakaptam! Az alávaló! Tisztességgel le­éltem mellette hat évet. rá se néztem senkire, a Frici..., a Frici az más volt, az sze­relmes volt belém, előtted nem tagadtam akkor sem, de tudod mennyire tartóz­kodó voltam vele szemben is az utolsó villanatig! És akkor ez a hála! Nőre vár a saiát férjem! Egy másik­ra! Persze hiába tagadott, mikor hirtelen előtte ter­mettem, hogy így. meg úgy, hogy az irodába keresett, és ott mondták, hogy a Klotil- dot mentem meglátogatni, és hogy utánam jött... Képmu­tatásban nem kell tanácsot kérnie! Mit?... Lehet, hogy így is volt? Ejh! Matildkám! Honnan tudta volna Klotild címét?! Na? Honnan tud­hatta volna? Mit... hogy azt is megkérdezhette? Ugyan, ahhoz Lajosnak nincs esze! Különben is! Azt mondta rég ismeri ezt a környéket. Es... a legfőbb bizonyíték! Jött is arra egy nő, elég volt ezt látnom. Lajos köszönt neki! Aztán úgy tett, mint­ha nem is rá várt volna! Na, ehhez mit szólsz?! Ugye nincs szavad?... Igen Főnök kartárs, mindjárt vége... Itt vagy Matild? Most már muszáj mennem, mert a Főnök leharapja a fejemet... Majd este szóban, úgy ér­dekesebb. .. Jaj, már negyed tizenegy, hogy megy az idő!... Hallattad, hogy az Univba mini műfogsor-sza- bályozó vasalót lehet kap­ni? Még leugrom oda, jó ha van ilyen a háznál... Leg­feljebb vár kicsit a Főnök... Szia... akkor este... Külön­ben sem telefontéma... Varga Dezső — Nem szégyellik, hogy csatornatisztítók ? — Tudom, hihetetlenül hangzik, de ha újra kezd­hetném, itt kötnék ki me­gint — mondja a brigádve­zető, miközben a padlót né­zi. Az udvaron műanyag töm­lő, piros csíkos korlátdeszka, a kapuban szippantókocsit túráztatnak. Mellettem egy idősebb ember jóízűen fa­latozik. A szennyes gumi- ruhára gondolok, és remeg a gyomrom. — A feleségem gyakran mondogatja : változtassak munkahelyet. Tizenhét év után hogyan tehetnék ilyet? — szólal meg a vékony, szemüveges férfi. Mi ez, a munka himnu­sza? Pátoszzavar A munkáról már annyit írtak, beszéltek költők, írók, művészek, szónokok, hogy szépségének, hasznosságá­nak megfogalmazása az egyszerű ember számára nem könnyű. De használ- nak-e ők mézes-mázos szava­kat. Aligha. A Neveléselmé­let című folyóirat 1975-ös száma írja: „A munka nem teher, szükséges rossz, ha­nem alkotó tevékenység, amely a nehézségek ellenére is elégedettséget, örömet okoz.” A munkásnak meg ez a véleménye: — A munka? Azt jelenti, hogy csinálok valamit. So­kat, keveset, jól vagy rosz- szul. — Gürcölés, fárasztó időtöltés. Verejték a homlo­kon, aztán tartom a mar­kom a pénzért. — Nem szeretek dolgozni, de muszáj. A munka a min­dent jelenti. Persze, vannak, akik enélkül is bodogulnak. Prekop János, a Dó­zsa György aranykoszorús szocialista brigád vezetője fehér svájcisapkában ül az öltözőben. — Éppen tíz éve, 1968 júliusában jöttem a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz — kezdi a be­mutatkozást. — Előtte az építőipari vállalatnál utat építettem. A brigád 1972-ben alakult 21 taggal. Tavaly januárban a szennyvíztisz­tító-telep üzembe helyezé­sével megcsappant a lét­szám, 14-en maradtunk. — Most mi a feladatuk? — Járjuk a megyét: tisz­títjuk, karbantartjuk a csa­tornahálózatot, a derítőket. Van három szippantó-, egy mosatókocsink, a másodikat várjuk. Nem akarom elhinni, hogy szeretni lehet ezt a munkát. — Nagy szükség van a brigádunkra, hiszen épül­nek a lakótelepek, a csalá­di házak, újabb szenny­víztisztító-berendezéseket adnak át. Szaporodnak a dugulások is. Rajtunk kívül egyetlen vállalat, szövetke­zet sem foglalkozik ilyen munkával. Örülök neki, amikor egy-egy lakásban el­hárítjuk a hibát. Még ak­kor is, ha olykor bosszan­kodunk a rengeteg kacat láttán, amit a W. C.