Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-05 / 183. szám

1978. augusztus 5., szombat

Harminckét Békés megyei az Új Tükör-táborban

Augusztus 6-án, vasárnap megyénk 3 ifjúsági klubjából utaznak Kunfehértó- ra, az Új Tükör olvasószolgálata által szervezett táborba. A békéscsabai Gyopárból 24, a Tizekből 4, a gyulai Angela Davis Ifjúsági Klubból ugyancsak 4 fiatal vesz részt az egyhetes táborban, amelyen vendéglátójuk a kiskunhalasi „Forrás” Üj Tükör Klub lesz.

A mintegy 250 táborlakót, akik az ország 20 Űj Tükör klubjából jönnek, érdekes, változatos program várja. Kirándulnak többek között Kalocsára, Kiskőrösre és Kiskunhalasra. Megnézik a kecskeméti Tanyaszínház egyik műsorát. Találkozhatnak a Balázs Béla Filmtsúdió alkotóival, találkozón beszélgetnek Fekete Sándor író, főszerkesztő-helyettessel, valamint Pándy Andrással, a KISZ KB osztályvezetőjével.

A vidámság sem marad el, ezt biztosítja Sándor György humoralista műsora, majd a vidám sport- vetélkedő, valamint Kaján György karikatúra-kiállítása, amely a tábor ideje alatt nyitva áll az érdeklődők előtt. A versenyek, vetélkedők is elma- radhatatlanok. Rendeznek főzőversenyt, népdalversenyt, s mindezeken kívül fotó-, karikatúra-, novella-, riport- és verspályázatot is hirdetnek.

Iskola- és óvodatatarozás Vésztőn

*

Nagy a felfordulás ezekben a napokban Vésztő valamennyi általános iskolájában és óvodájában. A nagyközségi tanács költségvetési üzemének építőbrigádja nagy szorgalommal végzi a nyári tatarozást, illetve felújítást.

— Az idén az általános iskolák felújítására egymillió 105 ezer forintot költünk, a karbantartásra pedig 250— 300 ezer forintot — mondja erről Komáromi Gábor tanácselnök. — A munkálatokkal jól haladnak, a tervezett felújítás és karbantartás eddig 80 százalékban elkészült. Szeptember első napjaiban valamennyi iskolában és óvodában tiszta, szép tantermekben kezdődhet az oktatás. Kényesen ügyelünk arra, hogy az óvodások és a kisdiákok számára megteremtsük a megfelelő környezetet. Egyetlen napközi felújításával késünk, de ez sem a mi hibánk. Amikor az építőbrigád megkezdte a korszerűsítési munkálatot, menet közben derült ki: sokkal öregebb, kopottabb az épület, mint gondoltuk. Olyan falat is ki kell cserélni, amelyik nem volt a tervben. Ezért tervmódosítást hajtottunk végre, s így a kiviteli munka pénzben, időben jóval több. Ez az egyetlen napközi felújítása 700 ezer forintba kerül, a berendezésre

11.

— Elpirulok I— mondta

Anyicska —, ha mindig dicsérsz.

—' Bánom is én — felelte Lonci, keze járt, egy-egyta- kácscsomót hagyott maga után, míg szeme fel-felragyogott Anyicskára. — Ez az igazság. Ügyes vagy, dolgos vagy, édesem. Egy kicsit még tahó vagy persze, de mit várjon az ember?

Mindezt nevetve mondta Lonci, az igazmondó szerepében. Anyicska kedvesen mosolygott hozzá.

A négyszázhúsz fonál, ahogy a kocsi elindult, és kinyúlva megpergett az orsók és cilinderek között, olyan volt, mint egy lila árnyék. Ráhúzódott Anyicska arcára.

Múltkor Lonci végignézett rajta, és azt mondta:

„Olyan vagy, mint a régi tót cselédlányok. Vegyél magadra egy normális darabot, egy kardigánt.” Anyicska most emlékezett erre. Az is eszébe jutott, hogy aztán Lonci odajött hozzá, és megcsókolta. „Nehogy félreérts,

pedig 100 ezer forintot költünk. Számításaink szerint egy hónapot késnek a kivitelezők a munkálatokkal. Átmenetileg megoldjuk a gyermekek étkeztetését, felügyeletét, október 1-től pedig valóban korszerű körülmények között tölthetik napjaikat a napközis kispajtások.

— Egyébként 15 általános iskolában 64 tantermet és a hozzá tartozó helyiségeket tatarozzuk. Felújítunk egy pedagóguslakást, korszerűsítjük a központi óvodát. Az elmúlt évben már minden óvodás korú gyermeket fel tudtunk venni, ez év őszén viszont 40 gyermeknek nem jut hely. Ez nagy gondunk, hiszen maximálisan szeretnénk segíteni. Ügy rangsoroltunk, hogy aki dolgozik, annak feltétlenül felvesszük az óvodába a gyermekét. Aki gyermekgondozási idejét tölti, annak akkor vesszük fel, ha legalább három gyermeke van, vagy pedig egy év múlva iskolás korú lesz a gyerek. Ügy vélem, így igazságos. Általános iskolai tantermekkel nincs gondunk. Annyival is inkább, mert az idén a gimnáziúmban első osztály nem indul, a felszabadult tantermekbe 7—8. osztályosokat irányítunk át. Jövőre pedig egy felszabadult általános iskolát modem napközi iskolává alakítunk át.

csacsikám, nem úgy értettem.”

„Biztosan látszott az arcomon, hogy rosszul esik” — gondolta Anyicska, a kocsi után lépegetve, kötözgette a szakadt szálakat.

Ha összeadnák, tizennégy kilométer is kijönne, amit nyolc óra alatt lábujjhegyen jár a kocsival, oda-vissza.

Most másfél órát járit csak, éppen megteltek a csé- vék. Hirtelen vaksötét lett és süket csend.

— Lámpát! — kiáltotta valaki.

A művezető kitapogatta az akkumulátoros lámpát, a segédmester a csók szabadsága mellett agitált, és késlekedett a lámpák bekapcsolásával. Végül mégiscsak kigyulladt a fény a csarnok két távoli szegletében. A gépek derengve feketéllettek és hosszú árnyékuk a falig ért.

Kis idő múlva pedig már többet is lehetett látni, mert a villanykörték is adtak sápadt világot, mihelyt a gyár aggregátora begerjedt.

Ekkor Anyicskáék már hozzá is foghattak, mertépSZEBERÉNY! LEHEL:

A RÉM

Regény

Változtatni kell már

TANUL A CSALÁD ÉS TERVEZ

Szegfű- és kállaház, dísznövények és cserjék, örökzöldek, árvácskák, százszorszépek a békéscsabai kertészet 3-as telepén, a Szarvasi úton. Még konténeres rododendront és havasszépét is látni. Persze ez a konténer nem az a nagy modern szállítóeszköz, amit az ipar és kereskedelem használ, hanem kis fekete műanyag zacskó, melyből a dugvány egy mozdulattal kiemelhető földlabdával együtt, amikor végleges . helyére átültetik. Itt dolgozik a Farkas házaspár, akiket csak úgy emlegetnek a munkatársak: Marika néni és Ottó bácsi. Van is rá némi ok, hiszen mindketten elhagyták már a negyedik x-et, amiben nincs semmi különös, ha megéri az ember, de beülni az iskolapadba már nem mindennapi dolog, még most, a nagy tanulások idején sem. Pláne párosával, mint ők tették.

— Engem nem kellett rábeszélni — mondja a férj —, úgy gondoltam, megvan a ház, férjhez adtuk a lányunkat, most már jó lenne fölsorakozni a többiekhez. A feleségem meg engedett a csábításnak, addig durúzsoltam a fülébe, míg megértette, hogy egy esztendő alatt letehetjük a két utolsó osztályt; ide a vállalathoz — a ligeti központba — helyünkbe jönnek a tanárok. Aztán nem -idegenek közt leszünk, nem kell szégyellni, ha éppen nem sikerül egy felelet, mindenki innen való lesz a kihelyezett osztályban. És ami nagyon fontos, egy héten egyszer délelőtt, délután járunk.

— Tényleg így volt. Mivel mindenki mondta, ráálltam. Pedig féltem. Én nagyon kevés beszédű vagyok, attól tartottam, nem tudok úgy szólni, ahogy kell. Most már jó, hogy túl vagyok rajta és sikerült.

Ahogy tovább beszélgetünk, kibontakozik a kép a család életéről. Mindketten falusiak, akik már kicsi korukban a kemény munkához szoktak. Kénytelenek voltak vele, kenyeret kellett keresni. Farkas Ottónak 11 testvére volt. Hamar megismerték a paraszti munkát otthon és másnál. Később az állami gazdaságban és termelőszövetkezetben. Aztán a

pen ott tartottak, hogy leszedhették a teli csévéket, utána meg hüvelyezni — volt mit tenniük, míg másdk, akiknek éppen mozgó gépen volt dolguk, tétlenségre kárhoztatva beszélgettek.

Odajöttek a heteshez, és nézték Anyicskáékat.

— Ügyes segítséged van — mondták Loncinak. Anyicska hármasával kapkodta a csévéket, ujjait az orsók közé akasztva. Így villázta lefele. Lonci most is megcsókolta Anyácskát.

— Az én tanítványom!

Egy társnője elvitatta érdemét.

— Kaptál volna egy olyan vándormadarat, mint én a múltkor. Ha még láttál kétbalkezest!

Mikor kiderült, hogy Anyicska a hegyekből jött, mindent értettek. Onnan jön a legjobb munkaerő.

— Nincsenek még kirafinálva — mondta egy piros képű, gömbölyded asszony, ki hiába járkált a gép mellett tíz-nehány kilométert; amit leadott, visszatáplál- kozta. Most is táplálkozott, két orcája pufókra tömve, úgy beszélt. — Jól bírják a járkálást — mondta, s elmesélte a többieknek, hogy ezek a hegyi tótok, mikor autóbuszt kaptak, sokáig nem ültek fel rá, hanem mellette gyalogoltak, sajnálták rá a pénzt.

Nevettem ezen, a piros képű asszonynak ide-oda rinJ‘ gott a teli pofazacskója. Anyicska pedig elpirult, de nem láthatták, mert lehajvárost tűzték ki célul, Csabára jöttek dolgozni, ugyanakkor portát vásároltak Ja- minában, hogy legyen hol megvetni a lábukat. S t^z évvel ezelőtt elkezdődött az újabb megfeszített munka: minden alkalmat megragadni, hogy összejöjjön a pénz, a költségek, és minden erőt beleadni az építésbe, hogy minél kevesebbe kerüljön a ház. És hogy a lányuknak már könnyebb élete legyen. A magukén majd csak ezután próbálnak könnyíteni.

Farkasék munka közben

— Egyelőre még mindig negyed ötkor kezdődik nálunk a nap, és este tízkor ér véget. Megállás alig van. Két tehén, malacok, aprójószág, meg a 400 szögöles kert mindig gondoskodik róla. Az a szerencse, hogy a vállalatnál állandóan héttől négyig dolgozunk, és nincsen több műszak — magyarázza a férj. — Bizony a feleségem még így is sokszor elbóbistóttá az arcát, és még gyorsabban végezte az abcugo- lást.

Amazok pedig tovább beszélgettek. Anyicska falujáról, mert érdekes volt nekik: hogyan élnek ott az emberek, és milyen szokásaik vannak. Valaki még azt is tudta, hogy a csecsemők nyakára karikagyűrűt kötnek sárgaság ellen. És hogy pálinkába mártott zsemlét etetnek reggelire az iskolás gyerekekkel. Másvalaki hallotta, hogy fél mázsa kukoricát is felvisz egy aszony a hátán a hegybe. Lejönnek gombával, és cserélnek. >.

— Annyit bírnak, mint egy állat — mondta a segédmester —, és úgy is élnek. — Tudott asszonyokról, akik ágyat vittek fel a hegybe a hátukon. Megvették a városban és fölvitték. Az ágyról eszébe jutottak a közöttük dívó szerelmi szokások is.

A nők vihogtak, mert ismerték a segédmestert. „Helyben vagyunk már” — mondták.

— Az a szokás náluk — ecsetelte a segédmester —, hogy a házasság előtt meg kell a dolognak lenni. Ez törvény. A szülők a házban alszanak, az ágyon, a jány meg az udvarlójával fenn a padláson, a szénában, az ő tudtukkal.

— Kipróbálják egymást <— mondta a kövér asszony. — Ez nem vicc! — Mert somolyogtak ott.

(Folytatjuk)

költ a tankönyv fölött, — rábukott a feje. Fáradt volt nagyon. De lassan én is érzem, változtatni kell, sokáig nem fogjuk bírni pihenés nélkül. És további terveink is vannak.

Közös és egyéni. Amire mindketten most ébredtek rá: több időt kellene magukra szánni. Jó volna ide- oda eljárni, nézni, látni a városban, megyében és az országban is. És nem csak egyszer egy évben menni

Fotó: Orbán Károly

/

színházba — akkor is olyan érzéssel, mintha lopnák az időt ' —, hanem többször is, ha kedvük tartja. Néha beülni a moziba, vagy vendéglőbe, hallgatni a zenét, mint akinek épp akkor más gondja nincs. Otthon ne az örökös robotból álljon az élet, elég a vállalatnál végzett fizikai munka után a napi háztartási, meg kerti tennivaló.

A másik nem kisebb kérdés: Farkas Ottó negyvenhat évesen tovább akar tanulni. Szeretne szakközépiskolába járni, már be is jelentette a vezetőknek és reméli, hozzájárulnak, hogy levelezőként — valamelyik kertészeti szakon —, hamarosan megkezdhesse tanulmányait. A mindig szabad levegőn dolgozó ember bamapiros arca csupa mosoly, amikor elképzeléséről beszél. Azt is megjegyzi közben, hogy talán előbb rájött volna a tanulás ízére, ha módja és biztatója akad. De most is jó, úgy érzi, még nincsen későn.

