Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1978-09-17 / 220. szám
1978. szeptember 17., vasárnap ■KUilUkfifa KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Megemlékezés az Orosházi Függetlenségi és 48-as Politikai Párt olvasóköréről Az ősi népi hitvilág egyik hiedelme, hogy új ház vagy más építmény készítésekor a hely megbolygatott szellemét valamivel ki kell engesztelni. Az építőáldozat tárgya, minősége az évezredek során sokat változott, s a korábbi emberáldozat helyére valamilyen állat, majd csupán tojás vagy pénzdarab került. Ez az enyhülési, le- kopási folyamat követhető egészen addig a mai intézményes szokásig, amely szerint egyes nagyobb középületek alapkőletétele ünnepélyes keretek között megy végbe, s az alapkőbe egy felvett jegyzőkönyvet, vagy történeti emlékezést falaznak bele. vizsgálva Elek László ezeket írja az Orosháza története című monográfiában : „A polgárosuló Orosháza kulturális vezetői hamar észrevették, és állandóan propagálták is, hogy a nagy vagyon csak úgy biztosíthat virágzást, ha a szellemi élet, a művelődés is kellő mértékben és helyes úton fejlődik, mert igazi életről csak az olyan nép és község beszélhet, amelynek körében egészséges szellem lakik, hat, fejleszt. Ennek az egészséges szellemnek a kor kultúr- politikusai szerint az egyletek, társulatok voltak a leghatékonyabb tényezői.” A községben az első társulat a Casino volt, mely A palackba zárt pergamen egy részlete Így történt ez Orosházán is, amikor a Függetlenségi és 48-as Kör az 1906-ban megvásárolt székháza mellé egy hatalmas tánctermet építtetett. Mint később szó lesz róla, e terem a község, majd a város társadalmi- politikai és kulturális életében nagy szerepet töltött be. Tervezőinek, belső kiképzőinek dicséretére válik, hogy évtizedeken keresztül nagy vonzereje volt. Belső díszítése — freskói — a kör szellemét sugallták: Kossuth és Petőfi alakja mellett az aradi vértanúk portréi díszítették. Most, amikor a városrendezés során lebontásra ítéltetett, a Magyar Honvédelmi Szövetség tagjai, akik a munkát végezték, egy üvegpalackban megtalálták az építők utókornak szánt üzenetét, kétíves pergamenre írt szöveget. Ez a szép betűkkel írt, gondosan megszerkesztett dokumentum tartalmazza az Orosházi Függetlenségi 48- as Párt Olvasóköre tisztségviselőinek névsorát, az építőmesterek nevét (idősb Kiss József és ifj. Kiss József kőmíves és ács, Kovács Antal asztalos), továbbá azt a körülményt, hogy a Kör székházának megvételét „kölcsönből eszközölte”, s felsorolja a jótállók, kezesek nevét is. Megtudjuk belőle azt is, hogy a megvásárolt ház ára 13 000 Korona volt, az új terem építése pedig 8900 Koronába került. A dokumentumot az MHSZ városi-járási vezetősége a Szántó Kovács Múzeum gyűjteményének adományozta, ahol — a múzeumi törvények és körülmények szerint — megmarad az utókor számára. • * • Az épületet a 48-as Kör megalakulásának éppen 110. évfordulóján bontották le. Nem a nosztalgia, de az illendőség kívánja, hogy az évforduló alkalmából emlékezzünk meg a város történetében ez igen fontos társadalmi-kulturális bázisról. A múlt század második felének és a századforduló tájának orosházi viszonyait 1839-ben alakult. Mellette a századvégi Orosháza legjelentősebb egyesülete az 1867- ben alakult Polgári Olvasókör. Előbbi a felsőbb osztály és a polgári rendből valók csoportosulása volt, az utóbbi kör tagságának zömét pedig a birtokos parasztság adta. A gazdag parasztság másik köre, a Kisbirtokosok Szövetsége — Orosházi Föld- mívelők és Kertgazdák néven — 1906-ban alakult meg. A törpebirtokosok és a jobb helyzetben élő földmunkások zöme a Függetlenségi Olvasó Népkörbe, népszerű nevén a 48-as Körbe tömörült. Ez