-be do­bálnak. Olyan kisgépeket ígértek, amelynek a tömlő­je felkúszik a szennyvíz- csatornán akár tizedik eme­letig is. Hogy lesz-e belőle valami, ki tudja? Gázveszélyhen — A legnagyobb ellen­ségünk a gáz — veszi át a szót Bánszki András. — Két-három óránál tovább nem szabad tartózkodnunk a csatornában. így is csak két ember biztosítása, ügye­leté mellet lehet dolgozni. Ha baj van, megfeszül a kötél a derékon és utazunk fölfelé. Szerencsére még nem történt komolyabb bal­eset. — Volt-e már veszély­ben? — Egyszer nagyon meg­ijedtem. A Lencsési úton dolgoztunk. A szennyvíz egy pillanat alatt átcsapott a fejem fölött. Nem taná­csos kapkodni. Nyugodt, megfontolt munkára van szükség. — Mit a legnehezebb csi­nálni? — Talán az előbb említett csatorna-karbantartást — bizonygatja Óré László, a brigád helyettes vezetője. — A múltkor a békési de­rítőt tisztítottuk, hát az sem volt leányálom. Nem­sokára hozzákezdünk Bé­késcsabán a Bocskai utcai hálózat korszerűsítéséhez. A már lefektetett betoncső­be műanyagot húzunk. En­nek az az előnye, hogy meghibásodásnál nem kell az utat feltörni. Tótágas László-Bencsik Sándor híres szociográfiájában így fogalmaz: „ ... ami fentről nézve ráfordítás, az ne­künk kereset, és ami ré­szünkről jelentkezik rá­fordításként (az erőnk, az időnk, a munka közbeni fej­törések és egyebek) az ott az eredményben csapódik le. Tótágast állnak így ezek a dolgok.” — Kinek a feladata, hogy talpra állítsa? — Természetesen a válla­latnak — néz rám a brigád­vezető. — Februárban kap­tunk órabéremelést, ezeket a faházakat is a közelmúlt­ban állítottuk fel, így lé­nyegesen javultak a szociá­lis körülmények. Fürdőnk azonban nincs. ígéret erre is van. Sárközi Lajos hármuk közül a legfiatalabb. Do-; bozról jár be két társával, Komlósi Lajossal és Szat­mári Gáborral. — Nagyon jó lenne, ha munka után rendesen meg­tisztálkodhatnánk — mond­ja a magas fiatalember. — A lavór mégsem lehet meg­oldás hosszú távon. Még röviden sem, hiszen itt nincs vasár- és ünnep­nap. Ha megtörténik a baj, az ebédtől is elrángatják az embereket. Balázs' András mégis a csatornásokat vá­lasztotta. A Vásárhelyi Pál szakközépiskola vízműépí­tési szakán végzett, egy hónapja ismerkedik a gya­korlati tennivalókal. — Csak azt ne mondja, hogy gyermekkori álma volt csatornát tisztítani. A szőke, farmerruhás gye­rek nem lepődik meg. — Végtére is ezt a szak­mát tanultam. Ugyanolyan fontos tevékenység ez, mint bármi más. Miért idegen­kednék tőle? Prekop János még hozzá­teszi : — A vezetői utánpótlásra is gondolni kell. Hátha pont ő lesz az utódom. Ráadásként Ünnepelni is szoktak. — Hogy mikor? Leg­utóbb akkor, amikor mun­kavédelmi hónapot hirdet­tek a vállalatnál, s elsők lettünk. Kaptunk 1700 fo­rintot. Betettük a közös kasszába és elbúcsúztattuk Kutyik