— Előbb viszont változtatni kell az eddigi életünkön. Megválni a két tehéntől, mert az adja a legtöbb munkát, hogy a napi 50 liter tej meglegyen, meg a legnagyobb lekötöttséget is. Szóval el akarjuk adni. Most már — ha nincs is teljesen rendben minden — a ház fölépült, a lányunkat — ő a vízműben végzett — szárnyára bocsátottuk. Most már mi következünk: egy kis pihenés és szórakozás a feleségemnek — hogy ne aludjon el este a tévé mellett is —, nekem meg még a középiskola.

— Gondolja, hogy a kedvén kívül lesz elég akarat és kitartás is?

— Erősen bízom benne, mert számomra — és ez is most derült ki — a tanulás nem gyötrelem volt, hanem kedvtelés, ami szórakoztatott. Tetszett, élveztem, örültem, hogy nap mint nap többet tudok.

Vass Márta

Milyen a jó műsor?

Sokan sokféleképpen állnának készen — akár készületlenül is — a válasz- szal, mert nemcsak a kívánságok, az ízlések is különbözők. A mérce sem kevésbé más. Mégis, ha az idei kánikula kezdetén — most egy hete — leszavaztatták volna a hallgatókat, minden bizonnyal a 168 óra kerül ki győztesen. Ez a nyolcadik éve hetenként pontosan szombat délután négykor „kézbesített” politikai” folyóirat, melynek tábora a fiataloktól az öregekig — használjuk nyugodtan ez utóbbi szót a manapság olyannyira felkapott és tapintatosnak képzelt»- „idősek” helyett, hisz semmi sértés nincs benne, csak az időseknél idősebbet jelez — terjed minden társadalmi rétegből. Vagyis igen közkedvelt.

Ezek után már majdnem fölösleges egy újabb kérdés: milyen a jó rádiós magazin?, Mert könnyen és gyorsan adódik rá a válasz: olyan mint a 168 óra. Bár ez igaz, de kissé felületes felelet, azért is, mert az ezutáni, a jövőbeli „előfizetőknek” nem árt indokolni, ha röviden is. Olyan, mint egy nagyon jól szerkesztett színes és szórakoztató lap, amelynek minden oldalán érdekes, lebilincselő kép vagy szöveg, leginkább mindkettő együtt található. Innen is a magazin név, az elődtől, a nyomtatásban megjelenőtől. S ezzel kell á rádiós műfajnak felvenni a versenyt, mármint a jó magazinnal, különben úgy jár mint amaz, ha félredobják — csak itt a kézmozdulat kikapcsol.

A 168 óra tehát a fenti feltételeknek kell, hogy megfeleljen, még egy ráadáskövetelménnyel : úgy

politizálni, hogy a műsorra tűzött témákban a lehető legizgalmasabban legyen jelen az itt és most mindenkit érdeklő varázsa.

A másfél órás műsor 16 számból állott; két, három, öt és kilenc-tízpreces ide- jűekből pergett megszakítás nélkül, mert az ötórai hírek is sajátos magazin- jellegűek. A főtéma az időszakhoz igazítva: az aratás. Előbb általános vonatkozásban, kiemelve az alig hihető különbséget : ma

három falu gabonáját 35 ember takarítja be, s ebben a számban még a kinti szerelők és a statisztikázó kislányok is benne vannak. A másik: riport egy gyors megoldást váró problémáról. A szárító üzemek éjjel, nappal dolgoznak az egész országban a nagy nedvességtartalom miatt ;

csúcsidőben is emésztve az áramot, a szerződést pedig nem így kötötték meg. Ezért egy Bábolna típusú szárítónak havi 150 ezer forinttal több egy hónapra az áramköltsége. A gondot a felsőbb szervek gyors intézkedése megoldotta: mire a riport adásba került, eldőlt, hogy a túllépést egyszeri teljesítménydíjjal számolják el. Nem kevésbé volt hatásos és elgondolkoztató a szeszfogyasztásról szóló beszélgetés, mindjárt a mellbevágó számokkal indítva, és a javaslat: italszaküzletek kellenének, és mint több más országban — a boltban csak sört áruljanak. A kerítés nélküli telep az emberi együttélés új formáját mutatta be; az új szövetségi kapitány a régi nyilatkozóstílust: úgy beszélt a válogatottról, hogy alig mondott valamit futballügyben. És mindez jól volt körítve zenével, VIT-beszámolóval, és színes jegyzetekkel.

V. M.