Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-17 / 193. szám
1978. augusztus 17., csütörtök A megyei útrekonstrukció részeként szélesítik a 4439-es számú közutat, amely Magyarbánhegyesen vezet keresztül. A Közúti Építő Vállalat a programnak megfelelően végzi a munkákat Fotó: Veress Erzsi Brigádvezetői tanácskozás A közelmúltban tanácskozást tartottak a megyeszékhelyen a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ szocialista brigádvezetői. Megvitatták az első félév eredményeit, a további tennivalókat. Czi- hanek Sándor, a szövetkezet politikai csoportvezetője vitaindítójában arról szólt, hogy a 29 szocialista kollektívának nagy szerepe van a tervek teljesítésében, az áruellátás, a kereskedelmi munka megszervezésében. A brigádvezetők felszólalásaikban elmondták, hogy a szövetkezet évi csaknem másfél milliárd forintos forgalmi tervét úgy tudja teljesíteni, ha a bolti szocialista brigádok tagjai az eddigieknél is jobban dolgoznak. Az első hat hónap gazdasági mutatói arról tanúskodnak, hogy nincs szégyenkeznivalójuk. A József Attila lakótelepi 1. számú ABC-áruház dolgozói 7, a 3. számú vetőmagbolt közössége pedig 21,5 százalékkal teljesítették túl a tervet. A 327 szocialista brigádtag az MKP megalakulásának 60. évfordulója tiszteletére 3800 társadalmi munkaórát vállalt. Ebből az első félévben 2800 órát teljesítettek, amely 42 ezer forintnak felel meg. B. GY. Szövetkezetek a művelődési házakért A szeghalmi járásnak 5 nagyközsége van. Mind az ötben működig kultúrház. A közelmúltban a szeghalmi járási Népi Ellenőrzési Bizottság megvizsgálta a művelődési házak tevékenységét. A népi ellenőrök többek között arra is választ kerestek. hogy milyen támogatást kapnak a tanácsoktól, a vállalatoktól, a szövetkezetektől a közművelődési feladatok megvalósításához. Megkétszereződik a nemzetiségi kiadványok száma Két éve „gazdája” a nemzetiségi könyvkiadásnak — a neihzetiségi szövetségekkel együtt — a Tankönyvkiadó Vállalat, s a viszonylag rövid idő alatt számos nagy sikerű kiadvány hagyta el Színházi galambok Senki ne gondoljon szép nőkre, „kis ezüsthajú szub- rettre” sem, ahogy Ady írta hajdanán, 1902-ben Váradon; a mi békéscsabai színházunk galambjai nagyon is valódi galambok. Roppant vidámak is, hiszen háborítatlanul tur- békolhatnak, szerelmeskedhetnek, költhetnek, miközben ugyancsak háborítatlanul egyre elviselhetetlenebb és visszataszító anyagcseremocsokkal szórják teli a jövőre 100 éves színház falát, bejáratait, a betonjárdát az épület előtt, ahol hamarosan csak becsukott szemmel, befogott orral és esernyővel lehet majd közlekedni. De mi lesz, ha kezdődik a színházi évad? Jönnek a szépen öltözött, estélyi ruhás hölgyek, elegáns férfiak? Ügy látszik, semmi, hiszen most is embertömeg jár ott! Feltehető, hogy nem néznek oda, milyen mocskos a fal, és ha valamelyik színházi ga- lambocska éppen pettyent egyet, hát istenem, elő a zsebkendőt, lehet törölgetni ! Mindehhez csak derűs mosoly kell, jó gyomor, és megalapozott türelem. Ügy látszik, ez utóbbival azok is rendelkeznek, akik már régen kifundálhattak volna valamit a város egyes pontjait, de különösen a színházat ellepő galambok, balkáni gerlék és verebek irtására. Hogy mi módon kell ezt tenni, az a szakemberekre tartozik, és bizonyára ez ügyben vannak is értő szakembereink. Másodszor Írunk a színház épületénél, a megyeszékhely központjában, egyik belső autóbusz-megállójában tapasztalható kriminális állapotról, mely minden valószínűség szerint közegészség- ügyi intézkedést is megkövetel. Az első írás óta több hór nap telt el. Azóta csak a galambok szaporodtak, az in-1 tézkedések nem. Jó lenne, ha harmadik jegyzetre már nem kerülne sor, még akkor sem. | ha „három a magyar igaz- j ság”. Sass Ervin | az alkotóműhelyeket. A Magyar Néprajzi Társaság 1975-ben indította útjára a délszláv, a német, a szlovák és a román nemzetiség néprajzi sorozatait, s az újabb köteteket már a Tan- könyvkiadó gondozza. A magyarországi délszlávok rendkívül gazdag néprajzi hagyományait bemutató sorozat második kötete tavaly került a könyvesboltokba, a közeljövőben jelenik meg a harmadik kötet, a negyediket pedig már szerkesztik. Megjelenés előtt áll a német, a szlovák és a román folklórgyűjtemény második kötete és folynak a harmadik kötetek előkészítő munkái. Múltunkból címmel háromrészes sorozatot indít útjára a kiadó az idén, amely hazai szerb, horvát és szlovén szerzőknek a magyarországi délszlávok történetével foglalkozó tanulmányait fogja össze. Megjelenés előtt áll a német nemzetiség népdalaiból egy gyűjtemény, egy másik pedig a dalos gyermekjátékokból ad közre egy csokrot. A német nemzetiség népviseletét bemutató kötet megjelenése 1979-re várható. Nagyszabású szlovák nyelvű tanulmánykötet előkészítésén is dolgoznak, amely a magyarországi szlovákok részvételét tárgyalja a magyar és a nemzetközi munkásmozgalomban. Újszerű vállalkozása lesz a nemzetiségi szerkesztőségnek azaz album, amely a magyarországi, szlovák származású képzőművészek alkotásaiból ad válogatást. Jövőre jelenik meg a magyarországi román dalok kötet és szerkesztik a magyarországi románok ragadványneveit összegyűjtő munkát, amelynek szerzője Rodica Bogza Irimie, az ELTE román lektora. Regős Imre orgonahangversenye Gyulán Regős Imre szarvasi zenetanár, orgonaművész hagyománytisztelettől vezetve évek óta visszatér szülővárosába, hogy népszerűvé vált orgonahangversenyein csillogtassa egyre gazdagabban kibontakozó művészetét. Az augusztus 12-én. a gyulai plébániatemplomban megrendezett hangversenyén nagy feladatra vállalkozott. Műsorára tűzte George Andreas Sorge ritkán hallható Toccatáját, a bécsi Stephans- Kirche orgonistájának, Pachelbel: d-moll preludium, fúga és chacone mellett J. S. Bach: e-moll, tízrészes fiatalkori Partitáját és Liszt, meg Cesár Frank kortársaként ismert Leon Boellmann francia zeneszerző Gót szvitjét, mely orgonára írt négy tételes, nagy lélegzetű, gyönyörű kompozíció; Kadosa Pál Négy orgonadarabja pedig a magyar orgonamuzsikát képviselte. Regős a stílusváltások problémáját sikerrel oldotta meg. Legjobban tetszett előadásában a „Partita” és „Gót szvit, ezek jól illettek a gyulai orgonához is. A közreműködő Benkő Dániel gitár- és lantművész ezúttal spanyol gitáron Robert de Visée francia szerző d-moll szvitjét, míg orpha- rion nevű angol fémhúros hangszeren John Dowland lanttáncait adta elő. Dr. Márai György A tapasztalatok azt igazolják, hogy a művelődési házak elsősorban a fiatalok kulturális igényeit igyekeznek kielégíteni különböző szakkörök, klubok, tanfolyamok és egyéb rendezvények szervezésével. Fenntartásukhoz és működésükhöz a tanácsoktól, a vállalatoktól és az utóbbi években egyre inkább a szövetkezetektől is jelentős támogatást kapnak. Füzesgyarmaton a művelődési ház bővítését a Vörös Csillag Termelőszövetkezet végezte el. Az anyagot is a tsz biztosította. A szocialista brigádjai pedig több mint 40 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. Ezenkívül a járműkészítő ktsz és a helyi ÁFÉSZ mintegy 30 ezer forint támogatást nyújtott. A népi ellenőrök hasonló megállapításra jutottak Dévaványán, Körösla- dányban, Szeghalmon és Vésztőn is. A múlt évben az öt művelődési ház a tanácstól és a gazdálkodó szervektől több mint másfélmillió forint támogatást kapott. Hobbikiállítás Több mint 40 fiatal nevezett be arra a hobbikiállításra, amelyet az idén hirdettek meg először, a békéscsabai Városi Tanács KlSZ-bizott- ságának öt alapszervezetében. A fiatalok most készítik műveiket, amelyek közt lesz kézimunka, fafaragás és sorolhatnánk még mi minden. A legjobbakat zsűri választja majd ki, ezekből decemberben rendezik a központi kiállítást a városi tanács klubhelyiségében. Körmenden a gólyafiókák a napokban vették első leckéiket a repülés tudományából * (MTI-fotó, Rózsás Sándor felvétele — KS) Parttalan mecenatúra? O z idén tízéves a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja, amely egy 1968-as minisztertanácsi állásfoglalás alapján, az addig önállóan funkcionáló irodalmi, képzőművészeti és zenei alap összevonásával jött létre. Ez a társadalmi szerv, amely közvetlen állami költségvetési támogatást nem kap, viszont négy vállalatot — Képcsarnok, Iparművészeti Vállalat, Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata, Képzőművészeti Kivitelező Vállalat — tudhat magáénak, a tagjainak elismert művészek legfőbb mecénása, benne testesül meg a művészeket és művészeteket támogató társadalmi mecenatúra. Jelenleg az irodalmi szakosztálynak 688 tagja van, közülük 93 a vidéki, a zeneinek 197 tagja közül mindössze 6 él a fővároson kívül, míg a legnépesebb képzőművészeti szakosztály 3341 tagja (ebből 1161 az iparművész!) között kereken 700 vidékit tartanak nyilván. Ezek a létszámadatok már elgondolkoztatnak. Részben a vidékiek meghökkentően alacsony arányszámával, részben pedig a képzőművészeti szakosztály irreálisan magasnak tűnő taglétszámával. Mint hallottuk, rohamosan nő az érdeklődés, mind többen kérik felvételüket, s az elmúlt évben például a képzőművészeti szakosztályhoz több mint 330 felvételi kérelem érkezett. Szükséges-e vajon ennyi művész támogatása, vagy fordítva : van-e társadalmi igény eny- nyi művész alkotásainak befogadására, a Művészeti Alap tagságának elnyerésével hivatalosan művésznek elfogadott sokaság alkotótevékenysége arányban áll-e az elismert művésszé lenni kívánás és a rájuk fordított társadalmi támogatás megnyilatkozásaival? Ez a kérdés — természetesen — elsősorban a képzőművészeti szakosztálynál merül fel, a másik kettőnél eltérő a felvételi rendszer, a létszám sem meghökkentően magas, sőt, a zenészeknél alacsony is, legfeljebb a vidékiek aránya meglepő. Remekművek ritkán születnek, de születnek tisztes, értékes, becsületes alkotások, vagy éppen az érték határán levő, de értékelendő művek — hangzott el a minap az Alap életéről, tevékenységéről folytatott eszmecserén. Egy másik vélemény szerint a közművelődési feladatok is indokolttá teszik a nyitott kapuk gyakorlatát, nem szabad gátat állítani tehetségek kibontakozása elé. Itt azonnal megkérdőjelezhető: vajon a közművelődési törekvés, a tehetségek kibontakozásának támogatása törvényszerűen megköveteli-e, hogy a még csak bontakozó tehetség azonnal hivatalosan elismert művészként tevékenykedhessék, vagy akár kísérletezhessen? A létszám folyamatos növekedésében az Alap igazgatósága is érez veszélyt, hiszen elhangzott olyan vélemény, hogy az állam, illetve a társadalom az Alap létrehozásával vállalta a művészek mecenatúráját, de valahol majd határt kell szabni, mert a sikeres amatőrtevékenység nem jelenthet jogot az Alap tagjai közé történő felvételre, a művészi rangra és a fokozottabb támogatásra. Ebből adódik, hogy a felvételi rend reformjára készülnek. Felvetődött az a gondolat is, hogy az Alapba történt felvétel ne legyen életre szóló, hanem az arra való érdemességet időszakonként — művekkel — újra bizonyítsák a művészek. Az Alap tagsága iránti érdeklődést alaposan megmagyarázza, ha csak vázlatosan is megismerjük a Művészi Alap művészi munkát segítő tevékenységét, az abban megnyilvánuló társadalmi mecenatúra lehetőségeit. Például az Alap előlegeket ad alkotóművészeknek, iparművészeknek anyagelőleget is. ösztöndíjakat létesít (Der- kóvits), egyéb ösztönző juttatásokat nyújt elsősorban a fiataloknak, nyugdíjsegélyt ad tagjainak, alkotóházakat tart fenn, pályadíjakat ír és ad ki, többféle közvetett támogatással is segíti az alkotást, kollektív műtermeket tart fenn, anyagilag támogatja a fővárosban és vidéken a műtermes lakások építését, hozzájárul különféle rendezvények, nagy kiállítások költségeihez, stb. E széles körű mecénási támogatás ellenére sem tud — természetesen — egyes művészek részéről jelentkező maximális igényeket kielégíteni. Természetesen a Művészeti Alap nem egyszerűen nagy bukszával rendelkező nagybácsi. Gondja van a zsűrizésekkel, feladata a mintegy háromszáz zsűritag összefogása, a reális értékorientáció lehetőség szerinti biztosítása, a vásárlási rendszer folyamatos finomítása, a műkereskedelem megfelelő irányítása, támogatása, a magyar műkereskedelem hitelének, széles társadalmi élismertetésének visszaállítása, megerősítése. A támogatáshoz, a fentiekben vállalt széles körű mecenatúrához anyagi eszközök is kellenek. Közvetlen állami közltségvetési támogatás hiányában a Művészeti Alap ezt négy vállalatának bevételeiből fedezi. A fentebb felsorolt négy vállalat tevékenysége sokfelé ismert. A Képcsarnok és az Iparművészeti Vállalat boltjaiba gyakorta betérünk, a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának kiadványai naponta kerülnek a kezünkbe, a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat munkája meg ott van előttünk sok-sok köztéri szoborban és egyéb alkotásban. ^^^■gyik oldalról a művészi ■ ■ rang és hitel, másik részről az alkotómunkát segítő anyagi támogatás biztosítása a Művészeti Alap mecénási munkájának legfőbb vonulata. Mindkettő roppant felelősséggel járó teendő. A művészi rang, a művészként elismerés nem mérhető sehol abszolút mércével. Nagy a létszám, nagyok az összegek, nagy a felelősség. Talán azért is ejt gondolkodóba a bevezetőben említett létszámbeli aránytalanság, s a képzőművészeti szakosztály aránytalanul magas számadata, ezért fogalmazódnak meg olyan kérdőjelek, mint az alkotók száma, az alkotások és a befogadás. a társadalmi szükséglet viszonya, a tagság növelése, vagy annak örök életre szóló joga. Mert ez a társadalmi mecenatúra sem lehet parttalan! Benedek Miklós Változások a buszközlekedésben A Volán értesíti az utazó- közönséget, hogy Békéscsabán, 1978. augusztus 19-én, az ünnepi felvonulás miatt 15.00 órától 17.00 óráig forgalomkorlátozásra kerül sor. Ezért ez idő alatt a helyi járatok forgalmában a következő változások lesznek: Az 1 G, 4, 9, 14 jelzésű autóbuszok nem közlekednek. Az 1—2 jelzésűek csak a Rózsa Ferenc tér—Vasútállomás között, az 5—6 jelzésűek pedig csak a Rózsa Ferenc térig közlekednek. A Tanács- köztársaság útján, az István király téren és a Gyulai úton autóbusz-közlekedés nem lesz, a járatok a Bartók Béla úton közlekednek. Taxi 12.00 órától az autóbusz-állomás 11-046 és a helyi forgalomirányítás 11-546 számú telefonjain hívható.