Pista bácsit, aki nyugdíjba ment — meséli a brigádvezető. — Az arany­koszorúért pedig nyolcezer forintot adtak. Ezt elosztot­tuk, ki mennyit érdemel elv alapján. — A munkásösszefogásról mi a véleményük? Nem is érdekes kinek a véleménye : — Amit vállalunk, telje­sítjük. Segítjük a Szigligeti utcai óvodát, az Urszinyi Dezsőné utcai bölcsődét. Az idén két kommunista mű­szakon .vettünk részt. A Sza­badság téri szennyvízháló­zatot társadalmi munkában tettük rendbe. A kibicnek semmi sem drága. Mégsem árt olykor megkérdezni a munkásokat: hogyan látják a vállalatu­kat, önmagukat, közös ér­deküket, a világot. Az alul­nézet talán egyszerűbb, de igazabb lehet. Seres Sándor Nemcsak hazánkban, de nemzetközi viszonylatban is napjaink egyik fontos tár­sadalmi problémája a ci­gánylakosság beilleszkedése. Megyénkben is jó néhány a cigánylakta települések szá­ma, a tanácsok és a társadal­mi szervek ezért igen sokat foglalkoznak az ezzel kap­csolatos feladatokkal. Vész­tő azon községek közé tar­tozik, ahol jelentős eredmé­nyekkel dicsekedhetnek. Ez­ért tartotta itt a napokban a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai munka- bizottsága tanácskozását, me­lyen a cigánylakta települé­sek népfront-titkárai vettek részt. Elsőként Komáromi Gá­bor, Vésztő tanácselnöke tar­tott beszámolót. — Közsé­günkben sikerült felszámol­ni a cigánytelepet, s ez óri­ási előrelépés, hiszen a te­rületi elkülönülés megszű­nését jelenti — mondotta. — Vésztőn 118 cigánycsalád él — folytatta beszámolóját. Első ízben 1974-ben hozott a községi tanács határozatot a cigánykérdésről. őszintén szólva magunk sem hittük, hogy néhány év alatt ilyen szép eredményeket tudunk felmutatni. Ehhez természe­tesen a társadalmi szervek és a lakosság összefogására volt szükség. Le kellett győz­nünk az előítéleteket, akti­vizálni a munkahelyeket. Megalakítottuk a 23 tagú ci­gányügyi koordinációs bi­zottságot, mely negyedéven­ként számol be tevékenysé­géről. Tavaly sikerült telje­sen felszámolni a telepet. A lakásvásárláshoz több mint 68 ezer forint vissza nem té­rítendő segélyt adtunk. En­nek feltétele egyéves mun­Sok egyéni találkozás, személyes ismeretség után, a gyorsabb ütemű fejlesztés éveiben alakult ki az a kap­csolat a- Békés megyei tég­lagyárak, s a Kassai Tégla­ipari Vállalat dolgozói kö­zött, amely a barátság és kölcsönös segítségnyújtás alapján immár tizenhárom éve fennáll. Először még csak a két „vezérkar” rend­szeresítette a tapasztalatcse­réket, majd ez igénnyé vált a dolgozók részéről is. A mi gyárainknál jobban gépesí­tett kassai testvérüzemből sok hasznos észrevételt, mű­szaki-technikai újdonságot, módszert sikerült eddig is megismerni az évről évre megismétlődő tapasztalat- cseréken, melyeket először a mezőberényi gyár építésénél hasznosítottak. Ugyanakkor érdeklődéssel hallgatták a kassaiak ezeken a találkozá­sokon az itteni téglagyárak­ban folyó mozgalmi munka tapasztalatait. Először a párt, majd a szakszervezet, és az ez év szeptember 7—10-ig tartó látogatáson az üzemi KISZ-szervezetek képviselői teremtették meg a kassai if­júmunkások szervezetével a minden bizonnyal hosszú távra szóló mozgalmi együtt­működés alapjait. A mostani háromnapos, kassai tapasztalatcserén 