Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

1978. szeptember 2., szombat

Wi?W*y■■■; V

A.Ä*&

Különlegesen érzékeny jelzőkészüléket készítenek az MMG Automatikai Művek Vezérléstechnikai Gyárában. Ezek — az egy cigaretta füstjét is érzékelő műszerek — őrzik a múzeumok műkincseit, az üzemek, olaj- és gázvezetékek érté- kés berendezéseit a tűztél és a robbanáskároktól

(MTI-fotó — KS)

Meddig tart még a hagymaháború Nagykamaráson?

A nagykamarási hagymatermesztők joggal bizakodtak egészen augusztus közepéig. Július 24-én a Ságvári Termelőszövetkezet 150 tagja megkezdte a vöröshagyma szedését.

Augusztus 5.: a 40 hektár háztáji területen a munkát elvégezték. Augusztus 22. : aláírás nélküli levél érkezett a Népújság szerkesztőségéhez: „Tagjaink 3—4 hete felszedték a hagymát... A ZÖLDÉRT felvásárlótelepe azonban mind a mai napig nem vette át. Azóta sem intézkedtek a ZÖLDÉRT és a tsz vezetői.”

Augusztus 29.: a helyszínen tájékozódunk.

A termelőszövetkezetben 70 hektáron termesztettek vöröshagymát. Ennek több

Kérdőjelek a Kner Nyomdában

Baj van a Kner Nyomdával — legalábbis a számok ezt bizonyítják. Féléves tervüket 9800 tonna helyett 9124 tonnára teljesítették, a 185,5 millió forintos anyagmentes termelési érték helyett csak ennek 98 százalékát hozták. Nem érték el a tervezett 46,5 milliós nyereséget sem.

Jól mennek a dolgok a Kner Nyomdában — legalábbis a számok ezt igazolják. 430 millió forintos féléves árbevételi tervüket 1 millió forinttal túlteljesítették, 9,3 százalékkal nőtt a termelékenység, és csaknem 10 millió forintnyival végeztek több munkát, mint tavaly.

Ugye nyilvánvaló az ellentét a fenti adatok között? Jól bizonyítva ezzel azt a régi igazságot, hogy a számokkal mindent, és mindennek az ellenkezőjét is be lehet bizonyítani. De akkor mi a valóság? Jól vagy rósz- szul mennek a dolgok a Kner Nyomdában? A kérdésre nem is olyan könnyű a válasz.

I Hol a határ?

Tény, hogy a békéscsabai Kner Nyomda az utóbbi években sok szépet produkált. Több éven keresztül 10 százalékot meghaladó ütemben növelte termelését, kiváló minőségű termékeket gyártott, méltán kapta meg a gyár kollektívája a IV. ötéves tervben a Minisztertanács és a SZOT Vörös Zászlaját. Szinte természetes, hogy mindenki a jó sorozat folytatását várta, és kevesen gondoltaik arra, hogy 10 százalék feletti növekedést nem lehet a végtelenségig elérni. Határt szab ennék, hogy a nyomdaipari rekonstrukció eredményeként új kapacitások jöttek létre, és az ország

csomagolóanyag-szükséglete

sem növekedhet korlátlanul. Valamikor tehát meg kell törnie a lendületnek.

Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy a nyomda vezetői mindezt nem gondolták végig, ök is tudták, hogy a növekedésnek, határai vannak, de úgy gondolták, ezt csak később, az V. ötéves terv vége felé érik el. Több belső és külső tényező szerencsétlen összejátszásaként azonban már az idén szembe kell nézniük a nehézségekkel.

A legfőbb nehézség pillanatnyilag a munkaerőhiány. A Kner Nyomdában mintegy 30 ember — főleg segédmunkás hiányzik a gépek mellől. Emiatt a gépmesterek kénytelenek anyagmozgatással foglalkozni, és amíg ezt teszik, állnak a drága gépek.

Ez egyben azt is érthetővé teszi, hogy növekvő termelékenység ellenére miért maradtak el a tervtől.

Hiány

vagy többlet?

Ha őszintén szembenézünk a tényekkel, akkor ki kell mondanunk, hogy a termelést nehezítő létszámhiány tulajdonképpen csak látszólagos. A nyomda igazgatója — Huszár Mihály — becslése szerint az átlagos munkaidő-kihasználás körülbelül 80 százalékos, de vannak olyan munkahelyek, ahol — ugyancsak jól alapozott becslés szerint — a dolgozók 40 százaléka felesleges.

Ha mindezt tudják, miért nem tesznek ellene? — fogalmazódik meg rögtön a kérdés. Kérdezni azonban könnyű, megoldást találni azonban szinte lehetetlen, mert számos gátló tényező nehezíti — országos méretekben is — a létszámtakarékossági intézkedések bevezetését.

