Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-13 / 190. szám

o 1978. augusztus 13., vasárnap KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET Néhány Békés megyei adalék a népi kollégiumok előtörténetéhez Bessenyei Antal: Élétszimbólum TÉKA A beszélő disznó Moldova György új könyve Féja Géza azzal kezdte a „Magyarország felfedezése” sorozat első, korszak-kezdő munkaként számon tartott kötetét, a Viharsarok című szociográfiáját, hogy Sárkö­zi György kérdésére: „me­lyik tájhoz ragaszkodom, gondolkodás nélkül mutat­tam a déli Tisza-vidékre, Ti­szántúl, s egyben Magyaror­szág .viharsarkára’, ahol az elmék és a szívek sohasem tudtak belenyugodni a meg­levőbe, a megvalósult Ma­gyarországba”. Nem lehet véletlennek mondani azt sem, hogy a falukutatók, a Márciusi Front társadalom­változtató törekvései után az egyetemekre-főiskolákra ke­rült paraszt és munkás szár­mazású ifjú értelmiségieknek a tanulási lehetőségeihez biztosítani kívánó szervezke­dése, a Parasztfőiskolások Közössége (a későbbiekben : PFK), az ebből kinőtt Bolyai Kollégium, aztán a Györffy István Kollégium — majd ennek debreceni követője — hasonlóképpen, egyik gyöke­rét a Viharsarok társadalmi talajába eresztette. A nemrégiben az Akadé­miai Kiadónál megjelent Sej, a mi lobogónkat fényes szelek fújják ... Népi kollé­giumok 1939—1949 című gyűjteményes kötet végén ta­lálható (nem egészen a tel­jesség igényével készített) személy jegyzék tanúsága szerint a PFK legrégebbi tagjai közül szeghalmi Fehér Gyula és Fehér Lajos, békési Gulyás György, Lovas Lász­ló, Szűcs László Gábor, Gyulán született Barla Sza­bó Ödön. A fel nem soroltak közt békési születésű Vetési Sándor békési ny. gimná­ziumi tanár, a Bolyai Kollé­gium tagja, békéscsabai Komlósi Sándor, a debrece­ni PFK egyik alapító tagja. És nem illendő megfeledkez­ni arról sem, hogy a népi írók műveinek kiadását 1939-ben megkezdő Magyar Élet Könyvkiadó (nem té­vesztendő össze a Turul Szö­vetség „Magyar Élet” című folyóiratával, sem a kor­mánypárttal) a Békésre való dr. Püski Sándor kezdemé­nyezése Vs „vállalata”. A Viharsarok küldötte a PFK egyik első „vezéregyénisége”, a szentesi kubikosfi Boros Lajos is. A gyűjteményes kötetben található kronológia szerint 1939-ben alakult meg Buda­pesten a Parasztfőiskolások Közössége, melynek első ve­zetői Boros Lajos és Fehér Gyula voltak. E táblázat sze­rint október 28-án határozta el a PFK népi kollégium lé­tesítését a parasztszármazá­sú egyetemisták és főiskolá­sok számára. A fényképdo­kumentumok 1. száma sze­rint ez a határozat az 1939. X. 22-i ülésen született. Kár, hogy a jegyzőkönyvkészítő nevét nem tüntették fel. Ugyanaz a Lovas László, akinek két levele a birto­komban van. Nem kell írás- szakértőnek lenni az azonos­ság megállapításához. A PFK már az első hetek­ben megkezdte a parasztfő­iskolások szervezését nem­csak Budapesten, hanem a vidéki egyetemeken, Szege­den, Debrecenben is. A Bé­késen 1917-ben született, ko- sárfonó-fi Lovas László nyolc éven át osztálytársam volt a békési ref. gimnáziumban, egymás melletti padban ül­vén együtt olvastuk Turóczy László vallástanárunk kezde­ményezésére az 1936/37-es tanévben a „Viharsarok”, a „Néma forradalom” című falukutató könyveket, a ko­lozsvári Erdélyi Fiatalok cí­mű falukutató folyóiratot. Érettségink idején Lovassal együtt jártunk az Eötvös Kollégiumban felvételizni is. Másodéves bölcsész korunk­ban levelezni kezdtünk, s mivel Lovasék több írásom olvashatták a Magyar Üt cí­mű hetilapban, mindjárt a kezdetkor bevontak a PFK debreceni szervezésébe. Lo­vas Lászlótól négy levél ma­radt meg, az 1939—1943 kö­zötti időből. Több elveszett­ről van emlékem. A két el­ső segít a PFK eszmei, vi­lágnézeti, politikai célkitű­zéseinek, bizonytalankodásai­nak, tisztázatlanságainak megértésében, a szervezkedés módszertani fogásainak, oly- kori naivitásainak ismereté­ben. Lovas László levelei mó­dosítják a gyűjteményes kö­tet 85—86. oldalán található, Balázs Béla 1971-ben adott visszaemlékezését a debrece­ni PFK szervezéséről. Balázs szerint 1940 tavaszán kereste fel Fehér Gyula öccsét, Fe­hér Lajost, s társait a deb­receni ref. kollégium tanár­képzőjében, és akkor alakí­tották meg a debreceni PFK-t. Jószerint Balázs ak­kor nem volt ref. tanárkép­zős, és a szervezkedés elein­te szigorúan a kollégium ta­nárképzőjében, majd egye­temi internátusában indult meg, ahol különben a deb­receni Márciusi Front egye­temista káderei (Fehér La­jos, Szabó Kálmán, Balogh Elemér, Barla Szabó Ödön, Gyárfás Imre. Dobos József) menhelyet találtak. Am Fe­hér Gyula és Boros Lajos már 1939 őszén, októberben vagy novemberben jártak a kollégiumban, és Csókái Im­re (három évtizede elhunyt karcagi tanár). Komlósi Sán­dor (kandidátus, a pécsi pe­dagógiai főiskola tanára) és e sorok írója vállalták a szer­vezkedést. Sokra nem men­tünk, mindhárman alapvizs­gára készültünk. Eleven em­lékem viszont, hogy a narod- nyik kifejezést ez idő tájban először hallottam kis csopor­tunkra vonatkoztatva. Hogy azért valamire mégis juthat­tunk, jelzi az a körülmény, hogy a tudományegyetem bölcsészkari Árpád bajtársi egyesületének Üj Vetés című havi lapjában Suutari (fin­nül: varga) álnéven Paraszt Kollégium címmel vezércik­ket írtam. Tudomásom sze­rint Fehér Gyula és Boros Lajos tanácsára nem került alá nevem, mert ők nem akarták, hogy újabb konflik­tusom származzék. (Előzőén a tanárképző intézet vezető­sége figyelmeztetett: nem il­domos egy ingyenes helyen tanulótól, ha a Magyar Út­ban megtámadja a kollé­giumi kántust holmi cigány- nótázás miatt (Fehér Gyulá- ék ezt tudták.) A cikk 1940 márciusában megjelent, s ki­fejezte azt, amit Balázs Bé­la a 86. oldalon mond: „Debrecenben ugyan még nincsenek meg a kollégium megteremtésének objektív feltételei”. Fehér Gyulával kapcsolatom nem szakadt meg, mert 1940 szeptembe­rében, mivel tanári alapvizs­gám után nem vettek vissza a tanárképzőbe az ingyenes helyre, újságíró-gyakornok­nak bejuttatott Beregszászon egy hetilaphoz, ahol dolgoz­tam is az 1940. decemberi katonai bevonulásomig. Lovas László aláírása a Györffy István Kollégium alapító oklevelén megtalál­ható, de a későbbi fotókon már nincs ott, csak Szűcs (László) Gábor osztálytársun­ké. Lovas 1943. márc. 24-i levele szerint éppen székely tanoncok nevelőotthoni ta­nára volt, s arról számolt be: néprajzi előadást tartott ál­latorvos-hallgató főiskolá­soknak. Kiss Mihály, volt vasöntő-tanonc, a Görgey zászlóalj harcosa, filmdra­maturg szerint Lovastól kap­ta első világnézeti alapeliga­zítását. Aztán még 1944 nya­ráról emlékszem levelére, katonaként írta, valahová vitték őket. Értesülésem sze­rint 1944-ben a szajoli nagy légitámadás során vesztette életét. Milyen kár, hogy a Györffy István Kollégium 1948-as nagy tablójára nem tették oda fényképét! Varga Imre Moldova György kivétele­sen népszerű és sokat ol­vasott írója jelenkori próza­irodalmunknak. Néha úgy érezzük, mintha nem is egy, hanem több író lenne Mol­dova személyében, aki 3-4 műfajban változó színvona­lon ugyan, de termékenyen dolgozik. A magyar szociográfia új hullámát gazdagítja az őr­ség panasza, Tisztelet Kom­lónak, Akit a mozdony füst­je megcsapott. Más jellegű, de emlékezetes a Verhetet­len tizenegy, a gyengébbre sikerült Az elbocsátott légió. Az idegen bajnok novellistá­ja nemcsak a fiatalok elis­merését vívta ki. Az olva­sók számára élményt jelen­tett Az Elátkozott hivatal, A „Lakinger Béla” zsebcir­káló. De írt ő szabályos re­gényeket is. Jelentős A vál­tozások őrei, a Szent Imre- induló. A legértékesebb a Negyven prédikátor, amely­ben egyeztetni tudja a szo- ciográfikus valóságérzéket és a korszerű mondanivalót. Legújabb könyvében a komikum változatait jól is­merő, az iróniát társadalom­javító célzattal kamatoztató Moldova ötletgazdagságát .él­vezhetjük. Humoros, szati­rikus írások gyűjteményes kötete A beszélő disznó. Moldova a klasszikus érte­lemben vett komikus jelen­ségeket figyeli, a hibát, tor­zulást, amely ' viselőjének nem okoz fájdalmat, de esetlegesen annál több kárt a társadalomnak, a közös­ségnek. A beszélő disznó komikus hatásának forrása a merész témaválasztáson túl az ere­deti szemléletben, az embe- riesítésben keresendő. A tár­gyak, állatok önmagukban nem komikusak, csak az emberhez fűződő viszonyban válhatnak azzá. A komikum mindig az értelemhez szól, a rációhoz, mint döntőbíró­hoz fellebbez. Látszatérté­kek omlanak össze Moldova írásaiban. Kicsinyes, illúziós érdekek foszlanak szét a va­lósággal összeütközve. Mes­terien él a kontraszthatások­kal. Nála a kisszerű, silány komikus „hős” lelepleződése hirtelen, átcsapásszerűen kö­vetkezik be. Kiemelkedő írás könyvé­ben a főnök és beosztott vi­szonyának múltba kivetített példázata. Ebben Thurzó Ervin, az „önszorgalmú ku­tya” nevetségesen kicsinyes, az aljasságig korlátolt mó­don, a hivatali pontosság látszatában belső ellenőrként számoltatja el az egri vár­kapitányt, Dobó Istvánt, a győztes csata után. Packáz­hat Dobóval, akit a ráter­mettség, a saját tehetsége emelt kapitányi rangra és a helytállás igazolt. A várka­pitány bánhatja, hogy vétek volt, hogy azokkal egy hiten élt, akiknek vitéznél több a ringyó, s frázisoknál keve­sebb a tett. Moldova felfogásában a nevetés a kollektívum fi­gyelmeztetése, enyhe bünte­tés, eszköz a hamis látsza­tok leleplezésére. A humor bizonyos mértékig elveszi a nyomasztó tényezők tekinté­lyét. Aki a tréfáig emelke­dik, az megszerzi a szellemi fölény érzését, érvényt sze­rez valós értékbeli nagysá­gának. Az életkedv tör ma­gának utat a nevetésben. Moldova tudja, hogyan kell dicsérni a kedélyhibás em­bert, hogy rossz kedvét hiú­sága túlragyogja. Vallja azt is, hogy az irónia csak ön­iróniával szövetkezve lehet eredményes. A gúny igazi mércéje az öngúny, amely az önismeret fokát tükrözi. Hisz a nevetés humanizáló erejében, a felszabadult ér­telem diadalordításában. A komikumban, a ráció pon­tosságában, a humánum, a társadalomi avító tudatosság lehetőségeit látja. Ezért ajánlhatjuk Moldova új könyvét a derűs és tanul­ságos időtöltés bizonyossá­gával az olvasók figyelmébe. Cs. Varga István Vajnai László Látszólag.. Mikor számlálhatatlan, szétosztom magamat és siettetnek miértek, mikről álmaim lekéstek, s ajkamon átok-pecsétek: Látszólag jól vagyok! ahogy lehet... Nálad feledtem szemeimet beszőtt homlokomat, ujjaim csontépületét, pikkelyes bőröm redőzetét, s torkig töltve minden részem, mennék hozzád, térden: ó lépés percek, lépes nap, egyszer már megtaláltalak látszólag-voltál enyém. A dolgok azóta helyedben élnek, félnek, remegnek, helyet cserélnek. S föld s ég két lapja közt látszólag jól vagyok! Sejtjeim lázában égek, mint a csillagok, de gondolataim vak denevérek csapongnak míg hozzád nem érnek, és bennem minden összekavarva, magányom inggombja bőrömre varrva: s látszólag jól vagyok — esztelen [kóborlásaimmal : — Jöjj igazíts el mindent, Csókjaiddal. Takáts Gyula Csak azt látom Ki jár a nádas folyosóján? Ki fürdik csendes öblibe? Csak azt látom, remeg a nád és csattog hinaras - vize ... Csak jár a nád ... Remeg... Lesem, reszket a folyosó s a varsák, mint eltűnt Vén halászok arcuk lent is iszapra hajtják. Hallgatják, mérik, hol lakik? Ki jár a nádas folyosóján s hiába vár fölöttük a ladik s tornyok titkán a néma gólyák ... Bessenyei Antal: Öregasszony háza

Next

/
Oldalképek
Tartalom