Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
1978. augusztus 13., vasárnap li?l3U»J)»fiTd A békéscsabai Lenin Tsz három évtizede Munka és művelődés A napokban került a nagy nyilvánosság elé A békéscsabai Lenin Mezőgazdasági Tsz három évtizede című kiadvány, amelynek szép kivitelezése az országosan is ismert békéscsabai Dürer Nyomda munkáját dicséri. A Béké§ megyei Lapkiadó Vállalat gondozásában, Cserei Pál szerkesztésében megjelent, képekkel illusztrált kiadvány szinte hiánypótló könyvként követelt helyet magának pártunk mezőgazdasági szövetkezeti mozgalmának történelmileg hiteles megismertetéséért. A könyv szerzőit — Botyánszki János, Dupsi Károly, Hankó András, dr. Kőváry E. Péter, Pásztor Béla, Varga Dezső, Varga Tibor — dicséri, hogy a leghitelesebb forrásokból, a termelőszövetkezet megalapítóitól merítették mondanivalójukat és hűen adták vissza a szövetkezeti mozgalomnak azokat a szakaszait, amikor ádáz harc folyt a termelőszövetkezet megalakításáért és megmaradásáért. A párttagok, a pártonkívüNépművészeti úttörőtábor Hangszerkészítés, pásztor- kunyhó-építés, a "népi kultúra hagyományainak ápolása '— az élő népművészet elkötelezett ifjú híveinek, ezer úttörő és kisdobos tíznapos találkozójának ad otthont augusztus 16-tól a csillebérci úttörőtábor. t A II. népművészeti úttörőtáborban a pajtások megismerkednek a kézművesmesterségek alapfogásaival. S maguk is készítenek kisebb alkotásokat agyagból, gyékényből, fűzvesszőből, szövőfonálból, nádból, fából, mákgubóból. A műhelytitkok elsajátításában a fiatalok nép- művészeti stúdiójának tagjai segítik a kis kézműveseket. A táborozás ideje alatt a népi kultúra más ágaiba is betekintenek: csillagnéző sétán idézik fel az ősi világképet, népi sportjátékokban versengenek, s megpróbálkoznak a dunántúli ugrós tánclépéseinek „ellesésével” is. liek együttes összefogása, annak e kiadványban való megörökítése mély meggyőződéssel tükrözi a szövetkezeti parasztság örök állás- foglalását: „Földet vissza nem adunk!”. Pártunknak ez a jelmondata valóságos fogadalommá vált a Viharsarokban élő szövetkezeti parasztságnak. Sok-sok gyötrődés, küzdelem húzódik meg mindezek mögött a három évtized alatt Ugyanakkor a szerzők érzékelik a munka, az alkotás szépségeit, azt az örömet, melyet az ember érez a siker láttán. Aztán újabb nekibuzdulás ; örök mozgás, amely egyedüli forrása a fejlődésnek. Lényegében a kötet a Lenin Tsz 30 éve történetének három kritikus szakaszát tömöríti egybe. Igaz, hogy ez a kiadvány a Viharsarok egyik városa, Békéscsaba szövetkezetének küzdelméről szól, de a szövetkezeti mozgalom fejlődése szinte azonos volt hazánk minden részében. Ha csak része is ez a kiadvány a mezőgazdasági szövetkezeti mozgalomban végbement történelmi eseményeknek, a parasztság igaz kiállásának, mint forrásmunka jól segítheti a parasztság életével, a szövetkezeti mozgalommal foglalkozó történészek munkáját. Mint hiánypótló mű megjelentetése nagyon hasznos és dicséretes. Ez utóbbi megállapításhoz hadd idézzek Hankó Mihály, a szövetkezet elnökének, mint Békéscsaba város országgyűlési képviselőjének a könyv előszavában megfogalmazott soraiból: Akik a könyvet kezükbe veszik és elolvassák, állandóan érezzék azt, hogy milyen nagy akarással, töretlen hittel dolgoztak a ma már idős tagok. Harminc évvel ezelőtt kevesen voltak, akik tisztán látták a jövőt. Ma már sokan vannak, akik azt mondják, hogy érdemes volt. Érdemes volt, mert látják és élvezik az elődök és a saját munkájuk eredményeit. Rocskár János Az Orosháza és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet 18 mezőgazdasági szakcsoportja által az elmúlt évben megtermelt termékek értéke csaknem 70 millió forint volt. Ez az összes felvásárolt mennyiség 45 százalékát jelentette. Különösen elismerésre méltó munkát végzett a nagyszénási baromfi- és tojástermelő