a Népkör 1868- ban alakult. Létrejöttének körülményeiről Zatykó András ev. tanító ír a 60 éves jubileumra megjelentetett füzetkéjében : „A megalakulás nem köny- nyen, nem simán történt. Nagy nehézségekbe ütközött az! De az erős akarat mégis győzött! Nem nagy lármával, nem színpadias hatással, nagyon is szerény módon alakult a kör. Egészen kicsiny magból fejlődött ki Orosháza számba veendő tényezőjévé. Egyszerű, puritán emberek kezdeményezéséből eredt. Hol itt, hol ott húzódott meg szerény hajlékokban. Maga a fejlődés lassú menetű volt, s évtizedek kellettek hozzá, míg egy kissé megerősödött.” Miután felsorolja az „Orosházi Olvasó Népkör” 18 alapító tagjának nevét, elmondja. hogy ezek több helyen, magánházaknál tartottak bizalmas megbeszélést a megalakulásra vonatkozólag. Legtöbbször Kertész Györgynél és Bolla Józsefnél gyűltek össze, s amikor végre megállapodásra jutottak, s kimondták az Olvasó Népkör megalakítását, Bolla József felajánlotta egyik szobáját az olvasókör helyiségéül. A kör célját az első alapszabály így fogalmazza meg: „Célja az Orosházi Olvasó Népkörnek oly egyesületi pontot képezni, hol az egylet tagjai nemzetiség, vallás és rangkülönbség nélkül minél gyakrabban összejöhessenek, a kölcsönös eszmecsere és barátságos társalgás, továbbá a hírlapoknak olvasása által szellemi életüket pezsgésben tarthassák, érzelmüket, felfogásukat így élesítvén, úgy ,a társadalmi, mint az országos ügyekbeni jártasságot elsajátíthassák ; szóval, hogy szellemi táplálékot nyerhessenek, s a hiányokat folytonos magánképzés által utánpótolhassák.” Vasárnapokon és ünnepnapokon, amikor többen gyűltek össze ,a kör helyiségében, „egy értelmes és ért- hetőleg olvasó tag nagy fenn- szóval olvasta a legjobb és legújabb hírlapi cikkeket”. A tagság létszáma eleinte lassan növekedett. 1871-ben 137 1880-ban 147, 1890-ben 197, 1900-han 201, 1910-ben már 446, 1920-ban 1003, 1924-ben 1183. Az utóbbi adatok rohamos emelkedésének egyik oka éppen az volt, hogy 1906-ban — Szent György napján — saját házába költözött a kör, s megépítette a fent dokumentált tánctermet, s így sok vonzó előadást és szórakoztató rendezvényt nyújthattak a község közönségének. Ezekről Zatykó András munkája és Elek László elemző tanulmánya részletesen beszámol. Tény, hogy ettől kezdve a 48-as Körnek egyre nagyobb szerepe lett Orosháza köz- művelődésében, s ezt azzal is fokozta, hogy könyvtár- állományát évről évre gyarapította vásárlás vagy adomány útján. 1883-ban 235, 1890-ben 343, 1902-ben 447, 1913-ban 501, 1919-ben már 1059 kötet könyve van az Olvasókörnek, közöttük Táncsics, Kossuth, Széchenyi, Deák, Eötvös, Jókai és a többi élvonalbeli magyar író munkái, de nem hiányoztak a haladó természettudományos és társadalomtudq- mányi művek közül Darwin. Kautsky, Marx, Engels, s mások alkotásai sem. E ponton szóljunk arról, hogy az 1894-ben „48-as Politikai Párt Olvasókör” címet felvett kör működése kezdetétől 1848 eszméje mellett állott, s tevékenysége során enne^ számos bizonyítékát adta. A tagság kezdettől fogva rajongott Táncsics radikális eszméiért, s főként a földkérdésben elfoglalt álláspontja miatt érezte magáénak a nagy hazafit. Azon túl, hogy Orosháza 1869-ben országgyűlési képviselőjévé választotta Táncsics Mihályt, támogatta műveinek kiadását is, megható az a gondoskodás, amiről a korhű újságok tudósítanak : Táncsics önkéntes száműzetésének idején pénzsegélyeket küldenek neki az évenként rendezett „Mihály-bál” bevételéből, s e nemes gesztust még később, özvegye iránt is gyakorolják. Történészek megállapítása szerint Táncsics hidat jelentett Orosháza számára 48 ösztönös lázongásaitól az agrárszocialista mozgalmak tudatosabb szándékai