Békés Megyei Népújság, 1978. augusztus (33. évfolyam, 179-205. szám)
1978-08-13 / 190. szám
1978. augusztus 13., vasárnap o SZÜLŐFÖLDÜNK II miniszterasszony, aki gyomai Beszélgetés Keserű Jánosné könnyűipari miniszterrel — A modern lélektan kutatói szerint az ember életének első hat éve döntően befolyásolja személyiségének kialakulását — mondja Keserű Jánosné. — Nos, én a gyerekkorom első 14 évét szülőfalumban, Gyomán töltöttem, érthető tehát, ha millió szállal kötődöm a Körös mellé. Emberré formálódásomra, világnézetem kialakulására meghatározó volt a szülői ház, a családi környezet hangulata. — Kérem, beszéljen a gyomai évekről. — Ha jól tudom, az országban egyedülálló vállalkozás volt a 20-as, 30-as években működő építőmunkás szövetkezet, amelynek az elnöke édesapám volt. Az itt tevékenykedő szakszervezetnek is édesapám volt a titkára és mint később hallottam, a szövetkezet volt az illegális kommunista párt találkozóhelye is. Pezsgő politikai élet szőtte át családi mindennapjainkat, innen származik az én elkötelezettségem. Nagymamám mesélte, hogy kislány koromban mindig az oroszokat vártam, a Szovjetunióról beszéltem, s a család attól féltett, nehogy illetéktelen helyen elkotyogjam nézeteimet. Édesapám mindig felnőttként kezelt, beavatott a dolgaiba, s ezért történhetett, hogy viszonylag hamar kialakult a világnézetem. — Milyen emlékei maradtak a gyomai iskoláról? — Meg kell mondanom, hogy mindig nagyon jó tanuló voltam. Igaz, akkor számomra létkérdés volt, hogy komolyan vegyem az iskolát, hiszen — mint szegény gyerek — különben aligha tanulhattam volna tovább. A polgári iskolában levő pedagógusok közül ma már csak Szász tanár nénivel találkozom néha-néha, és nagy szeretettel gondolok azokra az időkre, amikor a német igeragozásból feleltetett bennünket. Magam is pedagógusnak készültem, de be kellett látnom, hogy a kereskedelmi iskola elvégzése után hamarabb jutok önálló kenyérhez. Kecskemétre kerültem iskolába, majd a családunk is elköltözött Gyomáról, mivel a baloldali magatartásért üldözött édesapám a főváros embersűrűjében jobban el tudott rejtőzni a főszolgabíró emberei elől. Egymás után érkeztek édesapámnak a katonai behívók, kint volt a doni katasztrófánál is, majd amikor 1944-ben a németek megszállták hazánkat, egész a felszabadulásig különböző rejtekhelyeken bujkált. Bekövetkezett tehát, amit már gyerekfővel mondogattam : számunkra az „oroszok eljövetele”, a felszabadulás, valóban az életet jelentette. — Az országnak az új élet kezdetét. az akkori ifjúságnak pedig a beláthatatlan fejlődés lehetőségeit jelentették az 1945 utáni évek. Hogyan emlékszik a „fényes szellők” időszakára? — Számomra csodálatos világ volt! Akkor lehettem tettvágytól égő fiatal, amikor az országban is mérhetetlen energiák szabadultak fel. Ügy éreztem, nincs számomra elérhetetlen cél. Elsorolni is hosszú volna, mi mindent csináltam egyszerre, mégis teljes odaadással, és talán nem is eredménytelenül: a közgazdasági egyetem hallgatója voltam, aktívan részt vettem az egyetemen a politikai mozgalomban, a Petőfi Sándor népi kollégium egyik ifjúsági vezetője voltam, s közben férjhez mentem és gyermekem is született. Néha úgy tűnik. hogy a mostani miniszterségem valóságos kikapcsolódás, ahhoz a nagy hőfokon való égéshez, amit ifjabb éveinkben éltünk. Pedig — nem akarok panaszkodni — van dolgom, bajom, ma is éppen elég. — Aligha készült még önnel olyan interjú, hogy ne került volna szóba a női vezetők dolga... — Jaj, ezt a kérdést nagyon nem szeretem! Nem mintha úgy gondolnám, hogy a nők is a férfiakhoz hasonló eséllyel indulnának a magasabb képzettség, az ezzel járó magasabb beosztás felé. Sajnos, a családok „modernizálódásával” nem halad együtt a szemlélet változása is. Arra gondolok, hogy a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, ha a családban a nő is dolgozik, ám azt is elvárják tőle, hogy a gyereknevelés gondjaitól a háztartás milliónyi apró munkájáig mindent ő végezzen. Hogyan haladjon tehát hasonló módon a „csak” munkájukra figyelő férfiakkal? Személy szerint szerencsés helyzetben voltam, mert édesanyám sokat segített a gyerekek nevelésében. De sajnos egyre kevesebben lesznek a segítő nagymamák, hiszen manapság a fiatalabb „nagyik” is együtt dolgoznak fiaikkal-lányaikkal. — Immár hetedik éve van a Könnyűipari Minisztérium élén. Milyen tapasztalatai vannak erről az időről? Ászári hiedelmek Tótkomlósról A lakosság keveredése hazánkban részben a gyors ütemű iparosodás következménye. Sokan vándoroltak el az ország különböző helyeire, jó munkaalkalmat keresvén, s ott is ragadtak. De a vándorláshoz, a keveredéshez hozzájárultak a házasságok, köztük az úgynevezett vegyes házasságok is. Természetesen a szerelemben, a párválasztásban a két fiatal nem azt nézi, hogy ki milyen nyelvű, származású, hanem azt, hogy megértik-e egymást, s bíznak-e mindketten abban, hogy szövetségük egész életre szól. Valójában lassan csak hivatalból (pl. népszámlálás .idején) vagy tudományos célból (pl. integrálódás, asszimiláció felmérése stb.) tartják számon a vegyes házasságokat, annyira természetessé lettek. A környezet is csak az etnikus sajátosságok, eltérések miatt tud róluk. A vegyes házasságot kötők eredeti lakhelyüket tekintve sokszor az ország legtávolabbi pólusából valók. Leginkább a katonaélet hozza össze a fiatalokat. A fiú a katonáskodása helyén ismerkedik meg jövendőbelijével, s a bevonulás után ott is marad. De előfordul, hogy megnősülése után visszatér a szülőfalujába, s magával viszi új asszonyát. Van, amikor a lány kerül el szülőhelyéről, s ő is vagy ottragad, vagy hazahozza férjét. így került Tótkomlósra, és ahogy ő mondta : „házasodott be egy szlovák családba” Kocsis János Ászárról, Vas megyéből. Ma már második otthonának tekinti Tótkomlóst. Tejsi Mihály, a művelődési ház igazgatója és Urbán Pál, a TIT helyi szervezetének titkára előadást szervezett az élő néphagyomány témájából. Ezen vett részt Kocsis János is. Nem tudta azonban megállni, hogy el ne mondja, miben térnek el gyermekkorának vasi szokásai az előadáson hallott Békés megyeiektől. A résztvevők érdéklődéssel hallgatták, és mindjárt össze is vetették a hasonlóságokat és az eltéréseket. Ászáron legtöbbször már március végén ültették a dinnyét és az uborkát. Mikor elgereblyézték, Kocsis János édesanyja és ők, a gyerekek a falu hagyománya szerint leféküdtek a földre, forogtak rajta, mintegy lehengerelték, majd bukfencet vetettek, hogy minél nagyobb termést hozzon. Ászár közel fekszik Szombathelyhez. Mikor a szombathelyi harangszó áthallatszott Ászárra, biztosra vették, hogy eső lesz. Hasonló időjárási jóslatot igen sok Békés megyei helység lakói ismernék saját vagy szomszédfalujukkal kapcsolatosan. Ászáron a Lucát boszorkányos gonosz és rontó alaknak képezik. Ezért Luca napján nem engedték ki a lányokat az utcára, féltették őket tőle. Azt tartották ugyanis, hogy ha a libegő fehér ruhájával megérintette a lányt, nem ment férjhez, sőt előfordult, hogy beteg lett és meghalt. Aprószentekkor a gyerekeket sem engedtem ki az utcára az ászáriak, mert azt hitték, hogy az aprószentek az utcán elfogják és megverik őket. Emiatt azután abban az évben ezeknek a gyerekeknek nem lesz szerencséjük. A magyar népszokások az aprószentek-napi verésnek sok változatát tartalmazzák. A leggyakoribb variáns szerint — ezt ismerték Békés megyében is — a gyerekektől a szülők, a rokonok vagy a szomszédok megkérdezték : hányán vannak az aprószentek? S ha nem tudták megmondani, megvesszőzték őket. Aki pedig jól felelt, ajándékot kapott. Kocsis János adatai azt bizonyítják, hogy mindenkinek komolyan és nagyra kell becsülnie saját etnikumának népi hagymányait, mert egyes elemei értékes és sokoldalú összehasonlításra adnak lehetőséget. Dr. Krupa András — Valóban hosszú időnek tűnik ennyi miniszterség, ám korábban is a pártközpontnak azon az osztályán dolgoztam, ahol a gazdaságpolitikát „csinálják”. Meg aztán nem is az a fontos, hogy az ember milyen beosztásban van, hanem, hogy az adott helyen hogyan dolgozik, mi módon használja ki lehetőségeit. Ha éppen vezető beosztásban van, akkor olyan légkört alakítson ki. amelyben az alkotó kollektíva mindig kész legyen a felmerült problémák megoldására. Mert gondok azok mindig újak és-újak vannak. Az elmúlt években például a könnyűipar számos ágában teljes rekonstrukciót végeztünk úgy, hogy közben a termelés se állhatott meg. Mire munkába álltak az új gépeink, a fogyasztókhoz kerültek a jobb minőségű termékek, a világpiacon olyan változások történtek, hogy most a termelés hatékonyságára kell fokozottan figyelnünk. Olyan munka ez, amely állandóan tartogat meglepetéseket, s csak jó kollektíva segítségével lehet túljutni a gondokon. — Miniszterként nem tapasztalja, hogy néha kicsit „hazahúz” a szíve szűkebb szülőföldje felé? — Ha az ember országos méretekben gondolkodik, akkor egész más szemszögből látja szeretett szülőfaluját. Mi az elmúlt 33 évben óriási társadalmi és gazdasági változásokat végeztünk, s szeretnénk a jövőben is még hatékonyabban továbblépni. A nagy változások tükrében viszont feltűnő, hogy egy- egy község mennyire hasonlít régi önmagához. Igaz. Gyomán is számolatlanul épülnek a gyönyörű új házak, fejlődik, csinosodik a község, ha hazamegyek, mégis valahogy nagyobb változások eredményeit kutatom. A gyomaiak munkaszeretete és vezetőik hozzáértése a garancia, hogy a megkezdett úton jó irányba haladnak. A háziipari szövetkezet például lényegében kész nagyüzemmé fejlődött, a Kner Nyomda termékei pedig változatlanul a minőséget jelentik. A VI. ötéves tervben mindkét üzem jelentős fejlődést érhet el, csakúgy, mint Békés megye jó néhány könnyűipari üzeme. Érthető, ha fokozott érdeklődéssel és segítőkészséggel figyelem szülőföldem változásait, s még vád se érhet mindezért, hiszen ami jó a gyomai embereknek, végső soron hasznára válik az országnak is. A. T. Új adomány A gyűjtést aktívan segítette, támogatta, illetve ma is támogatja nagyközségünk lakossága. Vannak, akik igen komoly mértékben adományoztak... A közelmúltban történt, hogy Bálint Endre, Füzesgyarmat, Kossuth út 81. sz. alatti lakos tett felajánlást, hogy egy köves darálót adott, amely muzeális érték. A mintegy hatvan darabból álló darálóért nem kért semmit. Ez a gesztus szép példája a lokálpatriotizmusnak — követendő példa! E példa bennünket, a kör tagjait arra ösztönöz, hogy továbbra is gyűjtsük a régmúlt értékeit. Borbiró Lajos, Díszes kályha Kastélyok Egykor grófok lakták e kastélyokat. Akkor még pazar pompával berendezettek, parkjaik gondozottak voltak. Ma praktikus célokra használt, többé-kevésbé rendben tartott épületek. Rendezettségük anyagiak kérdése. Egyben megegyeznek: a pénz csupán fenntartásukra elég, felújításukra alig. Pedig kár a — gyakran egy falu arculatát meghatározó — épületekért^ parkokért. Igaz, anyagi erőink végesek, s vitathatatlanul nagyobb szükség van lakásokra, iskolákra, mint műemlékekre. Nem csak a tanácsok, a lakosság is sokat tehetne azért, hogy műemlékekben nem túl gazdag megyénk ne engedje át az idő vasfogának az értékes épületeket, s a gyakran felbecsülhetetlen értékű parkokat. A geszti kastély ma kultúrház A Kárász-kastély Szeghalmon középiskolai leánykollégium lett A gerlai kastély most általános iskola. Felújítására, s a hatalmas park rendben tartására jóval több pénzre lenne szükség Fotó: Martin Gábor