szakcsoport, amely 1972-ben alakult, s már mintegy 180 tagból áll. Róluk beszélgettünk, s arról, hogy tevékenységüket mennyiben segíti a helyi művelődési ház. A beszélgetésen részt vesz Párkány Mihály, az ÁFÉSZ helyi vezetője, Demcsák Lajos felvásárlási osztályvezető. Pusztai József felvásárlási csoportvezető, Tóth András szakelőadó, valamint Lita- uszki János, a szakcsoport elnöke. * * * — A művelődési házzal igazán nagyon jó kapcsolatunk van. Kérésünkre évente kétszer rendeznek TIT- előadást, s ez a szakcsoport éves munkatervében is szerepel. Kiállításoknak, ösz- sze jöveteleknek is helyet adnak bármikor — mondja elismerően Párkány Mihály. — Hányszor volt úgy, hogy egy-egy taggyűlés, megbeszélés után mentem az irodába, hogy rendezzük a számlát a teremért, de csak azt mondták, nincs itt mit rendezni — egészíti ki Litauszki János. — Az általuk rendezett előadások mindig nagyon érdekesek, s jól hasznosíthatók munkánkban. Legutóbb Horváth Árpád, a zártrendszerű baromfitartás kérdéseiről beszélt. A tapasztalatszerzés másik módja a kirándulások szervezése. A kulturális, szociális alapból a jelentkezők útiköltségének 35—40 százalékát is fedezik. Litauszki János most erről beszél. — Az elmúlt évben például Ausztriában, Bécs- ben voltunk. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy megismerjük az ottani, modern baromfitenyészetet. Belföldi útjaink közül emlékezetes a tavalyi. Győrben, Sopronban és Kőszegen néztünk körül. Az Uraiújfalui Állami Gazda- daságban különösen a keltetőkre, az előnevelőkre, s Zágon Gyula szigetvári képzőművész középkori történelmi személyiségek arcképét faragta fába. A munkához különleges anyagot használ, az óváros kapujának egyik több száz éves tölgyfagerendájából farag (MTI-fotó, Bajkor József felvétele — KS) iManauHmiamHmHiiiiaHHNiHiuiHaHMMMammiaMmMHHuau«íaataiauNMMNNHMUiNua«uaNM>itNNHH*HHiH*MianHii**in SZEBERÉNYI LEHEL: A RÉM Regény 18. — Siessünk — kérte Lon- ci gyönge hangon. Gyorsabban kezdték szedni a lábukat. S míg szófián igyekeztek, a kavics ropogott csak visszhangosan a talpuk alatt. Anyicska hirtelen megállt, erősen megszorította Lonci karját. Akkor Lonci is megállóit. Visszafogták a lélegzetüket. És hallották a kavics ropogását, jóllehet ők nem mozdultak. — Látod! — súgta Lonci sírásra álló szájjal, szemrehányó rémülettel. Anyicska gyors pillantást vetett az árok bozótos partjaira, s' már be is húzta Loncit a sűrű és szúrós indák közé, ahol egy hasadék várta őket. Itt erős kézzel lenyomta bénult barátnőjét. — Pszt — súgta, szájára tette ujját. Fodros selyem inge meg-megugrott szíve heves dobbanásaitól. Hangok hallatszottak, s ő tudta, kié. Lonci csak az ing vad táncát nézte, s úgy érezte, a szalmaszál is kicsúszik kapaszkodó ujjai közül. Lába elgémberedett a szűk helyen, kezét tüske szúrta, és csalán csípte, de lélegzetet se mert venni, nemhogy megmoccanjon. A hangok közel értek. Lonci behunyta a szemét, és erősen a távoli fonodára gondolt, a valcokra, ahogyan a vállukon cipelik, lila vagy piros fonállal. Majd, hogy ez a kép elillant, noha semmiképp sem akarta elereszteni, egy másikat erőltetett szemének leeresztett redőnye mögött. •Egyforma léptekkel járt oda-vissza, a fonógép kocsijával. Ezt, úgy tetszett, végtelenségig lehet csinálnia. Igaziból is végtelenségig járnak ,a gép kocsija mögött, kilométereket oda-vissza, lábujjhegyen, míg reszket a térd, és vastagon rátelepszik a lélekre az unalom. Most ez az unalom nagyon drága volt. Jótékonyan zsibbasztó. Bárcsak valóságos lenne! Mert a térd is reszketett csakugyan, de egészen más valóságtól. A valóság ez a hasadék volt, s a közelítő hangdk. S a fonoda, a gyár, a biztonság vágyva vágyott földje — sose érezte még így — elérhetetlen messze ködlött, mint mesében az Öperenciás- tenger. Ajka hangtalan, kék va- cogással ismételgette a fogadkozást, hogy soha erdőnek közelébe se megy, csak innen hazajusson. Ajkának mozgása hasonlított a templomi asszonyokéhoz, kik olvasójuk fekete szemeit pergetik, s vele az üdvözlégyek szakadatlan sorát. Anyicska megszorította Lonci kezét. Forró és erős volt Anyicska keze. Lelket öntő. Négy-öt lépésre, kissé alattuk, a mederben három alak bukkant fel. A sziklás búvóhely mögül, a málnalevelek résein át is jól láthatták őket. És jól hallották, ahogy jönnek. Különvált a kavics ropogása a nagyszemű láncok csörgésétől, melyeken a keresztek lógtak, és amelyek láthatóan parasztgazdaságokból származtak. Az élen haladó keresztes lovag fényes sárgaréz láncot viselt. Ki tudja, hol tett rá szert, s a késre is, amivel játszott? — Itt kell nekik lenni — szólt hátra a lovagtársainak. Sötét, falánk birvágy lapult fürkésző tekintetében. — A Zsabka ... — rebbent meg leheletnyit a név Anyicska ajkán. Ügy maradt az ajka mozdulatlan, s a lélegzet megszorulva a mellében. Aztán lassan kiengedett, a blúz meglazult. A lovagok elhaladtak előttük, csaknem karnyújtásnyira, a bozót függönye előtt. Hallani lehetett, hogy tá- volodtukban azt mondják: — Csakis erre mehettek. Aztán a kavicsropogás is elhalt, a két lány összemo- solygott. — Jó kis hely ez — mondta Anyicska az üregre, ahol megbújtak. — Sose találtak itt meg, amikor bújócskát játszottunk. — Mondom én, hogy a vadon lánya vagy — szabadult fel újra Lonci, megjött a kedve. — Az erdő a te pártodon van. Mindketten nevettek. De Anyicska szájára tett ujjal figyelmeztette Loncit. hogy azért óvatosan. Lonci csupa melegség, csupa elérzékenyült hangulat volt. — Szólj, ha butaságot mondok — érzelgett. — De te Anyicska is vagy meg Annus is... Nálunk Annus vagy... És ha hazajössz, átöltözöl itthonra. És itthon Anyicska leszel... És te neked az erdő az itthon, meg ezek a hegyek, mint a halnak a víz... És az jutott » eszembe, hogy mondjuk, el- I felejtesz egyszer átöltözni, és * akkor az erdő nem ismer » meg, hogy te vagy az, az ő ; lánya, az Anyicska... Zagy- ; vákat beszélek, mi? Anyicska mosolyogva bó- | lintott. Anélkül, hogy tudta 5 volna, mire. (Folytatjuk) a szülőpárokra voltunk kíváncsiak. Persze jutott időnk a történelmi nevezetességekre és egy-egy színházi előadásra is. Nemcsak a szakcsoport tagjai utaznak, hozzájuk is jönnek nem egyszer szarvasiak, gádorosiak, orosháziak és mezőberényeiek egyaránt. — Van is mivel dicsekedniük — kapcsolódik a beszélgetésbe Pusztai József —, hiszen elsők között vezették be a batériás, másnéven ketreces állattartást, s ez ma a legmodernebb és legeredményesebb állattartási forma. Többet, köny- nyebben és gyorsan. Így a művelődésre is több idő és energia jut. Demcsák Lajos is elismeréssel szólt a szakcsoport tagságáról : — Két dolog is van, amit nem szabad elfelejtenünk, ha a szakcsoport tevékenységét vizsgáljuk. Az egyik, s ebben egyedül állanak nálunk, hogy teljesen önköltségesen működnek. A te- nyészanyagot is saját erőből veszik, csak a táp beszerzésénél kell bizonyos összeget biztosítanunk. A másik, amit feltétlen szóvá kell tennünk, a szociális ellátottság. Külön irodahelyiségük van, s a forgalom zökkenőmentes lebonyolítását segítette a múlt év második felében bevezetett konténeres szállítás. Mindezt csaknem saját erőből oldották meg, méghozzá úgy, hogy a tagok részesedésüket visszaadták erre a célra. — Eddig mindig csak a tagságról volt szó, s még csak említést se tettünk az elnök munkájáról, pedig érzésem szerint részben János bácsinak köszönhető, hogy a szakcsoportot az elsők között emlegethetjük. — Mindezt Tóth András mondja, aki eddig csak néha szólt bele a beszélgetésbe. — Munkája elimeré- seként most nemrég tüntették ki... Litauszki János nem tartozik a dicsekvő emberek közé, s most, mikor mindenki rátekint, szerényen elmosolyodik. — Hát erről nem szokás beszélni, mit dicsérjem magam. Igaz, most nemrég kaptam meg a