45 téglagyári dolgozó (hetven százalékuk fizikai munkás) vett részt Polner Lajos párt­bizottsági titkár, s Kóti Im­re mérnök vezetésével. Ez­úttal is hasznos volt az út­juk. Olyan műszaki megol­dású kemencét láttak, mely még nincs nálunk: gépi úton történik az áru ki- és be­rakodása, de nem azonos módon az itt alkalmazott alagutas eljárással. kaviszony volt. Részben ez­zel sikerült elérni, hogy a felnőtt cigánylákosság nagy része dolgozik. Állandó mun­kaviszonyban 142 férfi áll, ebből kilenc szakmunkás, 15-en szocialista brigádtagok, hatan pedig kiváló dolgozók. Kezdetben nagy nehézsé­gekbe ütközött a cigány- gyermekek óvodába járatása. Minden szülőt felkerestünk, s ennek eredményeként ma már nemcsak eljárnak óvo­dába, napközibe, de igénylik is az elhelyezést. A cigány- gyermekek többsége elvégzi az általános iskolát, néhá- nyan tovább tanulnak. A felnőttoktatásban is jelentős eredményeket értünk el: 23 felnőtt jár iskolába. Nőtt a kulturális rendezvények ci­gány látogatóinak száma. Könyvtárunknak 40 cigány tagja van. Több családban van televízió, sokan járat­ják a napilapokat is. Ter­mészetesen van még tenni­való bőven. Legfontosabb az idénymunkások állandó mun­kára szoktatása, sa — sajnos még meglevő — bűnözések beszüntetése. Következő lé­pés a cigánylakosság bevo­nása a társadalmi és tömeg­szervezetek munkájába — fejezte be a tanácselnök be­számolóját. Következő napirendi pont­ként Csizmás Attila, a Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa mozgalmi — és ré­tegpolitikai osztályának ve­zető helyettese beszélt a ci­gányügy országos gondjai­ról. Végül a jelenlevők hoz­zászólásaikban elmondották, mit tesznek saját lakóhelyü­kön a cigánylakosság beil­leszkedéséért, s kicserélték tapasztalataikat. G. K. A szakmai tapasztalatok bővítése mellett tovább mé­lyült a két gyár dolgozóinak személyes barátsága. A szlo­vák munkásak magas-tátrai kirándulásra kalauzolták vendégeiket, akik megtekin­tették a Lomnic csúcsait, a Csorba tavat Kraszna-Hor- ka várát és sok más neveze­tességet. Megnézték a válla­lat üdülőjét is, amelyben már tizenhárom éve, rend­szeresen 20 Békés megyei téglaipari dolgozó tölti két­hetes szabadságát, családos­tól. Ez a csereüdültetés ugyanis azóta fennáll. A kassaiak ugyanennyi lét­számmal Balatonlellén, a téglagyár által bérelt szo­bákban töltik szabadságukat. Ugyancsak példás a két vállalat gyerek-csereüdülte­tése. Hegyeket talán még sohasem látott Békés megyei gyerekek a Tátra pionirtá- borában tölthetnek három­három hetet, míg a kassaiak Gyula város szép környeze­tében nyaralnak ugyanilyen turnusokban. Az idén 30 gyermek csereüdültetését szervezték meg. A jó példán felbuzdulva „másfelé” is kerestek kap­csolatot a téglagyáriak és két esztendeje egy NDK-beli testvérüzemmel hasonlókép­pen bonyolítják le a felnőtt üdültetés cseréjét. Ez idén a gyárból 35-en voltak két hétig az NDK-han. A megye téglagyárainak 45-ös csoportja az idén jú­niusban történt kassai láto­gatást „adta vissza”, amikor szintén 45 szlovákiai tégla­gyári dolgozó ünnepelt velük Békéscsabán, az építők nap­ján. — v. d. Tapasztalatcsere-látogatás, csereiidültetés a kassai téglagyári munkásokkal

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom