Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-20 / 196. szám

1978. augusztus 20., vasárnap Színpompás felvonulás, Együtt a családi asztalnál A szocialista Magyarorszá­gon — Kádár elvtárs szava­it felidézve — a munkásnak van a legnagyobb rangja. De ehhez nyomban hozzáteszem — folytatta —, ezt nemcsak a munkásra értem, hanem a termelőszövetkezetékben vagy máshol becsületesen dolgozó ember előtt is meg­emelem a kalapomat. Ahhoz, hogy a mi rendsze­rünk, társadalmunk működ­hessék, mindenütt becsülete­sen dolgozó emberekre van szükség. Fejlődésünkben ak­kor lehetünk úrrá a felada­A penzai delegáció tagjai a megyei és a városi vezetők között Többet, jobban, eredményesebben Van tennivaló az egyéb­ként jól bevált gazdasági irányítási rendszerünk to­vábbi javításában is. Sza­bályozóinkat úgy kell vál­toztatnunk, hogy világosab­tek, a párt-, az állami veze­tés és a különböző vezetői kollektívák állandó és elen­gedhetetlen feladata. Nemcsak az érdekek alap­ján jelentkezhetnek nézet- különbségek. A forradalmi fejlődés sodrában vannak és lehetnek véleménykülönbsé­gek az előrehaladás ütemét, a feladatok sorrendjét vagy irányát illetően. Pártunk az együttes gondolkodás, az el­vi alapon folytatott közös vita gyakorlatát követve — kihasználva a szocialista de­mokratizmus lehetőségeit, fórumait — kívánja biztosí­tani a társadalmi továbbha­ladás irányának és tempójá­nak helyességét. Vannak még társadal­munkban a szocializmustól idegen jelenségek, tendenci­ák. Ezeknek a gyökerei ko­rábbi életünkből nőttek át a mába, egyesek viszonyaink között is keletkezhetnek, il­letve újjáéledhetnek. Végle­ges kigyomlálásuk feltételei majd a fejlett szocializmus felépültével alakulnak ki össztársadalmi méretekben. Egyre határozottabban e felé haladunk. Mindinkább ta­pasztaljuk az ilyen vadhaj­tásnak nevezhető jelenségek társadalmi méretű elítélését, az öntudatos, a közösségért, a családjáért, országáért fe­lelősséget érző emberi ma­gatartás megnyilvánulását. Tömegesen találkozunk a helytállás mindennapi pél­dáival. Gondoljunk csak a szocialista munkabrigádok­ban folyó kezdeményezések­re, alkotó munkaverseny- mozgalmakra, a társadalmi munkában épített óvodákra, gyermekjátszóterekre, sport­pályákra, iskolák patronálá- sára. Gondoljunk az aratás­ra, arra, hogy jó együttmű­ködéssel, segítőkészséggel si­került legyűrni a nehézsége­ket, s nemcsak a falu né­pét izgatta az időjárás, az egész ország figyelte aggód­va reggelenként az égboltot, hogy a megtermett gabonát be tudjuk-e takarítani. Ez a hozzáállás az orszá­gos, a közös ügyekhez ga­rancia arra, hogy társadal­munk egészséges lelkülettel, magabiztosan halad előre a fejlett szocializmus építésé­nek útján. Alkotmányunk betűi és szelleme szerint me­gyünk előre, pártunk XI. kongresszusa programnyilat­kozatának megvalósításáért dolgozunk nap mint nap. Számvetés és előretekintés Tisztelt Nagygyűlés! A közös célokat illetően elmondhatjuk: társadalmunk egvre erősödő és szélesedő szocialista nemzeti egysége szemléletesen megnyilvánul az országépítésben, kifejező­dik a mindennapi tettekben. Ezt jól példázza alkotmány­napi számvetésünk is. Idei alkotmánynapi szám­vetésünk gerincét pártunk Központi Bizottságának áp­rilisi határozata alkotja. Reálisan értékeli az utóbbi három évben elért fejlődést, munkánk eredményeit. Nyü- tan szól gondjainkról, fogya­tékosságainkról is. Népünk helytállásának köszönhetően a XI. kong­resszus határozatainak vég­rehajtása sikeresen halad az élet minden fő területén. Az ötödik ötéves terv fel­adatainak megoldásán ered­ményesen munkálkodva tö­retlenül folytatjuk hazánk­ban a fejlett szocialista tár­sadalom építését. A gazdasági munka — je­lentőségének megfelelően — a párt, a társadalom tevé­kenységének középpontjá­ban áll. Arról adhatunk számot, hogy népgazdaságunk az utóbbi években a bonyolul­tabbá vált külső és belső feltételek közepette is fej­lődött. Alapjában sikeresen oldjuk meg az intenzív. fej­lődésre való áttérés és a számunkra nehezebb nem­zetközi gazdasági viszo­nyokhoz történő alkalmaz­kodás nagy erőfeszítést igénylő feladatát. A legfrissebb adatok sze­rint az idei első félévi gaz­dasági fejlődés alapján ar­ra következtethetünk, hogy a gazdasági növekedés ez évben is tervszerű, jó tem­pójú. A magunk elé tűzött célokat a legtöbb területen elérhetjük. Az ipari termelés a tisz­teletet érdemlő erőfeszíté­sek eredményeként a ter­vezettet valamelyest meg­haladó mértékben, 6,4 szá­zalékkal nőtt. A termelés növekedése a munkatermelé­kenység emelkedéséből szár­mazott. Kedvező, hogy azok az iparágak fejlődtek gyor­sabban, amelyek céljaink szerint is fejlesztendők. Kedvezőtlen viszont, hogy a mennyiségi növekedés nincs mindig összhangban a minőségi követelményekkel, a gazdasági hatékonyságot nem sikerült még a szüksé­ges mértékben, kielégítően fokozni. Az építőipar termelésé­nek növekedése is megha­ladja a tervezettet. A köz­lekedés és szállítás alapjai­ban kielégítette az igénye­ket. Most már bizonyosnak látszik, hogy a mezőgazda­ságban a kemény helytállás­sal, az összehangolt erőfe­szítésekkel sikerül úrrá lenni az időjárás szeszé­lyein, a terméskilátások ösz- szességükben biztatóak. ■A mezőgazdaság dolgozói a jól végzett munka, az aratás során tanúsított de- rekas és eredményes helyt­állás tudatában készülhet­nek a további nagyobb fel­adatokra, az őszi teendők sikeres elvégzésére. A népgazdaság egészében a beruházások frontján na- gyob következetességre és összefogottabb munkára van szükség. Ez ismert követel­mény, de ehhez a gyakorlati tevékenységet még jobban hozzá kell igazítani. Az ünnepi nagygyűlés díszelnöksége. Dr. Fekete Antal, az MSZMP Békéscsaba városi bi­zottságának első titkára megnyitó beszédét mondja (Folytatás az 1. oldalról) nyira jellemző munkanélkü­liséget, létbizonytalanságot, hátrányos megkülönbözte­tést. Világos összefoglalását adják a szocialista emberi jogoknak. Kifejezésre juttat­ják rendszerünk humanizmu­sát és demokratizmusát. Olyan mértékben szélesednek és teljesednek ki, amilyen mértékben előrehaladunk a szocialista társadalom építé­sében. Meghirdettük — megvalósítottuk A fejlett szocialista társa­dalom építését szolgáló és vé­dő alkotmány alapján élünk, munkálkodunk. A hat esz­tendeje megújított, tovább­fejlesztett alkotmány rögzíti a hazánk gyarapításában, életünk gazdagításában el­ért eredményeinket, és meg­erősíti a társadalmi előre­haladásunkat jól szolgáló el­veket. Az alkotmányunkban történt módosítások a mai igényekhez, a holnapi köve­telményekhez igazították alaptörvényünket. Betűjében és szellemében , megfelel a társadalom építése során je­lentkező új feladatoknak. Alkotmányunkban testet ölt mindaz, amiért pártunk alapításakor, hatvan eszten­dővel ezelőtt zászlót bontott a társadalmi igazság győzel­méért; az, amit a dicső 1919- es Magyar 'Tanácsköztársaság elkezdett, de aminek a kitel­jesedését a külső imperialis­ta túlerő megakadályozta; az, amiért a nemzet legjobbjai évtizedek során állhatatosan harcoltak. Alkotmányunk megfogal­mazása, törvényerőre emelé­se óta népünk, hazánk nagy utat tett meg. Meghirdettük a gazdasági, szociális és kul­turális felemelkedést. Meg­dolgoztunk érte, megvalósí­tottuk. Rohamos fejlődésünket jól jelzi az, hogy a háború előt­tihez képest öt és félszeresé­re nőtt a nemzeti jövedelem, tizenkétszeresére áz ipar ter­melése. A mezőgazdaság ki­sebb területen lényegesen ke­vesebb ember munkájával csaknem 80 százalékkal ad többet. Hazánkat szocialista nagyiparral, szocialista nagy­üzemi mezőgazdasággal ren­delkező, gazdaságilag köze­pesen fejlett ipari-agrár or­szággá változtattuk. Ennek során az egész országban uralkodóvá váltak a szocia­lista termelési viszonyok. Történelmi léptékkel mér­hető csak az a tény, hogy szo­cialista termelési viszonyo­kat teremtettünk. Nem is egy egész emberöltő, hanem annál rövidebb idő alatt a nép megszabadult a társa­dalmat antagonisztikus ré­szekre szabdaló osztályellen­tétektől és ellentmondások­tól, a kizsákmányolókra és kizsákmányoltakra való megosztottságtól, annyi gyű­lölet és átok, annyi szenve­dés és meghasonlás, a nem­zet annyi értékes alkotó energiáját felemésztő küsz­ködés és viszály forrásától. A mai nemzedék már csak könyvekből ismeri, de az idősebb emberek még tud­ják, emlékeznek rá, mit je­lentett akkor béresként, inasként, 8 éves kortól dol­gozni; mit jelentett a szó, hogy summás, cseléd, tiszt­tartó vagy főszolgabíró. Fia­taljaink nem ismerik — és ne is ismerjék meg soha — azt az egykori élet kegyetlen törvényét kifejező mondást, hogy „suba subához, guba a gubához”, amely annak ide­jén oly sok tehetség kibon­takozását fojtotta el csírájá­ban, egyúttal számtalan fia­talt taszított egy életre bol­dogtalanságba. Ez a mondás, s a benne kifejeződő szemlé­let és törvény örökké a múl­té, miként a letűnt régi tár­sadalom is. Ha felemlítjük, csak azért, hogy jobban ítél­hessük meg mai életünket. Ma társadalmunk a gyöke­res változások nyomán a munkásosztály és a termelő­szövetkezeti parasztság s a velük egyenrangú társként munkálkodó értelmiség —te­hát a baráti, testvéri osztá­lyok és rétegek — nagy al­kotó közössége. Hazánk fejlődésének, a fejlett szocialista társadalom felépítésének a munkásosz­tály az irányítója, a tényle­ges vezető osztálya és jó vezetője. Hatalmát marxista —leninista pártja révén a parasztsággal és a többi dol­gozóréteggel együtt a nép, az ország érdekében gyakorol­ja. A munkásosztály, a pa­rasztság, az értelmiség együtt alapozta meg, együtt védte meg, együtt építi a szocialista Magyarorszá­got, és együtt halad a jö­vőbe vezető úton is. A kö­zös harc és munka, a sike­rek és győzelmek szilárdra kovácsolták a munkás-pa­raszt szövetséget, megterem­tették és kibontakoztatták a szocialista nemzeti egységet. Ez minden sikerünk, minden eredményünk forrása és egy­ben záloga. tokon, gondokon, ha minden­ki helytáll a maga posztján, becsülettel végzi teendőit. Társadalmunkat tagjainak együttes munkája, párttagok és pártonkívüliek, különböző nemzetiségiek, minden nem­zedék, hívők és nem hívők összefogása élteti, viszi előre a közös célok felé. Alkotmánynapi ünnepünk felemelő hangulatát, légkö­rét is ez határozza meg. Va­lahogy úgy vagyunk orszá-. gos méretekben is, mint ahogy sok-sok családban: együtt ül a családi asztalnál jó egyetértésben munkás, pa­raszt és értelmiségi. így van ez nagy családunkban is, a szocializmust építő társadal­munkban. Természetesen nem ámít­juk magunkat azzal, hogy mai életünket legszebb esz­ményeink már megvalósult gyakorlatának fogjuk fel. Tudjuk, sóik még a' gond. Van még emberi gyarlóság, nem veszett ki még a nap­lopás, az önzéssel társult, közügyek iránti érdektelen­ség. Jutnak még emberek munkával meg nem szolgált jövedelemhez is. Azzal is tisztában vagyunk, hogy osz­tályok és társadalmi rétegek baráti viszonya és érdekazo­nossága mellett van még ér­dekütközés is osztályok, ré­tegek, csoportok és egyének között. Ezeknek az érdekeknek or­szágos méretű és magas szin­ten történő figyelembe véte­le és egyeztetése az össztár­sadalmi érdek elsődlegessé­ge alapján a társadalmat képviselő szervek, szerveze­ban rajzolódjék ki, mi mi­be kerül a társadalomnak, mi hasznos vagy haszno­sabb, vagy esetleg mi ráfize­téses. Termelői áraink el­szakadását a ráfordítások­tól meg kell szüntetni. A termelői és a fogyasztói árak egészséges arányát kell fokozatosan kialakíta­ni, s mindezt úgy, hogy köz­ben szocialista építésünk egyik legfontosabb alapel­ve, az életszínvonalnak a gazdasági eredményektől függő rendszeres emelke­dése továbbra is megvaló­suljon. A jobb, eredménye­sebb munka jusson kifeje­zésre a fizetésben, részese­désben, jövedelmekben. Ez — tudjuk — nem érhe­tő el könnyen, egyik napról a másikra. De amit már ma megtehetünk a hatékonyság meglevő, viszonylag kevés befektetéssel felszínre hoz­ható tartalékainak feltárá­sáért, azt ne halasszuk hol­napra; ahol szemléleti el­maradás az akadály,' ott ne késlekedjünk a szemlélet- formálással. Minden irányító poszton, minden vállalatnál, minden munkahelyen naponta és céltudatosan tenni kell a tervszerűség fokozása, a gazdasági hatékonyság nö­velése érdekében. Ez igény­li az alkotó erők összefo­gását, a szaktudás magas fokú kamatoztatását, az előrelépéshez fellelhető helyi tartalékok tervszerű feltárását és legteljesebb ki­aknázását. Jövőbeni fejlődésünket saját lehetőségeink jobb hasznosítására, tartalékaink feltárására, népünk odaadó munkájára, a szocialista gazdasági integráció elmé­lyítésére, a KGST keretében folytatott együttműködés to­vábbi erősítésére alapozzuk. Emellett törekszünk a tő­kés országokkal létrejött, kölcsönösen előnyös gazda­sági kapcsolatok lehetősé­geinek jobb kihasználására is. A párt és a kormány — politikájának, munkastílu­sának szellemében — szá­mon tartja a- jogos igénye­ket. Ugyanakkor továbbra is nyíltan és felelősen képvi­seljük álláspontunkat, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fegyelmezettebb mun­kával teremthetők meg. Békés megye új arca Kedves Elvtársak! Az alkotmánynapi összege­zésben tisztelettel és öröm­mel szólok arról, hogy Bé­kés megye népe is jogos büszkeséggel tekinthet visz- sza a megtett útra. A megye gazdasága az elmúlt évek­ben, évtizedekben tervsze­rűen fejlődött. A Viharsarok dolgozói forradalmi hagyo­mányaikhoz híven, aktív ré­szesei a szocialista építő­munkának. Adottságaikhoz, lehetőségeikhez mérten já­rulnak hozzá szűkebb hazá­juk gyarapításán, gazdagí­tásán túl országépítő fel­adataink megoldásához. Valamennyien jól tudjuk: a felszabadulás előtt Békés megyében külterjes és nem mindenki kenyerét biztosító mezőgazdálkodás folyt, je­lentéktelen ipari háttérrel. A szocialista építés során — különösen a harmadik és a negyedik ötéves terv idő­szakában — lendületes fej­lődésnek lehettünk tanúi és részesei. Ma Békésben a szocialista ipar . korszerű üzemeiben mintegy hatvan­ezren dolgoznak, s munká­juk eredményét szerte az országban és határainkon túl is mind szélesebb körben ismerik, értékelik. Az ötvenes évek elején még csak a Békéscsabai Forgácsolószerszám-gyár testesítette meg az ipari fej­(F oly tatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom