Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

1978. augusztus 20.» vasárnap Barátaink életéből Magyar internacionalisták Lukács tábornok — a színigazgató Zalka Mátéról, a kiváló magyar internacionalistá­ról, íróról sokan és sokat írtak már. Gazdag életének azonban van egy olyan feje­zete, amely kevéssé ismert. Az a két év, 1926—28-ig, amikor a moszkvai Forra­dalmi Színház igazgatója­ként működött. Jelentős szakasza volt ez Zalka, az író életének, és maradandó a megérdemelt népszerűség­nek örvendő, ismert színház történetében is. „Színházunknak az a tö­rekvése, hogy közvetlenül juttassuk el a munkásnézők tudatához azokat a feladato­kat, melyeket a párt állít eléjük” — írta Zalka Máté az. egyik újságban, ö kez­deményezte, hogy a színház­ban művészetpolitikai ta­nácsot hozzanak létre, amelynek munkájába be­vonják a társadalom külön­böző rétegeinek képviselőit. Kísérletező kedvű vezető volt, új, tehetséges rendező­ket, dramaturgokat hívott meg, akik segítségére lehet­tek a színháznak, hogy fel­tárja az új, szocialista va­lóság problémáit, bemutassa a két világ kérlelhetetlen harcát. A művészeti élet más ki­válóságai mellett Zalka bevonta a színházi munká­ba honfitársait, a később vi­lágszerte ismertté vált Illés Bélát, aki a Magyar Ta­nácsköztársaság bukása után emigrálni kényszerült, s 1923-tól Moszkvában élt és dolgozott. Illés Béla Revolvert - ve­gyenek című darabját 1926- ban vitték színre a Forra­dalmi Színházban. Az elő­adás nagy sikert aratott Moszkvában, és szerte az országban a vendégjátékok alkalmával. Lunacsarszkij művelődés- ügyi népbiztos egyik legra­gyogóbb színházi cikkét szentelte ennek az előadás­nak. „A Revolvert vegye­nek eleven, bölcs szatíra a kapitalista Európáról — ír­ta —, a legszellemesebb elő­adások egyike, valódi harci győzelem a szocialista szín­ház frontján”. Zalka Máté maga is írt színdarabokat. Gárdisták című művében a történelmi személyiségek és a tömegek szerepe a forradalomban té­májához nyúlt, s ebben a darabban kifejezésre jut­nak Zalkának a Vörös Hadseregben szerzett pa­rancsnoki tapasztalatai. Zalka Máté — Lukács tá­bornok (Fotó; APN—KS) Ebben az időben Zalka legnagyobb örömére a For­radalmi színházban már játszották olyan tehetséges, fiatal szerzők és dramatur­gok darabjait, mint A. Gle- bov, B. Romasov, A Fajko. Ezeknek a szerzőknek min­den egyes műve lépést je­lentett előre, az új életanyag feldolgozásának, a jelenkor legfontosabb kérdéseinek feltárása útján. A moszkvai nézők úgy emlegették a For­radalmi Színházat, mint érdekes, szellemes, harcos, művészi közösséget. Zalka Máté, amikor a színházhoz került, mindösz- sze 29 éves volt, de azon­nal tekintélyt tudott sze­rezni magának. Tehetsége, csillogó humora, az a ké­pessége, hogy a legsúlyo­sabb konfliktusokat is meg tudta oldani, higgadtan tud­ta elviselni a kudarcokat is — olyan értékes emberi tu­lajdonságok, melyek elen­gedhetetlen kellékei annak, hogy valaki jó színházigaz­gató legyen. „ ... eleven, tempera­mentumos, kellemes, érde­kes, nagytudású, tehetséges ember volt, akit kezdettől fogva rajongva szerettünk. Megmutatta nekünk, meny­nyire elvhűnek, demokrati­kusnak, figyelmesnek, köz­vetlennek kell lennie egy művészeti területen dolgo­zó vezetőnek, egy színigaz­gatónak”. — így ír K. Zu­bov, a Szovjetunió népmű­vésze a „Zalka Máté az író, tábornok, ember” című me­moárgyűjteményében. N. Ter-Oszipjan, a Szov­jetunió népművésze ugyan­ebben a kötetben Matvej Mihajlovics (így nevezték Zalka Mátét oroszul Moszk­vában), a színigazgató mun­kanapjainak szokatlan kez­detét írja le. „Reggel 9 óra. A színház­ban megjelenik egy szép, zömök ember, kék lovagló- nadrágban, csizmában és gimnasztyorkában, kitünte­téssel a mellén. Elmosolyo­dik, mint mindig, jószívű mosolyával, elővillanak szép fehér fogai. Tiszta, nyílt ar­ca van, világosszürke sze­me és dús, gesztenyebarna haja. Az igazgató bátortalanul kopog saját szobája ajtaján. Az igazgatói iroda ugyanis foglalt. Itt éjszakáznak a színháznak azok a fiatal munkatársai, akiknek nincs szállásuk. Matvej Mihajlo­vics reggel kilencig a ren­delkezésükre bocsátotta a dolgozószobáját...”1 A színházban stúdió mű­ködött a fiataloknak — szí­niiskola, amelynek hallgatói közvetlenül részt vettek a kollektíva alkotói életében. Később sokan közülük is­mert mesterekké váltak. De megőrizték, és őrzik ma is emlékezetükben az ifjúság éveinek, a csodálatos szín- igazgatónak, a segíteni, har­colni, bátorítani mindig kész Zalka Máténak emlékét. Sz. Taranovszkaja (APN — KS) Szovjetunió niagútfúrás több fronton Naponta rázza meg a rob­banás a Bajkál-hegységet a Bajkál—Amur fővonal egyik alagútjának építésén. A sziklás “boltozatot két sorban tompa fény világítja meg. Az alagútban folyamatos a kétirányú teherautó-forga­lom. Bulldózer dübörög — tekintélyes méretei ellenére itt egyáltalán nem tűnik óri­ásnak. A közelben kővel megrakott, billenő teherko­csik sorakoznak. Szinte hi­hetetlen, hogy fölöttünk egy kilométer vastag szikla­tömeg van. Lassan gördül a fejtéshez a rakodógép. A reflektor megvilágítja a ha­talmas, kirobbantott kőtöm­böket. A fúrómester emberei elő­készítik a fúróberendezést. Mindössze két percre van szüksége a gépnek, hogy egyszerre öt, 3,5 méter mély lyukat fúrjon a sziklában. 170 ilyen furatot töltenek meg robbanóanyaggal. összesen több mint harminc kilométer alagutat kell fúrni a BAM-on. Közülük a két legnagyobb a vasútvonal nyugati szakaszán található: a 6,7 kilométer hosszú baj káli és a több mint 15 kilométe­res észak-mujszki alagút. E nagyszabású földalatti lé­tesítményeket hagyományo­san, a két végéről épÿve, a legtökéletesebb technikával is hosszú évekig tartana a munka. Ehelyett a szakem­berek függőleges aknák be­iktatásával bővítették a fej­tés frontját. Az észak-mujsz­ki alagút mentén három ilyen akna kialakítását irányozták elő. A fejtés mindegyikből két irányban folyik majd, vagyis egyszerre nyolc fejtő­komplexum rohamozhatja meg a hegyet. Ez lesz az ország leghosz- szabb, 15 kilométeres alagút- ja. Ebben az évben több mint 500 méterre hatolnak a sziklába. Pedig nehézség akad bőven. Maga a „bejá­rat” megközelítése sem volt egyszerű, mivel a szikla kör­zetében kiterjedt mocsár volt. Éjjel-nappal dolgoztak a terület lecsapolásán a bull­dózerek és az exkavátorok. A talajvízszint csökkentésé­re aknákat fúrtak. A szakemberek a BAM kulcsának nevezik az észak- mujszki és a bajkáli alagu­tat. A feladat, hogy e két létesítmény minél hamarabb elkészüljön. Már sok száz métert meg­tettek az alagútfúrók, akik­nek az idén több mint 4 ezer métert kell előrehaladniok a