Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)

1978-07-23 / 172. szám

1078. július 23„ vasárnap JEGYZET AMI MEGELŰZHETÜ! A sok elemi csapás okoz­ta katasztrófa közepette is elmondhatjuk, viszonylag szerencsések vagyunk: em­beréleteket nem követelt sem a földrengés, sem a megyénkén nemrég átvonuló tájfunszerű vihar. A tudo­mány mai állása szerint az ilyen módon keletkezett anyagi károkat pedig sajnos egyelőre nem lehet meg­előzni. Okozhatnak viszont súlyos tragédiákat, kiolthat­nak emberi életeket szub­jektív tényezők: a hanyag­ság, a gondatlanság, a nem körültekintő cselekedet. Egy ilyen, majdnem súlyos kimenetelű balesetnek vol­tunk tanúi július 21-én, pénteken délután a Békés­csabai Kötöttárugyár épüle­te előtt. A KISZ-tábortól a vasút­állomásig közlekedő 17-es busz (17.20 órakor indult a KISZ-tábortól) a kötöttáru- gyár Tanácsköztársaság úti boltja előtti megállónál „ki­engedte” a leszálló utaso­kat. Utolsónak egy fiatal- asszony akart leszállni egy kis — három-négy éves — gyerekkel. A kisfiú nagy üggyel-bajjal már lelépett a magas buszlépcsőről. A ma­mája fogta a kezét és utá­na akart lépni. De ekkor becsukódott a busz ajtaja, a fiatalasszony közéje szorult, s a busz lassan elindult. A kétségbeesett kisgyerek ke­zét nem engedte el az ajtó közé szorult anyja, nehogy a busz alá kerüljön. Erősen fogta, s húzta magával, s a gyerek ahogy kis lába bírta, szaladt, ijedten, zokogva a busz mellett. Az anya halál* sápadtan kiabált, s a busz­ban levő, de még az utcán járó emberek is: Álljon meg! Segítség! Álljon meg azonnal!!! Vagy öt-hat mé­tert tartott ez a lélegzetet elállító borzalmas színjáték, míg végül megállt a busz. A fiatalasszonyt, aki majdnem sokkot kapott, és zokogó gyerekét a kötöttárugyár boltjának dolgozói bevitték, leültették, vizet adtak nekik, nyugtatgatták őket. A busz­vezető is persze kiszállt a volán mellől és elnézést kért. Azt mondta: nem vet­te észre, hogy nem szállt még ki a fiatalasszony és a gyerek. Pedig akkor már alig voltak a buszon. Figyelmetlensége majdnem katasztrófát okozott. Nem egyedi eset, hogy sokszor még a fél lába fent van az utasoknak a buszon, de már indul a járat. Vagy: meg sem várják, amíg fel- szállnak az utazók, a kalauz máris indulásra jelez. Úgy véljük, nem lehet olyan szoros a menetidő, hogy megtartása emberi életeket veszélyeztessen. Úgy véljük, nincs mentség arra a fele­lőtlenségre, figyelmetlenség- re, amelynek következmé­nyeként mély gyász marad, vagy megrokkant szülők, fia­talok, ártatlan árva gyerme­kek kérdezik: miért kellett anyunak, avagy miért kellett egyetlen fiamnak elpusztul­nia? a—ő Új nézőpont Orosházán Fotó: Gál Edit Ahol a hatékonyság megoldása nem csak óhaj A címben megfogalmazottakra kerestük a választ a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ-nél. Paulik János AFESZ-el- nök mindenekelőtt a szövetkezet működési körzeté­nek bemutatásával vezette be válaszadását. így tudtuk meg, hogy 1977 végéig nyolc településre — Dobozra, Elekre, Kétegyházára, Gerlára, Gyulavárira, Lökös- házára, Szabadkígyósra, valamint az állami kereskede­lemmel közös területként Gyula városra — terjedt ki az ÁFÉSZ sokoldalú tagsági és lakossági tevékenysé­ge. A megyében végbement egyesülések folytatásaként ez év január elsejével további két községgel — Mező- gyánnal és Geszttel — gyarapodott a szövetkezet mű­ködési és ellátási körzete. Az így kialakult új helyzet vezetőktől és beosztottaktól egyaránt megköveteli a hatékonyság javítását — mondotta Paulik János AFÉSZ-elnök. Majd azzal folytatta hogy a Mezőgyán és Vidéke ÁFÉSZ csatla­kozása után nemcsak fel­ismerték ennek fontosságát, hanem rövid hetek alatt ki­dolgozták itt azokat a mu­tatókat, ’ melyek