kisállattenyésztés fejlesztésére alapított Báldy Bálint-plakett arany fokozatát. Ha három év múlva nyugdíjba megyek, lesz mire visszaemlékeznem. Soha nem felejtem el azt az érzést, ami elfogott, amikor Budapesten, a SZŐ VOSZ kultúrtermében átadták ez a plakettet. Hogy megérdemeltem-e, azt nem én vagyok hivatott eldönteni ... • * * Miután elköszönök, még a művelődési házban felkeresem a munkásművelődési előadót, Gujdár Katalint. — Közvetlen kapcsolat van a művelődési ház, s a * baromfitenyésztő szakcsoport között. Műsorfüzeteinket rendszeresen elküldjük hozzájuk, s nem hiába. Nem egy rendezvényünkön észrevettem az ismerős arcokat, s már csak ezért is megéri segíteni a munkájukat. Igen, valahogy így kell összekapcsolni a termelő- munkát, s a közművelődési célokat. Hogy itt se legyen üres jelszó az együtt, s egymásért. Nagy Ágnes A törődés és megbecsülés példája Napjainkban egyre több a vita a cigánylakosság élet- és munkakörülményeiről. Tanúi lehetünk eredményeknek, kudarcoknak, támogatásnak, meg nem értésnek egyaránt. Szeghalomban a Herbáriá- nál évek óta 30 fölött van azoknak a cigányasszonyoknak és -lányoknak a s^áma, akik állandó munkaviszonyban dolgoznak. Ezért látogattunk a művelődési központ képviseletében hozzájuk, hogy az asszonyok kéréséről beszéljünk vezetőjükkel, Halász Istvánnal. „Hosszú és rázós út vezetett idáig” — mondta a vezető —, „hogy ezek az asz- szonyok, lányok rendszeresen és pontosan járnak dolgozni. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy minden rendben van az életükben, hiszen sok gondot okoznak a rossz lakáskörülmények, a rendezetlen családi viszonyok, de mégis sokat változott körülöttük és a gondolkozásukban a világ. Minek köszönhető ez? Az üzemben kialakult munkalégkömek, a humánus bánásmódnak, a megfelelő szociális létesítményeknek, s annak, hogy velük szemben is komolyak a követelmények. Érzik, hogy itt nincs megkülönböztetés, szeretnének fölzárkózni a többiekhez. Ezért fordultak olyan kéréssel hozzánk, hogy szeretnének tanulni.” Látogatásunk alkalmával megállapodtunk (a Herbária és a művelődési központ vezetője), hogy december 15-e után, amikor áttérnek az egy műszakos üzemelésre, beindítjuk az analfabétaoktatást náluk. Kihelyezett osztályban tanulnak majd, a könyveket és a füzeteket a művelődési központ biztosítja, az oktatást pedig Bogár Jánosné és Nagy Károlyné vállalják, akik a művelődési központban eddig is igen tevékenyen vettek részt a cigánylakosság tanulásának, művelődésének segítésében. Feltétlenül meg kell említeni Szécsi Imréné vezető adminisztrátor nevét is, aki a Herbáriánál hivatalos munkája mellett komolyan segíti a cigány dolgozók beilleszkedését. Úgy érezzük, példaként állítható a Herbária vezetőinek az a törekvése, hogy a rendszeres munkára nevelés, a jó munkafeltételek biztosítása mellett támogatják a hátrányos körülmények között élő dolgozók tanulását, művelődését is. Sándor Jenőné Mai tévéajánlatunk: Borsos Miklós portréfilm Borsos Miklós Kossuth- és Munkácsy-díjas szobrászművészünk a huszadik századi magyar szobrászat legmarkánsabb, meghatározó egyénisége. Egyforma eredménynyel műveli a portrészobrá- szatot, a grafikát és az elvont, jelképes értelmű alkotásokat. Néhány éve jelent meg a „Műhely” sorozatban „Visz- szanéztem félutamból” című nagy sikerű életrajzi írása, amely jó alapul szolgált a televíziós portréfilm elkészítéséhez is. Borsos Miklós szobrait kőbe, bazaltba, márványba faragja — szereti a süttői márványt —, domborításait rézlemezből kalapálja. Több szobrát köztéren is kiállították; greif ikáival gyakran könyvillusztrátorként is szerepel. Érmék készítésével is foglalkozik. Nagy érdeme, hogy irodalmunk, képzőművészeti életünk nagyjait örökítette meg érmein és szobrain. Tekintélyes életművet mondhat magáénak. Portréfilmjét,, amely 21 óra 5 perckor kezdődik, Jeli Ferenc rendezte.