felé. És e mozgalmak egyik bázisa éppen a 48-as Kör volt, ahol Táncsics műveit is kézről kézre adva olvasták. A kör nagytermét gyakran kérték kölcsön más szervezetek, politikai pártok is. különböző rendezvények tartására. Így kerülhetett sor itt olyan országos hírű politikusok szereplésére mint Várkonyi István, Mezőfi Vilmos, Jászi Oszkár, Áchim L. András, Csizmadia Sándor stb. A Földmunkás Egylet megalakulásával a város és környéke legradikálisabb elemei kiváltak a 48-as Körből, a megmaradt és erősödő tagság azonban továbbra is szimpatizált velük, saját működésével pedig mindig otthont adott a leghaladóbb eszméknek. Tudatában vagyunk annak, hogy egy megemlékező cikk csupán figyelmet felhívó jelentőségű lehet. Méltó megemlékezés az lenne, ha a kör még élő tagjai közül minél többen vállalkoznának olyan adatgyűjtésre, mely lehetővé tenne egy monografikus feldolgozást. Beck Zoltán Corini Margit: Párizsi bisztró TÉKA Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból Amint olvasgatom a most napvilágot látott „Válogatás Békés megyei fiatalok írásaiból” című kötetet, eszembe jutott a hatvanas évek eleje, amikor a Népújság kulturális és irodalmi melléklete, a KÖRÖSTÁJ születésénél bábáskodtam. Akkor is akadtak hitetlenkedők, okoskodók; színre léptek a legkülönbözőbb árnyalatú, ellenzést sugalló felfogások. Ami nem meglepő, megjelent az előkelősködő sznobizmus, az esztétikai dogma- tizmus is. Sem az egyik, sem a másik nem képes figyelembe venni, hogy a társadalmi fejlődés, mint összfo- lyamat alakítja a művészi alkotó munkát, és a művészet alakítja a társadalmat. Azóta bizonyságot nyert, hogy a KÖRÖSTÁJ, ha törésekkel is, betöltötte és betölti azt a szerepet, amire hivatott; helyt ad az emberi életet művészi eszközökkel kifejezni akaróknak. (Hiszen a sasfiók is úgy tanul meg repülni, ha van helye szárnyát próbálgatni.) Betöltötte és betölti ezt a szerepét, mert itt kaptak és kapnak nyilvánosságot azok, akik ujjgyakorlataikkal a Kö- RÖSTÁJ-ban jöttek és jönnek rá arra, hogy mi a magánvaló és mi a nekünk való szép, hogy az alkotás akkor sikeres, ha művészileg, társadalmilag hat a közösségre. Itt jöttek rá és jönnek rá. hogy a múzsa homlokcsókja nem egyforma hevességű, mert van sikeresebb és kevésbé sikeres alkotás. Amikor e gondolatokat le- jegyzem, teszem ezt azért, mert a tizenöt Békés megyei fiatal jelentkezését fanyal- gás kísérte, mint valamiféle szentségtörést. Én pedig — gondolva a KÖRÖSTÁJ indulására — szerencsének tartom, hogy a KISZ. Békés megyei bizottsága nem a fa- nyalgókra hallgatott, hanem arra a bővülő világkéore figyelt, amely kicsendül ebből a kötetből. Mert hiszen támogatás nélkül nem olvashatnánk most a tizenöt fiatal írásait. De gyorsan azt is hozzáteszem, hogy több gyöngyszemet fedeztem fel, mint gondoltam volna. És különösebb válogatás nélkül említem meg Varga Dávid SUMMA című költeményét, s idézem az utolsó versszakát: „Mégse vagyok a többinél / se komorabb, se ostobább. / Tudom: ha csontot ér, / a kés se megy tovább.” Merem mondani, a szerző azon a ponton van, amikor már kezdi érezni: a versforma eszköz, s úgy él azzal, hogy kitessék az emberi élet törvénye. Murvai Árpád HOLTÁG című versében pedig természeti képbe „festi” bele a nagy akarásokat, hiszen természeti szépség sincs emberi tudat nélkül; a kettő sajátos kapcsolata képezi az esztétikai tárgy létformáját. De olvassuk a verset: „ a víz / már belenyugodott / pocso- lyás kényelmébe / testébe fogadta a / gázlólábú nádat / néki meséli régi / duzzadását / s ha a szél lecsap rá / olykor tengernek álmodja magát." Vagy említhetem Varsa Zoltán JÁTSZMA című költeményét. A társadalmi méretű küzdelem tükre ez. Csak két versszakát ragadom