sziklában. V. Zaharenkov (APN — KS) Szovjet könyvek külföldre A Szovjetunió a könyvki­adás területén is a világ egyik nagyhatalma. A szov­jet kiadóknál évente több mint 80 000 könyv jelenik meg összesen több mint 1 milliárd 700 millió példány­ban. A Szovjetunió egyike azoknak az országoknak, amelyeknek lakosai a legtöbb könyvet vásárolják. A szov­jet könyveket több mint 110 országba exportálják. Csehszlovákiában 1953 óta működik a „Szovjet Könyv” vállalat, amely eleinte szov­jet kiadványokat importált, később azonban importtevé­kenysége fokozatosan kiter­jedt a világ minden tájára. Ezért neve is megváltozott — „Nemzetközi Könyv” lett —, de egyik legfontosabb fel­adata ma is a szovjet könyv­import lebonyolítása. Csehszlovákia 1971-ben 620 000 rubelért vásárolt szovjet könyveket, 1975-ben 730 000 rubelért, 1976-ban pedig 853 000 rubelért. Ez a három összeg együttvéve 14144 importált könyvet je­lent és összesen 1597 913 példányt. Az importált szov­jet könyveknek 70 százaléka politikai, gazdasági műszaki­tudományos és egyéb szak- tematikával foglalkozik. Bulgária Járványügyi kutatások Kilencvenöt évvel ezelőtt kezdte meg működését az északkelet-bulgáriai Raz- gradban a himlőellenes ol­tóanyag-laboratórium, amely később Szófiában folytatta munkáját. A kis laboratóri­um az elmúlt évtizedek so­rán jelentős akadémiai ku­tatóintézetté fejlődött. A járványügy, az immu­nológia, a parazitológia prob­lémáival, víruskutatással foglalkozó központnak ma 1100 magas képzettségű mun­katársa van. A különféle szérumokból, oltóanyagok­ból, egyéb preparátumokból nem csupán a hazai szükség­letet elégítik ki, hanem je­lentős mennyiséget expor­tálnak is. A nagy hatékony­ságú bolgár készítmények között olyan is van, amit je­lenleg csak néhány ameri­kai és francia laboratórium készít, így a placenta-kivo- natból nyert fehérje, aminek az ára a nemzetközi piacon kilóként több mint ezer dol­lár. A kutatóközpontban je­lenleg többek között a grippe és a bélfertőzések megelőzési módszereinek a tökéletesíté­sén dolgoznak. Jó munká­juknak, eddigi eredményeik­nek köszönhető, hogy a Bul­gáriában korábban igen el­terjedt betegségeket — mint például a maláriát — sike­rült felszámolni. Számítások szerint minden egyes bolgár állampolgár 18. életéve betöltéséig 37 immu­nobiológiai preparátumot kap egészsége védelmére, túlnyomórészt a járványügyi kutatóközpontban kikísérle­tezett és gyártott hazai ké­szítményekből. Lengyelország II könnyűipar fejlődése A könnyűipar a lengyel népgazdaság egyik legfőbb ágazata. A könnyűiparban dolgozó, több mint 650 000 ember az iparban foglalkoz­tatottak teljes létszámának 14,2 százaléka. A fejlődés az 1970-es évek elején kezdődött. Az 1971— 75-ös időszakban új gyárak épültek, és több mint 200 régi üzemet korszerűsítettek. Beruházásokra kétszer annyit költöttek, mint az előző öt­éves tervben. A könnyűipari termékeket 50 országba exportálják. A szövőgyárakban új fes­tési és díszítési eljárásokat vezettek be. A modem szö­vőgépekkel rugalmas, szövet­szerű, változatos mintájú kötöttáru is készíthető. Szá­mos új termék gyártását kezdték meg, köztük a sző­nyegekét, melyeket alig lehet megkülönböztetni a kézi szö­vésű perzsa, ill. szmimai szőnyegtől. A bőripari gépállományt fecskendezőgépekkel, váku­umos szárítókamrákkal egé­szítették ki. Egyre több kecs­ke- és borjúbőrből készült női cipő, férfi- és női moka­szin kerül piacra. A cipőtal­pak ma már többnyire gu­miból és műanyagból készül­nek. A jelenlegi ötéves tervben (1976—1980) az előzőhöz ha­sonló mértékű fejlesztést irá­nyoznak elő. Az összes be­ruházások 40 százalékát a már meglevő üzemek re­konstrukciója alkotja. To­vább szélesítik a külföldi cé­gekkel folytatott együttmű­ködést is. NDK Környezet­védelem A Német Demokratikus Köztársaság fennállása óta az országban 90 völgyzáró­gátat és víztárolót építettek, ezek összesen 1,2 milliárd köbméter víztároló kapaci­tással rendelkeznek. A kor­mányzat ebben az ötéves tervben 6,9 milliárd márkát fordít vízgazdasági célokra, a többi között lakóházak vízellátására és csatornázás­ra is. Jelenleg több mint 84 ezer hektáron 731 természetvédel­mi terület van az NDK-ban. Jelölése egy stilizált bagoly ötszögletű táblán. A terüle­tek nagysága egyenként 50 —150 hektárt tesz ki. Ezen felül 1,9 millió hektáron — amely az NDK területének egyötöde — 408 tájvédelmi terület található. Több mint egymillió köb­méter fagykárok által el­pusztult fát és 750 ezer köb­méter száraz ágat és gallyat használt fel az ipar 1977-ben. Az erdőkben heverő lue- és erdeifenyő több mint 150 ezer köbméterét rovarok pusztították el. Ehhez hozzá­járultak az 1972 és 1975 kö­zötti, orkán méretű viharok­ból származó károk is, me­lyeknek 10 millió köbmétert meghaladó fa esett áldoza­tul. Az 1975 és 1976 közötti nagy forróság és szárazság további erdőkárokat okozott. Ezért a tudósok speciális lé­gi vegyvédelmi módszert dol­goztak ki: 1977-ben repülő­gépekről mintegy 50 ezer hektár lue- és erdeifenyőt permeteztek növényvédő szerrel. Az 1976-os évben er­dőtűz következtében elpusz­tult területeket ismét erdő­sítik. Képes hírek Csehszlovákiából A dinasztia legifjabb sarja Tomas Pilar ősi dinasztia sarja. Már nagyapja is mű­vészi mesterséggel — hege­dűkészítéssel foglalkozott. A most 24 éves csehszlovák szakember mesterhegedűivel már több nemzetközi kiállí­táson és versenyen szerepelt, s igen jó eredményeket ért el. A fiatal Hradec Kralove-i szakember négy évig tanulta édesapjától a mesterséget. Első munkáját három évi tanulás után készítette el, s húszéves volt, amikor tagja lett a Művészi Hegedűkészí­tők Klubjának. A hegedűkészítéssel nem lehet sietni — Tomas eddig tizenöt mestermunkát adott ki kezei közül. Eredményeit azonban nem a mennyiség, hanem az jelzi, hogy egyik alkotását a szakma „Mekká­jában”, Cremonában is ma­gas elismeréssel díjazták. Csehszlovákia egyik leg­különösebb sportegyesülete a prágai Veteran Car Club. Az egyesületet műszaki főiskolá­sok alapították, s mint azt a klub neve elárulja, fő céljuk a történelmi értékű gépko­csik megőrzése. A klub tag­jai jelenleg több mint 80 nyilvántartott értékes vete­rán autóval és nyolc motor- kerékpárral rendelkeznek, amelyekkel hosszú túrákat tesznek meg, s versenyeket is rendeznek. Legnagyobb teljesítmé­nyeik közé tartozott az a tú­ra, amelyre egy 1929-ben gyártott Tatra 12 és 1933-as Praga Alfa indult, s 10 ezer kilométert tettek meg a Prá­ga—Moszkva—Kaukázus— Odessza—Prága útvonalon. Az országutak veteránjai Egy 1908-ban gyártott Daraq a Zbraslav—Jilovista között rendezett versenyen (Orbis — K8)

Next

/
Oldalképek
Tartalom