Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-05 / 183. szám
1978. augusztus 5., szombat Hagymatermesztés Kaszaperen MTZ-traktorra szerelt HKS—HRR típusú hagymakiemelő és rendrerakó gép végzi a betakarítást a kaszaperi Lenin Tsz határában Fotó: Veress Erzsi Békés megye fontos bázisa a hazai zöldségtermesztésnek, közte a dughagymáról termelt vöröshagymatermelésnek. A 60-as években 1500 hektáron termesztettek hagymát, kisüzemi, hagyományos módszerekkel. A 70-es évek elejére a terület az addigi felére csökkent. A további csökkenés megakadályozására olyan korszerű nagyüzemi eljárások bevezetése vált szükségessé, amelyek kevés kézi munka felhasználásával nagy jövedelmet biztosítanak a gazdaságoknak, s ezáltal kedvet teremtenek a termesztéshez. E célból 12 megyei gazdaság és vállalat a múlt év őszén társulást hozott létre, ennek teljes neve: Békés megyei Hagymatermelési és Értékesítési Társulás. Ez évben már a rendszer- gazda szerepét betöltő orosházi Új Élet Tsz kidolgozott eljárása szerint termesztik a társult gazdaságok a hagymát. Kérésünkre az egyik tag, a kaszaperi Lenin Tsz vezetői adtak tájékoztatást az idei termesztés tapasztalatairól. Kaszaperen 250 hektáron termesztenek étkezési hagymát, 25 hektáron pedig dug- hagymát. Ez a 25 hektáros terület elegendő dughagymát ad az étkezési hagyma termesztéshez, így a tsz saját maga állítja elő a szaporítóanyagot. s ezzel a hagymatermesztés egyik legfőbb gondját oldották meg. Természetesen lényeges a gépesítés is, hiszen kézi munkára nem lehet nagyüzemi módszereket alapozni. Ezen a téren még van mit javítani, de a hiányosságokról nem a tsz vezetői tehetnek. Jelenleg nincs olyan gyár az országban, amely magára vállalná a jól használható, törés- és kopásálló hagymaművelő gépek előállítását. Gyakran előfordul hát, hogy törik a fogaskerék, szakad a lánc, a gépek pedig állnak. Sokszor hallhatjuk a rádióban, a tv-ben és olvashatjuk a sajtóban, hogy akadozik az alkatrészellátás. A kaszaperieknek ez okozta ebben az évben a legnagyobb fejtörést. Az alkatrészellátó vállalat hibája miatt nem sikerült alkatrészeket szerezni, hiába rendelték meg előre a szükséges mennyiségben. A tsz vezetői úgy próbálnak segíteni a bajon, hogy négy gépsorukból az egyiket alkatrészek pótlására használják fel, az így kieső betakarító egységet kölcsöngé- pekkel tudják pótolni. Ez az eljárás azonban túl drága ahhoz, hogy rendszeressé válhasson ... Hogy jövőre ilyen ne forduljon elő, az idén már júniusban feladták az alkatrészmegrendelést a szegedi AGROKER-nek ... Sok bajuk volt az időjárással a hagymatermesztőknek is. Az esőzéstől megnőtt a peronoszpóra-fertőzés veszélye, s csak a gyors, és hatékony növényvédelemnek köszönhető, hogy nagyobb veszteség nem érte a termést. Jelentősen megnőttek a növényvédelem költségei, mert előfordult, hogy a délben kiszórt vegyszert este lemosta az eső, ezért másnap újra permetezni kellett. Minden évben nagy gond: a termést kedvező áron értékesíteni. Az idén ezzel nem lesz baj, mert a társulás tagja a Békés megyei ZÖLDÉRT, amely előre, szerződésben megállapodott a kaszaperi Lenin Tsz-szel 500 vagon tisztított, osztályozott hagyma átvételére. A múlt héten minőségi próbaképpen már egy vagon hagymát beszállítottak az orosházi ZÖLDÉRT-telepre. Az átvevők elégedetlenek a minőséggel, a tsz szakemberei mégis bizakodók, hiszen a mintát kézzel válogatták, s ha beindítják a tsz válogató gépsorát, jelentős lesz az átadott termék minőségjavulása. Az idén egy mázsa első osztályú hagymáért 380, másodosztályúért 320 forintot fizet a ZÖLDÉRT. Ha továbbra is ilyen kedvező marad az időjárás, nagyobb jövedelemre tesz szert a