Békés Megyei Népújság, 1978. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1978-09-02 / 207. szám

O

1978. szeptember 2., szombat

NÉPÚJSÁG

Tisztelet a tiszteletért

Ismerkedjünk a rádió művészegyütteseivel

Szó sincs arról, hogy eltúlozzuk a képet, amit Orosházán, az ifjúsági házban láttunk. Az irodában, melyet kivételesen jó ízléssel, és nem hivalkodóan rendeztek be, Gonda Géza igazgatót percenként keresik. Fiatalok. A ház számos klubjának, szakkörének tagjai, aztán ismerősök, barátok, alkalmi vendégek.

Rövidesen kialakul á csalhatatlannak tűnő megállapítás : Gonda Géza népszerű ember a fiatalok között. Nem is különbözik tőlük semmiben, talán csak abban, hogy nagyon ért a szervezéshez, teli van ötletekkel; tapintatos, ha újabb és újabb fiatalokat akar megnyerni a közös szórakozás, közös ismeretgyarapítás számára, és a legszívesebben elhárítaná a természetes gratulációt, kitüntetése alkalmából.

Szocialista Kultúráért kitüntetéssel tisztelték meg Gonda Gézát, mert ő is megtisztelte lankadatlan szorgalmával, erényeivel a város fiatalságát, és most már olyan jó hírű az orosházi ifjúsági ház, hogy párját keresni kell. Nyilván, adottságaikhoz viszonyítva, hiszen nincsenek eleresztve új épülettel, egy régi L alakú házat toldanak-folda- nak, s ha minden jól megy, hamarosan egy pompás tornacsarnokkal is, melyet szabadidős testedzésre akarnak felhasználni, délelőtt pedig az iskolák vehetnék igénybe testnevelési órákra.

Hogy kikerüljük egy kis időre az érkező érdeklődőket, beköszönőket, a ház egyik klubszobájában ülünk le beszélgetni. Nem is any- nyira a kitüntetésről, ha 34

nem sokkal inkább arról, ami odáig vezette, amit csinál, amit tervez.

— Most jövök Szegedről, az ifjúvezetők országos találkozójáról. Tudod, tagja vagyok az országos szakbizottságnak, és ha vállal valamit az ember, azt tegye is meg becsülettel. Nos, igyekeztem Szegeden is jól körülnézni, részt venni a tanácskozás minden alkalmán. Csodálatos légkör volt! Kitűnő szervezés, remek programok. Jövőre Békés megyében lesz ugyanilyen találkozó, a hatodik. Nem maradhatunk le a szegediek mögött!

Igen, valahol itt az igazság, az erő, ami Gonda Gézát ösztönzi: nem maradni le soha, semmiben. Odafigyelni a fiatalokra, kedvükre, gondolataikra, kívánságaikra, közben formálni is őket, hajlítani nemesen jó dolgokra.

— öt éve vagyok itt, és ez az öt év nagyon gyorsan elrepült. Ennyi esemény között az ember sokszor az időt sem érzékeli, nyár, ősz, tél, aztán tavasz és megint nyár: új tervek, programok, tennivalók. Most azt tervezzük, hogy október 1-én, városunk október 6-i, fel- szabadulási jubileumát ünnepelve rendezünk egy pompás nyílt napot, de mindegy, minek nevezzük. Kezdődik reggel úttörőzenekarunk ébresztő koncertjével, a bábosok a város különböző pontjain állítják fel paravánjaikat, az ébresztő után pedig „szendvicsemberek” járják majd a várost, plakátjaikon a teljes napi programmal. Vetélkedőket rendezünk a lakótelepen, itt a házban lesz a politikai klub vetélkedője, műsora, és számos más szórakozást is kitalálunk még. Addig is szeptemberben a lengyelországi Wroclaw ifjúsági klubjának tagjait — dzsesszegyüttest, népi táncosokat, festőket és fotósokat — látjuk vendégül, viszonozva azt a baráti fogadtatást és vendéglátást, amelyben a tavasszal ml részesültünk, náluk. Oj sorozatot is indítunk most, ősszel: híres embereket hívunk meg, és beszélgetünk velük, ha szívesen veszik. Koszta Rozália házigazdája Szlotta András lesz, Csák Gyula írót pedig Koszorús Oszkár fogadja.

Tervekről, ötletekről beszél Gonda Géza, és azt, hogy találkozásunk apropója a kitüntetése volt, el is felejtjük közben. Így is van rendjén, az öröm és a jó érzés azonban le nem tagadható. Nem is tagadja le egy percig sem.

Sass Ervin

Beszélgetés Sebestyén Andrással, a zenei főosztály vezetőjével

— Többrétű feladatot oldanak meg a rádió együttesei: a szimfonikus zenekar, az énekkar és a gyermekkórus. Mit jelent ez a több- rétűség, részletekre bontva?

— Elsősorban a rádió műsorát látják el megfelelő színvonalú felvételekkel, élő adásokkal, de egyre intenzívebb szerepet játszanak a külső zenei életben is.

— A rádión kívül hazai és külföldi szereplésekre utal?

—, Igen. Az első elgondolás az volt, hogy kikerüljünk a 6-os stúdió elavult, nyomasztó légköréből: ez már nem felel meg a korszerű felvételek követelményeinek — sem klímája, sem térfogata nem kielégítő. így jutottunk el először Csepelre, néhány évvel ezelőtt. Azóta is rendszeresen tartunk hangversenyeket a Csepel Művek munkásotthonában. Tehát ez volt az első cél; de a közönség köre is tágult ilyenformán. Ezenkívül hallatlanul fontosnak tartottuk és tartjuk a mai magyar zene minél szélesebb körű bemutatását, terjesztését. A csepeli hangverseny- sorozatban az elmúlt évadban elhangzott Szabó Ferenc Feltámadott a tenger c. oratórium^, Balassa Sándor Kantáta Y Opus 21. és De- csényi János Variációk zenekarra és zongorára c. műve. Tehát Csepelen az új magyar zene iránti érdeklődésnek olyan csírái alakultak ki. amelyekhez nagy reményeket fűzünk.

— Az eddigi külső színterek tehát: a Zeneakadémia, a csepeli munkásotthon és a Kertészeti Kutató Intézet budatétényi díszterme. Szándékoznak ezt tovább bővíteni?

— Hogyne. Fölbuzdulva az eddigi sikereken még jobban tágítjuk külső helyszíneink körét — és persze a meglevőket is fejlesztjük. Az elmúlt évek folyamatos próbálkozásai során a rádió

hangverseny-tevékenysége egyre inkább beépült a magyar hangversenyéletbe. A csepeli sorozatokat még népszerűbb műsorokkal és művészekkel erősítjük tovább. A Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében rendezett koncertek magas színvonalat értek el (■különben ezt a helyszínt is bátran sorolhatjuk a már előbb említett külső — már

meglevő — színterekhez); a következő évadban két további színhelyre megyünk ki: a Nemzeti Galériában tizenhét hangversenyt rendezünk (zenekari és kamarazenei koncertek lesznek ezek), Hangverseny délidőben címmel — én „Kis déli zenének” nevezem (Mozart után szabadon) ; négy zenekari hangversenyt rendezünk a magyar néphadsereg művelődési házában (ez most épül, őszre elkészül és kísérletképpen szervezzük itt ezeket a koncerteket). Ezeken a hangversenyeken nemcsak a rádiózenekar, hanem más zenekarok is föllépnék, vidékiek és budapestiek egyaránt.

A rádiózenekar öt bérleti hangversenyt ad a Zeneakadémián ősszel és hatot tavasszal, öt bérleti hangversenyt a Csepel Művek munkásotthonában ősszel és ötöt tavasszal, összesen harminc- három hangversenyét tervezzük (ez sokkal kevesebb — a külföldi vendégszereplések miatt —, mint az elmúlt szezonban volt).

— Melyek lesznek ezek a külföldi turnék, hova utazik a rádiózenekar?

— Január 6-tól február 20-ig Lehel György vezetésével az USA-ban szerepel ; a turnét élvonalbeli impresz- szárió, a Columbia cég szervezi. Hazatérésük után a zenekar tagjai pár napig próbálnak, majd február 20- án Angliába utaznak 14 hangversenyre. Úgyhogy a fölkészüléssel együtt ez negyedév kiesést jelent a rádiózenekar itthoni szerepléseiben, ami azonban művészileg és erkölcsileg bizonyára megtérül.

— A jövő évad első felében magyar hét lesz Salzburgban; ezen részt vesz a rádiózenekar is.

— Igen, de nemcsak ott szerepel, hanem e köré a hét köré az egyik osztrák impresszárió további turnét szervez Ausztriában.

— Eddig inkább a zenekarról' volt szó; milyen terveik vannak az énekkarral és a gyermekkórussal?

— A rádióénekkar öt alkalommal közreműködik a rádiózenekar hangversenyein ; egy hangversenyét tervezzük a Nemzeti Galériában és három stúdiófelvételét vendégkarmesterekkel.

Igyekszünk az énekkar életét azáltal is színesebbé tenni, hogy külső karvezetőket adunk mellé egy-egy hangversenyre.

— A rádióénekkar igencsak hozzájárul az új magyar zene terjesztéséhez.

— így van, ahogy mondja. Ez az énekkar a zeneszerzők szerint olyan, mint egy Stradivari: mindent lehet rájuk írni.

, — A gyermekkórusnak

közismerten nagy sikerei voltak belföldön és külföldön is. Milyen terveik vannak? —

— Novemberben romániai meghívásnak tesznek eleget és jövőre ismét Japánba látogatnak, ahol már szinte „státusuk” van ; hívják őket, számítanak rájuk.

— És mennyit fognak itthon énekelni?

— Mint minden évben, a következő évadban is lesz egy hangversenyük a Zene- akadémián. Ezenkívül egy alkalommal közreműködnek a Nemzeti Galéria kamarazenei hangversenyén és mint általában, jövőre is hangversenyeket adnak vidéken; az Országos Filharmónia rendezésében 30—35 koncerten működnek közre.

— Mit tart e három együttes legfontosabb feladatának?

— Elsősorban azt, hogy minél több új magyar művet mutassanak be és példamutató produkcióikkal újabb művek alkotására inspirálják zeneszerzőinket.

— Köszönöm a beszélgetést és a tájékoztatást.

Kiskalmár Éva

Filmsarok

Nem sokat mondó történet, hírneves sztárok, néhol pikáns helyzetkomikum: eny- nyi és nem több a Fuss utánam, hogy elkapjalak című színes, magyarul beszélő francia film lényege. Kicsit megkésett a bemutatója is, hiszen ez a játékfilm igazán nyári mozicsemegének készülhetett.

A történet meglehetősen köznapi: egy adóügyi hivatalnok (Jean-Pierre Marielle) és egy kutyakozmetikai szalon alkalmazottnője (Annie Girardot) házassági hirdetés útján összeismerkedik, majd megannyi bonyodalom, s nem egy esetben groteszk félreértés után örökké egymáséi lesznek. A megismerkedés jelenetei kicsit társadalmi fricskákat is rejtenek magúikban: a magány kényszere látszik egymás társaságába hajtani főhőseinket. De nem szabad komoly gondolatok fölsora- koztatójának hinnünk ezen filmet: végső soron filmvígjátékot látunk. Mert ez a magány mindvégig megmarad, bár béklyói kellemesek, bár az előzőekhez képest semmiben sem változóak. Ecvszerűen frázisok maradnak a két középkorú ember számára, akárcsak az egymás életének igencsak felületes megismerésében mutatott közönyük is.

Mert mindezek ellenére mégiscsak vígjáték: minden jelentősebb mondanivaló nélkül. Szórakoztatás a cél, s ezt meg is kapja a mozinéző még akkor is, ha a francia filmkomédiáktól esetleg vaskosabb humort, önfeledtebb kacagást remél. Az ezerarcú Girardot most is magával ragadja a nézőt, amelyben kitűnő partnere Marielle. A film élvezését mindössze egy gátolja, de alaposan: a szinkronizálás gyengeségei. Csoda, hogy ilyen kópia kerülhetett a nézők elé.

(nemesi)

SZEBERÉNYI LEHEL:

A RÉM

Regén/

34.

— Máma fizetik Abból kihíhatsz orvost — tanácsolta Ondrej. Nagy gondolatnak tartotta, mert a pipáját is kivette a szájából.

Gyúró bement a házba, és közölte, hogy orvos nincs. * — Jaj, nem is kell! — nyögött Marisa.

— De kell! — állt a sarkára Gyúró. Most megy egyenesen a tanácsra, felveszi a vadkárpénzt, s abból kihoz egy privát orvost.

Marisa ingatta fejét, el- kínzott arca tiltakozott, de az asszonyok nagyon helyeselték Gyúró szándékát, s mosolyogva biztatták, lám, hogy megtáltosodott. Férfi a talpán.

Gyúró hatvannégy forint ötven fillért kapott a tanácson. Elfehéredve nézte a pénzt.

— Ez mind enyém? — kérdezte a tisztviselőt.

— Hát persze — mondta a tisztviselő.

Gyúró nem szólt többet, átment a kocsmába a hatvannégy forint ötven fillérrel. Sört rendelt mindenkinek, aki ott volt. Először csak magában, aztán meggondolta, és rumot is kért bele.

— Egy liter borért odaadok fődet! — ordított. — Ki megvesz?

Nem kellett senkinek. A Kocsmároshoz fordult.

— Nesze! — Odacsapta a pénzt a pultra. — Fél hold bükkönybe adtak.

Nem volt elég az egy rundóra, de Gyúrónak volt hitele. Ha nagyon megszorult, eljárt valamelyik építkezéshez, s amit keresett, szombatonként odaterítette a kocs- máros elé.

A rundó után ment. Gyúró az asztalra borult és sírt.

— Igyatok cimborák! Pusztuljon világ!

A cimborák ittak és vigasztalták. De Gyúró vígasztalhatatlan volt.

— Százötven forint volt mag — kesergett —, annyit csak beletettem magot... A sok dolog vele, nem is mondok ... Üzletbe kellett venni bükköny, Pesten ... hatszáz forinttal. Disznó mindent kitúrt enyimet... felzabált, semmi nem lett... Adó meg kell fizetni, van kár, nincs kár... Csinálok én bele! Ki megvesz? Liter bor! Na?...

— Kell francnak — mondták a cimborák. — Nyűgnek?

Este talicskán hazatolták Gyúrót. Feje félrebillent, s a zökkenőknél ugrott egyet, mint a labda.

Az asszonyok összecsapták a kezüket.

— Hát ez meghozta az orvost!

Marisa sírdogált, fenn járt már sántikálva s nagy bottal, mint egy hajlott boszorkány.

— Elköltötte rengeteg

pénzt----öntötte el szívét a

k

eserűség. — Mind elköltötted, részeg disznó?!

— Mind! — ordított a megátalkodott Gyúró, ködökön át bámult Marisára. A kapuban ugyanis felriadt, mikor ,a kerék a kőküszöbön átbukkant.

Gyúró pedig egyáltalán nem emlékezett, mennyi volt az a „mind”. Arra sem emlékezett, minek ment be reggel a kocsmába.

De odaki az utcán az emberek tudták, amit tudtak. Bólogattak sűrűn, pipájuk fölött a füst tűnődve, lomhán bodorodott. Ritkán szóltak, s keveset.

— Kétszer is odacsapott nekik — vélekedett Králik Franyo. — A vadkárpénz is oda lett.

— Dupla, vagy semmi — mondta Ondrej. Pipáját kirázta, s éjjeli szolgálatra indult.

Éjjel odalett a termés. A vad, magával hurcolva a Szentlélek szőtte öreg dróthálót, amely véges-végig húzódott az erdő szélén, fergeteges falkákban elözönlöt- te a határt, legázolt és felr falt mindent.

Reggel a Fő tér tele volt emberrel. Csupa komor arc.

rettenetes gyanú sötétlett a szemekben. Noha senki se mondta ki, ott lappangott szűkös szavaik mögött melyeket néha ejtettek, és amelyek csak kényszerű közlésekre szorítkoztak.

(Folytatjuk)

SZÚRÓ

Kora reggeltől reggelig

Egyszer már írtunk a rádió kora reggeltől reggelig tartó műsoráról, megállapítva, hogy az betölti hivatását. A napokban többször is bekapcsoltam a készülékemet már műsorkezdéskor, és figyeltem: mit üzen a rádió? Persze, nem a közkedvelt műsorra gondoltam, ami megint csak megérne egy jegyzetet, olyannyira kiváló, bátor, szókimondó, és legalább annyi energiát fordít a problémák megoldására, mint azok összegyűjtésére és ismertetésére. Nos, tehát: a reggeli műsor 4 óra 25 perctől. A „Jó reggelt!’’ címet hordozza magán, és meg is tesz mindent azért, hogy még a rosszkedvvel ébredőket is jókedvre derítse. Műsorvezetője, hírszerkesztője és bemondója állandóan változik, ez a frisseség egyik biztosítéka, természetesen nem a hírszolgálatot illetően, az magától értetődően friss, hiszen a világ kora hajnali eseményeit is világgá röpíti. Arra nem gondoltam, hogy ilyen vagy olyan szempontból rangsoroljam, értékeljem a kora reggeli hármasok munkáját, teljesítményét, egyszer persze ezt is meg lehetne ten- . ni, bár a műsorvezetők, hír- szerkesztők és bemondók — ha név szerint jelentkeznek is — a szerénység és az elvárt háttérben maradás példaképei lehetnének.

Ami hajnali fél 5-től jellemző: színes, változatos, és permanens a „Jó reggelt!”. Sokkal színesebb és változatosabb, mint régebben, a szerkesztés láthatóan arra törekszik, hogy ne fárassza hosszadalmas kommentárokkal és egyebekkel az éppen ébredezőket, hanem sokkal inkább megalapozza az egész napi hangulatot, kielégítse — de csak röviden és lényegre törően! — tájékozódási igényünket, szolgáljon némi tréfás, kedvderítővel is, és szórakoztasson muzsikával.

Itt azonban meg kell állnunk egy szóra. Nem tudom, miért lett. szokás vagy divat, vagy valamiféle beidegződés, hogy a kora reggeltől reggelig tartó mű- sorblokkban szinte kizárólag popzenét kell szolgáltatni? Néha nem is a legjobb válogatásban, néha olyan számokat, nótákat hallhat a rádiózó, amit legjobb lenne egyszer sem műsorra tűzni. Tehát a gyengécskéket is, melyek ilyenkor, közvetlenül ébredés után felingerlik a könnyűzenében is értékesebbet szerető hallgatót. Úgy vélem, ha a reggeli ébredéshez mindenképpen köny- nyűzenét adunk, akkor legyen az egyrészt igényesebb, másrészt sokoldalúbb, ölelje fel a könnyűzene minden ágát-bogát. még a jó operettmuzsikát is. Meggyőződésem, hogy megoldható a szelektálás, mely kiszűrné az inkább reggeli bosszúságnak való gyenge popzenét, és csak a rango- sabbjának adna szabad utat a magnószalagon.

A mindennap aktuális jegyzete ugyan több szót érdemelne, mint az időkitöltő muzsika; hogy mégis az utóbbiról hosszabban szóltunk, oka egyszerű: a zene a legtöbb kora reggeltől reggelig. A jegyzetek viszont újságírói remeklések, színvonaluk magas, témaválasztásuk milliókat érdeklő, és hatásos. Jó lenne ugyanakkor, ha a reggeli jegyzetek megírására és felolvasására még többen vállalkoznának, illetve a rádió bővítené azoknak az újságíróknak a körét, akik szót kapnak e pár perc erejéig.

összevetve mindent: jó műsor a .,Jó reggelt!’’, csak így tovább. Tudom, hogy ezt legalább a fél ország nevében mondhatom.

Sass Ervin