Békés Megyei Népújság, 1978. július (33. évfolyam, 153-178. szám)
1978-07-23 / 172. szám
1978. július 23., vasárnap o Napjaink témája A népgazdaság egyensúlya népgazdaság fejlődése, I ■ működése akkor van ■I összhángban az egyensúly-követelményekkel, ha az előállított javakat a szükségleteknek megfelelően osztja el, használja fel, s a jövedelmek, a vásárlóerő képződése is ezzel összhangban van. Ez a tömör formula persze sok mindent feltételez: példának okáért, hogy a termelés összetétele összhangban van a kereslettel, a valóságos szükséglettel, hogy a népgazdasági terv a termelés elosztását, felhasználását reálisan, az arányos és kiegyensúlyozott fejlődés követelményei szerint irányozta elő. Napjainkban az is követelmény, hogy a szabályozó rendszer a fentieknek megfelelően befolyásolja mind a termelést, mind a felhasználást. A népgazdaságban a múltban is — az ötvenes és a hatvanas években is — időről időre keletkeztek egyensúly- zavarok. Leginkább abban a formában, hogy több terméket és jövedelmet használtunk fel, mint amennyit az adott esztendőben előállítottunk. Az esetek többségében a felhalmozás — a beruházások és a készletek túlzott növekedése — volt a vétkes, s ennek következménye az exportot meghaladó import volt, azaz a külgazdasági egyensúly megbomlása. S bár néha és kivételesen a fogyasztás túlzott növekedése is hozzájárult az egyensúlyzavarokhoz, azok nem okoztak tartós jellegű gondot. Éspedig azért nem, mert a népgazdaság fejlődésének nem kell folyamatos egyensúlyi helyzetben végbemennie, elegendő, ha az utóbbi tendenciaszerűen — több évet együttesen tekintve — érvényesül. Konkrétabban: egy-egy ötéves tervidőszakra igyekeztünk biztosítani az egyensúlyi követelmények érvényesülését kül- és belgazdasági vonatkozásban egyaránt. Gyakran hivatkozott megállapítás: fejlődésünk külgazdasági feltételei a világpiaci árarányváltozások és a cserearány-veszteség következtében alapvetően módosultak, romlottak. Hadd egészítsük ki ezt azzal, hogy az egyensúlyi követelmények érvényesítésének feltételei is nehezebbek lettek. Ebbe a tervidőszakba már külgazdasági egyensúlyhiány közepette léptünk, s csak annak enyhítését tűzhettük célul. Az V. ötéves terv azzal számolt, ha az összes belföldi felhasználás kisebb mértékben nő, mint a nemzeti jövedelem, s ha egyidejűleg a termelés hatékonyságának javulása, s az exportszerkezet változása is hozzájárul a cserearány-veszteség mérsékléséhez, folyamatosan javulni fog a külgazdasági egyensúly helyzete. Nem mellékes kiegészítésként a tervezés azt is feltételezte, hogy a népgazdaságon belül egyensúlyi helyzet alakul ki, azaz a beruházás és a fogyasztás a tervezett mederben halad. Egyensúlyi gondjaink azért súlyosbodtak, mert a középtávú tervidőszak derekáig a külgazdasági egyensúlyi helyzet nem javult, inkább romlott. Mindenekelőtt azért, mert a gazdaságon belül nem tudtuk a tervezett egyensúlyi helyzetet kialakítani. Ezúttal is a beruházások futottak el: az 1976— 1978. évi beruházások várhatóan mintegy 8—9 százalékkal haladják meg a tervidőszak első három évére tervezett értéket. Ennek a többletkiadásnak nem volt sem nemzeti jövedelem, sem árufedezete, tehát csak többlet- importtal lehetett fedezni. A külgazdasági egyensúlyi helyzet romlásának, a külkereskedelmi mérleghiány növekedésének másik tényezője: a termelés hatékonysága nem javult az elvárt mértékben, nem nőtt megfelelően jó áron értékesíthető termékek aránya. A gazdaság egyensúlyi problémái az állami költség- vetésben is tükröződnek. S korántsem kizárólag a költségvetés hiányában, passzívumában, sakkal inkább a vállalatoknak folyósított kiadásaiban, a támogatások mértékében. Ezekből ugyanis az állapítható meg, hogy a termelés hatékonysága nem kielégítő, másrészt az, hogy a vállalati jövedelmek, fejlesztési források képzésében a költségvetésből folyósított tízmilliárdok is nagy szerepet játszanak. A költségvetés és a szabályozórendszer akarva-akaratlanul egyik tényezője a belső egyensúly- hiánynak, amelyet elsősorban a vállalati beruházások túlméretezése, tervezettnél nagyobb növekedése idézett elő. I tM gazdaság egyensúlyig zavarai korábban min- ■idig a gazdaságon belül keletkeztek — s csaknem mindig a beruházások körében —, s kiváltották a külgazdasági egyensúly hiányát — a külkereskedelmi passzívumot, — amely a zavarok átmeneti kiküszöbölésére adott lehetőséget. Most gyökeresen más a helyzet: külkereskedelmi mérlegünk esztendők óta passzív, a cserearányok 1976 kivételével folyamatosan romlottak. Ez utóbbiból az következik, hogy a külgazdasági feltételek szinte újratermelik az egyensúlyhiányt, amit a tervezettnél nagyobb beruházások, a felhalmozás—fogyasztás arányának a felhalmozás javára történő eltolódása is növelt. A magyar népgazdaság helyzetét — sajnos — mindenképpen tartósnak ígérkező egyensúly- zavarok, egyensúlyhiány jellemzi. A tartós jelző használatát nemcsak az elmúlt esztendők azonos problémája indokolja, hanem az is, hogy a lehetséges orvoslási módok — a fejlesztési források, a beruházások megfelelő mederbe terelése, a gazdaságos exportszenkezet kialakítása, a termelés hatékonyságának erőteljesebb javítása — még nem állnak rendelkezésünkre. Mindezek olyan teendők elvégzését követelik, amelyek hosszabb időt, több esztendőt vesznek igénybe. Garamvölgyi István Rizstermelttk, versenyre! Az ötödik ötéves terv alapvető célja a rizstermesztésben, hogy a hazai szükségleteket lehetőleg hazai termésből fedezzük. A Szarvasi Állami Tangazdaság, amely a szarvasi rizs- termesztési rendszer termelő tevékenységének irányításában főszerepet vállalt, versenyfelhívással fordult az ország rizstermelő gazdaságaihoz, hogy a tervekben megfogalmazott feladatokat egymással versengve valósítsák meg a mezőgazdasági üzemek a tervidőszak végéig. A Szarvasi Állami Tangazdaság rizstermelő szocialista brigádjai, a gazdaság rizstermesztési osztálya és vezetősége a versenyfelhívást a rizstermesztők országos tanácskozásán tette közzé. A felhívás szerint a mezőgazdasági üzemek a termelés mennyiségi, minőségi és gazdaságossági mutatóinak javításával három kategóriában nevezhetnek be a versenybe, aszerint, hogy az adott üzemben mekkora a rizstermő terület. Az 1978-ban, 1979-ben és 1980-ban folyamatos vetélkedőben a bíráló bizottság az elért termésátlag, a termés minősége, a rizstermesztés önköltsége, nyeresége és fejlesztése alapján rangsorolja a versenyzőket. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Állami Gazdaságok Országos Központja, a MEDOSZ, a TOT, a Gabona Tröszt és az ÉDOSZ képviselőiből álló bíráló bizottság a 3 évre hirdetett verseny eredményeit minden esztendőben kü- lön-külön értékeli és a hároméves teljesítmény alapján 10—50 ezer forintig jutalmazza a helyezetteket. A verseny szervezésével a koordinációs bizottság a Gabona Trösztöt bízta meg. Ösztönzőbb bérrendszer « Az ipari szövetkezetekben dolgozó mintegy 10 ezer fodrász és kozmetikus ösztönzőbb bérrendszerének kialakításával foglalkoztak nemrégiben a Központi Szolgáltatásfejlesztési Kutató Intézet szakemberei. Az új bérezési modellel azt kívánják elérni, hogy egy-egy üzletben arányosabban osztódjék el a munka a dolgozók között. Sok üzletben vannak például olyan fiatalok. akik időnként csak 700—800 forintot keresnek havonta, mert az idősebbek nem segítették őket a beilleszkedésben, a vendégkörük kialakításában, s még az újonnan érkező vendéget-sem-----irányították h ozzájuk.-A javasolt új bélrendszertől több más mellett azt várják. hogy jól alakuljon az üzletek általános forgalma és munkaidőben ne legyen munka nélkül egyetlen fiatal szakmunkás sem. A Könnyűipari Minisztérium megbízásából kidolgozott új bérezési modell bevezetését nem teszik kötelezővé. Azt mint alapkoncepciót ajánlják az érdekelteknek, ösztönzőbb bérrendszer kialakításához. Elsflsorban zöldborsó... Az állami gazdaságok zöldségprogramja A zöldségtermelési programból megyénk nyolc állami gazdasága Is kiveszi részét. Igaz, az állami gazdaságoknak nem ez az elsőrendű feladatuk, de évről évre mind nagyobb területet vonnak e célból művelés alá, mind több zöldségfélét termelnek és értékesítenek. Míg 1975-ben alig több mint 1770 hektár zöldségtermelő területet jegyezhettek fel statisztikai adatként, az idén már csaknem 2300 hektáron termelnek paprikát, paradicsomot, uborkát, vöröshagymát, zöldborsót * és zöldbabot megyénk állami gazdaságai. Ezek közül is kiemelkedik a Békéscsabai Állami Gazdaság több mint 1000 hektáros zöldségtermelő területe, amely földterület legnagyobb részét zöldborsóval vetettek be. Mint ismeretes, a békéscsabaiak a legnagyobb zöldborsószállítói a hűtőháznak és a konzervgyárnak. Az orosháziak is több mint 600 hektáron termelnek zöldségfélét, elsősorban zöldborsót. A Hidasháti Állami Gazdaság dolgozói területük négyötödén ugyancsak zöldborsót, 100 hektáron pedig vöröshagymát termelnek az idén. SILÓKUKORI ADAPTER Pénteken nyílt meg és jövő vasárnapig tart nyitva a szegedi ipari vásár, mely alkalomról alkalomra egyre több látogatót vonz. A csaknem félezer kiállító — akik között a dél-alföldi termelő üzemek mellett megtalálhatjuk az ország legtávolabbi vidékeiről érkezetteket éppúgy, mint Szeged jugoszláviai testvérvárosának, Szabadkának képviselőit is — itt vonultatja föl termékeinek színe-javát. Megyénkből nyolc állami gazdaság, négy ipari szövetkezet és hat állami vállalat vitte el piacra szánt fogyasztási cikkeit és termelési eszközeit, nem Is kis sikerrel, amit az egy nagydíj és a három vásárdíj is bizonyít. Az állami gazdaságokban termett gyümölcsök mezőgazdaságunkat, az orosházi üvegek, a téglagyári termékek építőanyag-iparunkat, a kelmék ruhák, cipők a BÉKÖT-ből, a Gyomai Háziipari Szövetkezettől, az ENOI-ból és a Körös-vidéki cipészektől — könnyűiparunkat, a Klado- kukoricatörő adapterek, az ÉTI-gázkazánok pedig vasiparunkat reprezentálják a rangos seregszemlén. A vásárt megnyitó Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter Szeged város vezetőinek kíséretében szemlélte meg a kiállítást Vásárdíjat kapott a Vetőmagtermeltető Vállalat orosházi te- Nagy sikere van a minden- rületi központja, nemesített virágaiért napi divatbemutatóknak ' A vásárdíjas szőlőlé a Békés megyei Szikvíz- és Szeszipari Vállalat terméke A Békés—Csongrád megyei Tégla- éa Cserépipari Vállalat sajtolt tetőcserepe megkapta a Kiváló Aruk Fóruma emblémát Fotó: Martin Gábor