tsz, mint az előző évben. A kaszaperiek a korábbi években sem panaszkodhattak a hagyma jövedelmezőségére, hiszen tavaly a növénytermesztés 20 millió forintos bevételének felét hagymával érték el a termőterület közel 10 százalékán. Nem csoda, hogy a gondok ellenére a vezetőség, és a tagok is nagy kedvvel foglalkoznak ezzel a fontos zöldségnövénnyel. M. Szabó Zsuzsanna Harisnyanadrág férfiaknak Nyolc év alatt megduplázódott a termelés Naponta százezer pár zokni, 22 ezer harisnyanadrág. Látszólag óriási meny- nyiség. És mégis kevés. Legalábbis kevesebb jut az üzletekbe, exporta a Budapesti Harisnyagyár Gyulai Gyárából, mint amennyire szükség lenne. Ebben persze szerepe van annak, hogy a gyár termékei kedveltek. A pamutból, gyapjúból, krepp, akril, plüss alapanyagból' férfi-, női, gyermekzoknit, -harisnya- nadrágot állítanak elő. Újabban egyre több férfiharisnyanadrág készül, igaz ennek túlnyomó többségét egyelőre exportra szállítják. A harisnyák, a zoknik anyaga, mintái, színei ugyanúgy követik a divatot, mint ahogyan azt a ruháknál már megszoktuk. Évente csaknem 15 új terméket készítenek, 30—35 új mintakombinációt alkalmaznak. A gyár rugalmassága, képessége a divat követésére azután egyre több megrendelést eredményezett. A Gyulai Harisnyagyár termelése 1970-től megduplázódott. Nyolc év alatt a harisnyanadrág gyártása 2 millióról évi 8 millióra növekedett. A termelés gyors változását az üzemek re- kontsrukciója, bővítése tette lehetővé. Gyulán 80 millió forintért új üzemrészt építettek, 1971 óta pedig folyamatosan 130 millió forint értékű gépet, berendezést vásároltak a termelés korszerűsítésére. Ezzel jelentősen megnőtt az egy főre eső termelékenység. A felújítás során több mint 400 különböző típusú gépet cseréltek ki __ Így még korábban egyes géptípusoknál egy asszony három gépet kezelt, addig ma ugyanaz a dolgozó 10— 12 gépet ellenőriz, irányít. Szeghalmon 2300 négyzetméter alapterületű üzemcsarnok épül. Itt jelenleg 200 dolgozót tanítanak be. A gyár vezetői azt remélik, szeptemberben első ütemként már elhelyezhetik a gépeket a csarnok 1300 négyzetméteres területén. A fennmaradó rész átadási határideje december 31. Végül is azonban mindez a kivitelezőkön múlik. A gyár korábban Dobozon egy 370 munkást foglalkoztató telepet létesített. Velük együtt 1500 dolgozó sikeres erőfeszítésének köszönhető, hogy az év első felében 18,5 millió pár félkész-, illetve készterméket gyártottak. Ennek 40 százaléka exportra került. A vállalat összes exportjának csaknem 100 százaléka a gyulai termék. A zoknik, harisnyák, a világ 50 államába jutnak el. Három hete fejeződtek be azok a tárgyalások, amelyeket a következő év szállításairól folytattak a kereskedelmi vállalatokkal. Az egyeztetések során kiderült, termékeik nagy részének jövőre is biztos piaca lesz. Megállapodás született abban is, milyen új termékek gyártását várja a divatot közvetítő kereskedelem. A gyár vezetőinek megállapítása szerint egyre nagyobb mennyiségi és minőségi követelménynek kell megfelelni. A munkások kétharmada jár két, illetve három műszakba dolgozni. Valamennyien teljesítménybéresek. A műszakiak bérük 8 százalékát a teljesítmény függvényében kapják. Ismét fölcsap a beszélőkedv, ismét egymás szavába vágnak, tűzik-fűzik a szót. Meglepően jól tájékozottak a termelést közvetve és közvetlenül érintő kérdésekben. Kérdezem, honnan ez a jólértesültség. Mindent részletesen megbeszélnek, felelik, a vezetéssel is meg egymás között is. Igen, ez így van, bizonygatják a többiek és bólogatnak. — Szinte kizárólag alumíniummal dolgozunk — mondja Bakos Mihály, a szövetkezet elnöke, majd így folytatja: — Ritkán, egyes termékek esetében nemesfém, vagy bronz az alapanyag. Tény, hogy a partnereink meg vannak elégedve velünk, sőt, ha az öntőmühely teljesítőképessége nagyobb volna... Nem mondok számokat, de igen sok újonnan jelentkező megrendelőt kellett már elutasítanunk. Pedig megtörtént régebben, hogy egyesek leszólták, „népi kohónak” titulálták a műhelyt... Gúnyos-kesernyés mosolyra húzódik a szája: — Jó, nem mondom, volt idő, amikor a közvetlen termelésirányítás, hogy úgy mondjam, „nem állt a helyzet magaslatán”, s emiatt aztán akadozott az anyagellátás, meg hát előfordult egy, s más, ami ilyenkor lenni szokott... De ez az állapot hamar megszűnt. No, de hetvenkettőben indult be ez a részleg. Új volt, minden szempontból új, hát nem csoda, hogy a kezdetekben probléma is adódott... Figyelem ezt az embert, hallgatom, ahogyan lelkesen, mondandójába feledkezve beszél és lassan ugyan az az érzés alakul ki bennem, mint lent a műhelyben, az öntők között... Kucsa Mihály betanított munkás, mindössze hat hónapja dolgozik itt. — Azelőtt mi volt a munkája? — A tsz-ben voltam rakodó. — Jobb itt? — Hát gondolhatja. Tizenkét év zsákolás, meg a többi. Elég volt. A feleségem tizennégy éve dolgozik ennél a cégnél. Meg aztán itt a barátom is — Bódi Józsefre mutat, aki épp egy kiégetett mintát emel ki a kemencéből —, ő is hívott, hát idejöttem. Másfél hónapig vártam, hogy az öntőkhöz kerülhessek. Ez egy olyan munka, tudja... ha valamelyikünk elszúr valamit, azt a többi is megérzi. Együtt kell lennünk és együtt is vagyunk. A munkában is, de munka után is együtt isszuk meg azzal a néhány korsóval... — Nem gondol arra, hogy majd megszerezze a szakmunkás-bizonyítványt ? — Hát... nem mondom, jó volna. Nem a tudással van itt baj, hiszen a srácok mindent megmutatnak. A gyakorlat, tudja, hogy van az, nem elég érteni valamit, hanem be is kell gyakorolni. Ahhoz meg sok idő kell. De, ha úgy látom, hogy menni fog, biztos megpróbálom. Lassan megint odagyülekeznek a többiek, akik, mialatt ketten beszélgettünk, egy teherautóra rakodták a „tisztázásra” váró termékeket. Állnak, fülelnek, belebeleszólnak, a beszélgetés ismét más irányt vesz, már a múltkori vihar a téma, ki- nek-kinek előjön az otthoni gondja-baja: Kóczán azt panaszolja, hogy a jég tönkretette a háztájin termelt dinnyéjét, számolgatja a veszteséget, Pálfi azt tervezgeti, hogy jövőre bepótolja a hiányzó vizsgáit és „félkész” öntőből „kész” szakmunkássá válik, s ő is számol, mennyivel keres majd többet. Bódi és Kucsa a nyaralás dolgát beszélik meg: „Én idén is a Duna-kanyar- ba megyek, az apósomék- hoz.” — mondja Bódi, „Én meg melózok a szabadságom alatt, jól jön az a kis mellékes, de a szövetkezeti kirándulásra azért elmegyünk, Szegedre, meg a virágkarneválra Debrecenbe, hadd legyen az asszonynak egy kis öröme.”, Gutta pedig épp azt magyarázza, mennyi időt nyer, ha vonattal jár be Magyarbánhegyesről, mert jó, hogy van ez a szövetkezeti busz, persze, csak hát. a körjárat miatt neki nem kedvező..., azután, mintegy varázsütésre, egyszerre kanyarodnak vissza a kedvenc témához, a munkához, a szakmához, szidják, panaszkodnak a nehézségekre, de a szapuló szavak — érdekes módon — sokkal inkább be- illenének becézésnek, s a szemekben korántsem harag, hanem kifejezett derű és elégedettség csillog. Két vagy három órája vagyok közöttük és már nem csodálkozom ezen a „kettősségen”. Endrődi Szabó Ernő Mezőgazdasági szakmákról fiataloknak allategészsëgor Táplálékaink sorában előkelő helyen szerepel a tej, a tojás, a hús. Előállításuk ma már korszerű körülmények között, szakosított állattartó telepeken történik. Az állatok szakszerű ellátását az állattenyésztő szakmunkások végzik. A betegségek megelőzése, a megbetegedett jószág gyógyítása az állatorvos teendője. Ebben a munkájában segíti őt az állategész- ségőr, aki az állatorvos „jobb keze”. Az állategészségügyi szakember az állatorvos irányításával az állattartó telepen vagy az egész gazdaság területén figyelemmel kíséri az állatállomány fejlődését, egészségi állapotát. A betegségek, járványok megelőzése érdekében végrehajtja a szükséges óvintézkedéseket. Beteg állatok kezelésében az ápoló; műtétek során — közreműködésével — az as^ápz- tens szerepét tölti be. Egyszerűbb esetekben önállóan is gyógyítja a rászoruló állatokat. Szükség szerint részt vesz a körzeti vagy orszàgœ járványmegelőzés hatósági feladatainak végrehajtásában. Mindezek elsajátítására lehetőséget biztosít az iskolai tananyag, mely kiterjed a takarmányozással és tenyésztéssel összefüggő ismeretekre is. Szakközépiskoláról lévén szó, közepesnél jobb tanulmányi eredményű, biológiát és kémiát szerető lányok és fiúk jelentkezzenek. Már jelentkezéskor számoljanak azzal, hogy munkájukhoz nagyfokú állatszere- tetre van szükség, s alkalmazkodni kell az időjárás viszontagságaihoz. A végzők számára elsődleges munkahelyek a szakosított állattartó telepek. Ezenkívül jelentős számban igényelnek állategészségőr szakmunkást pl. az állategészségügyi állomások, a laboratóriumok, az állatkórházak is. Képzést folytató intézetek címe: Növénytermesztő és Állattenyésztő Szakközépiskola, 6800 Hódmezővásárhely, Lenin u. 15. Balázsházy János Szakközépiskola 4014 Debrecen — Pallag Székács Elemér Szakközépiskola, 5201 Törökszentmiklós, Felszabadulás u. 40. Novodomszki Pál Csak a zsírtalanító hiányzik Hatvanötezer pedálszelep Battonyára Már minden előkészület megtörtént, azt az öt szakembert is kijelölték a MOM battonyai gyáregységében, akik tanulni mennek a Kaliber-gyárba, úgy tűnik, január elsején indulhat a pedálszelepek sorozatgyártása. Tulajdonképpen már az idén 2500 pedálszelepet gyártanak a hattonyaiak igaz, egyenlőre még Budapesten. A be- tanulók munkája lesz ez, akik hazaérkezésük után a többiekkel is megismertetik ezt a bonyolult és felelősség- teljes munkát. A MOM belső átszervezése értelmében Battonyára kerülnek a pedálszelep-gyártás- hoz szükséges célgépek is, csak egy nagyon lényeges dolog hiányzik: a zsírtalanító. A kényes alkatrészek ugyanis a megmunkálás során elkerülhetetlenül zsírosak, olajosak lesznek, és összeszerelés előtt meg kell tisztítani ezeket a rárakódott szennyeződésektől. Ez a berendezés azonban még hiányzik és ha nem érkezik meg az év végéig, akkor nem indulhat a sorozatgyártás. Ez pedig mindenképpen nagy kárt jelentene nemcsak a battonyaiaknak, hanem a népgazdaságnak is, hiszen az egy év alatt legyártandó 65 ezer pedálszelepre nagy szüksége van a magyar járműiparnak. Hogy mennyire szükség van a battonyai termékekre, azt jól bizonyítja az, hogy az alig több, mint egyéves üzemet máris bővítik... Már elkészültek a tervek és rendelkezésre áll 32 millió forint is arra, hogy egy új üzemcsarnok épüljön. A munkát várhatóan szeptemberben kezdi - meg a mezőkovácsházi TÖVÄLL és a jövő év elején már gépekkel szeretnék beépíteni a csarnokot. Szerelde, tanműhely és edző, felületkezelő kap majd helyet a rövidesen felépülő létesítményben. E nagy beruházás mellett egy kisebben is törik a fejüket a battonyai MOM-osok. Szeretnék megoldani a kulturált étkezést, és ehhez egy faházat akarnak vásárolni, mivel ezt lehet a leggyorsabban felállítani. Ha majd teljesen kiépül a gyáregység, és nem lesz szükség a faházra. akkor azt üdülőnek fogják használni. L. L. A battonyai MOM-üzemet 32 millió forintból új üzemcsarnokkal bővítik