teljesítése nélkül elképzelhetetlen a kívánt hatékonyság eléré­se. Eszerint alapvető felté­telként határozták meg, hogy az ÁFÉSZ 1978-ban 10 százalékos forgalmi növek­ményt érjen el. Ugyanis így és csakis így érhető el az idei esztendőre megterve­zett 550 millió forintos ár­bevétel. Egyébként a szö­vetkezetnél legnagyobb, vagyis 410 millió forintos árbevételt a kiskereskedel­mi ágazattól várnak, ami kereken 10 százalékkal több, mint az 1977. évi teljesítés volt. A vendéglátó ágazat­nak 65, a felvásárlási ága­zatnak 70, az ipari-kiegészi- tő tevékenységnek pedig 5 millió forintos árbevételt kell elérnie. És máris a hatékonyság javítását célzó intézkedé­sekről hallottunk az ÁFÉSZ elnökétől. Így min- . denekelőtt arról, hogy a ha­tékonyabb gazdálkodás fel­tételeinek megteremtéséhez a vendéglátó ágazat árrés­szintjét 1,3 százalékkal ki­Hogyan készül a pápai sonka? LAPSZEMLE A Magyar Hét 1978. július 23-án megjelenő 21. számá­nak tartalmából. A fehér arany lelőhelyén — Budavári vigasságok — Boszorkánykonyha Szegeden — A villámkezű Ildikó — néhány cikk címe és témája a hazánkba érkező látogató számára készülő, öt nyelven — oroszul, lengyelül, csehül, szlovákul és németül — megjelenő Magyar Hét leg­újabb számából. Ez alkalommal a lap a he­ti időszerű bel- és külpoliti­kai eseményekről szóló írá­sai mellett a Balaton északi partját, valamint a turiszti­kai szempontból oly gazcjag Veszprém megyét mutatja be. Az egyik írás beszámol azokról a nagy horderejű változásokról, melyek az el­múlt évtizedekben szinte tel­jesen átrajzolták ipari szem­pontból a megye arculatát. Az egyik színes riport a messze földön híres pápai sonka készítéséről számol be, egy másik írás viszont a Péti Nitrogénművek és a mezőgazdaság arculatát mu­tatja be. A megye büszkeségei közé tartozik a Herendi Porcelán- gyár. Az olvasó megismer­kedhet a gyár múltjával és jelenével, az itt készülő dísz­tárgyak jellegével. vánják megemelni. Ezen belül az átlagosnál maga­sabb árrésű szeszmentes italforgalmat 15,2, az étel­forgalmat 12,9, a kávéforgal­mat 12,4 százalékkal terve­zik növelni. A kiskereskede­lem és a felvásárlás idei árrésszintje várhatóan a múlt évihez hasonló lesz. Viszont jelentős erőfeszíté­seket kell tenni — hallottuk Paulik Jánostól — abban, hogy a szövetkezeti szin­ten meghatározott 0,02 szá­zalékos árrésemelkedéssel szemben javuljon a költség- gazdálkodás. Továbbra is fontos fel­adat — fogalmazták meg a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ- nél — az anyaggal való ésszerű takarékosság. Tet­ték ezt mindenekelőtt ab­ból a meggondolásból, mi­szerint a terveikben szerep­lő árbevételt úgy kívánják 2 százalékkal növelni, hogy az anyagfelhasználás a je­lenlegi szinten maradjon. A forgóeszköz lekötéséről szólva az ÁFÉSZ elnöke el­mondotta, hogy a 39,6 na­pos forgási sebességet 1,5 nappal akarják csökkenteni. Majd arról szólt, hogy a vállalati általános költség­ből az egyéb dologi ráfor­dítások összegét a bázishoz képest csak 2,5 százalékkal kívánják emelni, mivel a szövetkezet sajátos helyze­tét tekintve ez látszik reá­lisnak. Jelentős helyet kapott az idei feladatok egészén be­lül is az egy főre jutó ter­melékenység meghatározá­sa, melyet 900 ezer forint­ban állapított meg az igaz­gatóság. Ennek teljesítése a múlt évihez képest 7,3 szá­zalékos termelékenység-nö­vekedést feltételez. Lénye­gesnek ítéljük meg viszont azt az elhatározást, hogy a szövetkezet összes for­galomemelkedését alapvető­en a munkaerő- és bérgaz­dálkodás jobbá tételében látja az ÁFÉSZ vezetése. Ezért is mondták ki, hogy a forgalomnövekedést 70 százalékban a termelékeny­ség emelésével és csak 30 százalékban kívánják lét­számnövekedéssel elérni. Amennyiben az így