ki: „S a szabály ennyi: amíg hiszed, / hogy dolgod van e hazában, / és zsoldosként sosem osztozol / javakban, árulásban, / s országod múltját, nagyjait / nem bankóra metszve őrződ / tetteidben fölkel, sajog / ezernyi jeltelen ősöd...” A versek szerzői közt még ott találjuk Szokolai Zoltán, Hunya Márta, Tomka Mihály, Kraszna- horkai Géza, Géczi János nevét. A prózánál sem tartok be semmiféle rangsorolást. Szekeres András A CEMENT- ben azt ragadta meg, hogy a csak maguknak kaparok, a harácsolok, a hivatali eszközöket is felhasználják céljaikra. Kár, hogy nem törte át a napi riportázs kereteit, ennélfogva az egyedi esetnél maradt, csak az egy ügyeskedő társadalmi veszélyessége villan fel előttünk. Za- na Zoltán ÉS PONT EZ AZ EGÉR! című kerek kis életképben az erkölcsi erő fölényét rajzolja meg a durva erőszakkal szemben. A PIROS TENGER-ben (részlet) Bencsik Máté a művészet illúziót keltő hatását használja fel, hogy az emberi képzelőerőt vallassa meg, és elővillan egy fiú és egy lány szerelme, s annak gyermekáldás jelei, miközben lopakodva űr tolul a két fiatal közé. Lehet, hogy a részlet kiválasztása az oka, de több információt szerettünk volna kapni korunk e bonyolult jelenségéről. Réthy István életképe, CSINÁLJUNK GESZTENYEMANÓT! azt érzékelteti, hogy a gyermeki világot olykor mi magunk tesszük sivárrá, s az óvodások nem is hiszik el, hogy van öregember, aki nem ma- gárahagyottan él. Szente Béla A MÁSODIK ÉLET- ben azt villantja fel, hogy az öregkornak is megvannak a szépségei. Akkor is: „Menni kell a világgal...” Á szerzőnek nagyobb figyelmet kell fordítania a képalkotásra. Az egyik helyen ezt olvasom : „Messze a reggel — sündör- gött az öreg a bajusza alatt”, pedig a sündörög lábatlankodást, sompolygást jelent. És jobban kell figyelnie a fogalmakra, mivel ezt írja: „Ősszel így estefelé, hatalmas nyugalom jár a tanyák között. Lompos fejét álmosan hajtja a szántásra, bóbiskol, didereg.” Mivel a nyugalom zavartalan állapot, ennélfogva nem didereg. Sa- rusi Mihály HOGY A SZEGÉNYEMBER NYUGODTAN TÖLTHESSE A TÉLI SZÜNIDEJÉT című elbeszélése egy kovácsmester kalandos életútját követi nyomon, aki elmeséli, hogy mi minden történt vele. Eközben felelevenednek a Tanácsköztársaság idején zajló fegyveres harcok, a műhely szomszédi környezete, az esti árokparti beszélgetések során a gyerekek meséiben megjelenő képzelőerő. Elé- bünk tárul a kovácsmester sok-sok szenvedése, s a negyvenöt utáni időből is kapunk ízelítőt életéről. A szerző verses, prózai részeket is beépít az elbeszélésbe, amelyek kiegészítő elemként vannak jelen. És még egy nem elhanyagolandó mozzanatot említenék, mégpedig azt, hogy az elbeszélés — a betéteken kívül — anekdo- tás szerkezetű. Ez az elbeszélő forma a század elejére emlékeztet. Több odafigyeléssel áthidalható. Különben az elbeszélés nyelvezete megkapó, csupán néhány apróságot említek meg. Az elbeszélésben a kovácsmester beszédépítéséből kirí a „maximális” szó, („Esténként maximálisan rendbe vágtam csizmáimat...”) mivel ízes magyar nyelven beszél. Van olyan szövegrész, ahol hiányzik a név, pedig az olvasót ez zavarja. Nevezetesen: ,,A verések után mit tehettem, másként látom azóta a világot, hogy bejött fehér lován a tengerész.” Horthyról van szó ugyan, de ezt nem az olvasónak kell kitalálni. Kőváry E. Péter a LÉGVONAT című elbeszélésében megelevenednek a hatalmi helyzetükkel visszaélők alakjai, akik oly sokat megkeserítik az kisemberek életét. Az eszközeit a szerző jól megválasztotta, a történetet egy vonatra, mégpedig képzelt vonatra helyezte. Ez alkalmat adott arra, hogy a hitványság kelléktárát szélesen kivetítse. Érdeklődve olvastam a kötetet és várom a következőt. Cserei Pál