Az egyik közülük a bér- színvonal. A Kner Nyomda ugyan hivatalosan bértömeggazdálkodást folytat, de ha a bérszínvonal több mint 5 százalékkal nő, akkor olyan progresszív adóterhet vesznek a nyakukba, mely elviszi a vállalat egész nyereségét. Így nem tudják megtenni azt a legkézenfekvőbb megoldást, hogy kevesebb emberrel változatlan bérmennyiségért végeztessék el ugyanazt a munkát.

De ha tudják, hogy kevesebb ember is elég egy munkára, akkor miért nem csoportosítják őket át fizetés- emelés nélkül? Azért, mert látszólag mindenhol mindenkire szükség van. A már említett üzemrész, ahol mintegy 40 százalékkal vannak többen a kelleténél, a legjobb példa erre. Senki sem teljesít 103—105 százaléknál többet. De miért is tenné, mikor ha jobban dolgoznak, egy ideig többet kapnak ugyan, de aztán jön a normakarbantartás, és ismét csökken a kereset. Inkább szép kényelmesen maradnak

a 100 százalékot alig meghaladó teljesítménynél, és ha mégis bántanák a normájukat, akkor igényt tarthatnak a „jogos” védelemre.

Aki járt már üzemben, vállalatnál, az tudja, hogy egyes helyeken a dolgozók elég tekintélyes hányada unatkozással, cigarettázással, kávézással tölti a munkaidő jelentős részét. Felelősségre vonni mégsem lehet őket, mert akkor elmennek, és még annyi ember sem lesz, mint most. A Kner Nyomdában is felmondtak néhány italozónak, lógósnak, és ezzel tulajdonképpen öngólt rúgtak. Helyettük — változatlan bérért — még rosz- szabbakat kaptak. Mint gazdaságpolitikai hetilapunkban, a Figyelőben folyó vita résztvevői szinte egyöntetűen megállapították, a fő baj, hogy a létszámot és nem a munkát fizetjük meg. A munkafegyelem lazaságáért a feszült munkaerőhelyzet és az ezt elősegítő központi keresetszabályozási rendszer is a felelős.

Hogyan tovább?

A fentiek természetesen nemcsak a Kner Nyomdára, hanem — mint a már említett vita résztvevői kifejtették — csaknem valameny- nyi üzemünkre, vállalatunkra elmondható. Ez ügyben már nem halogatható soká a döntés, de addig a vállalatoknak kell valahogy megoldani a helyzetet. Erre a Kner Nyomdában nem készültek fel.

Varga András, a pártszervezet titkára egy határozatot mutatott, melyet még 1976 februárjában hoztak. Eszerint be kell vezetni az üzemrészenkénti önelszámolási rendszert, mely anyag- és

munkaerő-takarékosságra, jobb minőségi munkára ösztönzi a dolgozókat. Sajnos, a határozat megvalósítása elég lassan halad. Ennek vannak objektív okai is. A bizonylati rendszer és az adminisztráció átszervezése, az elszámolási árak megállapítása, valóban nagy munka. De nézetünk szerint egy szubjektív ok is közrejátszik a késedelemben, mégpedig az, hogy eddig jól mentek a dolgok. Győztes csapaton ne változtass — mondja a sportnyelv, és ez vállalatainkra lefordítva azt jelenti, hogy kár bolygatni a már bevált mechanizmust. Ha viszont vesztésre áll a csapat, nem lehet halogatni a változtatásokat. A Kner Nyomdában is ezt teszik most. Ha hamarabb teszik, akkor a külső nehézségék ellenére is most könnyebb helyzetben lennének.

De még most sem késő!

Lónyai László

mint felét a háztáji földön. A korábbi években a tsz tagjai a ZÖLDÉRT-tel kötöttek szerződést, ebben az évben a szövetkezettel. Ez merőben új helyzetet teremtett.

— Dughagymát pénz nélkül is szerezhettünk volna, hiszen annyi termett az elmúlt esztendőben a megyében. A ZÖLDÉRT azonban csak akkor volt hajlandó velünk szerződést kötni, ha tőle vesszük meg a szaporítóanyagot. Ezért 1,4 millió forintot fizettünk az év elején. Abban bíztunk, hogy ezzel a termés, a tsz és a tagok hagymájának értékesítése is megoldódik. Nem így történt — hallottuk Demeter Istvántól, a háztáji bizottság elnökétől.

Kukla Péteréknek 2400 négyszögölön termett hagymájuk. „Már augusztus első hetében kiszedtük a hagymát. Itt voltak a ZÖLDÉRT- től a tsz vezetőivel. Megmutatták, hogyan végezzük a válogatást. Azután amikor ezzel készen voltunk, közölték velünk, hogy így mégsem jó, nem tudják átvenni.”

— Most már mindenki a maga útját járja. Keresi, hol tudja eladni a termést. A kecskeméti ZÖLDÉRT-nél jártunk, azt mondták, megvennék a hagymát, de némelyiket már válogatni sem érdemes — mondja Baran- kai Károly.

— Eddig csak hitegettek bennünket. Augusztus 20-a után 11 termelő hagymájából a nagykamarási átvevőhelyre vittünk be egy-egy ládával. De nem vettek át semmit. Végül is egy másik tsz-ből már átvett hagymával teli ládát tettünk az átvevő elé. Azt is leminősítette, mondván, nem felel meg a szabvány előírásának. Amikor elmondtuk, ezt már egyszer átvették, szó nélkül otthagytak bennünket — vélekedik Sipos Sándor.

— Azt beszélik, állami támogatást akarnak rá kapni, ezért megvárják, míg mind a földön tönkremegy. Eddig többen Szegeden, Makón első osztályúként adták el • azt a hagymát, amit itt nem vettek át. Hogy mi lesz ebből, még nem tudjuk. De az már biztos, Nagykamaráson 150 embernek egy időre elvették a kedvét a zöldségtermesztéstől — bosszankodik Bart- ha István.

A ZÖLDÉRT átvevői készségesen nyilatkoznak. Horváth József, nagykamarási átvevő: „Csak az országos szabványnak megfelelő hagymát vehetjük át. A nagykamarási hagyma fertőzött. Az Élelmiszerellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet megállapítása szerint a hagyma 40 százaléka egészséges, 40 százaléka rö- videbb ideig tárolható csak, a fennmaradó rész pedig fogyasztásra alkalmas.”

— A szövetkezetben csak háromszor permeteztek. Egyébként minden egészséges hagymát felvásárolunk — egészíti ki az előbbieket Kardos József, a ZÖLDÉRT medgyesegyházi kirendeltségének vezetője. — A tsz- ben nem hajlandók kiválogatni a hagymát. Ha megfogadták volna tanácsainkat, már régen nem lenne vele gondjuk. Mint hallotttik, a vezetőség saját hagymáját már értékesítette.

Valóban a termelőszövetkezet főagronómusa és még néhány vezető Szegeden értékesítette hagymáját. A tsz-tagok elkeseredése ezt követően csak fokozódott, a főagronómus végül is felmondott. De vajon mi az igazság? Mi húzódik az eddig elhangzott ellentétes vélemények mögött. Hallgássuk tovább az érdekelteket.

— A ZÖLDÉRT monopolhelyzetben van.' Azt tesz a termelőkkel jóformán, amit akar. Látszólag át akarja venni a hagymát, de eddig minden kísérletünket meghiúsítottak. Pedig a mi hagymánk sem rosszabb a többinél: Hogy háromszor

permeteztünk volna, mint ahogy azt ők állítják? Nem igaz. Tizenegyszer. Mást mondok, mert úgy néz ki, pert indítunk a , ZÖLDÉRT ellen, a tőlük vásárolt szaporítóanyag már fertőzött volt — magyarázza szenvedélyben Demeter István.

— Három évre kötöttünk szerződést hagymatermesztésre. Csaknem egymillió forintért vásároltunk gépeket. A hagymaügy egyébként is nehéz helyzetünket tovább súlyosbítja. Ebben a? évben már 35 milliós belvíz- és viharkár érte a szövetkezetét. És ha ehhez hozzátesszük, hogy a tsz-ta- gok háztáji földön termesztett hagymájára is ilyen sors vár, akkor ne csodálkozzon senki, hogy a községben rossz a hangulat — mondja Nádudvari István tsz-párttitkár.

Tájékoztatásul néhány adat: 800 négyszögöl hagyma egy tagra eső költsége 12 ezer forint volt. Mivel

a szövetkezetben sok fiatal dolgozik, 70-en termelési kölcsönt vettek fel a helyi takarékszövetkezettől. Ennek visszafizetési határideje szeptember első fele. Nem sok reményük van azonban arra, hogy ezt a hagymáért kapott pénzből fizessék visz- SZa>

Érthető tehát a nyugtalanság, hiszen mindent megtennének már, hogy megmentsék a 4 millió forint értékű hagymát. De már maguk sem tudják biztosan, kinek van igaza.

— A ZÖLDÉRT szabványelőírása olyan szigorú és annyira önkényesen alkalmazható, hogy azoknak akkor felelhet meg a Nagykamaráson és a másutt termesztett hagyma, ha azt valóban át akarják venni — panaszolja Mikoly János, az ellenőrző bizottság elnöke.

— Jelenleg már az a helyzet, hogy a tagok örülnének, ha a hagyma értékesítése után visszakapnák befektetett pénzüket. Számomra is érthetetlen, miért húzódik ez az ügy ilyen sokáig — tájékoztat Gazsó János, a községi pártbizottság titkára.

Augusztus 29-én, a megyei zöldségtermesztési operatív bizottság ülésén Tömösi Károly, a ZÖLDÉRT főosztályvezetője a következőket mondta: „Senki sem korlátozza az átvételt. Nagykamaráson a hagyma átvétele a tsz vezetőinek merev ellenkezése miatt hiúsult meg.”

— További engedményeket nem tudnuk tenni. A termelő feladata, hogy olyan árut termeljen, amely minőségileg elfogadható, tárolható és fogyaszható. Más mulasztásainak következményeit nem vállalhatjuk magunkra. Mi mégis felajánlottuk a tsz-nek, hogy hagymájukat feldolgozásra előkészített állapotban Szegeden értékesíthetik. Ezt munkaerőhiányra hivatkozva nem fogadták el. Arra törekszünk, hogy a szerződésben vállaltaknak eleget tegyünk, és ezt várjuk a nagykamarásiaktól is. Gondos válogatás után az ottani hagyma egy része is megmenthető, ha a szabványnak megfelelően kiválogatják, megindulhat az átvétel — hallottuk Török Imrétől, a ZÖLDÉRT igazgatójától.

Homlokegyenest-» ellentétes vélemények. A hagymaháború tehát láthatóan még nem ért véget. A nagykamarási 150 tsz-tag megkeseredett szájízzel mérlegeli, mit rejthet még számára néhány ütközet a tsz és a ZÖLDÉRT között. És befejezésül még egyetlen megjegyzés: Jó lenne, ha végre a hagymatulajdonosok is megtudnák, valójában mit is várnak tőlük, hogy hagymájukat minél hamarabb átadhassák.

Köpenyes János

Tej, hús, tojás Szarvasról

Szarvason mind a két termelőszövetkezetben — a Táncsicsban és a Dózsában is — fejlődőben van a tehenészet. Az elmúlt év első felében a két szövetkezet együttesen 9000 hektoliter tejet értékesített. Az idén ez a szám megközelítette a 13 ezret, ami annál is figyelemreméltóbb, mivel a tervek szerint az évi összes tejtermelés nem éri el a 20 ezer hektolitert. Szarvason jelentős a háztáji gazdaságok tejtermelése is, a kistermelőktől már 1975-ben is több mint 6,5 ezer hektoliter tejet vásároltak fel, tavaly pedig már a portákon kifejt tej mennyisége meghaladta a 8000 hektolitert is. Figyelembe véve az átlaghozamok növekedését, várható, hogy Szarvas város az 1975. évi 20,5 ezerrel szemben az 1980-as esztendőben csaknem 40 ezer hektoliter tejet ad majd lakossági ellátásra.

Nem rosszabbak a városban a hústermelés eredményei sem. Az állami gazdaság telepein kívül egy hizlalótársulás is foglalkozik itt sertéshústermeléssel. A négy

mezőgazdasági nagyüzem által létrehozott társulás telepéről tavaly már több mint 6000 sertés került ki. Mindent egybevetve a felvásárlók az elmúlt esztendőben már több mint 15 ezer sertést vehettek át Szarvason az egy évvel korábbi, 7,5 ezerrel szemben, idén az első félévben pedig megközelítette a 8,5 ezret a felvásárolt sertések száma. A kisgazdaságokban összesen 820 kocát tartanak, ez az állomány 30 százalékkal nagyobb, mint az 1975-ös.

A baromfitenyésztés sem ismeretlen megyénk legészakibb városában: a Táncsics Termelőszövetkezetben libaneveléssel foglalkoznak, a helyi ÁFÉSZ pedig a kisgazdaságok baromfitenyésztését szervezi. Az 1975-ös 1280 mázsával szemben tavaly már 1374 mázsa baromfihúst vásároltak fel a háztájiból, az átvett tojás mennyisége pedig megközelítette az 5 milliót.

Óriás kompresszor

A világ földgázkészletét 200 billió köbméterre becsülik. Ennek kb. egyhar- madát a Szovjetunió földjének méhe rejti magában. Napjainkig mintegy 570 gáz- előfordulást jegyeztek be a Szovjetunióban.

Az elmúlt két évtized során csaknem 70,000 kilométer hosszú gázszállító cső- hálófst épült e kivételes természeti kincs elszállítására, elosztására. A legutóbbi időkig a távvezetékekhez

1000—1200 milliméter átmérőjű csöveket használtak. Az újabban alkalmazott 1400 milliméteres, 75 atmosz- férásra méretezett csövekkel háromszor annyi gázt lehet szállítani, e vezetékek átbocsátó kapacitása évi 30 milliárd köbméter. Jelenleg már az évi 90 milliárd köbméter átbocsátó kapacitású vezetékek tervezési munkái is folynak, ezt a problémát 2500 milliméteres csövekkel kívánják megoldani.