valósul meg, akokr a Gyula és Vi­déke ÁFÉSZ dolgozóinak bérszínvonala 1978-ban 6 százalékkal emelkedik. Vagyis — a 16,5 millió fo­rintban megtervezett mér­leg szerinti eredményből képződő részesedési alap­pal együtt — 6,8 százalékos jövedelemszínvonal-növe- kedésre számíthat a nagy szövetkezet kollektívája. Ezt kívánja elősegíteni és szor­galmazni az ÁFÉSZ anyagi érdekeltségi rendszere, amely a forgalmi tervek teljesítésére, túlteljesítésé­re, valamint a hatékony forgóeszköz-gazdálkodásra ösztönöz. Jó jelnek ítélik meg a szövetkezet vezetői és dol­gozói, hogy a vendéglátó- iparral szemben kedvező forgalmi részarányeltolódás tapasztalható a felvásárlási ágazat javára. Ugyanis a felvásárlási tevékenységből fakadó árbevétel két év alatt a kétszeresére nőtt. Ez­zel szemben a vendéglátói ágazat forgalma a múlt év­hez képest az idén várható­an valamelyest csökken. Következik ez jó részt az 1978. január 1. óta életbe léptetett szeszforgalmazás korlátozásából. Az alkohol- tartalmú italforgalom csak­nem 10 százalékos csökke­nését viszont az étlap sze­rinti étkeztetés, a szeszmen- 'tes italok és a presszókávé forgalmának emelésével kívánják ellensúlyozni a szövetkezetnél. A Gyula és Vidéke ÁFÉSZ ágazatain belül is igen je­lentős helyet foglal el a há­zilagos építőbrigád. Ez a kollektíva a bolthálózat karbantartási, korszerűsítési, átalakítási tevékenységével különösen sokat tesz a kul­turált kereskedelmi egy­ségek kialakításáért. Ebből következik, hogy az építő­brigád közvetlenül is hoz­zájárul a hatékonyság javí­tásához. Az idén is 10 kis­kereskedelmi és vendéglátó- ipari egység korszerűsíté­sét, bővítését tervezik. Az idei első félév során már két élelmiszer kis ABC, két iparcikkbolt, és egy bisztró került korszerűsítésre Gesz­ten, Mezőgyánban és Dobo­zon. Az idei felvásárlási for­galom hatékonyabbá téte­léhez — mint mondotta a szövetkezet elnöke — jelen­tősen hozzájárulhat a múlt évben létrehozott -májliba- hizlaló szakcsoport. A szö­vetkezet igazgatósága úgy ítélte meg, hogy a mind jobban szilárduló szak­csoport a felvásárlási ága­zat 1977. évi eredményszint- jét 3 százalékról 3,2 száza­lékra tudja emelni. Az eddi­gi eredmények azt jelzik, hogy a tervezett eredmény- szintett teljesíteni tudja az ipari ágazat is. Csak a jellemzőbbeket említettük itt mindabból, amit a Gyula és Vidéke ÁFÉSZ vezetői és dolgozói idei üzletpolitikai tervük­ben a hatékonyság javítá­sáért célként tűztek ma­guk elé. Balkus Imre VISSZHANG Teljes egyenjogúságban Klaukó Mátyás megyei ta­nácselnöknek a Népszabad­ság július 18-i számában megjelent „Teljes egyenjogú­ságban” című írása váltott ki visszhangot Berecz Mik­lós budapesti lakosból. Szer­kesztőségünknek írott terje­delmes leveléből az alábbia­kat adjuk közre. „Nagy érdeklődéssel ol­vastam Klaukó elvtársnak a Békés megyei nemzetiségek­ről szóló cikkét. Amikor a 40-es évek végén a pártköz­pont sajtóosztálya újságíró­nak küldött Békéscsabára, a megyei laphoz, a sajtóosztá­lyon ezt mondták nekem többek között: ott, az úgy­nevezett Viharsarokban az ország valamennyi ellent­mondását megtalálja majd az elvtárs, csak kiélezett for­mában. Azt hiszem, ennek a kiélezettségnek egyik oka alighanem az a nemzetiségi kérdés volt, amelynek igazi megoldásához csak a felsza­badulás után lehetett hozzá­kezdeni. Én leginkább a lap kulturális rovatánál dolgoz­tam és ezzel kapcsolatban néhány emlék ma is felejt­hetetlen számomra. Volt egy román asszony — Éva néninek mondták — Méhke­réken, aki csodálatosan tu­dott énekelni. A Népműve­lési Intézet megbízott ro­mán, szlovák, délszláv és német rigmusok gyűjtésével. Egy „Nuca, Anuca” kezdetű szlovák mondókát még ma is kívülről tudok. Mezőbe- rényben német ajkú lako­sokkal beszélgetve Petőfi- anekdoták kerültek elő a múltból. Akkoriban én a Viharsarkot, ’ amely elsősor­ban paraszti-szegényparaszti megmozdulásaival véste be magát a köztudatba, prole­tár nemzetköziségünk egyik — ha nem a legnagyobb, legjelesebb — fellegvárának éreztem. Mivel nem sokkal csabai tartózkodásom előtt még egy hasonlóan tarka összetételű szovjet antifa­siszta hadifogolyközpontban dolgoztam, a Békés megyei világ, mitagadás, kedvemre volt, leszámítva azokat a ne­hézségeket, amelyek az 50-es évek elején adódtak ott is, objektív körülmények és szubjektív okok miatt egy­aránt. Kár lenne tagadni sa­ját hibámat is, melyekre — egy vonatkozásban — még visszatérek. ^ írásommal, hozzászólásom­mal annak a lenini nemzeti­ségi politikának az igazát szeretném tanúsítani, mely Klaukó elvtárs írásából oly világosan-érzékletesen elénk tárul. Cikkében többek kö­zött ezeket írja: „.. .fon­tos feladatunknak tartjuk, hogy továbbfejlesszük a nemzetiségi iskolákban ta­nító pedagógusok irodal­mi ... felkészültségét”. Na­gyon jelentősnek tartom ezt a kiragadott témát. Ki­egészítve azzal, hogy ez a továbbfejlesztés a nem nem­zetiségi iskolákban sem len­ne indokolatlan... Mert ami különös, ami eltérő attól, mint amit megszoktunk, nem mindig sima és könnyű az elfogadása — befogadása. Lassan egész nemzetünk ta­núja lehet annak, milyen kínlódásosan-gyötrelmesen tör magának utat a néphez például Krúdy Gyula művé­szete. .. melyben — nem rit­kán kicsit eltorzított, de ép­pen ezért jól észrevehető vonásokkal — nemcsak a magyarság vonásai vehetők ki, de a terület „össznépes- ségé” is... ö maga is egy élő nemzetköziség volt csa­ládja, s a maga sorsútjainak a Duna—Tisza táján végbe­ment keveredésével... Súlyos hibám egyike, hogy amikor újságíró voltam a Viharsarokban, minderre — Békés megyének sajátos tör­ténelmi kapcsolatára Krúdy művészetéhez — szinte csak alig hívtam fel a figyelmet, így Simonyi Imre, a gyulai kiütő sem tőlem tanulta tisz­telni Krúdyt, akit József Attila és Bartók Béla mel­lett nagy alázattal emelt ki verseskötete ajánlásában. Ami azonban késik, nem múlik. Krúdy Gyulának az idén van centenáriuma... Szeretném köszönetemet nyilvánítani Klaukó elvtárs­nak, a Békés megyei elvtár­saknak. az ott dolgozó kol­lektíváknak, amiért a nem­zetiségi kérdésben tanúsított szilárd marxista-leninista álláspontjukkal példát mu­tatnak. .. a Központi Bizott­ság határozatainak végrehaj­tásában, a mindennapi élet jobbátételéért való küzde­lemben.” Fejlődik a magyar—bolgár idegenforgalom Hazánk és Bulgária kö­zött az idegenforgalom ré­vén is egyre szorosabbá válnak a kapcsolatok. E té­ren a fejlődés rendkívül di­namikus, hiszen az 1975-ös 97 ezerről, 1977-re 226 ezer­re nőtt a Bulgáriába utazó magyarok száma, míg onnan hazánkba 1975-ben 407 ezer, 1977-ben 470 ezer bolgár turista érkezett. Ezen ada­tokból látható, hogy bolgár részről erősen passzív az egyenleg. A cél az. hogy a jövőben ezt megszüntessük, ehhez viszont a magyar ki­utazó forgalomból származó bolgár devizabevételeknek gyorsabban kell emelkedni­ük, mint a bolgár beutazó forgalom magyar devizabe­vételeinek. Ezt a célkitűzést egyelőre még nem sikerült elérni. A másik lényeges jelenség, hogy míg a turisták száma nőtt, addig a szervezett uta­zásokban részt vevők száma jelentősen csökkent, ennek okát elszámolás-problémák­ban kereshetjük. Ezért az ifjúsági szervezett turizmus érdekében a jövőben vissza­térnek a devizamentes, ol­csóbb utak szervezésére. Az idegenforgalmi objektumok fejlesztésével és kibővítésé­vel mindkét ország turistái számára további lehetőségek nyílnak az egymás közötti turistaforgalom kiszélesítésé­hez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom